Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-07-22 / 749. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 julius 22. löknek és tengeri hajó személyzetnek 825 frank volt. Követelésünk 1,050 frank havibér. A mai napig 108 hajó munkásai hagyták abba a munkát és a sztrájkolok száma 1.400. Csaknem az összes emberek elhagyták a hajókat. Néháhyan fent maradtak és mivel a hajók elhagyták a kikötőket a rajtamaradtaknak nincs alkalmuk elhagyni, hacsak a skandináv, vagy Baltik kikötőkben nem. Meglehetős hosszú időt vett mig valamennyien csatlakoztak a sztrájkhoz. Még most is, amint a hajók jönnek be, a régi munkások csatlakoznak a mozgalomhoz. Mivel Finnország egyike azon országoknak, ahol a reakció melegágya van és a szakszervezeteket 1930-ban feloszlatták, az uj szervezetek pedig — a hajózási és nyomdai munkások szervezetének kivételével — még nagyon gyengék, a hajótársaságoknak határtalan mennyiségű sztrájktörő állt rendelkezésükre. ^Lehetségessé vált, hogy minden hajót teljes sztrájktörő személyzettel láttak el, azonban régi hajó munkások nem szerződtek le. A sztrájktörők nagyrészben professzionális sztrájktörők, irodai alkalmazottak és mezőgazdasági munkásokból kerültek ki. Mivel a hajókat forgalomba lehet tartani sztrájktörő személyzettel, elsőrangú fontosságúvá vált, hogy a külföldi kikötők bojkottálják, vagy blokád alá helyezzék a finn sztrájktörő hajókat. Ez értelemben a Skandináv Szállító Munkások Szövetsége — mely kötelékébe tartoznak a svéd, norvég, dán és finn hajók és • rakpartok összes munkásai — elhatározta március 24—25-én, hogy az összes finn hajók ellen bojkotott szervez. Svédország és Norvégiában a bojkott május 25-én, vette kezdetét. A fent említett országokban egyetlom finn hajót sem ürítenek ki, vagy raknak meg csakis oly feltétellel, ha a hajó kapitánya a tulajdonosok nevében elfogadja a követelés aláírását. A hajótulajdonosok azonban nem tartották be az ígéretet és a hajók elindultak és most a svéd munkások várják azok megérkezését, hogy akcióba lépjenek ellenük. Nagy Britániában a bojkottnak június 12-én, kellett volna életbe lépni, azonban két nappal ezen dátum előtt a hajótulajdano- sok ígéretet tettek az angoloknak, hogy megegyeznek a munkásokkal. Ezt az ígéretet is megszegték a hajótulajdonosok és igy valószínű, hogy az angolországi bojkott is hatályra emelkedik. Oroszországban az összes finn hajókat kiürítették és megrakták junius 12-ig, amikor azután bojkotálni kezdték a finn hajókat. Az oroszok még annyira is mentek, hogy a sztrájk által feltartóztatott hajót kivontatták Leningrádból Finnországba. Ezen eset a Scandinavic hajóval történt meg, melynek személyzete Leningrad kikötőjében sztrájkba lépett. Csak 3 ember maradt a hajón, mellyel lehetetlen volt útra kelni, az oroszok segítsége nélkül. Az oroszok elvontatták a hajót Finnországba, ahol aztán finn sztrájktörőket tettek rá. Az egyetlen hajó melynek teljes személyzete megtagadta a sztrájkhoz való csatlakozást, a személyszállító “Ariadne,” mely Helsingfors és Stettin között jár és melynek személyzete kommunistákból áll. Ezek tekintettel szélsőséges politikai álláspontjukra, megtagadták szervezetünkhöz való csatlakozást, mert amint mondják az “nagyon reformista.” A kommunisták nagy számmal vállalkoztak a sztrájktörésre, közöttük egy bizonyos tüzelő is, aki vezére volt a szállító munkások kommunista frakciójának. Ez a “Pollux” nevű hajón dolgozik. Általában, amióta a sztrájk kezdetét vette, a kommunisták állandóan szabotálják azt. Dacára annak, hogy jelenleg csak sztrájktörők dolgoznak a hajókon, a kommunisták ezekhez apellálnak, hogy alakítsák meg a “harcoló” bizottságokat és vegyék át a sztrájk vezetését. Ez azt jelentené, hogy a sztrájk törőkét tegyük a szrtájk vezetésére. Ilyen abszurdumot csak a kommunista politikusok követhetnek el. Ami a szervezetünket illeti, teljesen függetlenül működik minden politikai párttól, vagy csoporttól és mivel a Szakszervezetek Szövetsége (a központi testület) általánosan tudott, hogy a szocial-demokrata párt kiegészítője, még ezen is kívül vagyunk. Mi teljesen kizárunk minden pártpolitikát a szervezet kebeléből és ennek tudható be, hogy eltérően a többi szak- szervezetektől ez országban, mi képesek voltunk megtartani a szilárd egységet. A fentiekből kétségtelenül megérti, hogy mily fontos a győzelemhez, hogy a finn hajókat a külföldi kikötőkben boj- kotálják. Mivel a spanyol kikötőkbe számos finn hajó megy és tudomásunk szerint szervezetük tagjai teljes ellenőrzést gyakorolnak a rakpartokon, tanácsosnak láttuk felkeresni önöket és felszólítani, hogy erejükhöz mérten tegyenek meg mindent a finn hajók feltartóztatására. Ez ügyben értekeztem John Andersonnal a svéd szindikalisták központi titkárával és az ő felszólítására irok önnek. Nagy szolgálatot tennének ha legalábbis a spanyol kikötőkben képesek lennének megszervezni a bojkottot. Azonban amint értesültem, önnek befolyása van bizonyos francia kikötőkre, ahol finn hajók rendszeresen közlekednek. Nagy segítségünkre lenne, ha ott is bojkot alá vennék a hajókat. Tudomásunk szerint a dél amerikai munkások szintén szindikalisták, azonban abban nem vagyunk biztosak, hogy betartoznak-e az internacionálé kötelékébe. Ha ez irányban is tehet valamit szivesaeujcnek azt meg tenni. Szives válaszát elvárva testvéri üdvözlettel. Finlands Sjomans-och Eldore Union r. f. N. Wallari. IL PROLETÁRIG olasz IWW lap javára JULIUS 30-ÁN, nagyszabású PIKNIK lesz a Catilin Parkban, 20th és Cropsey Avenueknél, Brooklyn, N. Y. Fürdés, tennisz játék, tánc, elsőrendű Jazz zenekar mellett. Belépő jegy 35c. Útirány: BMT West End subway á 20-ik Avenuig. Onnan jobbra négy block séta. A Bérmunkás olvasóit és azok barátjait ezúton is meghívja a rendező bizottság nevében Joseph Mangano. Fordítók és ferdítek j vagy a Leiter Jakabok Mióta valaki egy újságban a “Jacob’s Leiter”-t, Jákob létráját Leiter Jakabnak fordította, ez a vezeték- és kersztnév a törvényes leszármazás szerint illet meg minden szarvashibát, félreértést, tudatlanságot, amelyet a fordító az eredeti szerző rovására elkövet. A Leiter Jakabok irodalomban és színpadon folyton szaporodnak s csak az a szerencse, hogy jóval többen vannak, mint ahányról tudunk. A fordítói baklövések nagyrészt titokban virítanak s ami a legfurcsább és talán legérthetetlenebb, még a színpadi Leiter Jakabok is nagyon gyakran észrevétlenek maradnak. A színész elmondja, a közönség meghallgatja, — s mind a két fél tudomásul vesz valamit, talán azzal az öntudatlan belenyugvással, hogy ő ugyan nem érti a dolgot, de törje rajta más a fejét. Több, mint harminc esztendővel ezelőtt, újdonsült rendezője voltam a Nemzeti Színháznak s a szezon kezdetén egy régi müsordarab próbáinak vezetését bízta rám Somló igazgató. A darab Dumas hires Fravallonja volt, Márkus Emmának nem kevésbé hires alakításával a címszerepben. A második felvonás végén az öreg Riverolles márki (Újházi Ede) és Francine idősebb barátnéja Smithné (Helvey Laura) asztalhoz ülnek, hogy kártyázással üssék agyon az időt. — Mit szól a fiamhoz, mi? — kérdi az öreg márki, s aztán igy folytatja: Valóságos csíz! Valóságos csíz! — Függöny. Kezemben volt a rendezőpéldány, amelyből nyomon követtem a szereplők beszédjét. Felvonás után, a cigaretta-szünet alatt megszólítom Újházit: — Mester, kérem, én itt nem értek valamit. Miért mondja az öreg márki a fiáról, hogy valóságos csíz. Ennek semmi értelme. Újházi egy pillanatig elgondolkodott. — Marha, — förmedt rám aztán, mint akit kellemetlen helyzetbe hoztam. így van a szövegben, s tizenhárom év óta mindig igy mondtuk. Igaz-e Lóri? Lóri, vagyis Helvey Laura sem mondhatott egyebet. Csu.- dálkozott, hogy ez eddig senkinek sem jutott eszébe, — de azzal vigasztalt meg, hogy “Istenem, annyi mindent mondunk el a színpadon, aminek semmi értelme, — utóvégre nem kell minden kifejezés értelmét pontosan tudni — s ha mindenáron értelmet akarunk vinni a dologba, arra is lehet gondolni, hogy az öreg Riverolles az ő könnyelmű, kicsapangó fiát csizhez hasonlítja... A hasonlat talán nem geniális, de mindenesetre elfogadható. Meg aztán Dumas van olyan iró, aki igazán felel a mondataiért. Én azonban fiatal voltam s nem tudtam belenyugodni a magyarázatba. Első dolgom az volt, hogy megkeressem az irodában vagy a könyvtárban a szöveg francia eredetijét. Tizenhárom esztendő után ezt a1 kívánságomat, mint szokatlant és reménytelent, nem tudták teljesíteni. Még hazafelé a villamoson is furdalta oldalamat ez a rejtélyes csíz s olyan szórakozottságba merített, hogy délután két órakor, fényes napsütésben, csöngettem a házmesternek, hogy nyisson kaput. A házmester megjelent, rám nézett, nem értette a dolgot s mielőtt még szólhatott volna, elkiáltottam magamat: Rendben van, megvan s már rohantam is fel a lépcsőn. Megfejtettem a csíz titkát. Az eredetiben nem állhat más, mint serin, ami a kanárifajta francia elnevezése, csakhogy a francia szó mamlaszt is jelent, tökfilkót s az öreg Riverolles nem is akarhatott egyebet mondani a fiáról, hogy nagy mamlasz, ami tökéletesen fedi a darabban a szituációt. De azért a csíztől nem szabadultam meg könnyen. Pár nappal később az akkoriban még oly népszerű “Pont Biquet család”-ot adták a második felvonásban a szobaleány' három ízben ment ki a színpadról ezzel a mondókával: “Valóságos csíz.” A szerző megint csak azt akarta mondani: Micsoda mamlasz! — s a magyar szöveg megint csízt emlegetett. A nézők egy része nevetett, de nevetésükből ki lehetett érezni a zavarukat. Nem tudták, mire magyarázzák a dolgot s arra természetesen álmukban sem gondoltak, — hogy itt a fordító vétette el a maga dolgát. Volt a Nemzeti Színháznak egy darabja amely csak az olvasópróbáig jutott el, — aztán lekerült a napirendről. Az olvasópróbán kínos föltünést keltett, hogy a lovászmester, akinek jelenléte a darab úri környezetében különben is indokolatlan volt, a harmadik felvonásban eljegyezte a grófnőt s ehhez egy szava sem volt a családnak. Nagy vita fejlődött a színészek között — de itt már legalább az olvasópróbán kiderült, hogy a fordító illetéktelen rangfosztást végzett, mert a német eredeti “Ritt- meister”-e nem egyébb, mint egy igen jó családból való lovaskapitány, — mire aztán a kedélyek lecsilapodtak. A legsúlyosabb és legbonyolultabb fordítói baklövés azonban, mellyel életemben találkoztam, — egy színpadi szerző részéről történt ugyan, de nem a színpadon követte el, hanem az irodalomban. A kilencvenes éveknek tipikus, ismert alakja volt az illető, aki égő vággyal ostromolta a színpadot, nyert
