Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-02 / 755. szám
1933 szeptember 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK “Nekem úgy tűnik fel, mintha az utópia a közeli utcasaroknál volna.” Haywood Brown. Ez az úriember egy nagy szindikátus lapjaiba ir naponta. A fenti idézés bizonyára a Hoover rezsimből szivárgott Brown emlékezetébe. Ugyanis, mint jól emlékszünk abban az időben, mikor az egész gyári termelés, kereskedelem zuhant lefelé, Hoover a prosperitást a közeli saroknál látta. Lehet, hogy ott volt, de az ebadta másfelé fordította útját, nem érkezett be. Egyáltalán nem valószínűtlen, hogy az az utópia, melyet most Brown és társai oly közel vélnek látni, nagyon, nagyon távol van. Közeledtét — bármennyire erőltetjük szemeinket — nem tudjuk felfedezni. Corrigan munkástárs, ki minden adandó alkalommal propagálja az Egy Nagy Szervezet filozófiáját, szükségszerűségét, találó képpel világítja ezt meg: “ha jó kenyeret akarsz enni, önmagad dagaszd a tésztát, várd a kelését, szakaszd ki, süsd meg. S az lesz az igazi kenyér.” Tömeglélektani tanulmányaink által szerzett ismereteink betekintést engednek, sőt majdnem igazoltnak látja a nagy tömegek lelkesedését az uj deal-ért. Majdnem. Jó adag pesszimizmusra, vagy hogy egyenesen nyíltan fejezzük ki, — jó adag társadalmi és gazdaságiam ismeretre van szükségünk, hogy az általános hurrázások közepette eine veszítsük lábunk alól a talajt, hogy lent a földön maradjunk. Könnyen izguló id'egzetü ember sírásra fakad, ha a gyászoló közönség soraiban van. Az igazságtalanság testét felcicomázó rongyok a legrut- tabb alakot is kellemes külsőnek tünteti fel a felületes szem előtt. Ha analizálunk, részletezünk, lerántjuk a leplet, torzalak tárul elénk. Mint Corrigan mtárs mondja: “Mit vártok Roosevelttől ? Hogy csillagokat hozzon le, rakjon öletekbe?” Az a munkásság, mely Messiásoktól várja, helyzetének javítását, megérett a pusztulásra. A természeti erők összmü- ködése, egymásra való hatása, az elemek egymással való küzdelmének láncolatát mutattja be. Az elvetett mag küzd, előretör, hogy megrepessze a földzsom- békot s büszkén köszöntse a növényvilág hasonló küzdelmek árán létre kelt társait. Pozsgás, fejlődő életük örömmel tölti el a természetbe vágyó lényét. Az álatvilág kis megvetett, alig látható válfaja, a hangya s más kis bogarak hősies küzdelmet folytatnak egzisztenciájukért. Az ember, a leginte- ligensebbj legszorgalmasabb csoport, a teremtő, az építő munkás tunyán, parazita módjára várja a mesiást. Ez a kifejezés kissé igazságtalannak látszhatik, tudva azt, hogy a termelés kerekeit ma is, mint mindig a munkások tartották mozgásban, sajnos — automata módjára. A rövidlátó, vagy a kapitalista hírszolgálat megfizetett legényei az utópia közeledését látják. Vájjon miben? Történt-e még egyetlen lépés a profit nélküli termelésre ? Az összes manőverük nem-e a profitrendszer alátámasztását szolgálja? Van-e egyetlen egy bona fide munkás az ipari tervezők sorában (jellemző E. Love ez iránybani megállapítása: “A washingtoni kereskedelmi és iparkamara” tele van ügyvédek, tanárok, katonák, politikusok, spekulátorokkal, ott ahol munkás, formán és mérnökre volna szükség.) Nem hitethetik el velünk, hogy az AFofL vezérei, mint Green és Lewis, kiknek múltjuk hemzseg az árulástól, a munkásérdekek bátor védőink az AFofL- ből való kiüldözésétől, hogy ezek saját egzisztenciájukat kockára tennék a bérrendszer eltörlését követelve. Óh nem. Mikor eltűnik ez a vásári lárma, mikor eredményeket fog a munkás mérlegelni, úgy fogja találni, hogy nehéz küzdelmeket kell még megvívnia a léthez való jogaiért. A tőke urait nem lehet szép szólamokkal lecsalni a hatalom polcáról. A termelő erőket céltudatosan kihasználni a termelők kizárólagos javára csak a pio- fit rendszer eltörlésével és a ^bérrendszer megszüntetésével lehet. Ez pedig nem ügyvédek, politikusok, spekulátorok dolga. Ez a bérmunkás feladata. Bármennyire is próbálják hátráltatni ezen fogalmak ki- kristályozódását; bármilyen eszközzel próbálják elnyomni, meghiúsítani az ipari unionizmus propagálását, elkerülhetetlenül közeleg a leszámolás órája. Az egyéni érvényesülés vesszőparipáján lovagló rezsimet kooperáció jelszavával átvett politikusok épp oly erőtlenek lesznek a helyzet fundamentális megváltoztatására, mint elődeik. Röviden: a profit rendszeren épült táplálkozó társadalmi élet vajúdik. A nagy vásári lárma a fejevesztett kapkodás ha- lálhörgését, végvonaglását jelenti. E halál-vergődésnek megrövidítése, az ipari élet zűrzavarából észszerű rendszer felépítése az IWW kitűzött célja. Enélkül az egyéni és társadalmi élet reménytelenül zuhan lefelé. Az üzemtanács, mely annyira kézen fekvő, minden egyszerű munkás által oly köny- nyen megérthető, a jelen rendszer javítása, az egészséges ipari demokrácia kulcsa. Ezt építeni a munka színhelyén — minden ipari unionista kötelessége. — E rovat kezdő soraiban citáljuk az uj deal-ért lelkesedő H. Brownt, ki hízelgő, kecses írásaival könnyen magával ragadja az olvasót. Úgy látszik a tivannizmus szellője megcsapta orcimpáját, mert a követakező napi rovatában ezt mondja: “hadihajót küldünk Cubába, mi van Alabamával?” Ugyanis, még az előbb citált sorok alig láttak napvilágot, pár négert megöltek, egyet megsebesítettek Alabamában, nem is szólva a nincstelenek kilakoltatásán a rendőrbotok áldozatairól, a bányák, szövőgyárak kiéheztetett rabszolgáiról. Persze, ezek inkább szépség hibák, nem érdemes ezen megütközni, fáradozni, vagy lelkesedni ezen szindikátus ujságcsi- nálók ezt mindig központi rendelet szerint szokták csinálni. — Talán velünk született hiba vagy rosszmájúság, akármi is nem tehetünk róla, de be kell vallanunk: gyanakvó természetünk van. Hogyne! A1 Smith, John D. Rockefeller és egy sereg hozzá hasonlók mind a munkás szomorú helyzetén siránkozik. Mind segíteni akar. Önkénytelenül eszünkbe jut: “őrizz meg uram a jóakaróinktól, ellenségeinkkel, valahogy csak elbánunk.” — Egyik hires közgazdászunk az NRA-ról írva mondja: Roosevelt és társai tanácskoznak, terveznek ezideig azonban a tényleges eredmény: 350.000 fiatal embert foglalkoztatnak katonai regula alatt. Egy dollár napibér. Katonák barackja. Hazafias ömlengések. Hát nem gyanús ez? — Ebben a nagy nekibuzdulásban vészterhes felhők vannak. Egy ujjabb Mooney ügy van készülőben. Erős a gyanúnk hogy a rendőrség, a milícia nem a Wall Street-et fogja ostromolni, de a hosszas bo- londitásból kiábrándult esetleges lázadókat. Az IWW szervezői, tanítói egy ilyen vak lázadást akarnak kikerülni, szervezett ipari akcióval. S—n. “Le a bérrendszerrel” (P.) Ez van az IWW zászlajára írva, amely az egyedüli a munkásosztály problémájának megoldására. A munkásosztály ezen törekvése csak úgy valósulhat meg, ha felépiti erre szükéges ipari szervezeteit. Ipari korszakot élünk, ipari gondolatok kell, hogy a munkások agyát foglalkoztassák. Tanuljunk a múltból és ne kövessük tovább az ígérgetők üres mondásait. Álljanak félre az útból azok, akik a munkásosztályt a hecc mozgalomba bolondították. Hol vannak most a tévtanok hirdetői akik néhány év előtt megállapították, hogy nincsen idő a szervezkedésre. Forradalmat ordítoztak. Szervezetlen tömegekkel akartak harcot vívni. Közben reformokért áldozták fel a munkások harci kedvét. Charityt követeltek a munka- nélküliek számára, éhség marsokat rendeztek — társadalmi biztosítást követeltek és a nagy lármának eddig semmi eredménye. A munkásosztálynak tanulnia kell, meg kell érteni, hogy szervezett erő nélkül nem érvényesítheti önmagát. A munkásosztálynak félre kell dobni minden szedett-ve- dett politikai pártot és egységes osztályszervezetbe kell tömörülni. Le kell dönteni minden határt amely a munkások osztály szolidaritásának útját állja. A munkássztálynak csak egy célja lehet, megszüntetni az osztály ellentéteket és ezt csak úgy teheti meg, hogy osztály szervezőiét ly hatalmassá építi, hogy megszüntesse a kizsákmányolást. Mert ha nem lesznek tovább kizsákmányolok úgy nem lesznek kizsákmányoltak. Ez kell, hogy legyen a munkások hivatása. Egységes 'osztályszervezetbe kell a munkásoknak felsorakoz- niok, hogy osztályérdekeiket megvédjék. Az ipari fejlődés összpontosította az iparokat, egyik a másik nélkül nem életképes. így van ez magával a munkás- osztállyal is. Mi is csak úgy létezhetünk, ha egységes ipari szervezetbe tömörülünk. Ilyen egységes ipari szervezet csak egy van az IWW. Kezdik belátni most azok is, akik az ipari szervezkedésnek ellenségei voltak a múltban. Maga az AFofL is más húrokat penget, gondolja, hogy még lehet továbbra is a munkásokat hitegetni. Bármerre, megyünk az Egy Nagy Szervezet eszméje mindjobban hangzik a munkások ajkáról, kezdik megérteni, hogy a munkásoknak össze kell fogni és ezt csak úgy tehetik meg,1 hogy az Egy Nagy Szervezetbe tömörülnek. Az IWW szervezeti formája az egyedüli a munkásosztály egy- gyé forrasztására. A politikai szélhámosok jóslata nem vált be. Az elevenen eltemetett IWW ismét az amerikai munkások reménye. Tudják, ösmerik az IWW múltját, félnek a jövőjétől. Most mutassuk meg az undok, magokat forradalmároknak nevező politikusoknak, hogy az IWW él és élni fog addig mig hivatását be nem tölti. Mindenfelől a lázongó munkások az IWW segítségét kérik, hogy harcaikat az ipari szolidaritás jegyében az IWW irányítsa. A politikai handa- bandázók elhallgattak. Csak néhol ütik fel a fejeiket a National Union jukka] az ipari szolidaritás megtörése a céljuk, ezt mutatja minden cselekedetük. A gazdasági krízisben a munkásosztálynak meg kell érteni önmagát. Meg kell érteni azt, hogy egyedüli biztos védelmet csak az Egy Nagy Szervezethez való csatlakozás biztosíthat a munkások részére. De nem csak arra kell, hogy biztosítsa magát, hogy a legszükségesebbet megszerezze hanem, hogy mukájának teljes gyümölcsét élvezze. Csatlakozzatok az IWW szervezetéhez, hogy biztos legyen a jövő és elegen legyünk megszervezve a bérrendszer megszüntetésére.
