Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-14 / 757. szám
1933 szeptember 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. ÚJPEST: A budavidéki posztógyár újpesti telepén dolgozó munkások kiknek heti munkaidejük 68 óra sztrájkba léptek. A sztrájk oka, hogy , szombati napokon a munkaidő 6 óra legyen. Hogy naponként már ennél többet ne dolgozzanak az még a jövő zenéje...* UGYANCSAK Újpesten 20— 25 filléres órabérek mellett az asztalos munkások heti 70— 80 órát dolgoznak. Újabban már gyakorlattá válik, hogy órabér helyett élelmezést és a műhelyben megvan engedve számukra a forgácson vagy a gyalupadon való hálás is. Az asztalosmunkások egyébként erős SZAKSZERVEZETI tagok és úgy látszik ennek elfogadása vagy az ebbe való beletörődés az a szakszervezeti nevelés eredménye. .. amiben nekem Ígéred a lelkedet. — Nagyságos uram — mondta Fjodor tisztelettudóan. — Én se kértem előre a csizma árát. Először jön a munka, csak aztán az ára. — Hát jól van, nem bánom! — egyezett bele a rendelő. És ekkor hirtelen vakító láng csapott ki a mozsárból s a láng nyomán rózsaszín füst gomoly- gott és a szobát kén, meg égett toll szaga töltette be. Mikor eloszlott a füst, Fjodor, a szegény csizmadia, hanem valaki más. Mellényén aranylánc ragyog, uj nadrágja van és kényelmes karosszékben ül a terített asztal mellett. Két szolga lóhalálban rohanva hordja eléje a finom ételeket és hajlongva mondogatják: — Kedves egészségére, nagyságos ur! Micsoda pompa! Az egyik- szolga jólflora darab báránysültet és nagy tál uborkát tesz eléje. A másik serpenyőben sült libát, főtt disznófejet és ecetes tormát hozott. Mindez annyira előkelő és finom volt. Fjodor elégedetten falatozott s .minden újabb fogás előtt egy- egy pohárka vodkát hörpintett föl szakasztott azon mód, mint valami generális, vagy gróf. A disznóhus után ludaskása, aztán szalonnás rántotta és pirított máj következett. Vájjon mit hoznak még? Hagymás lepényt és savanyu répát tettek eléje. — Hogy nem pukkadnak meg a gazdagok ezektől a finom ételektől! — gondolta magában. Legvégül nagy köcsög mézet hoztak. Ebéd után pedig megjelent az ördög a kék szemüveggel és mélyen meghajolva kérdezte Fjo- dort: — Meg van elégedve urasá- god az ebéddel? — Fjodor azonban úgy belefáradt az evésbe, hogy szólni sem tudott. Kellemetlen nyomást érzett a gyomra táj é- án s hogy valamivel elterelje figyelmét a fájdalomról, — csizmáit kezdte vizsgálgatni. — Ilyen csizmákért én legkevesebb hét és fél rubelt kérITT A REVÍZIÓ.. .! A revíziós maszlaggal telitik a népet azok a körök amelyek annak idején, hogy hatalmon maradhassanak aláírták a békediktátumot. Élesen világit reá, hogy ezek az urak mit értenek a revízió alatt. íme az olasz, az osztrák és magyar kormány között létrejött megállapodás értelmében Albrecht királyi herceg trónaspiráns, horogkeresztes és magyar ha- zaffy stb. stb. visszakapta a Garda tó mellett fekvő Arcóban lévő villáját. A Habsburg fióka kinek a pesti Rózsadombon is villája van mely előtt a proletárok filléreiből is fizetett rendőr trázsál itt hagyta rózsadombi villáját és b. neje őnagyságával hátat fordítva e kies magyar honnak már el is utazzott, hogy a visz- szaadott villáját átvegye. Hát érdemes bizony a proletároktem. — Ki varrta nekem ezt a csizmát? — kérdezte az egyik szolgától. — Lj ebédkin Kuzma, — hangzott a válasz. — Hívjátok ide azt a disznót! Kisvártatva megjelent az ajtóban Lj ebédkin Kuzma és alázatosan kérdezte: — Parancsol valamit, nagyságos ur ? ■— Akkor beszélj, ha kérdezlek, — ordított rá Fjodor nagyot toppantva. — Ne merj feleselni és ne felejtsd el, hogy rongyos csizmadia vagy! Ostoba! Nem tudsz egy rendes csizmát varrni! No, majd ellátom én a bajod! Mit akarsz még? — Nagyságos ur, a pénz miatt. .. — Micsoda ? Pénzt ? Mars ki! Gyere szombaton. Dobjátok ki a nyakánál fogva.. . Hirtelen elhallgatott, mert eszébe jutott, hogy vele épp ily durván bántak azelőtt. S ez a gondolat, elszomorította,. Aztán hogy felviduljon, elővette tömött pénztárcáját és a pénzét kezdte olvasni. Sok pénze volt, de ő még többet szeretett volna. A kékszemüveges ördög hozott neki egy még tömöt- tebb tárcát, de Fj odornak ez is kevés volt. Minél tovább olvasgatta a pénzt, annál elégedetlenebb lett. Este az ördög beállított hozzá egy finom, kövér nagyságával, akinek szép piros ruhája volt. Ez volt Fjodor uj felesége. Késő estig enyelgett vele és közben mézeskalácsot majszolt. Éjszaka puha, selymes ágyban feküdt, de nyugtalanul forgolódott. Nem tudott elaludni az aggodalomtól. — Sok pénzünk van, — mondta a feleségének, — még betörnek hozzánk. Nem ártana, ha szétnéznél kicsit a gertyá- val! Egész éjszaka le nem hunyta a szemét: minden percben felugrott megnézni, érintet len-e a pénzes láda. Kora reggel misére ment. Isten színe előtt mindenki egyforma, akár szegény, akár gazdag. S Fjokal revíziós felvonulásokat csináltatni, mert ime a revízió megjön ennek a révén az ilyen élősdi férgeknek... de talán a leszámolás is. DEBRECEN: Ez a város úgy él a közdutatban mint ahol egészséges és pirospozsgás cívisek élnek kiknek kálvinista létükhöz illően vastag a nyakuk a jóléttől. De ez csak egy regévé vált csupán. Ma például Dr. Neuber egyetemi professzor aki kétezer első elemi iskolába járó gyermeket vizsgált meg egészen mást mutat ki. így talált közöttük a vérbajban szenvedőknek 2.2%-át mig vérbajra gyanúsak 2.6%-ot tesznek ki. Ugyanakkor pozitív tüdőbajosok e gyermekek közül 29.6%-ék, és 40.9 százaléknál mutat a röngten vizsgálat a tüdőben elváltozást. A gyermekek 30%-a volt tetves és 60%-ának rossz a foga. Ez tehát valóságban Debrecen, mint a kálvinista roma tükörképe. dor most ép úgy fohászkodott: “Uram irgalmazz az én bűnös lelkemnek,” — mint mikor semmije sem volt. És ha meghal, a gazdag Fjodort épp úgy a földbe teszik, mint az utolsó koldust. Halála után ugyanazokban a lángokban fog égni, amelyekben a leghitványabb csizmadia. Minden szörnyen bántotta őt s imádság helyett a pénzre és a rablókra gondolt s az ördögre, akinek eladta a lelkét. Rosszkedvűen jött ki a templomból s hogy könnyítsen a lelkén, mint snnakelőtte akárhányszor megtette, istenigazában nekieresztette a hangját. De alig kurjantott egyet-kettőt, ott termett egy rendőr és kezét sakájához emelve, szigorúan mondta: — Kérem, úriemberek nem szoktak énekelni az utcán, csak a részeg csizmadiák. — Még csak az hiányzik, hogy bemenjen valamelyik korcsmába. .. — Nagyságos ur Isten nevében, valami alamizsnát, — kiabáltak a koldusok, közrefogva őt. — Valami