Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-04-28 / 789. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD Cleveland, Ohio pending VOL. XXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1934 APR. 28. NUMBER 789. SZÁM. ÖRÖKTAVASZ - MÚLÓ SZOLGASÁG A VÉGZETE felé sodródó kapitalista társadalom hattyú dalának egy ak­kordját szeretnénk ki hozni e dögszagu tavasz Májusában, hogy a lágy halotti melódia si­ráma, dühös morajjá változva, a pléh pofákat kipirositva, a szolgalelküségben és gerincte- lenségben tespedő embermillió- kat uj életre keltve, uj harcra tüzelve állítaná csatasorba. Olyan akkordot szeretnénk meg­ütni, mely termékeny agyunk és lázadozó lelkünk, ezer-egy gondolatát röpítené világgá, hogy a gyáva tunyaságot és tespedést, a tenniakarás és tü­relemfogyta harcikészség vált­hatná fel. Májusi gondolatba merülve, dicsőséges, küzdelemdus szép és harcias múl­tak, valamint a komor dicstelen jelen összeha­sonlító kont­rasztjában ön­magunkkal vív­juk a tusát. Ide rendeltettünk a posztra. .— Ki­merültén fúj­juk a harciria­dót — és körü­löttünk alszik a tábor. A szem­rehányás és düh raps zódikusan kergetik egy­mást. Betűkbe, gondolatokba kí­vánkoznak. A feladat fölötte nehéz; panasz­kodni, nem illő forradalmár o k- hoz. Dicsekedni nincs mivel. Mert egyetlen nagy fájdalmas ordításban leg­könnyebben kifejezhetnénk a mondanivalónkat, üzenetünket Amerika és a világ dolgozói­hoz: GYÁVÁK!! Ám bármennyire vagyunk elkomorodva, a sötét felhőszö­vetet, itt-ott áttörik a fényes tavaszi napsugarak, megcsik­landoznak bennünket, hogy mégis nagyobb kedvvel végez­hessük az évi leltározás komoly műveletét. Nem volt az elmúlt év eseménytelen, csak az ered­mények döbbenetesek. Történ­tek kísérletek a tarthatatlan állapotok megjavitására, de sajnos a cselekmények meg­maradtak a kísérletek stádiu­mában. Mert az amerikai mun­kásság a kapitalista rendszer­válság minden tünete és négy esztendős vajúdása ellenére is csökönyösen ragaszkodik hozzá és inkább a “régi jó időket” sirdogálja vissza! Munkát sza- kadtig! over-time-al béleltet... Még szerencse, hogy az örök­fejlődés vastörvénye, a múltat elföldelte. És biztató, hogy a gépek zakatolását megszokott fülek, a gépeket etető és évek óta tétlenségre kárhoztatott munkáskezek, már nem alkal­masak a lapát, ásó meg csá­kány forgatásra. A géprend­szer idomította proletáriátus éppen ezen törvényektől űzve, szellemileg is utói kell érje fi­zikai képességét, ha csak pusz­tulni nem akar! A géprendszer­be született proletáriátus szel­lemi forradalma ösztönszerü folyamat, mely az oly nehezen óhajtott és üdvös társadalmi forradalomnak előzménye kell legyen. S amit a szónoklatok, lapok és irodalmak garmadája ez ideig megváltoztatni nem tudott, múlhatatlanul bekövet­kezik. És mi türelmetlenek va­gyunk. Természetes, érthető okokból. Hiszen részesei, szen­vedő alanyai vagyunk a rotha- dozó, roskadozó önmagával a létért viaskodó rendszernek! Bérmunkások vagyunk! A bér­rendszer áldozatai. Bérmunká­sok, a lazadók fajtájából, akik nemcsak átérezni bírjuk a ki­zsákmányolás szülte osztály­uralmat, de a módját is is­merjük, hogy hogyan lehetne szebbé, jobbá tenni az életet, átformálni ezt a bűzös sárte­két. Türelmetlenségünk; láza­dozó énünk és roppant akarat erőnk a tettre. Kifejlődött tu­dásunk osztályöntudatunk és rendszer ismeretünk tesz ben­nünket lázadókká. S ha bete­gesen nosztalgikusak vagyunk . . . úgy mi nem a múltat si­ratjuk vissza, hanem a jövő szebb, szabadabb, boldogabb és kizsákmányolástól mentes tár­sadalmáért sóvárgunk! A forradalmi osztálytudatot és mindent átölelő osztályszoli­daritást hirdető kis tábor, va­lamint a szunnyadozó nagy proletár család közötti távol­ság tudata az, mely elkeseritő- en hidegzuhanyként hat a har­cot élesztők, a harcot hirdetők lelkesedésére. De a távolság nem egyforma. A folyton ki­újuló és megismétlődő osztály­harcok szabályozzák és maj­dan elfogják tüntetni. E távol­ság pontos lemérése csalhatat­lanul mutatja a kapitalista rendszer életének terminusát. Legyünk őszinték és konzek­vensek : A társadalom minden baja és összes ellentmondásai­nak ellenére, mindaddig a bér­rendszeren fog nyugodni, amig a munkásság széles rétegei, e rendszer uraitól és csatlósaitól várják sorsuk irányítását, jobb- rafordulását. Ezen rideg megállapítás, nem vonatkozik speciálisan Amerikára. Oda címezzük, ahol bérmunkások élnek a föld bár­mely sarkában. Mert kereshe­tünk enyhítő körülményeket, de a dolgok lényegén mindezek változtatni nem fognak. Nin­csen olyan ország, melyeknek urai elég erősek volnának a munkásosztály le i g á z á s ár a, gúzsbakötésére, a munkások nagy többségének akarata elle­nére. A legsötétebb reakció is a munkások bolonditásával az üres ígéretek garmadájával in­dult el hóditó útjára. Fasciz- mus, hitlerizmus, a Dollfuss Stharenberg trió, vagy ha úgy tetszik Roosevelték New Deal- je, mind kivétel nélkül, a mun­kások hiszékenységéből táplál­kozik. A tőke szervezett ereje és roppant hatal­ma is csak rela­tiv vonatkozás­ban erő-hata­lom. Mert a munkásság aka- ratnélkül i s é g e SZERVEZETT- LENSÉGE szol­gáltatja a szám­belileg jelenték­telen tőkésosz­tály hatalmi erejét. E szer­vezett erő hiá­nya, a dolgok mibenlétének a fel nem ismeré­se, nem csak a gondolkozás tói irtózó részét té­veszti meg a munkás osztály­nak, de azokat is, akik valami­lyen kivezető utat keresnek a szolga ságból. Tévesztő hatás­sal van az úgy­nevezett munkáspártok köve­tőire különösképpen. Hiszen ők évtizedeken keresztül, nem a bérrendszerben, hanem a kor­mányban, a végrehajtó köze­geiben és személyekben keres­ték a társadalom bűnöseit. Érthető, hogy a tévutakon botorkálok a mai, dúlt, züllött viszonyok között még inkább vakon tapogatódznak, mint valaha. Az államhatalom, mint “tényleges erő” hamis fogal­mának hangoztatása mellett, a fascizmus-názismus elleni küz­delem jelszavával kísérleteznek követőik megtartására ugyan­azok, akik nem is kis részben felelősek azért a tehetetlenség- (Folytatás a 3-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom