Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-09-09 / 756. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 szeptember 9. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W._________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 10 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.vO Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az Egy Nagy Szervezet kiépítését tette feladatává az értekezlet Egy-egy erő forrását jelentette minden esztendőben az IWW magyar propaganda mozgalmának az az országos tanács­kozás, amely a magyar nyelvű ipari unionistákat szeptember első vasárnapjára összehozta. Az ország különböző területéről összejött delegátusok je­lentéseiből állapították meg azokat az eszközöket, amelyekkel az Egy Nagy Szervezet eszméjét a legsikeresebben elhinthetik a magyarul beszélő bérmunkások sok ezres tömegei között. Huszonkét esztendeje a Bérmunkáson, számos füzeteken és a gyűlések és előadások ezrein keresztül végzett tanításban el­érkezett a propaganda mozgalmunk oda, hogy az eddigi elmé­leti tanítás az Egy Nagy Szervezetnek, mint a munkásosztály helyzete megváltoztatására az egyedüli alkalmas eszköznek a tanítását, felváltsa a Szervezet gyakorlati kiépítése. Az elmúlt vasárnap megtartott országos értekezlet dele­gátusai már nem arról jelentettek, hogy hány agitációs füze­tet adtak el a magyar munkások között, nem az ünnepélyek sikeres lerendezése volt a jelentések magva, hanem az az igazi IWW tevékenység, hogy a gyárakban, a munkatelepeken a ma­gyar munkások válvetve dolgoznak az üzemi tanácsok kiépíté­sén a job kontrolok megszorvezésen és ahol még idáig nem ju­tottak el, ott a közös szervező bizottságok együttes erővel törik a talajt a munkahelyek belsejébe, hogy az Egy Nagy Szervezet kiépített erejével ellent álljanak a készülő hűbéri rendszer megteremtésének és a helyes szervezet erejével, magát a ter­melő munkásokat tegyék urává minden jónak, minden szépnek. Detroit küldöttje, ahol az IWW fáradhatatlan ostroma előtt csak néhány hét előtt nyillott meg a bevehetetlennek hitt autógyárak kapui, az uj tagok százas tömegeiről teszen jelen­tést. Egyes dopartmentek az IWW kontrolja alá kerültek és a delegátusok bent az üzemekben szervezik a munkásokat és ál­lítják ki a szolidaritás biztosítékát jelentő vörös kártyákat. Na­ponta, több gyár előtt tartjuk a gyűléseket, amelyek a csopor­tos beállásokat eredményezik — jelenti a delegátus mtárs és az örömmel vegyitett büszkeséggel fejezi be jelentését azzal, hogy Detroit eltökélt szándéka, hogy ennek az esztendőnek a végé­ig az IWW taglétszámát az autó iparban 100,000-re emelik fel. Ilyen, az Egy Nagy Szervezetet építő jelentéseket kap az országos értekezlet New York, Philadelphia, Passaic, Paterson és más városok delegátusai és munkástársainktól, amelyeknek meghallgatása és mérlegelése képen határozza el az értekezlet, hogy A MAGYAR MUNKÁSOK EDDIGI PROPAGANDA TE­VÉKENYSÉGÉT FEL KELL HOGY VÁLTSA AZ IWW TÉNY­LEGES FELÉPÍTÉSE, A MUNKÁN LEVŐ MUNKÁSOKNAK AZ EGY NAGY SZERVEZETBE VALÓ TÖMÖRÍTÉSÉVEL. Az Egyetemes angol mozgalom eme munkáját a Bérmunkás és a magyar csoportok teljes erejükkel fogják támogatni. A BÉRMUNKÁS MEGERŐSÍTÉSE. Az országos értekezlet csak úgy mint az ipari unionisták magyar tömegei tudatában annak, hogy a sajtóra a munkás- mozgalomban minden időben nagy szükség van. A Bérmunkás fokozott megerősítésével foglalkozva felhívást tesz az olvasók­hoz, hogy AKIK TEHETIK NOVEMBER KÖZEPÉIG JÁRUL­JANAK A BÉRMNKÁS KIADÁSÁHOZ TÍZ DOLLÁROS ALAP­PAL. Az értekezlet ezt nemcsak határozatba hozta, de mind­járt a helyszínén 8 MUNKÁSTÁRS KEZDTE MEG A RÉSZ­LETEKBEN VALÓ BEFIZETÉSÉT EBBE AZ ÚGYNEVEZETT AKCIÓ BIZOTTSÁGBA. November 12-én van a Bérmunkás megjelenésének az év­fordulója. Ennek a napnak az egész ország területén, ahol ma­gyar munkások tömegesen laknak a megünneplését határozta el az értekezlet. A Bérmunkás, első számától kezdve megalkuvás nélkül hir­deti és tanítja az ipari szervezkedés szükségességét. Minden sorával, minden betűjével a munkásosztály felszabadulásáért harcol és az előttünk álló szervezési munkálatokban nagyobb szükség lesz a sajtó szavára, mint eddig bármikor volt. Erősebb és nagyobb sajtóra van szüksége az erősödő mun­kásosztálynak. Ennek egyik lehetősége az olvasók táborának az állandó szaporítása mellett az a tervezet, amely minden ma­gyar telepen november 12-én a Bérmunkás javára rendezendő nagyszabású ünnepélyek tartására hívja fel az ipari forradalmá­rokat, a Bérmunkás olvasóit. Ennek az értekezletnek az épitő munka terén végzett ha­tározatai bele fogják kapcsolni a magyar munkások nagy tö­megeit az IWW által mutatott Egy Nagy Szervezetbe, ami az első lépés a helyzet megváltoztatásához. Magyar Munkások! Ipari forradalmárok! Minden erőnkkel, minden tehetségünkkel juttassuk érvényre az értekezlet hatá­rozatait. SZILÁNKOK Mint minden időben, viszony­latokban újabb jelzőkre meg­nevezőkre van szükség, hogy tárgyunkat megkülönbözhető- re felismerhetővé tegyük. így került forgalomba az utóbbi néhány évben a “racket” szó. Ez az ártalmatlan angol szó már rég ott van az angol szó­tárban. Úgy látszik, hogy folyton züllő társadalmi éle­tünk nemzetközi jelzővé avat­ta. Az amerikai külömböző nemzetiségű, sőt az európai la­pok is minden szembeszökő huncutságot csak úgy röviden, frappánsan igy nevezi meg. Prof. Doley, ki épp most vált ki a Roosevelt adminisztráció okosai közül, lemondása előtt ki volt nevezve a “racket” ta­nulmányozására, esetleges megszüntetésére. Tudományos alapon, az ókori történelembe vissza nyúlva próbálja ezt ismertetni. Kutatásai közben felfedezi, hogy a régi római és görög civilizáció idején is gyakorol­ták már. “Athénban egy időben min­den köztiszteletben álló polgár­nak meg volt engedve röviden további bíráskodás mellőzésével ítélkezni, pénzbírságot meg­szabni az általa bűnösnek vél­tek fölött. Ez a helyzet las­sanként egy zsaroló osztályt “sycophants” szült. Ezek min­den ürügy alatt könyedén zsa­rolhattak ki pénzt. Bűnös, vagy ártatlan, ennek megállapítása kényük, kedvüktől függött. Kszenophon emlékirataiban Charmindesről Írva megjegy­zi; elveszítvén minden földi ja­vait, jószágait, rabszolgáit, örömmel kiált fel: Most már szabadon élhetek, megmene­kültem a folyton sarkomban levő, üldöző, fenyegető zsarno­kaimtól.” Hasonló nyomokkal találko­zik a rómaiak történetében. “A római kormányzók az uralmuk alatt levő területeken valóságos zsarolók voltak. A vagyonosabb emberek, kiket otthonaikba katonaság betele­pítésével fenyegették, kiknek eltartása jóval többe került volna, válság dijat fizettek. Rob Roy, a mafiusi Jonathan Wild ténykedései a mai racket minden jellegét magán viseli.” Amint Moley mondja: “Ez a) racket lényegében véve nem egészen tökéletes gazdasági éle­tünk kiegyenlítőiéként jelent­kezik. Számos esetben — bár meg nem engedett, törvényte­len, romboló eszközökkel, de — kívánatos célok elérésére törekszik.” Moleynak ezen megállapítá­sa valószínűleg a nemrégiben bebörtönzött fő-fő racketeer, Capone és társait jelzi, kik miu­tán megzsarolták a zsarolókat, népkonyhában etették a zsa­rolók által utcára dobott sze­rencsétleneket. A legendában megénekelt Robinhood, Rózsa Sándor is sokszor ilyen kívánatos célo­kat szolgáltak. A Moley által leirt ókori “Sycophants”-ok leszármazott­jai a szenátus bün-vizsgáló bizottsága égisze alatt össze­jöttek a minap. Meghívták a börtön és ren­dőr szakértőket. Nem csoda. Hisz az elmúlt néhány év alatt ezek a zsarolók már annyira mentek, hogy legdrágább em­bereinek élete és vagyona fo­rog kockán. Ki ne emlékezne a Lindbergh ártatlan gyermeke esetére. A (Folytatás a 8-ik oldalon) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrend­szerrel 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom