Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-02 / 755. szám
1933 szeptember 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZ EGY NAGY SZERVEZET A társadalmi viszonyok a gazdasági csoportosulások visz- szatükröződései. A vagyon forrásainak és termelő eszközeinek tulajdonosai egy társadalmi osztályt alkotnak, mig azok, akiknek a piacra vihető minden birtokuk csak a munkaerejükből áll, másik osztályba tartoznak. A politikai, jogi, közoktatási és egyéb intézmények csak tükrei a vagyon termelésére fennálló gazdasági rendszernek. Egy osztály bírja a vagyon- termelések összes forrásait. Ez osztály saját védelmére és uralmának megtartására minden más intézményt osztályérdekeinek rendel alá. Ezzel ellentétben, van egy másik osztály, mely a gazdasági elrendezés alapjának megváltoztatására törekszik. A munkások felismerik azt, hogy a gazdasági átalakulásokat a társadalmi viszonyok átalakulása követi nyomon; hogy az intézmények, melyek a hatalmon lévő osztálytól nyerik támogatásukat, az előbbi gazdasági rendszer megbuktatása után az uj gazdasági viszonyokhoz kényszerülnek hozzáilleszkedni. Társadalmi alakulások a gazdasági alap folytonos változásának következményekép ösz- szedőlnek. De a ledőltek helyét elfoglaló uj alakulás nem kész terméke az átalakítás egy-egy korszakának. A történeti fejlődésfolyamat legmagasabb fokát a megállapított rend forradalmi megdöntésével éri el. Az előző korszakok szerzeményeit mindig felhasználják a soha nem nyugvó, folyton előre törtető civilizáció alkotó munkájában. Romlásnak indult elemek tápanyagot szolgáltatnak az anyaföldnek, hogy az uj fajoknak, uj alakulásoknak adjon életet. A természet változtató folyamatában nem vész el. semmi. Éppen igy van ez a társadalmi rendszerekben is. A társadalmi és gazdasági fejlődések szerzeményeit, miután a forradalmi korszak a továbbfejlődés minden akadályát elhárította, továbbra is megtartják. Csupán azt az osztályt, mely előzőleg uralta a társadalmi intézmények politikáját és cselekvéseit, buktatja meg a forradalmi változás ; az életszükségletek eszközeinek tulajdonát egy másik osztályra helyezi át. Az iparok kapitalisztikus birtoklásának eredetét ama viszonyok kifejlődésében találjuk, melyek a hűbéri rendszer bukását s egy másik osztálynak a hatalomra jutását siettették. Az iparok társas birtoklása mindazok által, kik a termelésben részt vesznek, kell, hogy a mai árutermelés teljesen kifejlődött formáján és módszerein alapuljon s életerejét azon feltételekből merítse, melyek a magántulajdonra épült termelési és szétosztási rendszer bukását siettetik és előidézik. A feudális uraknak át kellett engedniük a hatalmat a feltörekvő burzsoáziának, mely ma általánosan kapitalista osztály néven ismeretes. Ez az osztály eleinte a termelés erőinek szabad fejlődését tartotta szem előtt, korlátlanul folyván a verseny egyes tagjai közt. Amikor — körülbelül egy évszázaddal ezelőtt — forradalmak társadalmi átalakulást hoztak létre, a termelési eszközök egyenletesebben voltak elosztva. Győzelmes kapitalisták beláthatatlan sora bírta azokat, akik aránylag kis tőkével rendelkeztek. A versenynek ezen korszakában a legtöbb ember remélhette, hogy alkalom adtán a legjobb életviszonyok magaslatára emel- kedhetik. A termelési eszközök nem voltak még kifejlődve. Kézművesség, fejletlen gépek és egyszerű szerszámok használata volt általában uralkodó a termelésben. Aránylag igen kis tőke kellett valamely áru kevés profitra való gyártásának megkezdéséhez. E korszaknak, mely Francia- országban az úgynevezett “harmadik rend” forradalmával vette kezdetét, kiegészítő része volt az amerikai nép forradalma a félig-feudális brit uralom ellen. Ezen időtől fogva a termelés formái, módjai igen sokat és egy irányban fejlődtek minden iparilag előrehaladt országban. A termelés eszközei mind kevesebb és kevesebb kézben összpontosultak. Ez összpontosulással párhuzamosan növekedett a tőkés osztály érdekeit védő intézmények hatalma is. S fokonként eltűntek mindazon elemek, melyek a mindent termelő munkás és a mitsem termelő, de mindent kisajátító parazita osztály közötti határvonalat elhomályosították. A hajdani kézműveseket ma már csak kisebb városokban, községekben találjuk. Ezek is többé-kevésbbé függnek azok j óakaratától, akik kegyelemből megengedik még nekik, hogy tovább tengethessék életüket, ellátván őket termékeik előállításához szükséges nyersanyaggal, vagy azoktól, akik tulajdonosai a szállítás eszközeinek, melyekkel a termékeket a piacokra juttaták. Az átalakulás ezen folyamatában más dolgokat is megfigyelhetünk. Mint már említettük, a társadalmi viszonyok a termelési eszközök formáival és birtoklásával együtt változnak. Társadalmi csoportok kétségbeesett küzdelmet folytatnak a meglevő viszonyok fenntartásáért, de hiába. A gazdasági viszonyok és elrendezke- dések gyors változásainak el nem fojtható következménye elől nincs menekvés. Reformerek őrületes lármája és színpadi menydörgései egyáltalán nem hatnak e folyamat következményeire. A középkori hagyományok alapján épült szektákra osztott, trade-unionok destruktiv harcai nem leszneg képesek a haladás kérlelhetetlenül élőre törtető kerekét visszafordítani vagy feltartóztatni.1 A már annyiszor hallott kiáltás növekvő erővel hangzik fel újra az egész földkerekségen : Forradalmat! Forradalom kell a viszonyok megváltoztatására. E kiáltás nemcsak a szocialisták részéről hallatszik. Ezek legalább ajánlanak valami módot forradalmi programjuk keresztülvitelére. De a középosztály s az egyházak parazitái még kétségbeesettebben kiáltanak forradalomért, természetesen olyan forradalomért, mely a középkori viszonyokat állítaná vissza. Sajnos, a munkások nagy tömegét meg Jézushoz! Mig oltárod lépcsőjén Ájtatos ima zeng, A munkás az éhségtől Halomra hull itt lent. Te bölcs, hatalmas Jézus, Kit imádnak milliók, Mért vagy irgalmatlan? Mért ölnek a golyók? Mért nem állítod meg A gyilkos kardokat, Mely ezerszámra tölti meg Sötét, mély sírokat? Mért hagyod éhezni A hozzád hü népedet, Kik gyáván, térdre hullva Imádnak tégedet? De eljön majd az idő, Hogy felébred a nép, Hogy romba dől templomod, Ha megdörren az ég!... S ha oltárod romjain MegszUnik majd a hit, S az elnyomott proletár Ledobja láncait — — Jönni fog más élet Az égzengés nyomán, S uj zászló lengedez A szabadság templomán! Glück Jenő. tudják nyerni követőikül. Milliókkal hitetik el, hogy a hatalmas vagyon elleni küzdelem visszaállíthatja a rég eltűnt viszonyokat, visszaállíthatja a régi jó időket, hogy megszorító intézkedésekkel képesek lesznek meggátolni az iparok további koncentrációját. A munkások nem vehetnek részt a társadalom egy pusztuló elemének reménytelen küzdelmeiben. Történelmi hivatásuk van, amelyet be kell tölteniük azon ígéret ellenére is, hogy a múlt viszonyainak visz- szaállitása az ő javukat is szolgálja. Kezdik felismerni, hogy a jövőt alapozó munkában ama tanulságoknak kell útmutató gyanánt szolgálniok, melyeket a múlt fejlődés folyamata és forradalmai nyújtanak. Az ezek nyújtotta tényekben találják meg azt az elméleti irányt, melyet a föld s a saját maguk által termelt javak birtoklásáért folytatott küzdelmükben követniök kell. A munkásosztálynak e számban folyton növekvő része történelmi tények sziklaszilárd alapjára épit s az emelkedő épület ama tervet követi, mely szerint: “A munkásosztály történelmi hivatása a kapitalizmus eltörlése,” s erre “a termelő hadsereget kell szervezni. Iparilag szervezkedvén, a munkások az uj társadalom szerkezetét építik a réginek burokján belül.” Az elmondottakból bizonyos határozott következtetést kell levonnunk. A munkásosztályra vár a feladat: az előző és létező termelő folyamat nagyszerű szerzeményeink teljes mértékben való hasznosítása a társadalom minden hasznos tagja javára. Hatalmára és felsőbbségre jutásakor a mai.. uralkodó osztály egy másik osztályt követett, mely elpusztult a fejlődés folyamatában. A gazdasági források jele tulajdonosai is utódoknak adnak és nyitnak utat. A munkásoknak — történelmi hivatásuk tudatában — el kell ismerniük azt a tényt, hogy az iparok a tökéletesség legmagasabb fokáig fejlődnek és üzemre készen fognak állni a dolgok uj rendje alatt, nevezetesen mikor már az azokat ma uraló osztály egy uj és magasabb civilizáció előre törtető erőinek nyomása által a pusztulás útjára szorittatott. Azonban a legfontosabb feladat a rengeteg termelő források és termelő eszközök üzembe tartására, a termelés folytatására, a termelés emberi erőinek előkészítése arra a rendszerre, melyben a termelés nem haszonra, hanem egyedül az emberi szükségletek kielégítésére fog folyni. A fejlettebb és magasabb rendű gazdasági rendszer felépítéséhez feltétlenül szükséges, hogy az építők alaposan ismerjék az anyagot és a feladat teljesítésére hivatott szervezeteket, hogy helyesen, maradandó módon építhessenek. Az építőknek ismerniök kell az ipari kombinációk ösz- szetételében az alkotó részek helyes csoportosítását, úgy, hogy amikor a harmóniát az emberi nem ipari rokonságában helyreállítják, az vissza fog tükröződni az uj korszak társadalmi, politikai, jogi és ethi- kai intézményeiben. Ismételjük: Ipari és társadalmi rendszerek nem kész termékek. Egyik fokról a másikra való változásaikban előző korszakok szerzeményeiből és képződményeiből nyerik lüktető erőiket. Fejlettebb rendszer felé haladásában a társadalom felhasznál mindent, amit a mai társadalom fejlesztett és alkotott. A munkásoknak ezt tud- niok kell, s ha tudják, megismerhetik az egész ipari rendszer alkatrészeinek bonyolult elrendezését is. E tudással fel(Folyt. a 6-ik oldalon.) Az IWW-ban csak munkásoknak van helyük
