Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-12-09 / 769. szám
1933 december 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal A HÁZI MUNKA MINT TÁRSADALMI PROBLÉMA CHICAGÓI HÍREK A munkanélküliség: által reánk szakadt nyomor, mely már évek óta tizedeli sorainkat, mind szorosabbra huzza a hurkot a nyakunk körül. A nemzet “nagyjai” ismét prosperitást Ígérnek és dicshimnuszokat zengenek a “New DeaF’-ról, a munkásság pedig várja a megváltót. Elvárhatjuk-e hogy az NRA kivezeti a munkásságot a nyomorból? Meghozta-e a “New Deal” a prosperitást? A munkabérek fedezik-e a megélhetési szükségleteket? Fontos kérdések ezek melyek minden munkást érdekelnek. Ezek és általában a munkásság helyzetét nagyon közelről érintő kérdések lesznek tárgyalva azon a Nyilvános Népgyiiiésen melyet a Világ Ipari Munkások Szervezetének magyar tagjai rendeznek. 1933 December 8-án, péteken este 8 órakor a “BÉRMUNKÁS OTTHON”-ban, 1604 N. California Ave. a North Ave. közelében. 1933 december 9-én, szombat este 8 órakor a Szervezet gyűlés termében 9324 Cottage Grove Ave. 1933 december 10-én, vasárnap délután 2 órakor a Szabó Hallban, Chicago és Alexander Avenuek sarkán. Előadó: FISHBEIN LÁSZLÓ New Yorkból, aki magyar Amerika eggyik legjobb szónoka. Aki önmaga és családja jövőjével törődik nem fog hiányozni ezen gyűlésről. Harcias állásfoglalás Ha az ember figyelmesen átolvassa az Egyesült Államok Női Osztálya által kiadott jelentést, amely a texasi gyermek ruha műhelyekkel foglalkozik; úgy meg fogja érteni, mily mélyreható probléma s mily súlyos tragédiák húzódnak meg a kézimunkával díszített kis gyermek ruhák hátterében. . . A statisztikai kimutatások szerint Texas a gyermekruha iparban New York után az első helyet foglalja el. A gyermek ruha ipar igazi székhelye New York és a jelentésben szereplő texasi műhelyek és gyárak, valóban hew yorki cégek fiókjai, avagy azokkal szoros összeköttetést fenntartó vállalatok. Texasban aránylag igen kevés munkát végeznek el a gyári falak között, ehelyett a munka legnagyobb részét házilag végeztetik a munkásokkal. A munkások javarészét mexi- coi asszonyok teszik, akik a finom kézimunkával díszített gyermek ruha készítésében igen járatosak és többnyire az egész ruhát kézzel várják. Fel kell vetnünk a kérdést: vájjon mennyit kapnak ezek az asszonyok azokért a ruhákért, amelyeket az északi városokban 1.98 és 8 dollár között árusítanak? A jelentésből kitűnik, hogy bár a gyári munkások és munkásnők is igen gyengén vafnnak fizetve, a házi ipart még ennél is gyatrábban fizetik. A tanulmány alá vett négy gyár 368 alkalmazottja átlag heti 5.70-et kereső, egyesek valamivel többet, mások még kevesebbet, mint az említett összeg. Tekintettel arra, hogy a házi ipar munkásainak fizetését a gyári kimutatásból nem lehetett kivenni, a kormány kiküldöttei mintegy 100 ilyen házi munkásnál tettek látogatást, hogy tőlük heti keresetükre vonatkozólag információt nyerjenek. A jelentés hihetetlen számokat sorol fel: 107 nő között csak egyetlen egyet találtak, akinek heti fizetése meghaladta az öt dollárt, egyébként több mint a létszám fele heti két dollárnál kevesebbet keresett. 89 nő óránkénti keresete 1 és 11 és fél cent között váltakozott s több mint két ötödük 4 cemtnél kevesebb bért kapott óránként. Az egyik asszony, aki kiválóan értette a gyermekruha készítését, 4 napon keresztül legalább 8 és fél órát dolgozott, hogy egy tucat ruha készítését befejezze, amiért kapott 1 dollár és 75 centet, tehát kevesebb mint 15 centet darabjáért. Egy másik családban két nővér, megszakítás nélkül egy teljes hétig dolgozott 20 géppel vart, de kézzel hímzett ruhán, amiért kaptak 3 dollárt. Két nő, akik a legfinomabb gyermek ruhákat készítették egy hoszu munka /nap alatt sem voltak képesek napi 42 centnél többet keresni. Egyetlen családra sem leltek, ahol a hímzést szórakozásból űzték volna. Ez a fajta munka az egyetlen kereseti forrást jelentette a legtöbb esetben. A legtöbb ilyen varrónő alig foglalkozott háztartásbeli munkájával, mert — ahogy ők mondják: — “folytonosan várni keell, hogy a farkast elűzhessék az ajtó elől...” “Reggel 8-tól esti 11-ig a varrógép mellett ülők, — mondotta az egyik leány. — . “A háztartásban nem segítek, azt anyám végzi. Egy hét alatt körülbelül egy és fél, vagy két tucat ruhát tudok elkészíteni. 70 centet fizetnek egy tucatért, tehát körülbelül 3 cent esik egy órára. . .” A fenti kimutatást nem mi állítottuk össze, mert akkor talán sokan, akik készpénznek veszik a polgári lapok hazug híreit, az úgynevezett fellendülésről, azt gondolnák, hogy túlozunk. A fenti jelentést a U. S. Women’s Bureau adta ki, tehát hivatalos jelentés. Igaz, hogy a polgári lapok nem igen közlik az első oldalon, mert azt elfoglalják a munkások agyát mételyező hírek. Papok, birák, szószátyárpolitikusok látszat harcot vívnak a prostitúció rohamos terjedése ellen, törvényeket hoznak ennek megakadályozására. De ha figyelmesen átolvassuk a fenti jelentést, meg kell állapítanunk, hogy heti 1.50 és 5.70 keresetből lehet-e egy női munkásnak mgélni ? A válasz csak egy lehet, nem! A lassú, de biztos éhhalálnak vannak kitéve a ruha iparban dolgozó női munkások tízezrei. És azok, akik megunták a mutn- kán való folytonos koplalást, könnyű prédájává válnak a keritőnőknek, akik a bordélyházak ügynökei. A legszomorubb a dologban az, hogy éppen a legjobban kizsákmányolt női munkások azok, akik nem akarják felis- j merni a szervezkedés fontosságát. És hány olyan munkásnő van, aki férjét távol akarja tartani a munkásmozgalomtól. Holott az ellenkezőjét kellene tenniök, mert csak egy erős Ipari Szervezet kiépítésével vethetünk véget örökre, a mai hihetetlen kizsákmányolásnak. V. J. A modern bérrabszolgát úgy tanították, hogy az erő gondolatát, többes számban értelmezze. Gondolatvilága a régi idők szakszervezeti munkásáéhoz viszonyítva éppen annak ellentéte. Mert a szakszervezeti munkás látóköre nem terjedt mesz- szebb szaktudásának vagy szakmai körének és egyéniségének fontosságánál, mig ellenben a mai ipari munkás kényszerítve van az egész iparon áttekinteni, hogy társai és önbaját meglássa. Ha csak a legkisebb értelmi képességgel' rendelkezik is, meglátnia kell, hogy egyéni bajai, sérelmei, hasonlóak társaiéval, egyforma a gyárakban alkalmazott százak és ezrekével, kik vele együtt dolgoznak. S midőn szembe találja magát, munkáltatói tűrhetetlen kapzsiságával ösztönszerü gondolata, nem a szavazó urna, lövöldözés, gyilkolás és bombázás körül forog, (mint a ki- zsákmányolóknak) hanem sztrájkolásra gondol. így volt ez a kezdetben, midőn az iparok fejlődésnek indultak és igy van ma is. A különbség csak abban van, hogy sokkal körülményesebb és több időt igényel a cselekvés ösztönszerü gondolatával nagyobb arányú mozgást kiváltani, mint kisebbet. Midőn még a kapitalizmus fejletlen volt, a sztrájk aránylag egyszerű napiesemény számban ment. Ám ma, a sup- er-kapitalizmus torában egy sztrájk szükségszerüleg komplikáltabb kell legyen és (nagyobb jelentőséggel kell bírjon. Mert a sztrájkra való hajlamosság gondolatát, nem egy tucat, hanem több száz, sokezer munkásnak kell egymással kicserélni. A munkáltatók ébersége, elővigyázatossága miatt ez ösztönös hajlam kibontakozása nem érintheti minden esetben a nagy tömeget és nem vált ki tömeg cselekvést. De a gondolat és hajlamosság mégis él s mozog, hogy végeredményben kiváltsa az elkerülhetetlen kibontakozást, mint történt ez a kis sztrájkok idején. NEW YORKIAK FIGYELEM! A Munkás Betegsegély- ző Szövetség első osztálya december 16-án, szombaton, MŰSORRAL és TÁNCCAL egybekötött társasestélyt rendez, a Bérmunkás Otthonban 200 E. 85th St. Belépti dij 25 cent. A rendezőség kéri a new yorki munkástársak tömeges megjelenését. SZTANA GYÖRGY mtárs, aki a Bérmunkás érdekében látogatja a magyarok lakta városokat útjában Chicago, 111-ba érkezett. Innen So. Bend, Ind., Milwaukee, Wis. és St. Louis, Mo. városokat fogja felkeresni. Kérjük, olvasóinkat, hogy le^ gyenek Stana mtárs segítségére a Bérmunkás terjesztése munkájábn. a Lapbizottság. Az IWW-ban csak munkásoknak van helyük
