Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-07-22 / 749. szám

1933 julius 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az “Egységfront” Mielőtt rátérnénk az Egye­temes Végrehajtó Bizottság állásfoglalására néhány fontos dologra ki kell térnünk, hogy a Free Tom Mooney kongersz- szus teljes történetét, vagyis annak fontosabb eseményeit megismerjük. A pénzügyi bizottság jelen­tése után Petterson az ILD titkára, Minor és Hataway un­szolására hosszan magyarázza az anyagi sikertelenség okait és beszéde végeztével határta­lan adakozásra szólítja fel a delegátusokat és a hallgatósá­got. A teremben lehetet ekkor vagy ezerötszáz személy s a gyűjtés eredménye huszonhét dollár és hatvanhárom cent volt ($27.63.) Ugyanez a tö­meg a gyülésterem változtatás folytán százöt dollárt ($105) fizetet a villanyos társaság­nak. Fényes bizonyítéka ez, hogy mennyire bíznak a vezé­rek jóhiszeműségében. Csoda-e ha nem hisznek? Hiszen min­den józaneszü forradalmárnak élénk emlékezetében van, hogy a Sacco és Vanzetti ügyben az ILD és a Kommunista párt hetvenötezer ($75.000) dollárt gyűjtött hét év alatt a véde­lemre és összesen hétezerötszáz (7.500) dollárt vagyis minden dollárból 10 centet juttattak Sacco és Vanzetti védelmére. A kentuckyi bányászok vé­delmére egy vörös centet nem adtak az elfogottak és azok családjaik segélyezésére. High­tower és Jones ketten kaptak hét (7) dollárt, a centraliai fiuk két esetben kapak öt (5) dollárt. Az osztályharc igazi harco­sainak keservein ezreseket gyűjtöttek és vágtak zsebre. A Sacco és Vanzetti pörnél azt mondottuk, hogy az ILD-nek 90 centbe kerül minden dollár­nak a bekolektálása. A ken­tuckyi és a centraliai fiuk ese­tében minden dollár gyűjtése deficittel záródott és ez igy van a Tom Mooney kongresz- szussal is. A pénzügyi bizott­ság jelentése szerint alig há­romszáz (300) dollár folyt be és a kiadás felül haladta a há­romezer ötszázhatvan ($3.560) dollárt. így gazdálkodnak ezek a fe­kete lelkű piócák és még kér­dőre mernek bennünket von­ni, árulóknak mernek nevezni, mert nem vagyunk hajiadók s sáskák diktátori hajlamuknak alávetni magunkat és szerve­zetünket az IWW-t amire any- nyira fájt a fő cápák foga. Amikor a Free Tom Mooney Nemzeti Tanácsot megválasz­tották, az indítványokat kidol­gozó 42-es bizottság volt ezen tisztségre választva és amikor azt Hataway bejelentette hoz­za ugrik Minor és azt kérdezi, hogy “az IWW védelmi bizott­sága benn van-e?” Hataway gondolkodik és azt válaszolja, nogy “nincsen” és egy szusz­ra bejelenti, hogy a “Nemzeti Tanács’ 43 tagból áll az IWW Egyetemes Védelmi Bizottsága tölti be a 43-ik tagot. így lett megváltoztatva a Free Tom Mooney Nemzeti Tanács. A pénzügyi bizottság szo­morú jelentése lehangolta az egész kongresszust (csak a vezérek mosolyogtak megelé­gedetten) s többen kíméletle­nül támadták az előkészítő bi­zottságot. A diktátorok beje­lentették, hogy nincs mit bú­sulni junius havában rendezünk egy országos Tag Dayt és el lesz intézve az ügy. Ezek a gyászvitézek azt mondják, hogy a pap vizet pré­dikál és bort iszik, de elfelej­tik, hogy ők meg nyers erővel, hirdetik a társadalmi rendszer változását és amikor az osz­tályharc áldozatairól van szó, akkor Tag Dayt bojkot helyett. Más akciók az általános sztrájk helyett, Tag Dayvel, kollektá- lással akarják ezek a gyászala­kok a kizsákmányoló osztály karmai közül kivenni az osz­tály harc áldozatait. Jól tudják ok, hogy ahol a jobb időkben ezer dollárt lehetet kollektál- ni, ma kétszeres energiával még százat sem lehet és mégis a pénzgyüjtés a legfőbb esz­közük, amelyet a bojkottal az IWW egyik sarkalatos indít­ványával szemben fogadtak el. Tömeg akciókra, felvonulá­sokra kell nevelni, tanítani Amerika népét a munkást, a néger népet és a kisgazdákat. Ezt fogadták el az IWW azon indítványával szemben, hogy az osztályharc rabjainak ki­szabadítása és a munkás osz­tálynak'a kapitalista járom aló­li felszabadítása érdekében az általános sztrájkra kell a dol- millióit előkészíteni. Mi IWW-isták nem hirde­tünk erőszakot, hülye fegyve­res felkelést. Mi direct akciót hirdetünk a világ kitagadott bérrabszolgáinak és az osz­tályharc áldozatainak kiszaba­dítására. A forradalmi munkásosztály­nak választani kell az eszkö­zök és szervezetek között. Fel- szabadulása vagy rabszolgasá­ga függ ettől. Öreg szakállas ember volt Marx Károly ami­kor azt mondotta, hogy “a munkásosztály felszabadítása csak a munkásosztály müve lehet,” nem választotta szét az osztályharcban a fehér és fekete bőrű munkást. Nem is tette hozzá a kis gazdákat s az élősdi intelektuelek ronda fajtáját, hanem kizárólagosan a termelést és szétosztást vég­zők hatalmas táborára bízta és ez a helyes. A Free Tom Mooney kon­gresszus feloszlatását követő napon, a még Chicagóban ma­radt IWW és az Egyetemes Védelmi Bizottság küldöttei összeültek, amely gyűlésen részt vettek a coloradói, a ken­tuckyi bányászok küldöttei, az Electrical Workers Union Chi­cago, Cemeley Club küldöttei, Working Womens Organization West Pullman 111, Coper Miners Union . Butte, Mont., Hosiery Workers Union, League of In­dustrial Democracy, Free So­ciety Group, Unemployed Wor­kers Council, mint egy ötven delegátus és hosszas vita után megállapították, hogy a kom­munista párt úgynevezett mun­kás vezérei rutul becsapták, félrevezették a hiszékeny és az osztály harcban még járat­lan delegátusokat. Egyhangú­lag kimondották, hogy eme arculcsapását az osztályharc­nak úgy vélik megtorolni, hogy a kongresszus elfogadott hatá­rozatát az osztályharcra ká­rosnak tekintik s mint ilyent nem hajlandók annak részesei lenni. Ennélfogva az úgyneve­zett Nemzeti Tanácsból is ki­lépnek. Elhatározták, hogy az IWW Egyetemes Végrehajtó Tanács elé (amely abban az időben Chicagóban ülésezett) egy ötös bizottságot menesztenek, amely informálja őket a kongresszu­son lefolyt eseményekről és a fentnevezett delegátusok gyű­lésén hozott határozatról. Az Egyetemes Végrehajtó Tanács tárgyalás alá vette az ügyet és helyben hagyta a küldöttek jelentését és eme határozatá­ról a hivatalos sajtó utján tu­datta az IWW tagságát. E ha­tározatot a Bérmuknás annak idején teljes egészében közöl­te. Eme határozatban is vilá­gosan kitűnik, hogy az IWW szervezetében enm a tisztvise­lők (a kommunistáknál vezé­rek) hanem a tagság határoz, a kommunista pártban rank and file akcióról beszélnek és a vezérek diktálnak. Mielőtt befejezném eme szo­morú kongresszus