Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-09-09 / 756. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 szeptember 9. DETROITI HÍREK Sztrájk a munkán Briggsnél. Négy ezer Briggs munkás, akik a múlt télen kiképzésben részesültek a sztrájkot és a munkásszolidaritást illetőleg, egy fél napos sztrájkkal a mun­kán, kivívtak 10 százalékos bér- javitást. Szerdán este, miután meg­beszélték követeléseiket, lejöt­tek az IWW helyiségében és a 377-es department bizottsága, gyűlést tartott, amelyen meg­beszélték a másnap kezdődő sztrájkot, ha a követeléseiket megtagadnák és kérték a szer­vező bizottságunkat, hogy reg­gel 6 órakor, szónokok ismer­tessék a többi department mun­kásaival is a helyzetet és igye­kezzenek azokat is megnyerni a Metal Finishelők, Trimmerek, és más departmentek 10 száza­lékos követeléseik kivivására. Látva a nagy előkészületeit és már megindult szervezkedést a gyár vezetősége meg is adta egy félnapi sztrájk után, amely­ben a munkások, munka he­lyeiken maradva, meg mutat­ták, hogy az erő náluk van mellyel az iparokat mozgatják. Az a lehetőség állt fönn, hogy 4.000 bér emelést köve­telő munkás mellett még 6 ez­ret birnak megmozgatni, ha a követeléseiket meg nem adják, akiknek szintén lenne követel­ni valójuk. Ez a megmozdulás, nagy len- dületett adott a Briggsgyárnál is a szervezési kampányunk­nak, ahol sok munkás dolgozik, akik a saját kárukon tapasz­talták a szervezettség hiányát a múlt télen, és egy pár hete újból bekapcsolódtak az Ipari szervezetek kiépítésébe. A Murray Body-nál. Az előző tudósításban ismer­tetett erő próba s azt követő nyílt szervezési akció meghozta a várt eredményt. Az eddig megközelíthetetlen Punch Press departmentben is megindult a szervezés. A múlt pénteken 36 tagot hoztak be ezen eddig nem érintett departmentből és meg­alakították a Department szer­vező bizottságot, melynek a fő delegátusa, kért minden nyel­vű munkásból beválasztatni, mondván, hogy minden mun­káshoz az anyanyelvén is fo­gunk beszélni s még ha úgy sem érti meg, hogy neki ve­lünk együtt kell szervezkedni, ha velünk együtt akar dolgoz­ni, akkor már csak ököllel le­het velük megértetni, amihez már elég erősek is vagyunk. Ujjabban a Fisher Body-nál is eredményeket érünk el, amellett sok kisebb gyárba ki­terjesztettük a szervezési ak­ciónkat, szép eredménnyel. Az AFofL szervezői, akiknek sok pénz s nagy tagság állt a hátuk megett, beismerték, hogy az IWW nagyobb eredménye­ket ér el mint ők, amit azzal okolnak meg, hogy az IWW- nak több szervező képes em­beranyag áll rendelkezésére mint nekik. Az AFofL mellett még egy korcsszülött, szakszervezet, a “National Tool and Die Makers Association” is szervezi a szak­munkásokat, persze külön a régi szakszervezet módra. Nagy részben a munkanélküli szak­munkásokat szedték be, akik abban a reményben, hogy ta­lán a lágymeleg Unioinon ke­resztül munkához jutnak, beáll­tak a mellett, hogy szakmai tu­dásukra hivatkozva, legyezgetik hiúságukat, magukat külömbek- iiek tartva mint a nem szak­mai munkás, akikkel nem is akarnak egy szervezetbe tar­tozni. A Piknikről. Azt hisszük más városok munkásai érdeklődéssel vannak az iránt, hogy a lapokon behir­detett piknik, hogyan sikerült. Bár nem sikerült úgy amint azt elvártuk volna, mert alig 5—6 száznyi volt a közönség, holott ezerekre számítottunk, de az a tény, hogy a tiszta ha­szon meghaladta a 124 dollárt, a mellett, hogy a Radio prog­ram financirozására, összead­tak 28 dollárt, igy a piknik hasznával kijutott a jövő hó­napban is megfizetni a radio állomás használatáért, melyet az uj tagok nagyon követelnek. A pikniken láttunk sok mun­kástársunkat, akiket a Briggs sztrájk alatt nyertünk meg s most teljes erővel segítenek a munkások szervezésében és mi­vel legtöbbjüket az aktivek kö­zül nem vettek vissza a Briggs- hez, igy más gyárakban széj­jel szórva fektetik 1q egy harc­képes szervezet alapját, me­lyet a sztrájk alatt megismer­tek és megszerettek. Ezek között volt Jones mun­kástárs aki gyakorlott szónok, s lelkesítő beszédjében ismer­tette a pikniken is, hogy meny­nyire megváltozott a munkás- sák psyhológiája. Most már látják, hogy a harc elől nem bújhatnak ki, s ha már harcol­ni kell, úgy azt szervezetten akarjuk csinálni, hogy nyer­jünk. Jones munkástárs Ken- tuckyas kiejtésével, törzsgyöke­res amerikaiak és legiinkább itten nagy tömegekben lakó déli vidékről idekerült munkássá­got képes megnyerni. És most a Murray Body Co.-hoz tették be, ahol teljes erővel segít a szervezésben, nagy sikerrel. Amilyen mértékben folyik a munka Jones és Cederwal mun­kástársak, a következő négy hónapban, 50,000 tag megszer­vezését helyezték kilátásba és amilyen lendülettel az megin­dult, meg is lesz CSAK ITTEN DETROITBAN. Tudósitó. ÉRTESÍTJÜK mindazokat, akiknek kis jegyeik voltak, hogy az első dijat az országos érte- kezelten megejtett húzásban F. Smith, Cleveland, O.; a má­sodikat Varga János Pittsburgh Pa.; a harmadikat Mrs. Büki, Cleveland, O.; és a negyediket Kovács János, Cleveland,. O. vitték el. Kérjük azokat, akik elmulasz­tották a kis jegyeket eddig visz- sza küldeni, hogy azt haladék­talanul tegyék meg. Nem térhetünk el ELBESZÉLÉS. A Bérmunkás részére irta: C. K. D. (Folytatás.) Amint mondám, nem vol­tam meglepődve belépésekor, lehet, hogy kissé izgatottabb lettem mint rendes körülmé­nyek között. Talán arcom szine is kissé megváltozott, hanem ezen változásoktól eltekintve, egész nyugodtan viszonoztam a jóreggelt köszöntést és ud­variasan kínáltam fel neki az Íróasztal másik végébe levő széket, (mihez ugyan több jo­ga volt neki, mint nekem,) de ő ezt az arcáról soha el nem tű­nő mosollyal köszönte meg és nagyon el van foglalva?^ kér­déssel az íróasztalhoz lépett. Meghiszem azt! válaszoltam szintén mosolyogva és a kártya­halmazra mutattam, van mun­ka bőven. Különösen ha gondolatát még szerelmi ügyek is lefog­lalják — vágót szavamba paj­kos nevetéssel, a levelezőlapra mutatva. Én zavarodottan dadogtam valami olyasfélét, hogy ez nem szerelmi ügy és igyekeztem a levelezőlapot a munkakártya­csomó alá rejteni. Na csak ne tagadja mondá ő zavarosan halkan nevetve. Ha nem az, akkor miért akarja eldugni. És egy ügyes kézmoz­dulattal elkapta kezem alól a levelezőlapot, már csak azért is megnézem mondotta gyerme­kes vidámsággal. Én pedig máig sem tudom mi a kő ütött hozzám, no you will not, (no nem fogja) szó­val a lap után kaptam, ő hát­ralépve, a lapot kezében ma­gasra tartotta. Én egy lépéssel mellette voltam, derekát átkap­tam egyik karommal, ezzel őt magamhoz vontam, a másik kezemmel pedig úgy tettem, mintha az ő, magasra tartott lapot tartó kezét akartam vol­na hlérni, mindketten kacag­tunk, közben az ő jobb karja válamra csúszott, arca arcom­hoz tapadt,. .. igy, ezen önfe­ledt pillanatban nem vettük észre, hogy a főirodából nyíló ajtón, a mühelytulajdonos lé­pett be. Mi megy itten végbe, hö­rögte dühtől remegő hangon. Én a leány derekát elbocsájt- va hátraléptem, ő pedig a la­pot, az iróaztalra dobta, köz­ben kissé magamhoz térve, mindez az én hibám, szóval akartam a helyzeten változtat­ni. Látom, ordította tajtékzó szájjal. Még szerencse, hogy a mű­hely gépeinek zakatolása el­nyomta kiabálását, máskülön­ben csődület támadt volna, resz­kető kezével, a főirodába vezető ajtóra mutatva, kiabálta leá­nyának : arra kifelé, és meg­tiltom, hogy többé ide jőj. De atyám próbálkozott a le­ány szóhoz jutni, esdeklő te­kintetét atyjára emelte. Semmi mentség, azonnal ta­karodj haza, parancolta ellent­mondást nem tűrő hangon, ott majd meglátom mit tudsz saját védelmedre felhozni. Hogy az én leányom ilyen aljasságra ve­temedhetett. Menj azonnal, szi­szegte fenyegető mozdulatott téve feléje. A leány egy tekintetett ve­tett még rám... Óh micsoda mindent megmagyarázó pillan­tás volt ez, azokból a gyönyö­rű kék szemekből, melyekben mostan két könycsep csillogott. Én azt olvastam ki belőle, hogy bármily tiszta érzelemmel va­gyunk is egymás iránt, az osz- tálykülömbség bennünket örök­re elválaszt egymástól, és mos­tan látjuk egymást utoljára. Azok a folyton mosolygó ajkak mostan a feltörni készülő zo­kogást visszatartva rángatódz- tak, vagy talán égy búcsúszót akart rebegni? Nem tudom! Majd hirtelen megfordult és kilépett a mellékajtón. A mühelytulajdonos öklét szorongatva nézett utána, ne­kem nem kis megerőltetésembe került, önmagamat attól visz- szatartani, hogy e nyomorult érzéknélküli, vagyonát féltő zsarnokra, ne vessem magamat, hogy torkát szorongatva dö­rögjem a fülébe azt, hogy te szívtelen szörnyeteg, hogyan merted a tiszta ártatlan gyer­mekedet, piszkos száddal meg­vádolni. Szerettem volna, ezt a verejtékünkön tulhizott pénz­imádót kényszeríteni, hogy azonnal menjen gyereke után és könyörögjön előtte bocsánat­ért. De nem, nem volt szabad ezt megtenni. Nem az ő kétszázötven font körüli súlya, nem is a munkám elvesztése villant át agyamban, hisz ezt már elveszettnek tud­tam, hanem a botránytól való félelem. Féltem, hogy a tetle- gesség, a kedyes gyermek meg­hurcoltatását vonná magával. Ez suhant át gondolataimon azon pillanatok alatt, tehát csak álltam ott és vártam. Egyszerre gazdám megfordult, pár pillanatig farkasszemet néztünk egymásai és máig sem tudom miért nem utasított ki azonnal. Talán tekintetemtől ijedt meg? Vagy azt gondolta talán, hogy mivel sem a főhaj­csár, sem az első gépész nincs jelen, hajcsárnélküli műhely pedig profitra bizonytalan. Csak egyszerre szó nélkül ő is a mel­lékajtón távozott. Én pedig még egy ideig ottan álltam, felindulásommal harcol­va, mig végre hozzáfogtam munkám végzéséhez, természe­tes nem azzal a munkakedvvel, mely nálam a történtek előtt szokot lenni, hanem csak úgy gépiesen. Munkám soha az- előt nem volt annyira fárasz­tó, mint akkor. Számtalan hi­bát követtem el, melyet ismé­telve utána kellett csinálnom. Gondolataim folyton másfelé kalandoztak. így ment el a délelőtt vára­kozásban. Egyre vártam, hogy munkaadóm belép, vagy vala­kit beküld az elbocsájtó pasz- szussal. De ez nem követke­zett be. Csak délután úgy három óra tájba, ekkor lépett be a főhaj­csár, egyenest hozzám lépett s

Next

/
Oldalképek
Tartalom