Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-02 / 755. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 szeptember 2. DETROITI HÍREK Az események, gyors egymásutánban tornyosulnak, a szervezési munkánkal kapcsolatban. Minden egyes Ipari forradalmárt, a lelkesedés hat át, midőn nehéz munkánknak ily szép siker a jutalma. Egy ezer tag, alig egy hónap alatt. Ez csak a kezdet, mindég nagyobb az eredmény mentői többen vagyunk a tagok, nem csak beállnak, de másokat hoznak magukkal. Napi esemény, hogy tizes csoportokban lépnek be a helyiségbe, a mellet, hogy a Murray Body Co. telepén már nyíltan szervezzük s a gyárban szedjük fel a munkásokat. Amint a jelentésben olvashatták a Bérmunkás olvasói, hogy a Murray Body Co. telepén kezdődött meg a “lavina,” ott szereztünk először százával tagokat, OTT TÖRTÉNT MEG AZ ELSŐ ERŐ PRÓBA IS. Egy munkástársunknak a tagsági könyvét, melyet elvesztett átadták a bossnak, mely még a könyv elvesztésekor azonnal jelentve lett a shop bizottságnak, amely estére gyűlést hivott össze azon Depart- mentben, ahol az említett munkástársunk dolgozott. Feltették a kérdést: mit csinálnak a munkástársaink, ha azt a tagunkat lefizetik, akiről megtudták, hogy tagunk ? Egyöntetű választ kaptak: BESZÜNTETJÜK A MUNKÁT, amig a munkástársunkat vissza nem teszik munkába. Másnap hivatják a munkástársat, ilyesztik, hogy elveszti a munkát, de amidőn az Üzem tanács tudomásul adja az igazgatóságnak, hogy mind beszüntetik a munkát, ha ezt az egy tagunkat elbocsájtják, vagy ha a tagsági könyvét vissza nem adják, igy az élbocsájtással fenyegetett munkástársunkat, munkába állítják, délre már a tagsági kártyáját is vissza adják. Ezen órától kezdve a Murray Bodynál, nyíltan folyik a szervezés, nem tagadják a tagjaink, hogy az Egy Nagy Szervezethez tartozó, 440-nek a tagjai. Egy másik erőpróba volt a Michigan Malleable előtt. A gyárvezetősége többször próbálkozott, a gyár előtt tartott gyűlést megakadályozni, nem sikerült. Augusztus 15-ikén, két angol szervező lejött beszélni anélkül, hogy bennünket itt helyben értesítettek volna. A gyár vezetőség kileste, hogy csak egy páran vannak, bent a gyárban szerveztek egy bandát, akiket “black jackkel,” s vas darabokkal fegyvereztek fel, s a védtelen két munkástársunkat elzavarták, a gyűlést megakadályozták. Másnap már 35 tagunk mindenre készen jelent meg a gyár előtt. A szónok aki szemüveget viselt, azt zsebre vágva, azzal kezdte beszédét, hogy ismét itt vagyunk és KÉSZEN mindenre, de a gyáva pénztárnok, aki az előző napi támadást tervezte, nem jött közel a gyűléshez. Ugyan az ismétlődött meg a következő napon, ahol a gyárvezetőség által gunman helyet alkalmazott segédpénztárnok- nak oda is lett kiáltva, hogy nem merte megismételni támadását, amikor nem védtelen emberrel van dolguk. A Michigan Malleable gyárvezetősége részéről szervezett támadásnak a mirészünkre csak jó hatással volt, mert amig meg nem történt, alig egy százan jöttek ki a gyárból, de másnap, már kétszázan felül jöttek ki, akiknek legnagyobb része velünk rokonszenvezik, s az első napi támadáson felháborodva, nekünk akartak segíteni. A rendőrségre való beszállítások napirenden vannak azonban mivel látják, hogy az elfogott munkástársaink nem ijednek meg, igy már azzal is felhagynak. Amig az AFofL szónokai beismerése szerint tehetetlenek, mivel a munkások önkéntesen nem állnak be a bossok ezen szervezetébe, s a munkáltatók még őket sem akarják, hogy a munkásaikat szervezzék, igy nyíltan beismerték, hogy nem érnek el olyan sikereket mint az IWW, mivel amint mondják nekik nincs elég emberük a szervezésre, mint az IWW-nak. Azt számitába kell venni, hogy az AFofL-nek még ma is két és negyed millió a tagsága. Nagy pénzállománya van, még sincs elég emberük, az IWW pénz hiányában még is tud ezer és ezer szervező képes embert munkába állítani. MIÉRT lehetséges ez. Az IWW tanítása teszi ezt lehetővé, az IWW-ban nem vártunk soha, hogy aranyszáju szervezők jöjjenek bennünket szervezni, hanem a saját tagságunkat neveltük szervezőkké. Ha más előnye nem volna az Ipari Szervezetnek a régi szakszervezet fölött, ez is képessé teszi, hogy százszorta nagyobb eredményeket érhessünk el, mint az AFofL csak meg kell mozgatni, ezen régi harcos tagságot. Fel kell szerelni őket, job delegátusi megbízatással. MINDEN EGYES KÉSZ SZERVEZŐ amint a detroiti helyzet bizonyítja. Az AFofL csak olyan helyen érhet el sikert, ahol a munkáltatók maguk kéyszeritik a munkásaikat abban való beállásra, s a fizetésből fogják le a tagdijakat. így csinálnak Compania Uniót az AFofL- ből. Detroitban, még ez a veszély nem fenyeget, mivel a munkáltatók legnagyobb részben, ellent álltak minden szervezésnek, igy csak ilyen élet erős, harcos szervezet érhetett el sikert mißt az IWW. Nem csoda, hogy az AFofL vezérek a sikertelenség kimagyarázásában, kénytelenek voltak elismeréssel adózni az IWW harcos tagjainak. Még ezen évben, tízezer tagra számítunk csak itt Detroitban. A helyes szervezési folyamat, központosított erő, a szervezésben segítő delegátusok szaporodása, ezt lehetővé is teszik. Kövessétek Detroitot. Tudósitó. Nem térhetünk el ELBESZÉLÉS. A Bérmunkás részére irta: C. K. D. Kari testvér! Ne haragudj meg. Tudom én azt jól, hogy ti, radikálisok az igazságért harcoltok. Szeretem is beszédeteket hallgatni. Tudom azt is, hogy minden szavatokkal, a tettrevágyás tü- zét akarjátok bennünk éleszteni, hanem azért mégis úgy szeretném, ha néha Te is eltérnél a rideg munkáskérdés fejtegetésétől és beszélnél másvalamiről is, p. o. valami ifjúkori kalandról, melybe valami szerelemféle is keveredett. Tudod, minket fiatalokat érdekel ám ez, na meg az étel is izletesebb ha fűszerezve van. — így szólott hozzám egy kis társasösz- szejövetel alkalmával az én még fiatal Pista barátom. Engemet barátom szavai, sem meg nem sértett, sem meg nem lepett. Mivel tudtam jól, hogy dacára a már benne felfel lobbanó forradalmi lángoknak, ő még a mai társadalom neveltje, ki a fiatalkori ábrándok világába ringatódzva, még nem látja a jelen társadalmi osztálykülömbséget, a lényeges valóságban. ő még naiv gondolkozásával megtörténhetőnek képzeli a mozi vásznán lejátszódó eseményeket is, a melyeken gyakran lát olyasfélét, hogy egy szegény ifjú, egy dúsgazdag munkáltató szolgálatába áll és ottan kitartó, szorgalmas munkálkodásával magára vonja gazdája figyelmét és ez felügyelővé lépteti elő, a mely állásba alkalma nyílik gazdája vagyonát, sőt talán még az életét is, megmenteni, amiért ez hálából feleségül adja hozzá a közben megismert s megszeretett egyetlen leányát, a melyek után minden további gond és baj megszűnik és az élet aztán már csak szerelem és boldogság lesz. Az ilyen, vagy eh ez hasonló és soha meg nem valósuló hiú ábrándokat mesterségesen plántálják és ugyanígy ápolják, fejlesztik ifjú munkástársaink körében. Sajnos nem kis eredménnyel. Mi idősebb, tapasztaltabb munkások, kik efajta ábrándbetegségből már többé ke- vésbbé kigyógyultunk, egészen másként fogjuk fel és bíráljuk el a helyzetet, s lehetőleg iparkodunk ifjú társainkkal is megsértetni, hogy az ábránd, mindig csak ábránd marad és kötelességünknek tartjuk őket ezen kábítószer hatásától megtisztítani. Ezért én is igy szóltam barátomhoz : Jól van Pistám, értem mit kívánsz és kedvedért megteszem hogy szokásomtól eltérő- leg elbeszélek nektek egy kis kalandos történetet. Halljuk, mondotta és a többi fiatalság is érdeklődve felfigyelt. Tehát igy kezdtem. Ugye még élénk emlékezetedbe van az az idő, amikor X városba Y . társulat műhelyében voltam alkalmazva, hol mi tagadás ] még te is aféle kisebbkaliberü 1 hajcsárnak tekintettél, és mi- : vei az akkori munkádat nem ' kedvelted, elég gyakran felkerestél, azon kéréssel, hogy pró- háljalak valamikép oda bejuttattak Ezt a kérésed, tekintet- . tel a külömböző munkán fizetett bérekre, csak némi késéssel tudtam teljesíteni, amit te is jól tudsz, mert amikor ez sikerült és érted mentem, akkorára te már megunva a várakozást elhagytad a környéket, mikor pedig ismét visszakerültél, akkor már én sem voltam többé azon a biztosnak vélt munkán. Te pedig már jónéhányszor kérdezted, hogy miért hagyhattam el ezt a kitűnő állást. Nem csekély bosszúságodra rendszerint azt válaszoltam, hogy egyszerűen muszáj volt. Most tehát meg fogod hallani a távozásom valódi okát. — Gyakran megtörtént az általad jól ismert műhelyben, hogy a' főhajcsár a társulat érdekügyeit lebonyolítandó, napokig másfelé volt foglalkoztatva és nem ritka esetben a főhajcsái't helyettesitő elsőmechanikus is, ugyanezen vagy más okból nem I jelenhettett meg a műhelyben. Ilyenkor a műhely ötven-hat- van munkására való felügyelet, teljesen reám volt bízva. Eny- nyiből állt az én hajcsárkodásom. Egy ilyen alkalommal történt meg, hogy a hírek szerint milliomos műhely tulajdonos gazdánk, még romlatlan lelkű, tizennyolcadik évbe levő bájos leánya, a főirodából nyíló ajtón belépett a műhely részére szolgáló irodába, hol én egy halmaz úgynevezett munkakártyák rendezésével voltam elfoglalva. Előttem feküdt az íróasztalon a reggeli postával érkezett néhány levél és egy képes levelezőlap, a melyen egyik barátnőm néhány sor Írással érdeklődött hogylétem felől. Ez lett a későbbi következmények okozója. A leány belépése rám nézve nem volt meglepetés, hisz láttam én már őtet számtalanszor oda bejönni, sőt azt is láttam már jónéhányszor, hogy atyjával, vagy egy barátnője társaságába, talán szórakozásból a műhelyen végigsétálgatott. Az utóbbi esetben hol az egyik, hol a másik munkapadnál megállt, pár szóváltásra az ottan dolgozó munkással. Nem látszott ő kivételt tenni senkivel szemben. Ugylátszott, hogy a természeti ösztönöket nála a nagyúri nevelés addig még nem volt képes elrontani. Mikor a műhelybe megjelent, mindenkinek szóló édes mosolyával, nem a műhely tulajdonos leányát láttuk benne, hanem egy napsugarat, amely éltető fényt sugároz ki maga körül. Megjegyzem, hogy ez nem csak az én akkor még huszonnégy éves érzelmeimre hatott eképpen, hanem a műhely ösz- szes mukásaira. Népiesen szólva mindannyian szerettük őt, és bizonyos tisztelettel viseltettünk iránta. > (Folytatjuk.)
