Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-07-01 / 746. szám
1933 julius 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az “Egységfront” Az osztályharc legfontosabb része a szolidaritás a mai társadalom kitagadott bérrabszolgái uton-utfélen hangoztatják az osztályszolidaritás hatalmát, az úgynevezett munkás felszabadító politikai pártok, fék és idejét múlt gazdasági szervezetek, melyeknek vezéreik minden időben saját önző céljaik elérésére használták a múltban és a jelenben, a munkás szolidaritás magasztos eredményeit 1933 március elején az IWW egyetemes központja egy levelet apott Tom Mooney aláírásával, amelyben felszólítja az IWW központját, hogy annak szervezetei az 1933 április 30 május 1-én és 2-án, Chicagóban tartandó Free Tom Mooney kongresszuson való résztvétel- re. Bátran jelenthetjük, hogy az IWW központja s szervezetei az egész országban örömmel fogadták, eme felhívást. Megindult a levelezés az Egyetemes végrehajtó tanács az IWW szervezetei, delegátusai és a központ között. Minden érkezet levél ujjabb és ujjabb lelkesedést Öntöt tagjainkba. Elmúlt tiz esztendő, amióta Tom Mooney szabadon bocsáj- tása érdekében szintén Chicagóban tartott kongresszus lezajlót és annak meddő határozatai csődött mondottak, ennélfogva bátran mertük azt feltételezni, hogy úgy a kongresz- szust összehívók, mint annak résztvevői tanultak és a múltak hibáinak kiköszörülésére jönnek össze, csalódtunk! Tom Mooney személyes levelének vétele után, rövidesen egy másik levelet kaptunk, a Mooney Molders Defense Com- mitteetól amelyben felszólítják az IWW chicagói szervezeteit hogy egy a kongresszust előkészítő bizottság alakításában részt vegyen, mi sem természetesebb mint, hogy . a legnagyobb készséggel és óra pontossággal cselekedtek az IWW chicagói csoportjai. Elérkezett a várva várt nap, hogy az osztályharc egyik legnagyobb martyrjának Tom Mooneynak kiszabadítására rendezendő kongresszus előkészítő bizottsága összeüljön, összeült 65—70 küldöttel, köztük 16 IWW és Egyetemes Védelem küldöttei. A gyűlés megnyitását Tom Mooney személyes megbízottja, egy Scott nevű egyén intézte. Háromnegyedórás beszédében előadta, hogy Mooney megbízottja és mindent elkövet, hogy a kongresszus sikeres legyen, felszólítja a jelenlevőket, hogy válvetve dolgozzanak vele együtt, a győzelem érdekében. Beszédében lehúzza a szocialista pártot, az AFoíL vezéreit és mindazokat akik nem vesznek részt és dicshimnuszokat zengedez a kommunista párt és az ILD vezéreinek. Beszédét kérdések és hozzászólások sorozata követte az első összejövetel 6 órai tanácskozás után véget ért anélkül, hogy az formálisan megalakult volna. A második összejövetel hétköznap este tartatott meg az IWW és a vélelem küldöttei követelték a gyűlés formális megalakulását. Elnök, jegyző, titkár, pénztárnok, ellenőrök stb. stb. megválasztását. Ezen az estén szomorú tapasztalatoknak voltunk tanúi. Scott aki Mooneyt kellett volna, hogy képviselje, a kommunista párt és az ILD-t képviselte. Bejelentette, hogy a párt gondoskodott mindazon bizottságokról melyeket itt felsoroltunk nekünk nincsen más teendőnk mint a kongresszus gyüléster- mét május elsejei tüntetés és népgyülés termét, valamint a küldöttek elszállásolását intézni s egy szuszra bejelenti, hogy még egy nagyon fontos megbízatásunk van ez az, hogy a kongresszus költségeit előteremtsük s mondja ,hogy tulajdonképpen ez a fő ok amiért bennünket összehívtak, mert más minden már elhatározott dolog. Kibújt a szög a zsákból a kongresszus intéző bizottságának nem volt máshoz szava, csak pénz gyűjtéshez. Az IWW és a Védelem küldötteinek sikerült kierőszakolni, hogy megválasztották a fenntebb említett bizotságokat. De ezek csak papíron működtek a tényleges bizottságok a kuliszák mögött dolgoztak és ez a láthatatlan és névtelen bizottság az amelynek lelkiismeretére fér az a rettenetes ádázság amelybe a kongresszus által juttatta a Mooney Molders Defense Com- mitteet. Ez a bizottság volt amely a megválasztott bizottság megkerülésével Chicago egyik legdrágább épületében vette ki a termet, melyért három napra hatszáz dollárt fizettek, ugyancsak kivették a stádiumot nép- gyülésre, 4 órai időtartamra, amelyért két ezer (2000) dol- lát fizettek és mindezekhez a chicagói szervezetek által megválasztott bizottságnak semmi szavuk nem volt, tehetetlenek voltak. Az IWW küldöttei és egynéhány AFofL csoportot képviselők tiltakoztak, hiába volt. A dolog el volt intézve, Scott szerint a párt letett 500 dollár foglalót és a vita befejezést nyert. A második ülésszak folytonos ostrom állapotban ért véget. Az IWW és a vele szinpatizá- 16 küldőtt-'k kiiiön értekezletre jöttek össze, hogy megbeszéljék a további teendőket, hogy miként akadályozhassák meg a láthatatlan bizottság őrült akna munkáját. Nyíltan, világosan kilógott a lóláb, a kártya pakliszerü volt, s a kongresz- szust előkésziő bizottság amely nyíltan gyülésezet csak Dumy volt. Ezen a gyűlésen vetődött fel először, hogy az IWW delegátusai lépjenek vissza a Mooney kiszabadítását célzó kongresz- szusból, mert a sokat hangoztatott Rank and File active tagság cselekvése diktátorok kezében van. E sorok Írója is körme szakadtáig, harcolt a résztvétel mellett, bízva abban, hogy hátha máskép alakul a helyzet. Talán magát a konvenciót, osztály tudatos ellem fogja alkotni, (erre majd a következő cikkünkben rátérünk.) Hosz- szu vita után, 10 a résztvétel ellen, 18 a résztvétel mellett szavazott. Egyhangúlag lett elfogadva, az előkészítő bizottság gyűléseitől való távol- maradás. A kongresszust “előkészítő” bizottság amely Chicago munkás szervezeteinek nagyobb részt osztálytudatos ellemeiből állott, meddő munkát végzett. Munkájának sikertelensége a pártvezérek, a diktátorok vasakarata idézte elő. Nem volt rá szükség, hogy megfontolt szándékkal intézkedjen, hogy Mooney és az osztály harc többi áldozatainak kiszabadítását egyengesse csak arra volt szükség amint azt Scott hangsúlyozva kijelentette, hogy a szükséges anyagiakat felhajtsa. “Chicago az a város úgymond, amelynek a kongresszus költségeit egy centig elő kell teremteni. Ez a hivtása ennek a bizottságnak és semmi más, önkény uralom, diktátorság játszotta a főszerepet de ez nem csak az előkészítő bizottságban volt igy, hanem az egész kongresszus folyamata hemzseget a diktátorok, az akarnokok agyon csépelt frázisaitól. A kongresszus több mint ezer (1000) delegátusa között túlnyomó többségben voltak a mondva csinált delegátusok akik a holdban levő szervezeteket képviselték. A megbízó leveleket felülvizsgáló bizottság akiket szintén a diktátorok neveztek ki, bárkinek kiadta a résztvételi jegyet, csak nevét, címét és a szervezetet melyet képvisel bemondotta, hivatalosan kiállított igazoló levél felesleges vol. így volt aztán, hogy a kommunista párt chicagói tagjainak nagy része az ország kü- lömböző városainak szervezeteit kéviselte. Szükég volt arra, két okból az egyik, hogy számbelileg nagy legyen, a másik s a fő ok, hogy a vezérek, a diktátorok minden akadály nélkül, hengerelhessenek. Ennyit kívántam megjegyezni a chicagói egyletek és szervezetek küldötteiből alakult Mooney kongresszust előkészítő bizottság gyűléseiről. A következő számunkban a kongresszus első és második napon történtekről fogok Írni. Eme kérdéssel nem szívesen foglalkozunk. Az osztály harcban a tanítás, nevelés, szervezés munkáját vállaltuk, s az egymás elleni gyűlölet minden fajtájától irtózunk. Az Uj Előre volt az, amely a mérges fullánkjait becsületes forradalmárok ellen irányította, mert azok határozott állást foglaltak az oszályharc foglyainak kiszabadítása érdekében. A Mooney kongresszus igaz történetét tárjuk az olvasók elé, ezeknek az ítéletét várjuk s nem az osztályharc köpenyébe bujt farizeusokét. Köhler Sándor, a Mooney konvenció 253-as számú delegátusa. A korhoz, mely haldoklik Még sokfelé könnyű kacajjal Tölti életét a régi kor. Még dúsan teli asztalokra Kerül föl egyre néki bor. Vakon talán vagy esztelen, De nem hágy el tivornyazajt: Saját vesztébe vakmerőn És mindent eltiporva tart. Divat és pezsgő városában Rekedtes lesz a vig zene. Az Elysén az éjszakába Egy furcs hang visit bele. Szajnának piszkos partjain Végigüvölt a nép vadon... És Páris tetőfokára Emelkedik az izgalom Az ánglusok nagy városát Köd, sürü füst borítja rég S az alvilági gyárkohókban Embernek fojtó már a lég. Mígnem ziháló rossz tüdővel Felbug mint bőszült orgona, S amint felépült — összeomlik A Themze büszke Londona. Ahol tömjénnel illatozzák Kék ég alatt lég tengerét És minden percben szent zsolozsma Száll égre fel meg szent beszéd, Ahol ódon templomok árnya Népen mint enyészet ül; Róma is még pogány lángok Lángját vallhatja végzetül. Kairótól fel Tokióig Száguld majd át a vég szele, S az alaskai jégmezőkről Az ujzélandi földre le. Bűnös tanyáin majd az ember Tisztitó viharba jut, Mely átviharzi minden egyes Nagy metropolist, kis falut. *#+■• $ Äfr «•#. i> ' >. i * ; Hiába ontja most sugárit, Tömlöcfalakra néz a nap. De a hazugságszülte büszke várak Holnap már összeomlanak. Bár sokfelé könnyű kacajjal Tölti meg éltét a régi kor: Elvész, s belőle nem marad Csak szélhordta maroknyi por. FARKAS-PÁSZTOR. TIE VAPAUTEEN, finn havi folyó- irat, 32 oldalas; $1.75 egy évre; egyes szám 15 cent; májusi és decemberi példány 48 oldal, 25c Megjelenik 555 W. Lake Street, Chicago, 111. INDUSTRIALISTI, finn napilap. Egy évre $4.50, fél évre $2.50, három hónapra $1.50. Egyes szám 5 cent. Megjelenik Duluth, Minn., Box 446. Vegyen részt az előfizetési kampányban!
