Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-14 / 757. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 szeptember 16. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) _______HUNGARIAN ORGAN OF THE 1. W. W._________ Előfizetési árak; Subscription Rates; Egy évre .....................$2 *)0 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.vO Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to; “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD N.R.A. Ettől a három betűtől és a kék sastól tarka minden faluja, minden városa széles Amerikának. Szükséges, hogy egy kissé megvilágítsuk ennek a mozgalomnak a tartalmát valamint rámutassunk azokra a célokra, amelyek a kék sas kiterjesztett szárnyaitól még csak kevesektől látható meg. Hoover volt elnök négy esztendeig kísérletezett azzal, hogy az ország politikai gépezetével megszüntesse a folyton nagyobb méretűvé fejlődő gazdasági válságot. Hoovernek ez nem sikerült amint hogy az senkinek sem sikerülne ha a baj forrását hamis alapokon, téves utakon keresi. Washington törvényhozása felismerte, hogy az utjából kibillentett gazdasági helyzet visszaállításához neki semmi ereje nincseín. A papirosra vetett határozatok jelentéktelenek, semmit sem használnak ott, ahol a magántulajdon szent és a haszonra való termeltetés a vezér fonala a társadalomnak. Hoover és politikájának meg kellett bukni, hogy magával ne ránthassa a megsemmisülésbe Amerika egész gazdasági rendszerét. Roosevelt elnök már tisztábban látja a helyzet teremtette okokat és megtudja értetni a Wall Street-el, Amerika vagyonának maroknyi tulajdonosával hogy helyzetüket csak azon esetben tudják megtartani, ha a haszon egy részéről lemondanak. Ha a munkásoknak a végzett munkájuk fejében legalább any- nyit adnak vissza, hogy naponta egyszer megtömhessék a gyomrukat. Akár Roosevelt elnök, akár tanácsadói polgári nemzetgazdasági szempontból helyes útra léptek, amikor a törvényhozás vagy rendeletek értéktelen munkája mellőzésével a tőkés osztály tagjait, az ország minden vagyonának az urait igyekszenek felvilágosítani, hogy a vagyonok helytelen elosztása, a termeltetés rósz beosztása megsemmisítheti egész rendszerüket, minden vagyonukat és a személyes létüknek sem képesek biztonságot nyújtani, ha azon sürgősen nem változtatnak. És a Nemzeti Ujjáépülési Tervezet elérte célját ebben az irányban. Csekély kivétellel felismerte a tőkés osztály, hogy neki most áldozatot kell hozni, hogy osztályát és önmagát megmentse. Kifejtettük már, hogy a mozgalom célja elsősorban a mai redszer megmentése. És amikor ezt megállapítjuk, fölösleges bizonyítanunk, hogy ez a rendszer nekünk munkásoknak nem a jólétet, nem a munkánk utáni élvezetet jelentette, hanem a holnaptól való örökös rettegést. Ezért téves az a meglátás, hogy az újjáépítési tervezet a'munkások érdekét tartja szem előtt. Bizonyítéka ennek maga a rendelkezés azon szakasza, amely egyenesen felszólítja a munkásokat, hogy szervezzék meg munkaerejüket, mert maga Roosevelt elnök sem bízik abban, hogy a nyeregbe visszakerülő tőkés osztály hosszabb időkre mondott le a haszon torony magasságig való felhalmozásáról. Az sem kétes előttünk, hogy a szervezkedésről beszélve, nem reánk, Ipari Szervezet híveire gondoltak, hanem a kompánia uniókra és a kapitalista osztály mindig hü szolgájára az American Federation of Labor-ra. A jelek azonban azt mutatják, hogy itt az intézők számításában egy kis hiba csúszott, mert az NRA életbeléptetése óta bár a munkások részére semmit sem jelentő uniók is nagy taglétszámot nyertek — az IWW taglétszámban ezrekkel szaporodott és a közel jövőben még szaporodni fog, ami biztosítéka annak, hogy Amerika bérért dolgozói a helyes alapon gyűjtik az erejüket, hogy a kellő pillanatban harcba szálhassanak az IWW céljaiért, amely egyet jelent a munkás osztály felszabadításával, a bérrendszer eltörlésével. Akció bizottságunk A polgári lapok, amelyek előtt minden ut nyitva áll a pénzszerzésre a gazdasági válságot erősen megérzik. Sajnos nem állíthatjuk, hogy létezésük van veszélyeztetve, mert hiszen ha ezt mondhatnánk, akkor arról kellene heszámolnunk, hogy azok az intézmények, amelyek ezeknek a lapoknak az anyagi és erkölcsi forrásaik, már a múlté és azok tagjai már mind a munkások szervezeteiben vannak. Az igazság az, hogy ma nincsen- nek azok a sok ezres bevételeik, amelyek azelőtt voltak. Ezt igazolja a forradalmi napilap helyzete is, akik képtelenek a polgári újságok olvasó táborát megbontani. Ennek megokolását hagyjuk egy más alkalomra itt csak azt a tényt írjuk meg, hogy sem üzleti összeköttetéseiket, sem terjeszkedésüket nem tudják keresztül vinni. Minden esztendőben tizezerekre megyen a deficitjük, pedig minden alkalmazottjuk majdnem “ingyen” dolgozik az egész esztendőben. Az országos értekezlet meghallgatva a Bérmunkás lapbizottságának évi jelentését, megállapítja, hogy bár a Bérmunkás legaktívabb olvasói voltak hosszú hónapokon keresztül munka- nélkül, ami akadályozta őket tevékenységük kifejtésében a lap előállítása egyvonalban volt a befolyó összegekkel. A munkások ébredése, az Ipari Szervezkedés felé való felfigyelése szükségessé teszi hogy a Bérmunkás ezreit őszük ma ki a gyárak és műhelyek munkásai között az Egy Nagy Szervezetet ismertető irodalmak özönével. Ennek megvalósítására az országos értekezlet felszólítást tesz az ipari forradalmárokhoz, a Bérmunkás olvasóihoz, hogy akik tehetik lépjenek be azok csoportjába, akik, TÍZ DOLLÁR EREJÉIG MEGADÓZTATJÁK ÖNMAGUKAT ennek a célnak a mielőbbi és minél szélesebb kivitelére. Az összeget bármilyen részletekben lehet a központi irodába beküldeni, mely hétről-hétre nyugtázva lesz. L 4 T C 44 4 $ Szivembe markol egy látomás, — Zokogok, mégis csodálva nézem — A tüzbe, hogy rohan bele a munkás, Keresztül gázolva zsarnoki véren. Arcára glóriát von az ihlet, Szemében dicsfény sugára nő, Lelke előtt egy szép szabad élet Képét mutatja a bűvös jövő. Gyárak, kohók, bányák mélyén Nem tapad rá a gyilkos hőség, Arcán virul a boldog» remény: “Nyomor helyett itt van a bőség!” A zászlót fennen lobogtatva Maga előtt legázol mindent... A szent szabadság szent gondolatja Elsöpör pénzt, hatalmat, Istent. Mint gladiátor áll a küzdőtéren, Ki letiporta a gőgös zsarnokot, S büszke dac villámlott szemében, Mikor a kürt győzelmet harsogott. De eltűnt előlem a látomás, Szemtan bői feltört a bánat könnye, S lelkemből fájó jajkiáltás Tört elő zúgva, mennydörögve. Álld el útját nyomornak könnynek! őserőd sorvadni miért hagyod? Meddig tűröd, hogy holttá gyötörnek, Hogy családod nyomortól mért zokog? Hisz vérben áztatott a munkád bére, Nyomorból kínba miért menekülsz? S bár jajkiáltásod az égig érne. Verejtéked csak hull és hull, ha tűrsz. Rohanj előre, mint bérctörő vihar, — Ne roskadj meg zátonyok felett — Törj és zúzzál, miként a zivatar, Úgy lesz jövőd egén újra kikelet! GLÜCK JENŐ. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztessége« napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: "Le bérrendszerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
