Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-07-22 / 749. szám
1933 julius 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az “Egységfront” Mielőtt rátérnénk az Egyetemes Végrehajtó Bizottság állásfoglalására néhány fontos dologra ki kell térnünk, hogy a Free Tom Mooney kongersz- szus teljes történetét, vagyis annak fontosabb eseményeit megismerjük. A pénzügyi bizottság jelentése után Petterson az ILD titkára, Minor és Hataway unszolására hosszan magyarázza az anyagi sikertelenség okait és beszéde végeztével határtalan adakozásra szólítja fel a delegátusokat és a hallgatóságot. A teremben lehetet ekkor vagy ezerötszáz személy s a gyűjtés eredménye huszonhét dollár és hatvanhárom cent volt ($27.63.) Ugyanez a tömeg a gyülésterem változtatás folytán százöt dollárt ($105) fizetet a villanyos társaságnak. Fényes bizonyítéka ez, hogy mennyire bíznak a vezérek jóhiszeműségében. Csoda-e ha nem hisznek? Hiszen minden józaneszü forradalmárnak élénk emlékezetében van, hogy a Sacco és Vanzetti ügyben az ILD és a Kommunista párt hetvenötezer ($75.000) dollárt gyűjtött hét év alatt a védelemre és összesen hétezerötszáz (7.500) dollárt vagyis minden dollárból 10 centet juttattak Sacco és Vanzetti védelmére. A kentuckyi bányászok védelmére egy vörös centet nem adtak az elfogottak és azok családjaik segélyezésére. Hightower és Jones ketten kaptak hét (7) dollárt, a centraliai fiuk két esetben kapak öt (5) dollárt. Az osztályharc igazi harcosainak keservein ezreseket gyűjtöttek és vágtak zsebre. A Sacco és Vanzetti pörnél azt mondottuk, hogy az ILD-nek 90 centbe kerül minden dollárnak a bekolektálása. A kentuckyi és a centraliai fiuk esetében minden dollár gyűjtése deficittel záródott és ez igy van a Tom Mooney kongresz- szussal is. A pénzügyi bizottság jelentése szerint alig háromszáz (300) dollár folyt be és a kiadás felül haladta a háromezer ötszázhatvan ($3.560) dollárt. így gazdálkodnak ezek a fekete lelkű piócák és még kérdőre mernek bennünket vonni, árulóknak mernek nevezni, mert nem vagyunk hajiadók s sáskák diktátori hajlamuknak alávetni magunkat és szervezetünket az IWW-t amire any- nyira fájt a fő cápák foga. Amikor a Free Tom Mooney Nemzeti Tanácsot megválasztották, az indítványokat kidolgozó 42-es bizottság volt ezen tisztségre választva és amikor azt Hataway bejelentette hozza ugrik Minor és azt kérdezi, hogy “az IWW védelmi bizottsága benn van-e?” Hataway gondolkodik és azt válaszolja, nogy “nincsen” és egy szuszra bejelenti, hogy a “Nemzeti Tanács’ 43 tagból áll az IWW Egyetemes Védelmi Bizottsága tölti be a 43-ik tagot. így lett megváltoztatva a Free Tom Mooney Nemzeti Tanács. A pénzügyi bizottság szomorú jelentése lehangolta az egész kongresszust (csak a vezérek mosolyogtak megelégedetten) s többen kíméletlenül támadták az előkészítő bizottságot. A diktátorok bejelentették, hogy nincs mit búsulni junius havában rendezünk egy országos Tag Dayt és el lesz intézve az ügy. Ezek a gyászvitézek azt mondják, hogy a pap vizet prédikál és bort iszik, de elfelejtik, hogy ők meg nyers erővel, hirdetik a társadalmi rendszer változását és amikor az osztályharc áldozatairól van szó, akkor Tag Dayt bojkot helyett. Más akciók az általános sztrájk helyett, Tag Dayvel, kollektá- lással akarják ezek a gyászalakok a kizsákmányoló osztály karmai közül kivenni az osztály harc áldozatait. Jól tudják ok, hogy ahol a jobb időkben ezer dollárt lehetet kollektál- ni, ma kétszeres energiával még százat sem lehet és mégis a pénzgyüjtés a legfőbb eszközük, amelyet a bojkottal az IWW egyik sarkalatos indítványával szemben fogadtak el. Tömeg akciókra, felvonulásokra kell nevelni, tanítani Amerika népét a munkást, a néger népet és a kisgazdákat. Ezt fogadták el az IWW azon indítványával szemben, hogy az osztályharc rabjainak kiszabadítása és a munkás osztálynak'a kapitalista járom alóli felszabadítása érdekében az általános sztrájkra kell a dol- millióit előkészíteni. Mi IWW-isták nem hirdetünk erőszakot, hülye fegyveres felkelést. Mi direct akciót hirdetünk a világ kitagadott bérrabszolgáinak és az osztályharc áldozatainak kiszabadítására. A forradalmi munkásosztálynak választani kell az eszközök és szervezetek között. Fel- szabadulása vagy rabszolgasága függ ettől. Öreg szakállas ember volt Marx Károly amikor azt mondotta, hogy “a munkásosztály felszabadítása csak a munkásosztály müve lehet,” nem választotta szét az osztályharcban a fehér és fekete bőrű munkást. Nem is tette hozzá a kis gazdákat s az élősdi intelektuelek ronda fajtáját, hanem kizárólagosan a termelést és szétosztást végzők hatalmas táborára bízta és ez a helyes. A Free Tom Mooney kongresszus feloszlatását követő napon, a még Chicagóban maradt IWW és az Egyetemes Védelmi Bizottság küldöttei összeültek, amely gyűlésen részt vettek a coloradói, a kentuckyi bányászok küldöttei, az Electrical Workers Union Chicago, Cemeley Club küldöttei, Working Womens Organization West Pullman 111, Coper Miners Union . Butte, Mont., Hosiery Workers Union, League of Industrial Democracy, Free Society Group, Unemployed Workers Council, mint egy ötven delegátus és hosszas vita után megállapították, hogy a kommunista párt úgynevezett munkás vezérei rutul becsapták, félrevezették a hiszékeny és az osztály harcban még járatlan delegátusokat. Egyhangúlag kimondották, hogy eme arculcsapását az osztályharcnak úgy vélik megtorolni, hogy a kongresszus elfogadott határozatát az osztályharcra károsnak tekintik s mint ilyent nem hajlandók annak részesei lenni. Ennélfogva az úgynevezett Nemzeti Tanácsból is kilépnek. Elhatározták, hogy az IWW Egyetemes Végrehajtó Tanács elé (amely abban az időben Chicagóban ülésezett) egy ötös bizottságot menesztenek, amely informálja őket a kongresszuson lefolyt eseményekről és a fentnevezett delegátusok gyűlésén hozott határozatról. Az Egyetemes Végrehajtó Tanács tárgyalás alá vette az ügyet és helyben hagyta a küldöttek jelentését és eme határozatáról a hivatalos sajtó utján tudatta az IWW tagságát. E határozatot a Bérmuknás annak idején teljes egészében közölte. Eme határozatban is világosan kitűnik, hogy az IWW szervezetében enm a tisztviselők (a kommunistáknál vezérek) hanem a tagság határoz, a kommunista pártban rank and file akcióról beszélnek és a vezérek diktálnak. Mielőtt befejezném eme szomorú kongresszus eseményeinek ösmertetését rá kell, hogy térjem a kongresszuson a vezérek által sűrűn hangoztatott Mooney tárgyalásra, amely május hó végén folyt le San Franciscóban. A vezérek ettől a tárgyalástól tették függővé Tom Mooney szabadon bocsáj- tását s többszörösen kinyilatkoztatták, hogy több mint valószínű, hogy Mooney ártatlannak találtatik és köztünk fogja kíméletlen ostorcsapásaival vagdalni a kizsákmányoló osztályt. (Scott.) Megtörtént a tárgyalás és Tom Mooneyt valóban felmentették. De amikor a biró kimondotta, hogy Tom Mooney nem bűnös, abban a pillanatban mellette termett a börtön őr és vasra verve a “nem bűnöst” vissza szállították San Quan- tin börtönébe, ahol már tizenhetedik esztendeje várja a munkásosztály cselekvését, hogy szabaddá tegye őt. A Nemzeti Tanács, amelynek fejei Mnor, Hataway és Petterson, akik fogadalmat tettek a kongresszus előtt, hogy az általános sztrájk eszméjét érvényesíteni fogják, amint azt jónak és cégvezetőnek látják, ezt az esetet nem látják alkalmasnak a tömeg* megmozdulásra. A kongresszus óriási deficittel végződött. A Tag Day közelről sem hozta meg a kívánt eredményt. A munkásosztály utcai tüntetései sikertelenek. Tom Mooneyt felmentették és vasraverve szállították dujáa fedezék mellett vissza a börtönbe. És a Nemzeti Tanács tanácstalanul áll. A küszöbre helyezett általános sztrájk vagy bojkot eszmélye nem jövedelmező üzlet számára. Ők diktálni akarnak és fognak mindaddig, amig a forradalmi munkásosztály tudatára ébred, hogy nem felülről lefelé hanem alulról felfelé kell építeni a jövő társadalom alapját és ezen alap sikeres lerakásához szükséges a kitagadott bérrabszolgák együttes cselekvése az általános sztrájk hatalmas fegyverével. Ez az igaz története a Mooney kongresszusnak s rajtam kívül voltak még más magyar küldöttek és azok az IWW tagjaival, a Bérmunkás olvasóival egyetemben kell, hogy képezzék azt az itélőszéket, amely hivatva van kimondani, hogy helyes volt-e az IWW s a vele rokonszenvező szervezetek kilépése a Nemzeti Tanácsból. Amerika osztálytudatos munkássága várja az ítéletet. Köhler Sándor, a Mooney konvenció 253-as számú delegátusa. Utcai Gyűlés volt e hó 12-én, Chicago Burnside részében a 93-ik és a Cottage Grove Ave sarán. Hosszú idő óta ez volt az első utcai gyűlésünk ezen a vidéken és bár még kevesen tudtak a gyűlésről, figyelmes hallgatóság alőtt ismertették szónokaink a munkásság helyzetét és a munkások teendőit annak megváltoztatása érdekében. Pika Pál, Wiener Andor mtársak röviden beszéltek, hogy annál több de je legyen a Chicagóban tartózkodó detroiti Visi István mtársnak a beszédre. Visi mtárs ötnegyed órán keresztül; mind nagyobb figyelem és érdeklődés mellett mutatott rá a helytelen és ezért káros szervezkedési formákra, amelyekkel szemben a leg- egyenesebb és legegyszerűbb ipari szervezkedésre hívta a hallgatóságot. A chicagói szervező bizottság ezúton is értesíti a Bérmunkás olvasóit, hogy az UTCAI GYŰLÉSEKET a nyájd hónapokban MINDEN SZERDÁN ESTE ezen a helyen tartjuk és arra hozzák el munkatársaikat és barátaikat is. . . Vegyen részt az előfizetési kampányban!
