Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-09 / 756. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 szeptember 9. DETROITI HÍREK Sztrájk a munkán Briggsnél. Négy ezer Briggs munkás, akik a múlt télen kiképzésben részesültek a sztrájkot és a munkásszolidaritást illetőleg, egy fél napos sztrájkkal a munkán, kivívtak 10 százalékos bér- javitást. Szerdán este, miután megbeszélték követeléseiket, lejöttek az IWW helyiségében és a 377-es department bizottsága, gyűlést tartott, amelyen megbeszélték a másnap kezdődő sztrájkot, ha a követeléseiket megtagadnák és kérték a szervező bizottságunkat, hogy reggel 6 órakor, szónokok ismertessék a többi department munkásaival is a helyzetet és igyekezzenek azokat is megnyerni a Metal Finishelők, Trimmerek, és más departmentek 10 százalékos követeléseik kivivására. Látva a nagy előkészületeit és már megindult szervezkedést a gyár vezetősége meg is adta egy félnapi sztrájk után, amelyben a munkások, munka helyeiken maradva, meg mutatták, hogy az erő náluk van mellyel az iparokat mozgatják. Az a lehetőség állt fönn, hogy 4.000 bér emelést követelő munkás mellett még 6 ezret birnak megmozgatni, ha a követeléseiket meg nem adják, akiknek szintén lenne követelni valójuk. Ez a megmozdulás, nagy len- dületett adott a Briggsgyárnál is a szervezési kampányunknak, ahol sok munkás dolgozik, akik a saját kárukon tapasztalták a szervezettség hiányát a múlt télen, és egy pár hete újból bekapcsolódtak az Ipari szervezetek kiépítésébe. A Murray Body-nál. Az előző tudósításban ismertetett erő próba s azt követő nyílt szervezési akció meghozta a várt eredményt. Az eddig megközelíthetetlen Punch Press departmentben is megindult a szervezés. A múlt pénteken 36 tagot hoztak be ezen eddig nem érintett departmentből és megalakították a Department szervező bizottságot, melynek a fő delegátusa, kért minden nyelvű munkásból beválasztatni, mondván, hogy minden munkáshoz az anyanyelvén is fogunk beszélni s még ha úgy sem érti meg, hogy neki velünk együtt kell szervezkedni, ha velünk együtt akar dolgozni, akkor már csak ököllel lehet velük megértetni, amihez már elég erősek is vagyunk. Ujjabban a Fisher Body-nál is eredményeket érünk el, amellett sok kisebb gyárba kiterjesztettük a szervezési akciónkat, szép eredménnyel. Az AFofL szervezői, akiknek sok pénz s nagy tagság állt a hátuk megett, beismerték, hogy az IWW nagyobb eredményeket ér el mint ők, amit azzal okolnak meg, hogy az IWW- nak több szervező képes emberanyag áll rendelkezésére mint nekik. Az AFofL mellett még egy korcsszülött, szakszervezet, a “National Tool and Die Makers Association” is szervezi a szakmunkásokat, persze külön a régi szakszervezet módra. Nagy részben a munkanélküli szakmunkásokat szedték be, akik abban a reményben, hogy talán a lágymeleg Unioinon keresztül munkához jutnak, beálltak a mellett, hogy szakmai tudásukra hivatkozva, legyezgetik hiúságukat, magukat külömbek- iiek tartva mint a nem szakmai munkás, akikkel nem is akarnak egy szervezetbe tartozni. A Piknikről. Azt hisszük más városok munkásai érdeklődéssel vannak az iránt, hogy a lapokon behirdetett piknik, hogyan sikerült. Bár nem sikerült úgy amint azt elvártuk volna, mert alig 5—6 száznyi volt a közönség, holott ezerekre számítottunk, de az a tény, hogy a tiszta haszon meghaladta a 124 dollárt, a mellett, hogy a Radio program financirozására, összeadtak 28 dollárt, igy a piknik hasznával kijutott a jövő hónapban is megfizetni a radio állomás használatáért, melyet az uj tagok nagyon követelnek. A pikniken láttunk sok munkástársunkat, akiket a Briggs sztrájk alatt nyertünk meg s most teljes erővel segítenek a munkások szervezésében és mivel legtöbbjüket az aktivek közül nem vettek vissza a Briggs- hez, igy más gyárakban széjjel szórva fektetik 1q egy harcképes szervezet alapját, melyet a sztrájk alatt megismertek és megszerettek. Ezek között volt Jones munkástárs aki gyakorlott szónok, s lelkesítő beszédjében ismertette a pikniken is, hogy menynyire megváltozott a munkás- sák psyhológiája. Most már látják, hogy a harc elől nem bújhatnak ki, s ha már harcolni kell, úgy azt szervezetten akarjuk csinálni, hogy nyerjünk. Jones munkástárs Ken- tuckyas kiejtésével, törzsgyökeres amerikaiak és legiinkább itten nagy tömegekben lakó déli vidékről idekerült munkásságot képes megnyerni. És most a Murray Body Co.-hoz tették be, ahol teljes erővel segít a szervezésben, nagy sikerrel. Amilyen mértékben folyik a munka Jones és Cederwal munkástársak, a következő négy hónapban, 50,000 tag megszervezését helyezték kilátásba és amilyen lendülettel az megindult, meg is lesz CSAK ITTEN DETROITBAN. Tudósitó. ÉRTESÍTJÜK mindazokat, akiknek kis jegyeik voltak, hogy az első dijat az országos érte- kezelten megejtett húzásban F. Smith, Cleveland, O.; a másodikat Varga János Pittsburgh Pa.; a harmadikat Mrs. Büki, Cleveland, O.; és a negyediket Kovács János, Cleveland,. O. vitték el. Kérjük azokat, akik elmulasztották a kis jegyeket eddig visz- sza küldeni, hogy azt haladéktalanul tegyék meg. Nem térhetünk el ELBESZÉLÉS. A Bérmunkás részére irta: C. K. D. (Folytatás.) Amint mondám, nem voltam meglepődve belépésekor, lehet, hogy kissé izgatottabb lettem mint rendes körülmények között. Talán arcom szine is kissé megváltozott, hanem ezen változásoktól eltekintve, egész nyugodtan viszonoztam a jóreggelt köszöntést és udvariasan kínáltam fel neki az Íróasztal másik végébe levő széket, (mihez ugyan több joga volt neki, mint nekem,) de ő ezt az arcáról soha el nem tűnő mosollyal köszönte meg és nagyon el van foglalva?^ kérdéssel az íróasztalhoz lépett. Meghiszem azt! válaszoltam szintén mosolyogva és a kártyahalmazra mutattam, van munka bőven. Különösen ha gondolatát még szerelmi ügyek is lefoglalják — vágót szavamba pajkos nevetéssel, a levelezőlapra mutatva. Én zavarodottan dadogtam valami olyasfélét, hogy ez nem szerelmi ügy és igyekeztem a levelezőlapot a munkakártyacsomó alá rejteni. Na csak ne tagadja mondá ő zavarosan halkan nevetve. Ha nem az, akkor miért akarja eldugni. És egy ügyes kézmozdulattal elkapta kezem alól a levelezőlapot, már csak azért is megnézem mondotta gyermekes vidámsággal. Én pedig máig sem tudom mi a kő ütött hozzám, no you will not, (no nem fogja) szóval a lap után kaptam, ő hátralépve, a lapot kezében magasra tartotta. Én egy lépéssel mellette voltam, derekát átkaptam egyik karommal, ezzel őt magamhoz vontam, a másik kezemmel pedig úgy tettem, mintha az ő, magasra tartott lapot tartó kezét akartam volna hlérni, mindketten kacagtunk, közben az ő jobb karja válamra csúszott, arca arcomhoz tapadt,. .. igy, ezen önfeledt pillanatban nem vettük észre, hogy a főirodából nyíló ajtón, a mühelytulajdonos lépett be. Mi megy itten végbe, hörögte dühtől remegő hangon. Én a leány derekát elbocsájt- va hátraléptem, ő pedig a lapot, az iróaztalra dobta, közben kissé magamhoz térve, mindez az én hibám, szóval akartam a helyzeten változtatni. Látom, ordította tajtékzó szájjal. Még szerencse, hogy a műhely gépeinek zakatolása elnyomta kiabálását, máskülönben csődület támadt volna, reszkető kezével, a főirodába vezető ajtóra mutatva, kiabálta leányának : arra kifelé, és megtiltom, hogy többé ide jőj. De atyám próbálkozott a leány szóhoz jutni, esdeklő tekintetét atyjára emelte. Semmi mentség, azonnal takarodj haza, parancolta ellentmondást nem tűrő hangon, ott majd meglátom mit tudsz saját védelmedre felhozni. Hogy az én leányom ilyen aljasságra vetemedhetett. Menj azonnal, sziszegte fenyegető mozdulatott téve feléje. A leány egy tekintetett vetett még rám... Óh micsoda mindent megmagyarázó pillantás volt ez, azokból a gyönyörű kék szemekből, melyekben mostan két könycsep csillogott. Én azt olvastam ki belőle, hogy bármily tiszta érzelemmel vagyunk is egymás iránt, az osz- tálykülömbség bennünket örökre elválaszt egymástól, és mostan látjuk egymást utoljára. Azok a folyton mosolygó ajkak mostan a feltörni készülő zokogást visszatartva rángatódz- tak, vagy talán égy búcsúszót akart rebegni? Nem tudom! Majd hirtelen megfordult és kilépett a mellékajtón. A mühelytulajdonos öklét szorongatva nézett utána, nekem nem kis megerőltetésembe került, önmagamat attól visz- szatartani, hogy e nyomorult érzéknélküli, vagyonát féltő zsarnokra, ne vessem magamat, hogy torkát szorongatva dörögjem a fülébe azt, hogy te szívtelen szörnyeteg, hogyan merted a tiszta ártatlan gyermekedet, piszkos száddal megvádolni. Szerettem volna, ezt a verejtékünkön tulhizott pénzimádót kényszeríteni, hogy azonnal menjen gyereke után és könyörögjön előtte bocsánatért. De nem, nem volt szabad ezt megtenni. Nem az ő kétszázötven font körüli súlya, nem is a munkám elvesztése villant át agyamban, hisz ezt már elveszettnek tudtam, hanem a botránytól való félelem. Féltem, hogy a tetle- gesség, a kedyes gyermek meghurcoltatását vonná magával. Ez suhant át gondolataimon azon pillanatok alatt, tehát csak álltam ott és vártam. Egyszerre gazdám megfordult, pár pillanatig farkasszemet néztünk egymásai és máig sem tudom miért nem utasított ki azonnal. Talán tekintetemtől ijedt meg? Vagy azt gondolta talán, hogy mivel sem a főhajcsár, sem az első gépész nincs jelen, hajcsárnélküli műhely pedig profitra bizonytalan. Csak egyszerre szó nélkül ő is a mellékajtón távozott. Én pedig még egy ideig ottan álltam, felindulásommal harcolva, mig végre hozzáfogtam munkám végzéséhez, természetes nem azzal a munkakedvvel, mely nálam a történtek előtt szokot lenni, hanem csak úgy gépiesen. Munkám soha az- előt nem volt annyira fárasztó, mint akkor. Számtalan hibát követtem el, melyet ismételve utána kellett csinálnom. Gondolataim folyton másfelé kalandoztak. így ment el a délelőtt várakozásban. Egyre vártam, hogy munkaadóm belép, vagy valakit beküld az elbocsájtó pasz- szussal. De ez nem következett be. Csak délután úgy három óra tájba, ekkor lépett be a főhajcsár, egyenest hozzám lépett s
