Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-02 / 755. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 szeptember 2. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W._________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..................$2 10 One Year ..................$2.00 Félévre ......................... l.i 0 Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S, Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az országos értekezlet delegátusaihoz A magyar nyelvit ipari unionistákat, a Bérmunkás olvasóit, akik több mint félezer mértföldes körzetben Cleveland, Ohio céllal útban vannak, hogy részt vegyenek az országos értekezlet tanácskozásaiban, nemcsak Cleveland öntudatos magyar munkássága várja, de a munkásosztály helyzete jobbra fordulását célzó tanácskozásukhoz üdvözletüket küldik a messze nyugat Californiából éppen úgy, mint a mexicoi öböl mentén elhúzódó Florida, magyarul beszélő' IWW-istái, akik a nagy távolság miatt levelekben jelentik be az értekezlettel való együtt érzésüket. A négy esztendős válság, amely alapjában forgatta fel a munkásság gazdasági helyzetét egy nagy változást hozott a társadalom eme fentartóinak a gondolat világában is. Ha ezt az uj felismerést mozgalmunk az IWW kellőképen kitudja használni, úgy azt a négyesztendőt, amelynek nélkülözését és nyomorát csak Amerikában több mint harminc millió lélek szenvedte pokoli kínokkal teli, úgy fogjuk említeni, mint egy szükséges rosszat, amelyen rohamosan felépül az a társadalmi rendszer, amely örökre megszünteti a válságokat. Nem gondolunk itt a kormány újjáépítő akciójára, bár tagadhatatlan, hogy a munkásosztály nehezen gondolkozóinál nagyobb szolgálatot az ipari szervezkedés szükségessége iránt még külső befolyás alig váltott ki. Egy lármás csoport az elmúlt négyesztendőben a munkások nyomorúságán kívánva magát eltartatni, úgy tüntette fel, és sajnos voltak, akik ezt el is hitték, hogy a mukásosztály érdekét képviselik akkor, amikor alamizsnák, könyöradományok és a fejlődéssel ellentétes törpebirtokok védelméért vezettek utcai tüntetéseket. Azok ellen folytatták ezt a papiros “harcot,” kérve jóindulatot, belátásosságot, akiknek profit éhsége juttatta a munkásosztályt mai helyzetébe. A munkások elkeseredése jóval nagyobb volt a gondolkodásuk lehetőségénél és ugylátszott, hogy a munkásmozgalom eme szélhámosai paralizálják a helyes irányba való terelődését a nyomor és nélkülözés levezetésének. És amikor a válság felkorbácsolta hullám kezdi kimosni a rendszert tartó pilléreket is és a Wall Street ügynökei Washingtonban terveket csinálnak a munka újra való felvételére, azt látjuk, hogy az IWW újságjai és egyébb irodalmainak fel- világosító és tanító betűi nem a pusztába kiálltó figyelmeztetések voltak. Azokat, akik az elmúlt négyesztendőben hangosak voltak a munkásosztály részére az alamizsna megszerzésében a munkába visszakerülő bérmunkások mellőzik, de kibontakozni kívánnak a tőkés által rájuk kényszeritett hivatásos munkás vezérek karmai közzül is, mert ismerik azok múltját, mely telítve van a dolgozók elárulásával. Az American Federation of Labor az esztendők során csak megerősítette a Wall Street Journal, a pénz és ipar bárók lapjának ama bejelentését, hogy ez a szervezet “a tőkés osztály védbástyája.” William Green e szervezet teljhatalmú elnöke, a kisebb és nagyobb tisztviselők ármádiájával a tagság megkérdezése nélkül, sőt annak tiltakozására viszik a nagy tagsággal rendelkező szervezetet a kapitalista osztály asztalára, hogy tetszésük szerint rendelkezzenek azzal. A dolgozók nap-nap után, mindég nagyobb számban keresik fel az IWW helyiségeit, a One Big Union szervezőit, hogy legyünk segítségükre az újjáépítési akció révén rájuk kényszeritett éhbér leküzdésében, a testet és lelket időelőtt tönkre tevő munkafolyamat rendezésében. A munkásság megtanulta, hogy a gazdasági helyzetének a megjavításához elengedhetetlen az Egy Nagy Szervezet. Ezt a legőszintébben az IWW építi és most mindenfelé ebben az irányban keresnek feli bennünket. Az eddigi elméleti tanítás, az ipari szervezkedés szükségességének a munkás agyakba való elhelyezése mellett, nekünk magyarul beszélő ipari unionistáknak minden érőnkéi, minden képességünkkel részt kell vennünk az IWW leghivatottabb munkájában a szervez*! kiépítésében. Az országos értekezlet legfontosabb feladata, hogy az IWW egyetemes központjának eme minden erőt és tehetséget kihasználó munkájában a magyar ipari unionisták miként kapcsolódhatnak bele a legtökéletesebben, a mozgalomra a leghasznosabban. Ebben a tevékenységben üdvözli az országos értekezletet a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. "JOB CONTROL" A munkásság, hogy saját megélhetési lehetősége fölötti rendelkezést megszerezze, föl- tétlen szükséges, hogy a munka fölött rendelkezzen, melyet helyesen “Job Control’-nak neveznek angolul. Ezt minden gondolkozó munkásnak meg kell érteni, mert csak is akkor leszünk megvédve, amikor a munkánk fölött s végeredményben a munkánk gyümölcse fölött is mi rendelkezünk. Nekünk egyetlen eladni valónk van, ez a munka erőnk. Eddig szervezetlenül oly olcsón adtuk azt el, amilyen olcsón, a munkáltatók azt hajlandók voltak megvenni. Nekünk se a munka bér megállapításában, sem a munka viszonyok meghatározásában nem volt beleszólásunk, mert nem volt szervezettségünk, nem volt Job Control. Az IWW-nak igy a detroiti sikeres szervezésnek is a fő célja, ezt a föltétien szükséges Job Controlt megszerezni, mivel csak akkor leszünk képesek a fölött határozni, hogy azt az egyetlen kincsünket, a munkaerőnket milyen áron, milyen feltételek mellett adjuk el amig eladjuk s mikor elég controlt szereztünk ennek a megszabásához akkor arról fogunk beszélgetni hogy elad- juk-e a munka erőnket? vagy a termelést átvesszük s folytatjuk nem profitra tovább, hanem közszükségletre. A Job Controltól csak egy lépést kell tenni, az Ipari Cont- rolig, ami végcélja az IWW- nak. De azt a lépést addig, nem tehetjük meg, amig a Job Controlt, meg nem szereztük, vagy is az első lépést, meg nem tettük. Azért nagy fontossággal bir, hogy a Job Controlért, a munka ellenőrzésért folytatott harcot, minden ipartelepen átvegyük, s teljes erővel folytassuk. Az IWW ezen az évben, a propaganda teréről, a helyzet kényszerítő hatása folytén, üzem tanácsok terére lépett. Ma a munkások milliói megértik, a munkán való szervezkedés szükségességét. Ma már nem csak a harcba ment, vagy is sok esetben szervezetlenül sztrájkba lépett munkásság vezetését, végzi az IWW, hanem előre szervezi a munkásságot a gyárakban, hogy amikor sztrájkba kényszerül, szervezett erővel. tegye azt. Nem úgy mint a múltban, s a közel múltban, mikor a nyomorúságos munka viszonyok már elviselhetetlenek lévén, egyik másik helyen sokszor egy-egy gyárból Is, csak részben jöttek ki bérharcba. így már előre bukásnak néztek elébe és csak a munkáltató osztálynak kedveztek, az által, hogy a munkásság a bukott bérharc után már nem volt hajlandó újból kijönni. Mi szükséges ahhoz, hogy Job Controlt, s ezen keresztül az Ipari Controlt, a végcélunkat elérjük. Három dolog, 1.) komoly elhatározás, 2.) mentői több “Job delegátus,” 3.) központosított munka. Ez hozta meg az eredményt itten Det- roitban, ez hozza meg az eredményt minden ipari városban, csak követni kell. Meg kell szervezni az üzem tanácsot, minden üzemben, legyen az 10, 100, 1000, munkást alkalmazó. Amig legalább 25 százalékban meg nem szervezzük az adott üzemben a munkásokat, addig, titokban a munkanélküli, vagy más üzemekben dolgozó Job Delegátusokon keresztül szervezzük az üzem munkásait, amig az üzem tanács, a szervezett tagsága jónak nem látja, nyíltan végezni a szervezési munkálatokat az ilyen helyeken. Mi sem természetesebb, hogy a szervezet alapjához, a fundamentumhoz a legjobb, legerősebb anyagot kell felhasználni. Ezek azok a munkások, akik már megértik a szervezkedés szükségességét, ilyen emberek (Folytatás a 8-ik oldalon) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni asakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
