Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-07-01 / 746. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 julius 1. Junior Column CARLA Carla was orphaned at a very tender age Though she d’d not altogether desire the Orph­anage, wich was now her home, she was, for a time, child­ishly indifferent to her sur­roundings. Her one saving grace was a passionate desire for the interesting study of plant life. The Orphanage had become overcrowded so the officers of the institution were endeavor­ing to “place” the young peop­le who had passed their six­teenth year. They heard of an opening in a florist shop; an opportun­ity seemingly ideal for Carla. She was stationed in front of a large store in the city’s busiest section; displaying in­numerable varieties of blossom­ing plants. All went well for a time, too well to prove lasting. The large department store “heads” not­ed the fact that people were delighted with Carla’s enter­prise. The store officials immediat­ely set about ruining her busi­ness ; making it difficult for her to earn a living. Due to the large quantity purchased they were able to sell at a much lower price. Contrary to any fairy tale writer’s version, people in or­dinary life are very fickle. They did not rush to the res­cue of the wretched little down-trodden girl; they did not save her from starvation, (they were not obliged to) no indeed, they merely dashed to the larger stores and help­ed to further swell the purses of the capitalists. To make matters worse, thesé, conscientious people re­ported to the police the fact that Carla was without a vend­or’s license; that she was a public nuisance and served to clutter up the sidewalk: pat­ted themselves on the back for helping rid the community of such common trash. Howewer, some bad leads to good; The employer, grow­ing old in years and, being un­able to adapt himself to mo­dern methods of warfare in business, had, unknown to her, seen with what care and out itude Carla handled her flow­ers. Carla was in her element. The florist’s hot houses iwere steeped with riotous blossoms and in a short time was able to turn out very original, very beautiful, floral designs. * * * One day in June Carla was given two assignments. A young debutante was_ to become the bride of a rich, elderly man. She had money but wanted still more; so she was marrying into money. Her home was a portentous mansion; the grounds sur­rounding it were taken care of by a meticulous gardener. Her austere butler; her own queenly air; everything, was very imposing. Try as she might, Carla could not instill into the house, despite the decorations of beautiful and costly flowers, the illusion that here lived a happy bride. * * # Not so far distant from this regal residence were begun preparations for another bride. But this was a house wherein love dwelled. The bride-to-be was as happy as the day is long; as gay as a lark. It was the home of a poor man and his family; but, the girl’s parents loved her; her brothers and sisters adored her. Here everyone helped with the wedding preparations. Dad had beaten the rugs; mother was preparing the delic­ious edibles and trying at the same time to help Aunt Mag­gie who was pinning and bast­ing and otherwise making the bridal gown. Big brother and little broth­er were making the garden beautiful by setting up an arch which was to be strewn with roses. The bride, cling­ing to her father’s arm, was to walk to the strains of the wedding march played by her sister on a wheezy organ. Everything felt so deliciously homey; everyone was happy. The comparison of the June brides had helped Carla see the contrast beween two dist­inct classes in society. She has also realized her greatest am­bition—to live among flowers. Anna Zsamar. Now that summer is with us once again it is to be hop­ed that the Juniors will resp­ond to the call for more art­icles to the J. C. Schools will be closed till fall so everyone will have ample time in which to write. Make the most of it. Jr. Ed. Utcai gyűlés lesz Cleveland East Sideon minden CSÜTÖRTÖK este a Buckeye Rd. és 121-ik utcánál. Magyar és angol előadók. CLEVELAND WEST SIDEON minden szerdán este össze­jövetel a csoport helyiségé­ben 4153 Lorain Ave. (első emelet) Előadások, viták. Minden olvasónkat szívesen látunk. ROSENTÍLAL^EZSÖ^ mtárs Trentonban és a környé­ken végez agitációs munkát mozgalmunk és a Bérmunkás érdekében. Értesítjük az itt lakó mun­kástársakat, hogy úgy előfize­tésük megújítását, mint egyébb a mozgalommal kapcsolatos ügyeiket Rosenthal Dezső mtárs utján intézhetik el. * A Lapbizottság. U j füzetünk Az “Általános Sztrájk” uj füzetünkéi olyan agitációs se­gédeszközt nyertünk, amely nemcsak közelebb hozza a bérmun­kások ezreit a mozgalmunkhoz, de tényleges tagjává is teszi azokat, akik azt elolvasva, gondolkodnak a maguk körül törté­nő események felett. A helyzetet meglátó munkásnak rá kell, hogy jöjjön arra az örök igazsátra, hogy amig egyedül vagy kis csoportokban tehetetlenül állunk a helyzetünk megjavítására, addig az Egy Nagy Szervezetben minden hatalommal mi munkások rendel­keznénk, amint azt uj füzetünk a következő szakaszában vilá­gosan magyarázza; Ipari Szolidaritás. Az Általános Sztrájk köré a gondolkodó és cselekvésre kész emberek csoportosultak a legkülönbözőbb iskolákból. Az Industrial Workers of the World több mint egy negyed századon keresztül, hirdeti már az Általános Sztrájkot, mint a munkásosztály leghatalmasabb fegyverét az osztályharc­ban. Hiszen találunk, akár szocialisták, akár a kommunista párt, vagy a szabadgondolkodók között olyan csoportokat szerte a világon — sok esetben nem is kisebbségben — akik nem csinálnak titkot abból, hogy az osztályharc végleges kibontakozása ipari és a harcban alkalmazandó taktikák közül nem a politikai, hanem az ipari cselekvések vezetnek a győzedelmes befejezéshez. Az európai politikai pártok számos vereségei a háború alatt és a diktátorságok bevezetésének idején az erősnek látszó szocialista mozgal­mak tehetetlenségei a tömeg akció haszontalanságát és a logikus felismerést eredményezték: az Általános Sztrájkot, mint legyőzhetetlen erőt igazolják. Úgy néz ki, hogy Bill Haywood dörgő kiáltásának vlsz- hangja eljutott Thorstein Veblen fülébe is és a hajthatatlan munkásvezér a hízelgő tudós professzorral az Általános Sztrájk hirdetésében egy platformon találkoztak. Az igazság az, hogy professzor Veblen az IWW prog­ramját, a filozófiáját, ami az Általános Sztrájkot illeti, tel­jesen elismeri, sőt Amerika számot tevő technológusainak egybehangzó véleménye is mellé állt. A haladó technikusok gyakorlati tapasztalatból ismerték fel az Általános Sztrájk fontosságát. Úgy látják, hogy az átalakulási időszak alatt, a termelés és szétosztás menetét, midőn a profit rendszer összeomlása bekövetkezett, leggyorsabban, legbiztosabban, legmegbizhatóbban csak igy lehet mozgásba, tartani. A minden munkát iparizáló gépkorszok, amelyben ma élünk megmutatja a nyitott szemmel járóknak az eszközöket is, ame­lyet használni kell, hogy a célunkat, a bérredszer eltörlésével az Ipari Demokráciát megteremtsük. Ennek a harcnak a fegy­veréül az Általános Sztrájkot a következő részben is igazolja uj füzetünk. Ipari Stratégia. Webster, angol nyelv-mester a “fegyver” szót imigy definiálja: “minden olyan eszköz, mely támadásra és védeke­zésre alkalmas”. Csak természetes, hogy a termelő gépeze­tet védekezésre és támadásra felhasználhatja úgy a tőkés, mint a munkás osztály. Minden sztrájk és kizárás azt bizo­nyítja, hogy a modern gépek irányítása és mozgásba tartása nem csak uj taktikát fejleszetett, hanem olyan roppant hatalmas fegyvereket, mely széles e világon példa nélkül való. Megkíséreljük annak bizonyítását, hogy a gépek fölötti kontrol biztosítja a munkáltató osztály világhatal­mát és viszont, a gépek birtoklása fogja megadni végered­ményében az erőt a munkásosztálynak mellyel önmagát ké­pesítheti a tőkések legyűrésére. Nem egyszer hallhattuk már, hogy a következő hábo­rúban, mindenki harcolni fog. Ez más szóval azt jelenti, hogy a gép olyan hathatós fegyver mint az ágyú. A hadseregek hasznavehetetlenek; másként számításba nem jöhetnek ha­csak, munícióval élelmiszerekkel és szállítással nem biztosi­tathatják magukat. Úgy a háborúban, mint az iparokban, az egyén kevesebbet az összesség többet számit. Az egyéni erő semmit, az összeró mindent jelent. Egy szervezetlen had­sereg nem más mint csőcselék. Ha a munkásság az iparok­ban szervezetlen, úgy szintén ezen kategóriába kerül. Hogy sikerrel termelhessen ipari szakértők (technikusok) és munkavezetők, szervezetekbe csoportosítják. A munkásság önmagát kell megszervezze ipari szervezetekbe éppen úgy, amint a gyárakban csoportosítják, ha reményt táplál ahoz, hogy gazdasági erejét, mint fegyvert, saját érdekében is használja. A kis háborúk, vagy kis sztrájkok napja örökre eltűnt. Egyetlen cél elérésébe vetett bizalom szervezett és fegyelmezett szolidaritás nélkül—amit a körülmények kikény- szeritenek—a munkásság képtelen kimászni a tradicionális fertőből. A munkásság nem képes önmaga felszabadítására anélkül, hogy megismerje és megtanulja ama hatalmas fegy­ver használatát, melyet a termelő gépekkel való kapcsolata, vele megismertetett és kezébe adott. A 44 oldalas uj füzetünk ára 10 cent, csomagos rendelés­nél 50 drb. $3.50. Megrendelhető a Bérmunkás kiadóhivatalában 3912 Sta. S. S. Cleveland, 0. címen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom