Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-09-09 / 756. szám

1933 szeptember 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal HÉTRŐL-HÉTRE ÍRJA: V. J. Az NRA (fellendlési tör­vény életbeléptetésétől csodá­kat várnak a munkások. A gyárakban, bányákban, az ut­cákon, vagy az otthonokban, szóval mindenüt csak erről vi­tatkoznak, hogy miképen fog­ja Roosevelt az NRA segítsé­gével helyrebillenteni a tőkés termelési rendszer rozoga sze­kerét, a mely iíiár negyedik éve kizökkent a rendes kerék­vágásból. A , nagyhangú kije­lentésektől elhódított munká­sok úgy tekintenek Roosevelt- re, mint egy modern Mózesre, aki az NRA segítségével meg­találta részünkre a kivezető utat, a nyomor és nélkülözés sivatagából. Magas fizetést, rövid munkaidőt és a szabad szervezkedés jogát ígérte az NRA. Hogy ezideig mit kap­tunk a fenti Ígéretekből, itt van egy néhány példa. Pittsburghban 500 vasúti kocsikat gyártó munkás sztrájk­ba lépett magasabb fizetésért és a szervezkedés jogáért. A gyárban nem volt szabad szer­vezkedni, még Roosevelt üze­netére sem. Kelet Pa. 50.000 bányamun­kása csak nemrég ment visz- sza dolgozni, az NRA és Roose­velt közbejárása folytán, a kik azért szüntették be a munkát, mert a bányaurak nem akar­kérdő tekintettel fogott velem kezet, (hisz mindig jó barátok voltunk,) de mivel én csak kü­lönösképen mosolyogtam, tehát ő kérdezett. Mond mi történt itten az én távollétem alatt. Én mintha semmiről sem tudnék kérdeztem, hogy mit akar ezzel mondani? Azt felelte, hogy Mr. Y a mühelytulajdonos szigorúan re- ám parancsolt, hogy még ma távolitsalak el a műhelyből. És ezenkívül semmi más okott nem mondott. Én mivel erre el voltam ké­zülve, tehát egyszerű válvonás- sal mondottam, hogy akkor nincs más hátra mint kérdés- nélkül teljesíted a reád bízott parancsot. És egy kézszoritás- sal nyugtattam meg arról, hogy ő ellene semmi gyanúm nincs. Ezzel szerszámaim összepa- kolásához fogtam, egy negyed órával később már'kívül voltam a műhelyen örökre. És hogy ezen elbocsájtás mennyire volt befolyással a későbbi munka- keresésemre ? A kis városban ismerős ember voltam. Elég annyit megemlíteni, hogy min­denütt elbocsájtásom okát akar­ták tudni, mit magától érte­tődik én elhallgattam, ennek következménye az lett, hogy a környéket kellett elhagynom. Tehát, Pistám mostan már tudott az okott, hogy miért kellett akkor nemcsak munká­mat, hanem a környéket is el­hagynom. Remélem megértet­ted elbeszélésemből, azt is hogy ameddig ez a jelenleg uralkodó, nemzetiséget és osztálytmeg- külömböztető társadalmi rend­ták elismerni a bányászok szervezetét, üldözték azt, töb­beket meg elbocsáj tottak a munkából. Ez csak olaj volt a tűzre, mert a bányászok olyan tömege tette le a szerszámot, hogy nem csak a bányaurak, de maga a kormány is megré­mült, mivel attól féltek, hogy a bányászok általános sztráj­kot kezdenek és a mit az NRA csak ígért azt a bányászok ki is vívják maguknak az NRA segítsége nélkül. Az UMW áruló vezéreivel aztán sikerült a sztrájkot leszerelni azzal az ígérettel, hogy a kormány el­intézi a vitás kérdéseket a bá­nyaurakkal. Tehát az NRA ígérete ellenére a munkások­nak sztrájkolni kell a szervez­kedés jogáért. A fizetés javítás terén is igy működik az NRA. Megállapítja a legkisebb fizetés nagyságát, azonban sok iparban ez lett a legnagyobb fizetés is. És ezek a munkaadók hivatkoznak ar­ra, hogy ők eleget tettek az NRA szabályainak, mert nem fizetnek kevesebbet a minimá­lis munkabérnél. A bányászok például kap­tak 5—10 cent javítást a szén tonnája után, de ugyanakkor a szén tonnáját 25—75 centtel emelték tonnánként. Ki volt itt a nyertes? szer fenn áll, addig mi mun­kások dacára emberi voltunk­nak, hatalmas korláttal va­gyunk elválasztva, szintén em­beri, de a kapitalista osz­tályhoz tartozó társainktól. Ezek bennünk munkásokban mindig alantosabb osztályt lát­nak, nemcsak barátságban, ha­nem még a természetadta sze­relemben is. Befejezésül még csak azt mondhatom tinéktek fiatalok­nak, hogy ne engedjétek ma­gatokat félrevezetni, a kapita­lizmus hazug délibáb mutat­ványai által, melyeket úgyis csak a csalódások sorozata szo­kott követni, hanem iparkod­jatok ezen osztályokat elválasz­tó rendszer korlátjait ledönte­ni azáltal, hogy szervezkedtek a közös munka társadalmát meg valósitó Egy Nagy Szervezetbe, melyben tömörülve, megszerez­hetjük . az embert megillető egyenlőséget, melyben nem lesz ur és szolga, nem lesznek le- nézők és lenézettek, hanem kö­zös munkálkodással építjük, fej­lesztjük tovább a korlátlan sza­badság társadalmát, melyben a szabadság, barátság és szere­lem közzé osztályakadályok töb­bé nem gördülnek. Ezért küzd az IWW. Pista barátom hozzám lépett. Kezemet szorongatva, megha­tott hangen mondá, nagyon jó volt munkástársam. És aminek legjobban örülök elbeszélésed­ben, az az, hogy még az ifjú­kori kalandok, szerelmi elbeszé­léseitek alkalmával sem tértek el az igazság eszméjének hir­detésétől. Minimális fizetésről és 30— 40 órás heti munkaidőről pa­polnak, ugyanakkor az apró hirdetésekben házimunkát vég­ző nőket keresnek heti 2—3 dollár fizetésért, ahol a napi munkaidő 12—16 óra, heten­ként több mint 80 óra. Azok a gyártulajdonosok akik aláírták az NRA nyilatko^- zatot, amelyben az is ott áll, hogy a munkások olyan szer­vezetbe lépnek amilyet ők jó­nak látnak, — minden áron a Company uniót akarják a mun­kásokra erőszakolni. Az NRA a youngstowni me­gyei börtön lakóinak hozott ta­lán némi javulást, ami nagy részt a börtönlakók erélyes fel­lépésének köszönhető. Ugyanis kijelentették, hogy az NRA szerint a heti munkaidő nem lehet több 40 óránál, igy ők sem dolgoznak többet. Hosszú volna felsorolni az utolsó néhány hónapban lefolyt sztrájkokat, melyek mind vagy fizetés emelésért, vagy a szer­vezkedés jogáért törtek ki. Sok helyen nem érte el a kereset az NRA által megszabott mi­nimumot, (a mi pedig csak az éhhaláltól menti meg a mun­kásokat.) Pedig a fenti mun­kaadók nagyrésze aláírta és el­fogadta az NRA programját, természetesen azzal a mellék­gondolattal, hogy a részükre kényelmetlen pontokat figyel­men kívül fogják hagyni. Az utolsó hetekben aláírták az összes kis üzletemberek, szatócsok, borbélyok, mosodák, szalonosok, szállodák stb. De még mindig nem írták alá a vas és acél gyárak, bányák, faipar, olajipar és gépipar tu­lajdonosai, akik az összmunká- sok %-ed részét foglalkoztat­ják. Ezek az urak még ma is csak tárgyalnak és ha ki is dolgoznak egy egyezményt a tömegek vakitására, ezt ak­kor rúgják föl amikor az ő ér­dekük úgy kívánja. Mert az igazi hatalommal ma még ők rendelkeznek, akiknek kezében csak játékszer az egész kor­mány Roosevelttel együtt. Az NRA egyetlen pontját fogadták csak el a munkaadók vita és kivétel nélkül, azt a me­lyik az árak emelkedéséről szólt. Egy adott jelre, lázas gyorsasággal emelték az élet­szükségleti cikkek árát úgy, hogy ma 50 % -al drágább a megélhetés mint négy hónap­pal ezelőtt. Be kell ismernünk, hogy a béreket is emelték át­lagosan 10%-al. “Nesze semmi, fogd meg jól,” sőt még ennél is keveseb­bet kapott a munkásság, inkább még elvettek tőle. Népr hónap­pal ezelőtt egy munkás kere­set napi három dollárt, az ma $3.30-at keres. Úgy tűnik fel mintha tényleg ‘többet keres­nének 30 centtel naponta. Csak akkor vesszük észre, hogy nem igy van amikor vásárolni me­gyünk, mert amit a bérjavitás előtt $3.00-ért megvehettünk, azért ma $4.50-et kell fizetni, számítsa ki minden munkás, hol van itt a bérjavitás. A szabad szervezkedési jog sem egyébb ámításnál, mert a munkások egyetlen fegyverét, a sztrájkot kiakarják csavarni kezéből és helyette egyeztető bizottságokat állítanak föl. Ezen bizottságok aztán köny- nyen elsikkasztják a munká­sok jogos követeléseit és min­dig a “szegény” munkaadók­nak van igaza. Szeptember elsejére ötmillió munkásnak Ígértek munkát, de alig egymillió tudott elhelyez­kedni, (ha igaz a jelentés,) azonban kérdés, hogy kará­csonyra nem-e megint az utcán lesz a felvett millió munkás, vagy még több. Mert a raktá­rak gyorsan telnek árukkal, ugyanakkor a munkásoknak a dolgozó része is vásárló kép­telen. És mi lesz ennek a vé­ge? Újabb munkabeszüntetés, mert a tőkés csak akkor dol­goztat, ha a kész árut haszon­nal el tudja adni. A mai termelési rendszer be­töltötte hivatását és bomlásnak indult. Olyan mint a haldokló akinek életét az orvosok injek­cióval meghosszabbítják ugyan pár órával, de megmenteni nem tudják. Az NRA egy ilyen injekció, amivel Roosevelt a haldokló bérrendszert szeretné ha nem is megmenteni, mert azt nem lehet, de az életét meghosszab­bítani. Hogy sikerül-e ezen kí­sérlete, ezt a közel jövő fog­ja megmutatni. Nekünk sem­mi esetre sem szabad tétlenül néznünk, a már oszlásnak in­dult tőkés rendszer élesztgeté- sét, mert ha tovább is megtűr­jük magunk közt a tőkések oszladozó hulláját, úgy köny- nyen hullamérgezést kapha­tunk. El kell tehát takaríta­nunk az életünket veszélyezte­tő hullákat, hogy boldogan és egészségesen élhessünk. Ezt azonban csak szervezett erő­vel érhetjük el, a saját erőnk­re támaszkodva. Ne higyjünk a nagyhangú Ígéreteknek, bár­ki mondja is azt, sem az NRA humbugnak ami csak szem­fényvesztés a munkások részé­re. Az NRA csak a nyomor megosztását jelenti részünkre, holott ez már ma is tűrhetet­len. Ugyanakkor egyengeti út­ját az ipari feudalizmusnak. Az NRA a munka és tőke együt- müködéséről beszél, mi meg azt mondjuk, hogy “Nem lehet bé­ke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között és az élet javait ama kevesek bírják, a kikből a munkáltató osztály áll.” Ne békéről beszéljünk hát, de harcról, az utolsó harcról, amikor a munkásság mint osz­tály szervezkedik és lefoglalja a termelés eszközeit, megszün­tetve ezáltal minden nyomor­nak és nélkülözésnek kutfor- rását, a — bérrendszert. Ez­ért küzd a Bérmunkás már húsz éve és erre tanítja, neveli és szervezi a bérmunkásokat az IWW. y. j. Utcai Gyűlés A Burnsideon lakó magyar munkások figyelmét felhívjuk, hogy az IWW minden csütör­tökön este 8 órai kezdettel a 93-ik és Cottage Grove Avenu­en utcai gyűlést tart. Kérjük a munkások tömeges megjelenését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom