Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-07-01 / 746. szám

1933 julius 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az “Egységfront” Az osztályharc legfontosabb része a szolidaritás a mai tár­sadalom kitagadott bérrabszol­gái uton-utfélen hangoztatják az osztályszolidaritás hatalmát, az úgynevezett munkás felsza­badító politikai pártok, fék és idejét múlt gazdasági szerveze­tek, melyeknek vezéreik min­den időben saját önző céljaik elérésére használták a múltban és a jelenben, a munkás szoli­daritás magasztos eredményeit 1933 március elején az IWW egyetemes központja egy leve­let apott Tom Mooney aláírá­sával, amelyben felszólítja az IWW központját, hogy annak szervezetei az 1933 április 30 május 1-én és 2-án, Chicagóban tartandó Free Tom Mooney kongresszuson való résztvétel- re. Bátran jelenthetjük, hogy az IWW központja s szervezetei az egész országban örömmel fogadták, eme felhívást. Meg­indult a levelezés az Egyetemes végrehajtó tanács az IWW szervezetei, delegátusai és a központ között. Minden érke­zet levél ujjabb és ujjabb lel­kesedést Öntöt tagjainkba. Elmúlt tiz esztendő, amióta Tom Mooney szabadon bocsáj- tása érdekében szintén Chica­góban tartott kongresszus le­zajlót és annak meddő határo­zatai csődött mondottak, ennél­fogva bátran mertük azt felté­telezni, hogy úgy a kongresz- szust összehívók, mint annak résztvevői tanultak és a múl­tak hibáinak kiköszörülésére jönnek össze, csalódtunk! Tom Mooney személyes le­velének vétele után, rövidesen egy másik levelet kaptunk, a Mooney Molders Defense Com- mitteetól amelyben felszólít­ják az IWW chicagói szerveze­teit hogy egy a kongresszust előkészítő bizottság alakításá­ban részt vegyen, mi sem ter­mészetesebb mint, hogy . a leg­nagyobb készséggel és óra pon­tossággal cselekedtek az IWW chicagói csoportjai. Elérkezett a várva várt nap, hogy az osztályharc egyik leg­nagyobb martyrjának Tom Mooneynak kiszabadítására ren­dezendő kongresszus előkészítő bizottsága összeüljön, összeült 65—70 küldöttel, köztük 16 IWW és Egyetemes Védelem küldöttei. A gyűlés megnyitását Tom Mooney személyes megbízott­ja, egy Scott nevű egyén in­tézte. Háromnegyedórás beszé­dében előadta, hogy Mooney megbízottja és mindent elkövet, hogy a kongresszus sikeres le­gyen, felszólítja a jelenlevőket, hogy válvetve dolgozzanak vele együtt, a győzelem érdekében. Beszédében lehúzza a szocia­lista pártot, az AFoíL vezéreit és mindazokat akik nem vesz­nek részt és dicshimnuszokat zengedez a kommunista párt és az ILD vezéreinek. Beszédét kérdések és hozzászólások so­rozata követte az első összejö­vetel 6 órai tanácskozás után véget ért anélkül, hogy az for­málisan megalakult volna. A második összejövetel hét­köznap este tartatott meg az IWW és a vélelem küldöttei követelték a gyűlés formális megalakulását. Elnök, jegyző, titkár, pénztárnok, ellenőrök stb. stb. megválasztását. Ezen az estén szomorú tapasztalatok­nak voltunk tanúi. Scott aki Mooneyt kellett volna, hogy képviselje, a kommunista párt és az ILD-t képviselte. Bejelentette, hogy a párt gon­doskodott mindazon bizottsá­gokról melyeket itt felsoroltunk nekünk nincsen más teendőnk mint a kongresszus gyüléster- mét május elsejei tüntetés és népgyülés termét, valamint a küldöttek elszállásolását intéz­ni s egy szuszra bejelenti, hogy még egy nagyon fontos meg­bízatásunk van ez az, hogy a kongresszus költségeit előte­remtsük s mondja ,hogy tulaj­donképpen ez a fő ok amiért bennünket összehívtak, mert más minden már elhatározott dolog. Kibújt a szög a zsákból a kongresszus intéző bizottságá­nak nem volt máshoz szava, csak pénz gyűjtéshez. Az IWW és a Védelem küldötteinek sike­rült kierőszakolni, hogy meg­választották a fenntebb emlí­tett bizotságokat. De ezek csak papíron működtek a tény­leges bizottságok a kuliszák mögött dolgoztak és ez a lát­hatatlan és névtelen bizottság az amelynek lelkiismeretére fér az a rettenetes ádázság amelybe a kongresszus által juttatta a Mooney Molders Defense Com- mitteet. Ez a bizottság volt amely a megválasztott bizottság meg­kerülésével Chicago egyik leg­drágább épületében vette ki a termet, melyért három napra hatszáz dollárt fizettek, ugyan­csak kivették a stádiumot nép- gyülésre, 4 órai időtartamra, amelyért két ezer (2000) dol- lát fizettek és mindezekhez a chicagói szervezetek által meg­választott bizottságnak semmi szavuk nem volt, tehetetlenek voltak. Az IWW küldöttei és egyné­hány AFofL csoportot képvise­lők tiltakoztak, hiába volt. A dolog el volt intézve, Scott sze­rint a párt letett 500 dollár foglalót és a vita befejezést nyert. A második ülésszak foly­tonos ostrom állapotban ért véget. Az IWW és a vele szinpatizá- 16 küldőtt-'k kiiiön értekezletre jöttek össze, hogy megbeszél­jék a további teendőket, hogy miként akadályozhassák meg a láthatatlan bizottság őrült akna munkáját. Nyíltan, vilá­gosan kilógott a lóláb, a kártya pakliszerü volt, s a kongresz- szust előkésziő bizottság amely nyíltan gyülésezet csak Dumy volt. Ezen a gyűlésen vetődött fel először, hogy az IWW delegá­tusai lépjenek vissza a Mooney kiszabadítását célzó kongresz- szusból, mert a sokat hangoz­tatott Rank and File active tagság cselekvése diktátorok kezében van. E sorok Írója is körme szakadtáig, harcolt a résztvétel mellett, bízva abban, hogy hátha máskép alakul a helyzet. Talán magát a konvenciót, osztály tudatos ellem fogja al­kotni, (erre majd a követke­ző cikkünkben rátérünk.) Hosz- szu vita után, 10 a résztvétel ellen, 18 a résztvétel mellett szavazott. Egyhangúlag lett el­fogadva, az előkészítő bi­zottság gyűléseitől való távol- maradás. A kongresszust “előkészítő” bizottság amely Chicago mun­kás szervezeteinek nagyobb részt osztálytudatos ellemeiből állott, meddő munkát végzett. Munkájának sikertelensége a pártvezérek, a diktátorok vas­akarata idézte elő. Nem volt rá szükség, hogy megfontolt szándékkal intézkedjen, hogy Mooney és az osztály harc töb­bi áldozatainak kiszabadítását egyengesse csak arra volt szük­ség amint azt Scott hangsú­lyozva kijelentette, hogy a szükséges anyagiakat felhajt­sa. “Chicago az a város úgy­mond, amelynek a kongresszus költségeit egy centig elő kell teremteni. Ez a hivtása ennek a bizott­ságnak és semmi más, ön­kény uralom, diktátorság ját­szotta a főszerepet de ez nem csak az előkészítő bizottságban volt igy, hanem az egész kon­gresszus folyamata hemzseget a diktátorok, az akarnokok agyon csépelt frázisaitól. A kongresszus több mint ezer (1000) delegátusa között túlnyomó többségben voltak a mondva csinált delegátusok akik a holdban levő szerveze­teket képviselték. A megbízó leveleket felül­vizsgáló bizottság akiket szin­tén a diktátorok neveztek ki, bárkinek kiadta a résztvételi jegyet, csak nevét, címét és a szervezetet melyet képvisel bemondotta, hivatalosan kiállí­tott igazoló levél felesleges vol. így volt aztán, hogy a kommunista párt chicagói tag­jainak nagy része az ország kü- lömböző városainak szervezeteit kéviselte. Szükég volt arra, két okból az egyik, hogy számbelileg nagy legyen, a másik s a fő ok, hogy a vezérek, a diktátorok minden akadály nélkül, hen­gerelhessenek. Ennyit kívántam megjegyez­ni a chicagói egyletek és szer­vezetek küldötteiből alakult Mooney kongresszust előkészí­tő bizottság gyűléseiről. A következő számunkban a kongresszus első és második napon történtekről fogok Írni. Eme kérdéssel nem szívesen foglalkozunk. Az osztály harc­ban a tanítás, nevelés, szerve­zés munkáját vállaltuk, s az egymás elleni gyűlölet minden fajtájától irtózunk. Az Uj Elő­re volt az, amely a mérges ful­lánkjait becsületes forradalmá­rok ellen irányította, mert azok határozott állást foglaltak az oszályharc foglyainak kiszaba­dítása érdekében. A Mooney kongresszus igaz történetét tárjuk az olvasók elé, ezeknek az ítéletét várjuk s nem az osztályharc köpenyébe bujt farizeusokét. Köhler Sándor, a Mooney konvenció 253-as számú delegátusa. A korhoz, mely haldoklik Még sokfelé könnyű kacajjal Tölti életét a régi kor. Még dúsan teli asztalokra Kerül föl egyre néki bor. Vakon talán vagy esztelen, De nem hágy el tivornyazajt: Saját vesztébe vakmerőn És mindent eltiporva tart. Divat és pezsgő városában Rekedtes lesz a vig zene. Az Elysén az éjszakába Egy furcs hang visit bele. Szajnának piszkos partjain Végigüvölt a nép vadon... És Páris tetőfokára Emelkedik az izgalom Az ánglusok nagy városát Köd, sürü füst borítja rég S az alvilági gyárkohókban Embernek fojtó már a lég. Mígnem ziháló rossz tüdővel Felbug mint bőszült orgona, S amint felépült — összeomlik A Themze büszke Londona. Ahol tömjénnel illatozzák Kék ég alatt lég tengerét És minden percben szent zso­lozsma Száll égre fel meg szent beszéd, Ahol ódon templomok árnya Népen mint enyészet ül; Róma is még pogány lángok Lángját vallhatja végzetül. Kairótól fel Tokióig Száguld majd át a vég szele, S az alaskai jégmezőkről Az ujzélandi földre le. Bűnös tanyáin majd az ember Tisztitó viharba jut, Mely átviharzi minden egyes Nagy metropolist, kis falut. *#+■• $ Äfr «•#. i> ' >. i * ; Hiába ontja most sugárit, Tömlöcfalakra néz a nap. De a hazugságszülte büszke várak Holnap már összeomlanak. Bár sokfelé könnyű kacajjal Tölti meg éltét a régi kor: Elvész, s belőle nem marad Csak szélhordta maroknyi por. FARKAS-PÁSZTOR. TIE VAPAUTEEN, finn havi folyó- irat, 32 oldalas; $1.75 egy évre; egyes szám 15 cent; májusi és decemberi példány 48 oldal, 25c Megjelenik 555 W. Lake Street, Chicago, 111. INDUSTRIALISTI, finn napilap. Egy évre $4.50, fél évre $2.50, három hónapra $1.50. Egyes szám 5 cent. Megjelenik Duluth, Minn., Box 446. Vegyen részt az előfizetési kampányban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom