Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-28 / 789. szám
1934 április 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal Szükséges a nyelvi propaganda Az IWW megalakulásának első percétől fogva, úgy agitátorai propagandájukkal, mint irodalmának terjesztésével, arra törekszik, hogy a modern munkásmozgalom harcieszközeinek gyakorlati alkalmazását és az osztályharc színtiszta elméleti tételeit, a munkástömegek minél szélesebb rétegeivel megismertesse és elfogadtassa. A közel három évtizedes folyamata alatt vívott, számtalan bérharcban szerzett gyakorlati tapasztalatai és az árutermelés megsokszorodása következtében, a gazdasági erőviszonyoknak a kapitalisták javára történt eltolódásai, bizonyos harcitaktika módosítások bevezetésére indították. Az országban élő munkások tekintélyes hányadának különféle nyelvű mivolta, továbbá, hogy azok a munkások is, kik még nincsenek, akkora számmal a szervezetben, hogy ipari uniót alkothatnának de, hogy mégis alakalmuk legyen a tanításra, a harcra való készülődésre és a propaganda vitelére, ezeket az úgy nevezett toborzó szervezetbe vonja össze. E célból különös figyelmet fordít nyelvi lapjai és a nyelvi propaganda fejlesztésére. így sikerült Amerika szerte az idegen nyelvű munkások lényeges számának figyelmét az osztályharc felé terelni; az osztályharc gyakorlati és elméleti ismereteit agyukba plántálni; őket meglehetős számban megszervezni, közülök sokakat az osztályharc legértelmesebb és legbátrabb katonáivá nevelni. Tudjuk a múltból, hogy bérharcok alkalmával legelsősorban és aránylag a legnagyobb számmal, az idegen nyelvű munkásokat sikerült a kapitalistáknak felhasználni a harc akadályozására, vagy a munkafeltételek leszorítására. Ez a magyarázata, hogy az amerikai munkások évtizedekig ellenszenvvel viseltettek irántuk. Hogy ez az ellenszenv már alább szállott, az az idegen nyelvű munkások tekintélyes hányadának az osztályharc megismeréséből fakadó magatartásának és szellemi fejlődésének a következménye. De ez legnagyobb mértékben, az IWW céltudatos propagandájának az ' örvendetes eredménye, mit nyelvi lapjai, nyelvi propagandája és toborzó szervezete hiányában képtelen lett volna elérni. Minthogy az idegen nyelvű munkások megszervezése éppen olyan szükséges, mint az angolul beszélő munkások megszervezése, úgy ezt a teendőt az idegen nyelvű IWW-isták- nak kötelességük vállalni. Az ő kötelességük a nyelvi propaganda kiszélesítése mellett, a nyelvi lapok megerősítése és terjesztése is. Nem azért, hogy nyelvi lap és nyelvi propaganda legyen. Korántsem! Azért, mert ez az egyedüli alkalmas ut és mód, idegen nyelvű munkástársainkat az osztályharc számára megnyerni, őket öntudatossá nevelni. E cselekvés semmi egyébb, mint a szervezet építésével járó munkamegosztás révén jutott teendők köteles vállalása, aki ezt nem hajlandó tenni, azzal érvelve, hogy “ipari mozgalmat ipari szervezeteken keresztül az angolokkal közösen lehet csak kifejteni, tehát ő velük akar csupán működni, az 'megfutamodik a reá eső munka elől, legtöbbször a kényelmes semmitevésbe, vagy a legjobb esetben egy angolul beszélő munkástárs helyét foglalja el. ínnak a munkáját végzi, mig az ő helyét a nyelvi propagandában egy angol nyelvű munkástárs sem képes betölteni. Tehát mégha tevékenykedik is ott, mégis mulasztást követ el az egyetemes mozgalom építésének folyamatában, mert olyan munkát végez, melyet nála nélkül is elvégeznének mások, mig emitt az ő helyét nem tölti be senki. Éhez járul, hogy a legtöbb ilyen munkástárs angol- nyelvű fogyatékossága folytán, inkább ront, mint használ. Nagyon szép dolog és dicséretre méltó, ha minden munkás- mozgalmi tevékenységünknél a végcélt tartjuk szemünk előtt, ha mindig tisztában vagyunk azzal, hogy mit akarunk! De egy ngyon figyelemre méltó dologgal is tisztában kell ám lennünk! Tudni illik azzal, hogy bizonyos adott körülmények között mit akarhatunk. Nem egy esetben történt már meg, hogy egy-egy csoport munkás tiszavirág életű fellobbanása annyira magával ragadott egyes túlbuzgó munkástársakat, hogy meggondolatlanul a propaganda szervezet feladását ajánlották, a majdnem abban a napban kialvó szalmalángszerü fellobba- násra ipari szervezetet akartak építeni. Nehéz munka árán létesült intézményeket: a propaganda csoportot és a munkás- otthonokat feladni ajánlották a -Job control és Shop control megszervezésének délibábszerü reményében. Az IWW mindén tagjának törekednie kell arra, hogy a munka folyamatára minél nagyobb befolyást gyakorolhasson szervezetén keresztül, de e törekvésének sem a propaganda csoport, sem a létező munkásotthonok nem állnak útjában,' sőt ezek segítségével jut közelebb céljához. A nyelvi propagandában is működő tagok állandóan kontaktusban lehetnek, sőt legyenek is az ipari szervezetekkel. Mielőtt a propaganda csoport feladásának végzetes lépését megtennék, kétszer is meg kell fontolniok, vajon e lépés szolgálja-e az egyetemes mozgalom érdekét, nem-e gyengítik a mozgalmat, ha meglevő és fejlődő intézményüket a fanatizmus szülte lelkesedés következtében feladnák. A munkásmozgalomra káros minden olyan törekvés, mely nem számol az adott körülmények következményeivel, mely reális eredményeket kockáztat meg, vagy áldoz fel. Az IWWban különösen fontos ennek figyelembe vétele, már azért is, mert a tagság nagy hányada idegen nyelvű munkástársakból áll, kik osztályharcos nevelésüket a nyelvi lap és a nyelvi propaganda utjain kapták és kapják. Egy-egy meggondolatlan lépés a nyelvi propaganda meggyengülését, a nyelvi lap anyagi romlását, az egyetemes mozgalom egészséges vérkeringését veszélyeztethetné. Mig idegen nyelvű munkások vannak, ezek megszervezése és nevelése céljából, idegen nyelvű lapokra is szükség van. Ezek pedig csak úgy létezhetnek és terjedhetnek, ha erős idegen nyelvű propaganda szolgál bázisul anyagi, szellemi és terjeszkedési lehetőségüknek. E sorok írója tisztában van azzal, hogy a legjobb szándék vezeti azon munkástársainkat, kik bizonyos alkalmak idején lelkesedésüktől hajtva, feladnák a propaganda csoportot, de a legjobb szándék vezette az egyszeri remete medvéjét is, mikor egy darazsat alvó gazdája fején egy kővel agyon dobott. De megölte e tettével gazdáját is. Vigyázzunk mi is, ne essünk ehez hasonló hibába. S—y. SZILÁNKOK HALADUNK? Hogy mennyire haladunk az uj kor felé! A szenátusban elfogadott uj törvény, mely 60 százalékkal vámol meg minden 10 millióra rugó örökösödést, mutatja. Ez az uj deal második évében történik. HA' SZOVIETEK LESZÜNK. A kommunisták Cleveland- ban tartott országos konvenciója ezt kilátásba helyezte. Annyira közel látják, hogy egyik delegátusok (bocsánat, elfelejtettem a nevét) 71 éves öreg matróna, de reméli, hogy még ő is megéri. Nos, ha szo- vietek leszünk, természetes orosz mintára, “kommunista” gazdálkodást vezetünk be. A már meglevő szoviet (az orosz) nagy államkölcsönt bocsát ki. Háromezerötszáz millió rubel erejéig. 1944-ben lesz esedékes, 10 százalékos kamatot fizet. Úgy lehet, az “Uj Előre,” nem szívesen látja ezt a hirt a Bér- munkás-ban, attól félve, hogy valamelyik olvasónk vásáról azokból a nagy kamatot fizető államkölcsönökből. Valószínű, sőt több mint bizonyos, az ilyen üzleti befektetést saját részükre tartják fenn. Ezzel is egyengetik a jövendő amerikai szo- vietnek jó viszonyát szoviet testvér államukkal. — A mi erkölcsi felfogásunk (az persze nem kommunista erkölcs) szerint a kamat egy bizonyos üzleti hasznot jelent, olyat, amelyért saját magunknak nem kell izzadni, de valakinek, ez pedig soha sem volt más, mint a munkás, kell teremető, alkotó munkát végezni, mig a kamatot váró, a tolvaj, a rabló, ki valamelyes huncutsággal megszerezte befektetett tőkéjét, karosszékben hátradőlve, esetleg üdülő helyeken lebzselve osztozik, sőt a javát élvezi a munka gyümölcsének. Bármennyire szeretnénk lelkesedni az orosz, vagy az itt kilátásba helyezett szovietért, a mi gazdaságiam ismereteink lelo- hasztják ebbeli óhajunkat. Igazán mindegy a dolgozónak, hogy milyen nevet, vagy címet visel a munkája gyümölcsét élvező. Vagy nem? Ez egy olyan téma, melyet csak kommunista észjárással lehet megmagyarázni, ami nagyban hasonlít az “itt a vörös, ott a vörös” csibész játékhoz. A Z NRA A NAGY TŐKE SZOLGÁLTÁBAN. Az IWW irodalmában, lapjaiban még nem találtunk egy sort, mely a leghalványabb reményt fűzne az NRA-hez. Nem vagyunk csalódottak. Csak azok tápláltak reményt iránta, akik nem ismerték még fel a gazdasági élet törvényszerűségeit. Mi beiktatása előtt s azóta is állandóan hangoztatjuk, hogy az NRA s az égisze alatt működő sok válfaju intézkedések valamennyié kísérlet a kaptalizmus megmentésére. Épp ezért, ténykedése elbírálásánál nem folytatunk szélmalom harcot, a kommunisták, a polgári felfogású elemek és az azokat majmoló politikusok mentájára. A csalódottság keserű pohara azoké, akik reméltek. Ezek között látjuk Clarence Darowt is. Ez meglepő. Darowt olyan embernek ismertük, ki nem a felszínen lebegők — buta tömegével halad; aki a dolgok mélyére is be tud tekinteni és meg is tudja érteni, hogy honnan fuj a szél. S most jön hire, hogy az NRA-val elégedetlenkedők élén kihallgatásra megy az NRA bábájához, elmondja, elpanaszolja neki a kis üzletemberek, a két malomkő közzé került kistőkések szomorú sorsát. Hogy megemlítse neki, miszerint a nagytőke busásan aratott az NRA életbe lépése óta. Hogy a General Motor 31 százalékkal növelte kereskedelmét; tiszta hasznát ötezer százalékkal, mig alkalmazottjai bérét egy százaléknak egyharmadával emelte. A General Motor egy a sok közül. A többiek hasonló arányban élvezik az NRA áldásait. Ezek a panaszkodó, nagymüveltségü jó urak az IWW bármely kiadásából, — bármelyikből — egy pillanat alatt megtanulhatnák, hogy az NRA a roskadozó kapitalizmus torzszülöttje; létezése, kimúlása szülőanyjával van egybekötve. Könycsepjeik hiábavalók. Megtanulhatnák, hogy az Uj Kort előkészíteni csak az IWW elméletének gyakorlatba vitelével, nevezetesen: a termelő erőknek Egy Nagy Szervezetbe való tömörítésével a termelés és szétosztás társa- dalmositásával lehet. Ezt minden egyszerű IWW-ista tudja s előbb utóbb nekik is meg kell tanulniok.