eseményei­nek ösmertetését rá kell, hogy térjem a kongresszuson a ve­zérek által sűrűn hangoztatott Mooney tárgyalásra, amely május hó végén folyt le San Franciscóban. A vezérek ettől a tárgyalástól tették függővé Tom Mooney szabadon bocsáj- tását s többszörösen kinyilat­koztatták, hogy több mint va­lószínű, hogy Mooney ártatlan­nak találtatik és köztünk fog­ja kíméletlen ostorcsapásaival vagdalni a kizsákmányoló osz­tályt. (Scott.) Megtörtént a tárgyalás és Tom Mooneyt valóban felmen­tették. De amikor a biró kimon­dotta, hogy Tom Mooney nem bűnös, abban a pillanatban mel­lette termett a börtön őr és vasra verve a “nem bűnöst” vissza szállították San Quan- tin börtönébe, ahol már tizen­hetedik esztendeje várja a munkásosztály cselekvését, hogy szabaddá tegye őt. A Nemzeti Tanács, amely­nek fejei Mnor, Hataway és Petterson, akik fogadalmat tettek a kongresszus előtt, hogy az általános sztrájk esz­méjét érvényesíteni fogják, amint azt jónak és cégvezető­nek látják, ezt az esetet nem látják alkalmasnak a tömeg* megmozdulásra. A kongresszus óriási deficit­tel végződött. A Tag Day kö­zelről sem hozta meg a kívánt eredményt. A munkásosztály utcai tüntetései sikertelenek. Tom Mooneyt felmentették és vasraverve szállították dujáa fedezék mellett vissza a bör­tönbe. És a Nemzeti Tanács tanácstalanul áll. A küszöbre helyezett általános sztrájk vagy bojkot eszmélye nem jö­vedelmező üzlet számára. Ők diktálni akarnak és fog­nak mindaddig, amig a forra­dalmi munkásosztály tudatára ébred, hogy nem felülről lefelé hanem alulról felfelé kell épí­teni a jövő társadalom alapját és ezen alap sikeres lerakásá­hoz szükséges a kitagadott bér­rabszolgák együttes cselekvése az általános sztrájk hatalmas fegyverével. Ez az igaz története a Moo­ney kongresszusnak s rajtam kívül voltak még más magyar küldöttek és azok az IWW tag­jaival, a Bérmunkás olvasóival egyetemben kell, hogy képez­zék azt az itélőszéket, amely hivatva van kimondani, hogy helyes volt-e az IWW s a vele rokonszenvező szervezetek ki­lépése a Nemzeti Tanácsból. Amerika osztálytudatos mun­kássága várja az ítéletet. Köhler Sándor, a Mooney konvenció 253-as számú delegátusa. Utcai Gyűlés volt e hó 12-én, Chicago Burn­side részében a 93-ik és a Cot­tage Grove Ave sarán. Hosszú idő óta ez volt az el­ső utcai gyűlésünk ezen a vi­déken és bár még kevesen tud­tak a gyűlésről, figyelmes hall­gatóság alőtt ismertették szó­nokaink a munkásság helyze­tét és a munkások teendőit annak megváltoztatása érdeké­ben. Pika Pál, Wiener Andor mtársak röviden beszéltek, hogy annál több de je legyen a Chicagóban tartózkodó detroi­ti Visi István mtársnak a be­szédre. Visi mtárs ötnegyed órán keresztül; mind nagyobb fi­gyelem és érdeklődés mellett mutatott rá a helytelen és ez­ért káros szervezkedési formák­ra, amelyekkel szemben a leg- egyenesebb és legegyszerűbb ipari szervezkedésre hívta a hallgatóságot. A chicagói szervező bizott­ság ezúton is értesíti a Bér­munkás olvasóit, hogy az UT­CAI GYŰLÉSEKET a nyájd hónapokban MINDEN SZER­DÁN ESTE ezen a helyen tart­juk és arra hozzák el munka­társaikat és barátaikat is. . . Vegyen részt az előfizetési kampányban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom