Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-01-13 / 774. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 január 13. Nőkamunkásmozgalomban Irta: VISI ISTVÁN Furcsaságok (Második folytatás.) Elérkeztünk az osztály harc végső ütközeteinek az időszakába, igy nagyon fontos, hogy a nő is aki mellettünk az iparokban elhelyezkedett az ipari szervezetek kiépítésében, az uj rendszerért folytatott harcban is mellettünk el tudjon helyez- kdni. Nem mint másodrendű segítőtárs, hanem mint egyen- jogosult bajtárs, nem csak az iparokban és a közéletben, hanem az iparok elfoglalására folytatott harcban is, mert csak akkor érdemli meg az egyenjogot a férfiakkal. A nők megszervezése elsősorban a mozgalom aktiv tagjainak a kötelesége, mely mindjárt otthol kezdődik, mint a jótékonyság. Minden öntudatos munkásnak első sorban a saját élettársát kell megnyerni harcos társnak egy jobb rendszerért, mely sokszor a legnehezebb. A nők legnagyobb része ki van rekesztve a társadalmi életből, leginkább a konyhára és a templomra van szorítva. Nincsen társadalmi szolidaritás érzéke, mivel szükkörben forgott évtizedeken keresztül. Ilyen szűk a látóköre is, az összetartás ösztöne is csak a szűkös családi körre terjed ki, legtöbb esetben túlzásban, amely szeretetett az gész emberiség iránt kellene érezni, egy néhány családtagra központosítja, legtöbbször káros hatással, nem csak a társadalom, de a családtagok részére is, ennél fogva vannak, elrontott, elkényeztetett gyermekek. A nőknél nagy mértékben meg van az egyéni vezérség- ben vetett hit is, mely évezredek körülményein, tanításain alapszik. Még csak ötven év előtt is a nő elvolt nyomva, nem csak társadalmi egyenlősége nem volt, de még a családban is föltétien engedelmességet vártak tőle, úgy az apai háznál, mint a férje mellett, így nehezebben képes bele illeszkedni az átalakult társadalmi helyzetbe és jogaiba, még most is részbén férjétől, részben vezérektől várja felszabadulását. A nő azt is elkívánja, hogy a társadalmi felszabadulási harcból hagyják ki, vagy ha már nem is akarják egészen kihagyni, csak a mulatságok rendezését, társas körökben való aktivitást, szindarabb játszást adják nekik, az iparok szervezését és azoknak a lefoglalása érdekében a harcot végezzék a férfiak. A tanítást, melyet az iskolákban, templomokban és olcsó ponyvaregényekben a nők kapnak, vezér imádást, messiásokban, megváltókban való hitet erősiti meg nálunk. Sokszor inkább hajlandók az nyen személyi kultuszra épített mozgalmakat, pártokat, sok esetben fascista tendenciájú pártokat is, teljes odaadással pártolni, mint hogy a sajár, osztályában és önön magába bízva, öntudatos tagjaival összeszervezve önön maga cselekedne. A nőknél ez nem gyávaságból van, mert sokan, akik ilyen személyi kultuszra épített mozgalomban aktiv részt vesznek, életüket is oda adják egy-egy bálványozott vezér szolgálatára. Ez inkább a fentebb említett neveléstől, környezettől, szokásoktól függ, éppen úgy a férfiaknál is, ez évezredes környezeti behatás eredménye, bár a férfinál jobban kivan fejlődve az ÖNBIZALOM mint a nőnél, igy könnyebb ezt a személyi kultuszt, vezér imádást elensullyozni. Alapjában véve a nő nem gyávább mint a férfi, sőt, ha teljes megértés és elhatározottság van az aktivitása mellett, sokkal jobb harcossá válhat mint a férfi. Remélve a közel jövőben, a társadalmi harcok idején ez az állításom bebizonyítást fog nyerni, melyre már most kell a női munkásokat is szervezni, előkészíteni. Sokan skeptikus elfogultsággal olvassák ezen sorokat, sokan vannak akik éppen úgy mint mi megpróbáltuk a női munkásokat szervezni, tanítani csoportostul, ami legtöbb esetben nem sikerült. Nem azért mert nem lehetséges, inkább az a legnagyobb ok, hogy a nőknél szokatlan a társas élet, meg a parlamentáris gyűlések szabályai is. Ki ne mosolygott volna egy ilyen kizárólagos női csaport gyűlésen, ahol a nélkül, hogy valaki is szót kérjen, hárman-négyen is beszélnek egyszerre. Ez mind a szokat- lanságtól van. Ezért tanúm van arra, hogy nagyon sok magán családnál sem sikerült a nő megnyerése a szervezet részére, ugyan csak a fenti okoknál fogva. De ez nem bizonyítja, hogy azt most már abban kellene hagynunk. Éppen úgy amint a gyermek is megégeti magát a tűzzel, de az sem bizonyítja, hogy többet nem szabad, vagy nem fog tüzet használni, egyszerűen gyakorlat által, sokszor a saját kárán tanulva, máskor vigyuzato- sabb lesz. Ugyan ez áll a női munkások csoportokban való szervezésére és tanítására is. Amint bűn a munkásságot, kisháztulajdonosok és nem ház- tulajdonosok csoportjára választani, úgy a női munkást sem lehet a férfi munkástól elválasztani, nem csak az otthonokban, de az ipar telepeken is, egymást egészítik ki, kollektiv termelésben. Feltétlen fontos, hogy az iparokban legalább számarány szerint, a női munkásokat is képesek legyünk szervezni, mert elsősorban az a tendencia, mely őket a vezér imádás, személyi kultusz felé vonza, lehetővé tenné, szélhámos Hitlernek, vagy más hasonló fascista diktátornak, hogy a női munkásságot fölhasználják ellenünk, amint a jelenben is legeseiben fölhasználják, Most, hogy egymás nyakába borultak és fenékig ürítették a béke poharát, a kapitalista Mr. Roosevelt és a vörös kommunista “elvtárs” Litvinoff Mr. Roosevelt ezen alkalommal elpanaszolta Litvinoff “elvtársnak,” hogy nagy bajok vannak a tulságossan kivénült és agyon öregedett kapitalizmussal, mert a végelgyengülésben annyira elgyöngült, hogy a vérkeringés már-már alig mozog. És talán az utolsó óráit járja, ha most gyorsán segítség nem érkezik. Úgy később a leghíresebb orvosok véleménye szerint még csak segíteni sem lehet. Mr. Roosevelt kérte Litvinoff “elvtársat,” hogy ő és Stalin “elvtárs” te- kincsenek legalább a vörösek istenére és egy kis rendeléssel hosszabbítsák még meg az oly görcsösen életéhez minden áron ragaszkodó nagy beteg kapitalizmust. Kétség sem fér ahoz, hogy a fent említett két “elvtárs” nemes szive meg esett a nagy beteg kapitalizmus ágya felett, hogy gyorsan jöjjön a segítség, hát úgy fél kézzel a kis lajbi zsebből kivágtá-k a 40.000 tonna rozsda mentes ' nyers acél rendelést. És jótanácscsal ellátva meg ígérték, Mr. Roose- veltnek, hogy a többi segítség és rendelés még mielőtt nem késő, meg fog érkezni. Most aztán a polgári hipok- raták tele kürtölik a félvilágot, hogy most már minden rendben van. A múlt héten 30 a héten pedig 40 százalékkal dolgoznak az acél gyárak csupán csak azt hallgassák el, hogy senkit munkára fel nem vesznek a régiek is csak részidőt dolgoznak. És dicshimnuszt zengedeznek, orosz vörösország felé. öreg szerencséje az uralkodó osztálynak, hogy felfedezte, hogy a tudatlanságban sínylődő munkásság közé, mindég másfajta rágógummit kell bedobni amin azután, hetekig, de ha jó rágós, még hónapokig is elrágódnak. A jelen esetben nem előre elkészített, de a közeli kisváros nyugalmát annyira hevítik az izgalmak, hogy majd a jámborok hosszú hónapokon keresztül elfelejtik, hogy depres- sen van. Városunkat kis romának szokták nevezni, mert annyi a pap és több a templom mint a lakóház. így a munkás mozgalom a kezdetleges gyermek cipőben jár. És ez érthető is, mert mint rendesen ahol az álkommunista pénz éhes féker vezér had, zöldágra talál, mindent felfal és szétrombol, ott “hét” évig nem hogy munkás- mozgalom, hanem kő-kövön, de még fü sem nő. így azután a heti sajttakaró szabadon rendelkezett a tudatlan agyak további mérgezésével. vagyis a munkabér levágásokat a női munkások segítségével, az iparokban való bevonul- tatásával eszközölték. (Folytatjuk.) “De hogy a szokás mondás isten nem siet sem nem késik.” Bizonyára ő is megsekalta az örökös hetes számot, mig végre is magához szólitá az az csak szólította volna, ha Márton bátyánk nemes szive nem könyörült volna meg a halállal vivódó sajttakaró felett. Most aztán meglett a nagy felfordulás, a bábeli zűrzavar bizonyára pirulna, mert a mi sok az sok még a lakodalomból is, de nem a tudományból vagy esetleg a “szocializmusból.” Nem lehet egyszerre leveses kanállal vagy nagy kalapáccsal átültetni. Nomondok ha már úgy is itt tartunk hát még csak úgy mellösleg említőm mög, Mihály bátyánk vörös szenté való avatását. És mondok kigyelmör de-el tanálta, hogy a szűrt mellék pitvar ajtóban kő-letönni. Mondok még is csak igazságos az a vörös isten, kit kegyelmed oly hosszú időn körösztül tisztességgel hűséggel, még mondok kis fizetéssel szógát. Oszt mondok mög a strorit is óvastam ami mondok illött is a vörös szenté való avatás ceremóniához. De mondok nem is érül akarok én beszélni, hanem inkább árul a hol kigyel- möd elfelejtette tovább mondani. Hát mondok mikor kigyel- möd mög Bebrics szemlét tartottak a még akkor csak ne- hezödni kezdő iparok köszpont- ja fölött, mondok a storibul értesülve, kigyelmöd mán tróbál- ta, de még Bebrics nem tudta, hogy, hogy is néz ki a gyár füstös fala bévürül. Hát mög fogadták, hogy a profit termelést azt másnak hagygyák. Mört a proli a pro- fibul úgyis kap vissza valamit az meg^ neki úgyis sok. Oszt szép szóval mög kántálással, ha nem csurdul hát mondok csöppen, amibül kigyelmed mög Bebrics még mondok a többi-ek mégis csak mög tudnak élni, oszt mondok ami még a fontosnál is fontosabb az öreg napokra kis nyugdíj mégis csak bé akad. Hát én csak amondó vagyok, hogy kigyelmed a szürlerakás- sal ezör és ögy szöröncsét csinált. Mert ha netán kigyelmed is bé került vóna abba az átkozott IWW-ba, hát kend is ott volna a hun a part szakad a magam fajtájával eggyütt, mört a vezért nőm szöretik oszt még aszongyák, hogy a ki enni akar hát az dógozzék is oszt mög a pénzt is el akarják töMég mondok miegymást szeretnék meg tudni a világ folyosóm. Mer mondok rigön nem hallok hirt a munkás vérben fürdöző olasz határrul. Ip- peg csak annyit hallottam, hogy a vörös szent Litvinoff miegymásirt csak úgy ott volt Rómában. Mondok most már ajánlom testömöt és lelkömöt a vörös szent Mihály kigyeimébe, hogy halálom vigső órááig ájtatos- san szógálhassam a vörösek urát. rülni- L. ü. erejét a munkásság többi több
