Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-04-28 / 789. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to

OF THE WORLD Cleveland, Ohio pending

VOL. XXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1934 APR. 28. NUMBER 789. SZÁM.

ÖRÖKTAVASZ - MÚLÓ SZOLGASÁG

A VÉGZETE felé sodródó kapitalista társadalom hattyú dalának egy akkordját szeretnénk ki hozni e dögszagu tavasz Májusában, hogy a lágy halotti melódia siráma, dühös morajjá változva, a pléh pofákat kipirositva, a szolgalelküségben és gerincte- lenségben tespedő embermillió- kat uj életre keltve, uj harcra tüzelve állítaná csatasorba. Olyan akkordot szeretnénk megütni, mely termékeny agyunk és lázadozó lelkünk, ezer-egy gondolatát röpítené világgá, hogy a gyáva tunyaságot és tespedést, a tenniakarás és türelemfogyta harcikészség válthatná fel.

Májusi gondolatba merülve, dicsőséges, küzdelemdus szép és harcias múltak, valamint a komor dicstelen jelen összehasonlító kontrasztjában önmagunkkal vívjuk a tusát. Ide rendeltettünk a posztra. .— Kimerültén fújjuk a harciriadót — és körülöttünk alszik a tábor. A szemrehányás és düh raps zódikusan kergetik egymást. Betűkbe, gondolatokba kívánkoznak. A feladat fölötte nehéz; panaszkodni, nem illő forradalmár o k- hoz. Dicsekedni nincs mivel.

Mert egyetlen nagy fájdalmas ordításban legkönnyebben kifejezhetnénk a mondanivalónkat, üzenetünket Amerika és a világ dolgozóihoz: GYÁVÁK!!

Ám bármennyire vagyunk elkomorodva, a sötét felhőszövetet, itt-ott áttörik a fényes tavaszi napsugarak, megcsiklandoznak bennünket, hogy mégis nagyobb kedvvel végezhessük az évi leltározás komoly műveletét. Nem volt az elmúlt év eseménytelen, csak az eredmények döbbenetesek. Történtek kísérletek a tarthatatlan állapotok megjavitására, de sajnos a cselekmények megmaradtak a kísérletek stádiumában. Mert az amerikai munkásság a kapitalista rendszerválság minden tünete és négy esztendős vajúdása ellenére is csökönyösen ragaszkodik hozzá és inkább a “régi jó időket” sirdogálja vissza! Munkát sza- kadtig! over-time-al béleltet...

Még szerencse, hogy az örökfejlődés vastörvénye, a múltat elföldelte. És biztató, hogy a gépek zakatolását megszokott fülek, a gépeket etető és évek óta tétlenségre kárhoztatott munkáskezek, már nem alkalmasak a lapát, ásó meg csákány forgatásra. A géprendszer idomította proletáriátus éppen ezen törvényektől űzve, szellemileg is utói kell érje fizikai képességét, ha csak pusztulni nem akar! A géprendszerbe született proletáriátus szellemi forradalma ösztönszerü

folyamat, mely az oly nehezen óhajtott és üdvös társadalmi forradalomnak előzménye kell legyen. S amit a szónoklatok, lapok és irodalmak garmadája ez ideig megváltoztatni nem tudott, múlhatatlanul bekövetkezik.

És mi türelmetlenek vagyunk. Természetes, érthető okokból. Hiszen részesei, szenvedő alanyai vagyunk a rotha- dozó, roskadozó önmagával a létért viaskodó rendszernek! Bérmunkások vagyunk! A bérrendszer áldozatai. Bérmunkások, a lazadók fajtájából, akik nemcsak átérezni bírjuk a kizsákmányolás szülte osztályuralmat, de a módját is ismerjük, hogy hogyan lehetne szebbé, jobbá tenni az életet, átformálni ezt a bűzös sártekét. Türelmetlenségünk; lázadozó énünk és roppant akarat erőnk a tettre. Kifejlődött tudásunk osztályöntudatunk és rendszer ismeretünk tesz bennünket lázadókká. S ha betegesen nosztalgikusak vagyunk . . . úgy mi nem a múltat siratjuk vissza, hanem a jövő szebb, szabadabb, boldogabb és kizsákmányolástól mentes társadalmáért sóvárgunk!

A forradalmi osztálytudatot és mindent átölelő osztályszolidaritást hirdető kis tábor, valamint a szunnyadozó nagy proletár család közötti távolság tudata az, mely elkeseritő- en hidegzuhanyként hat a harcot élesztők, a harcot hirdetők lelkesedésére. De a távolság nem egyforma. A folyton kiújuló és megismétlődő osztályharcok szabályozzák és majdan elfogják tüntetni. E távolság pontos lemérése csalhatatlanul mutatja a kapitalista rendszer életének terminusát. Legyünk őszinték és konzekvensek : A társadalom minden baja és összes ellentmondásainak ellenére, mindaddig a bérrendszeren fog nyugodni, amig a munkásság széles rétegei, e rendszer uraitól és csatlósaitól várják sorsuk irányítását, jobb- rafordulását.

Ezen rideg megállapítás, nem vonatkozik speciálisan

Amerikára. Oda címezzük, ahol bérmunkások élnek a föld bármely sarkában. Mert kereshetünk enyhítő körülményeket, de a dolgok lényegén mindezek változtatni nem fognak. Nincsen olyan ország, melyeknek urai elég erősek volnának a munkásosztály le i g á z á s ár a, gúzsbakötésére, a munkások nagy többségének akarata ellenére. A legsötétebb reakció is a munkások bolonditásával az üres ígéretek garmadájával indult el hóditó útjára. Fasciz- mus, hitlerizmus, a Dollfuss Stharenberg trió, vagy ha úgy tetszik Roosevelték New Deal- je, mind kivétel nélkül, a munkások hiszékenységéből táplálkozik.

A tőke szervezett ereje és roppant hatalma is csak relativ vonatkozásban erő-hatalom. Mert a munkásság aka- ratnélkül i s é g e SZERVEZETT- LENSÉGE szolgáltatja a számbelileg jelentéktelen tőkésosztály hatalmi erejét. E szervezett erő hiánya, a dolgok mibenlétének a fel nem ismerése, nem csak a gondolkozás tói irtózó részét téveszti meg a munkás osztálynak, de azokat is, akik valamilyen kivezető utat keresnek a szolga ságból. Tévesztő hatással van az úgynevezett munkáspártok követőire különösképpen. Hiszen ők évtizedeken keresztül, nem a bérrendszerben, hanem a kormányban, a végrehajtó közegeiben és személyekben keresték a társadalom bűnöseit.

Érthető, hogy a tévutakon botorkálok a mai, dúlt, züllött viszonyok között még inkább vakon tapogatódznak, mint valaha. Az államhatalom, mint “tényleges erő” hamis fogalmának hangoztatása mellett, a fascizmus-názismus elleni küzdelem jelszavával kísérleteznek követőik megtartására ugyanazok, akik nem is kis részben felelősek azért a tehetetlenség- (Folytatás a 3-ik oldalon)