alamizsnát! Azelőtt, amikor még szegény csizmadia volt, rá se néztek a koldusok. Most lépni se tudott tőlük. Otthon az uj asszony fogadta. S a májszt'ramnak kedve szottyant kcsit eltréfálni az asszonnyal. Már felkapta kezét, hogy jó hátba legyintse, de az asszony dühösen nekitámadt: — Neveletlen csiszlik! — Úgy látszik, nem tudod, hogy kell urinővel bánni! Ha kedveskedni akarsz csókolj kezet, de ilyen otrombaságot nem tűrök. — Eh, átkozott élet, — gondolta békétlenül Fjodor. — Se kedvemre dalolni se az asszonynyal elcicázni... Pü! Alighogy teázni kezdett előkelő feleségével megjelent az ördög kék szemüveggel és igy szólt: — No Fjodor én teljesítettem ígéretemet. Most rajtad a sor: ird alá a kötelezvényt és ínyére. Most már tudod, milyen a gazdag élete. Elég volt! S az ördög megragadta, lehurcolta a pokolba és egyenesen beledugta egy tüzes keméncéRÁKOSPALOTA: az itteni szövőgyárban a váratlanul vég- hezvit 10—15 százalékos bérredukció miatt 350 munkás sztrájkba lépett. A szakszervezet már megkezdte a tárgyalásokat az igazgatóval... A TEJ KARTELL létesítése után a kartelellenes törvényt meghozó Gömbös féle közkereseti társaság most a paprika monopóliumot akarja megvalósítani. Nem állami kezelésbe hanem egy magánvállalat számára, melyben csendes társként Gömbösék is belépnek. ÉRTHETŐ a Gömbös kormány kartelli szerelme ha azután tudjuk azt, hogy most 20.000.- 000 pengő hitelt vesz fel a kormány a TÉBE banktól. Igen attól a bankcsoporttól amely itt minden termelést majorizál. A politikusok tehát ez az eset is igazolja nem mások mint a gazdasági hatalom cselédjei, még ha ezt a cselédet Gömbösnek hívják is. be, ahol apró ördögök repkedtek körülötte s csufondárosan kiabálták: — Ostoba! Részeg disznó! Naplopó! A pokolban csodálatosképpen fullasztó petróleumszag terjengett Fjodor szinte köhögött tőle. S egyszerre eltűnt minden. Amint Fjodor kinyitotta a szemét, maga előtt látta az alacsony asztalkát, a csizmákat és a kis bádog lámpát. A lámpaüveg fekete volt a koromtól s a rövidreégett kanóc úgy füs- tölgött, akár a kémény. Az asztal mellett ott állott a kék- szemüveges megrendelő s dühösen szidta a felijedő majszt'- ramot: — Ostoba! Részeg disznó! Naplopó! Majd én megtanitlak, gazember! Kéthete, hogy megrendeltem a csizmát és még most sincs kész! Azt hiszed, nincs egyébb dolgom, mint a csizma után szaladgálni ? Részeg disznó! Fjodor értelmetlenül csóválta a fejét, de csak hozzákezdett a munkához. A rendelő még sokáig lármázott és fenyegetőzött, de mikor végre elhídlga- tott, Fjodor gyanakodva kérdezte tőle: — Nagyságos ur, ha meg nem sértem, mi a becses mestersége ? — Mit törődsz vele! Tűzijáték készítő vagyok: bengáli gyertyákat meg rakétákat csinálok. Épen hajnali misére harangoztak, mikor Fjodor átadta a csizmákat. S miután megkapta a pénzét elment a templomba. Az utcán medvebőrrel letakart hintók meg szánkók robogtak s a járdán az egyszerű emberek között gazdag kereskedők és fényes ruháju katonatisztek mentek... De Fjodor már nem irigyelte őket: megnyugodott sorsában. Belátta, hogy a gazdagnak is nehéz, nemcsak a szegényeknek. Egyik ember hintóbán jár, — a másik kedvére kurjongathat de mindnyájukra ugyanaz a sir vár és a világ minden kincséért sem volna érdemes lelkünket az ördögnek eladni.
