Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-12-09 / 769. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 december 9. SZILÁNKOK NAPTÁRUNK. A Bérmunkás 1934-es uj naptárát lapozgatva \olyan könyvvel találkozunk, mely — hogy úgy mondjam — baro­méter je az IWW körül csopor­tosuló magyar munkások gon­dolatvilágának, értelmi színvo­nalának. Ha egy más országban élő kezébe veszi, elolvassa, fogal­mat nyerhet ideáinkról, a züllő kapitalizmus jelenlegi életfo­lyamatáról s az ezzel szembep elfoglalt álláspontunkról. Bár nem akarunk az öndicsekvés hibájába esni, talán nem is fogja ezt annak venni senki, ha megállapítjuk, hogy naptá­runkban vázolt meglátások út­mutatóul szolgálhatnak ia kü- lömböző országok vajúdó mun­kásmozgalmainak. Különleges helyzetünk lévén a legfejlettebb ipari állam leg­lelketlenebb kapitalizmus á v a 1 való mérkőzés, az arra való rákészülésben. Amint a kü- lömböző országok ipari fejlődé­se eléri az itteninek megköze­lítő fokát, úgy hasonló helyzet­tel fogják magukat szemben találni a munkások, akarva nem akarva kell, hogy nyom­dokainkban haladjanak, hogy szakmákra való tekintet nél­kül az egész ipari termelést át­ölelő egységes szervezetbe tö­mörüljenek. Nincs itt hely ahoz, nem is próbáljuk a naptár tartalmát boncolgatni, hisz remélhetőleg e lap olvasói egytől-egyig végig fogják azt olvasni, elejétől vé­géig. Csupán mint a haladot­tabb munkásmozgalom útmu­tató voltáról kívánunk itt meg­emlékezni. Kezdhetném Wiener mtárs cikkével, mely mint szociológiai értekezés is beválna; vagy a Fishbein new yorki jegyzeteit, mely nagy emberi egyenlőtlen­séget szépen, kiiperitően, rö­viden, de sokat mondóan mu­tatja be; vagy a szerzői név nélkül közölt “Az elhalasztott világforradalom” tanulmány, mely az ismeret, a meglátás, a megértés halmazát dióhéjba préselve juttatja hozzánk és a többiek egy, két gyengébb­től eltekintve, a munkásgondol­kodás gyémántjait örökítették meg a naptár minden lapjain. Az összes között a naptár 19-ik lapján a sok jók között talán a legjobb, — hol röviden velősen, úgy, ahogy csak egy IWW-ista mondhatja, hogy mi az IWW és mi nem. Ez Ralph Chaplin tollából jött. “Az IWW azt vallja, hogy a szocialisták, kommunisták és fascistáknak, az uj tárasdalomról alkotott fo- galma nem a társadalmi problé­mák megoldására, hanem “áb­rándok teljesülésére” nyújt példát. Mert —” nem folytat­juk. OIyf<n tömör, olyan egész a leírása, hogy az egészet kel­lene itt citálnunk, hogy igazsá­gosak legyünk elmefuttatásá- hoz. A 19-ik és 20-ik oldal átol­vasását ajánljuk azoknak, kik nem ismerik az IWW-t, hogy azt megismerjék, a kételkedő­nek, hogy kétségeit eloszlassa; az IWW alapelveit megukévá fogadottnak pedig, hogy felfo­gásaikban, meggyőződésükben szilárdabbak legyenek. ÚJABB BLUFF. Tombol a cirkuszi lárma, a legújabb a pénzegység körül felépített csetepaté. Az öreg- bedő Borah szenátor a torpant hangú primadonna Al. Smith, Sprague a plutokraták géniu­sza, ki a pénzügyi manipuláci­ókban nemzetközi reputációra tett szert; a detroiti katholikus pap, Mr. Coughlin, dörög a rá­dión keresztül az aranyéra rab­szolgáiról, csillogó ezüstben látja a felszabadulás lehetősé­gét és igy tovább, kenyér he­lyett tömjén füsttel, munka helyett hangzatos Ígéretekkel terelik el a Inép figyelmét alap­vető bajairól. Közben H. Scott, a technocrata, rideg számokban mutatja be a kapkodó száj hő­sök védencének végvonaglásait. A nagyközönség, mely az előb­biek prédikációit csemege gya­nánt nyeli, hiányzik az ő köré­ből. A kapitalisták szócsövei felkapták egyidőben s ha kö­vetkezetessége az előbbi próká­torok mocsaras talajából ered­ne, ha alkalmazkodó lenne, ma már talán a fő cirkusz direk­tor jól fizetett szűk csoport­jában evezhetne. így azonban a kitagadottakhoz lett relegál- va, hallgató közönsége a zagy- vaságon tullátó forradalmi ér- zésüekből toborzódik. Reméljük, a csalódás töviseiből szegélye­zett ütjük mifelénk tart, amely késhet ugyan, de elkerülhetet­len. “ADÓS FIZESS.” i H. Scott kalkulációi szerint gomba módra növő adóssága­ink egy pár év múlva össze- roppantja községi, városi és államrendszerünket. Úgy az állam, mint az egyén hozómra vásáról. A kevesek munkája utáfci kifizetett kevés csak egy- része a termelt javak ellenér­tékének, viszont ez folyton zsugorodik, mig a fogyasztás ilymérvü apadása fizikai lehe­tetlenség, ergo adósságunk nő, hogy egy szép napon bugybo- rék formát öltve, szétpattan s kimondatik: “fizesse meg az is­ten.” USZÍTOK, ÁLDOZATOK. Szóval pénzügyi zavarban szenvedünk. Vannak, akik ezt csak úgy filozofikusan veszik, mások fellázadnak, sőt egész az emberrablásig viszik. Ez pedig — mint jó uraink mondják — tűrhetetlen. Hogy IWW-istákat, nem egyet, sokat! elrabolnak otthonaikból, hogy megrabol­nak bennünket, gyermekeinket a tisztességes megélhetés lehe­tőségétől, ez bliktri. Az elrabolt rabló, vagy cinkostársa felhe- viti a vérét a buta, állati sors­ban élő csőcseléknek, felső szu- gerálásnak felülve dühbe gurul s a dühödt észjárásával tör, rombol, mestereink nyomdokai­ban haladva feleleveníti a közép­LOS ANGELESI LEVÉL Az alábbi esemény szinte lelkiszemeim elé varázsolta a májusban Chicago, Ul.-ban tar­tott Mooney konferenciát, ahol a kommunista “barátaink” az­zal érveltek a californiai áruk boykottja és az általános sztrájk megszervezése ellen, hogy az nem időszerű és erő­sen veszélyeztetné a ínyugat dolgozóinak a helyzetét. Most a Federal Goverment adta meg erre a boúnirt felfo­gásra a forradalmi pártnak a szégyenitő választ azzal, hogy a kapitalista rendszer meghosz- szabbitása érdekében, a kiéhe­zett munkások kenyérhez jut­tatása véget elrendelte az öt órás munkanapot. Amig a forradalmárok nem mertek a 8 és 10 órai munka­időhöz hozzá nyubii addig ma­ga az állam redukálja azt élete meghoszabbitására, a munká­sok elégedetlenségének a le- csapolására. Magyar bérrabszolgák: Lás­satok már tisztán és csatlakoz­zatok az IWW-hoz, mely építi az Egy Nagy Szervezetet, ame­lyet a dolgozókkal betöltve, olyan erőhöz jutunk, hogy nem­csak valamennyi munkást a munkán elhelyezünk, de magát a bérrendszer eltörlésével meg­teremtjük az Ipari Demokráci­án felépülő igazi munkás álla­mot. G. Bakos. ATerzani ügy tárgyalá­sát újból elhalasztották Élénken ismerős a Bérmun­kád olvasói előtt a Terzani ügy, az astöriai fascisták hamis vá­dolása, akik az általuk elköve­tett gyilkosságért egy ártatlan munkásembert akarnak 20 esz­tendei börtönbe juttatni. A tárgyalást nov. 27-én, kel­lett volna megkezdeni, de a vád koronatanúja a hírhedt Art. Smith nem jelent meg a tár­gyaláson. Az ügyész ennek alapján újabb kétheti halasztást kért, még nem készültek el egészen a hamis tanuk felvonultatásá­ra. Jellemző, hogy a koronata­nút már a saját hívei is fa­képnél hagyták, akiről kide­rült, hogy a “Khaki Shirt” ak­ciót azért kezdeményezte, hogy egy ingárusitó vállalatnak mint MEGHÍVÓ! A coraopolisi Magyar Ott­hon 1933. december hó 14, 15 és 16-án, a coraopolisi Magyar otthon uj táncter­mében, 708 Fourth Ave. nagy Bazárt és Bált rendez, melyré Coraopolis és környéke magyarságát tisztelettel meghívja a ren­dezőség. Kitűnő vacsoráról az egész idő alatt gondoskod­va van. A vidék legkitű­nőbb vonós zenekara mu­zsikál. Belépti dij: A bazárra nincs, a táncra személyen- két 25c. kor borzalmait, aztán rányomja a huszadik század pecsétjét. A felujuló lincselési mánia csak egyik válfaja annak az ember kínzásnak, mely az utób­bi négy évbefci millió számra szedi áldozatait. Vigyázzatok jó urak, hogy az ostor vissza ne csattanjon. S—n. ügynöke a sárga inget jó pénz­ért eladja. A védelem ügyvédjének ha­tározott bizonyítékaik vannak a kezeik között, ezen szélhá­mos múltjára vonatkozólag, aki amerikai Hitlernek nevezte ki magát, és mint ilyen jogot for­mál magának, nem csak a sik­kasztásra, hcinem arra is, hogy mint hamis tanú, börtönbe vagy a villamos székbe juttasson harcos munkásokat. De mivel nemcsak New York, de az egész ország munkásai talpra álltak Terzani védelmére, igy a nagy “diktátor” nem mer a bíróság előtt megjelenni,, mert fél attól, hogy valamelyik becsapott hive warrantal a ke­zében, ő ellene fogja az eljá­rás megindítását követelni. A tárgyalás deceihber 11-re, lett halasztva, és nagy érdek­lődéssel várjuk a fejleménye­ket a Terzani ügyben, mely nem lehet más eredmény mint a frame up elejtése, és a ka­pitalista osztály bíróság újabb leleplezése a nagy munkás tö­megek előtt. MULATSÁG AZ OSZTÁLY­HARC RABJAINAK KARÁ­CSONYI SEGÉLYEZÉSÉRE. A new yorki General Defence Committee az összes testvér- szervezetek és pártolók támoga­tásával, nagyszabású műsoros táncestélyt rendeznek, december 15-én, pénteken este 8 órakor, az Irv­ing Plaza Hallban, (15th St. and Irving Pl.) A műsoron szerepelni fognak: A New York Symphony Or­chestra tagjai, Rosa Tunick a kiváló opera énekesnő és több más müsorszám. Két nagy zenekar fogja a tánczzenét szolgáltatni. Belépő jegy ára 25 cent, mely az osz­tályharc rabjainak a segélye­zésére lesz fordítva. Tekintve ezt a fontos célt, a rendező bizottság elvárja a new yorki magyar munkások tömeges megjelenését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom