Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-12-09 / 769. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 december 9. HÉTRŐL-HÉTRE ÍRJA: V. J. Talán Amerikában van leg­jobban elterjedve az a szokás, hogy születésnap alkalmával megajándékozzák egymást a jó barátok, vagy rokonok. Külö­nösen a proletár gyermekek várják nehezen ezt a napot, mert ilyenkor talán megkapják a sokszor kért és még több­ször ígért olcsó játékszert. Napjainkban azonban még ezt a csekélységet sem kaphatja meg sok százezer proletár gyer­mek, ahol a családfő már évek óta járja a munkanélküliség kálváriáját. Azonban a mindnyájunkat egyformán szerető atya, — aki a biblia szerint bennünket te­remtett, — nem minden gyer­mekéhez ilyen mostoha, a mint azt a napokban hírül vettük. Doris Duke, az elhunyt do­hánykirály 21 éves leánya nem olcsó tárgyakat kapott szüle­tésnapjára, hanem 53 millió dollárt, a mely összeggel most szabadon rendelkezhet. Ezt az 53 milliót, a dohány­gyárakban éhbérért robotoló és nagyobb részt női munkások keresetéből rabolta el az elhunyt dohánykirály. Hány dohány­gyári munkás pusztult el, akik az egészségteleh munkahelyen tüdővészt szereztek, — csak azért, — hogy a dohánykirály leánya 53 milliós születésnapi ajándékot kapjon. Mikor megkérdezték tőle, hogy “mit fog csinálni az óriá­si összeggel?” — azt felelte, hogy “mulatni és vigadni fo­gok.” Hát csak vigadjatok a tő­lünk elrabolt zsákmányból, de siessetek, mert parazita élete­tek napjai meg vannak szám­lálva. A new yorki North River mellett tűz volt éjfél után. Ez nem nagy újság egy nagy vá­rosban, különösen ha egy pro­li viskója hamvad el a lángok­ba,n. A tűzoltóknak már alig volt munkájuk amikor meg­érkeztek, csupán két felismer- hetetlenségig összeégett holt­testet kellett kihuzniok a “ház” romjai közül. A leégett “ház” a szemét­dombon összeszedett ládákból készült és akkora volt, hogy a két munkanélküli, a társada­lom kitaszítottja, meghúzódha­tott benne. Ebben a “munkáslakásban” aludtak, amikor az ismeretlen okokból kigyulladt és oly gyor­san leégett, hogy a hasonló házakban lakó szomszédok nagyrésze frem is tudott róla. Az afrikai vad kanibáloknak külömb házaik vannak, mint a két megégett proletárnak volt. Talán nincsen New Yorkban elég modern lakás mindenki részére ? Van, sőt nagydn is sok van, de azokat inkább üresen hagy­ják állani, mintsem megenged­nék a házbért fizetni nem tu­dó munkanélkülieknek az ott maradást. Pedig a modern há­zakat munkások építették és nekik mégis a szemétdombon kell meghuzóclniok. A lenézett kanibál ha jó há­zat épit, ő saját maga lakik benne. Próbálja meg valaki el­venni tőle a saját maga készí­tett házat. A “civilizált” mun­kások palotákat tudnak építe­ni, de csak a henyélők részére, mig ők, a mindent alkotók, ki­vert kutya módjára boly on ga- nak és a szemétdombokon kell elégniük. Mikor ér már véget a mun­kások birkatürelme ? és mikor emelkedik a civilizált munkás a gerincesség és öntudat azon fokára, ahol a lenézett kanibá- lok vannak. A clevelandi White Motor Co. munkásainak, — hála Roo- seveltnek, — meg van az AFofL uniója,, de nem sok köszönet van benne. A munkások úgy gondolták, hogy most már mint szervezett munkások követelhe­tik az 1929 évi béreik vissza­állítását. Követelték is, de a társaság megtagadta ennek teljesítését, mire a munkások a sztrájk mellett szavaztak csaknem egyhangúlag. De ezt végrehajtani már nem volt al­kalmuk, mert arról megfeled­keztek, hogy nekik csak azt szabad tenni, amit az általuk kitartott vezérek, Greentől le­felé, megengednek. A Mr. Green pedig nem en­gedte meg a sztrájkot, azt mondván, hogy azért van az állami békéltető bizottság, hogy az ilyen vitás ügyeket elintéz­ze. (A gyárosok javára.) Sztáj kölni meg amúgy is ti­los ma, mert ez akadályozná a Fishbein munkástárs volt a magyar ipari unionisták között az első, aki a Bérmunkás ha­sábjain szót emelt a techino- craták “uj” elmélete ellen ab­ba a formában, hogy azok a; megállapítások, amelyeket most hatalmas számcsoportokba so­rakoztatnak a technocraták, azokat mi, az IWW tanítása és felismerése alapjáin évtize­dek óta látjuk, tanítjuk a bér­munkások ezreivel. Most hallottuk .azóta elő­ször Fishbein munkástársat az előadó emelvényről és ott be is igazolta azt, hogy mi IWW- isták még a számokkal is úgy bánunk, hogy azokat a munká­sok legszélesebb rétegei is megértsék. A közel kétórás előadásban, nem hallottunk erőátvitel és a munkások által egyébb nehe­zén vagy egyáltalán megnem értő kifejezéseket, de emléke­zésünkből kinem törölhető vo­nalak és számokkal rajzolta meg Fishbein munkástárs azt, hogy a felállított gyárakban hány ember keze mulnkája után kapott a munkáltató osz­tály annyi profitott. Ezzel szemben kimutatta, hogy 16 fellendülést, igy hát csak dol­gozzanak tovább a régi éhbé­rekért és várják be türelmesen a békéltető bizottság dönté­sét. Hát az ilyen békés elinté­zésből mi már sokat láttunk, de hasznunk soha nem volt be­lőle. Addig tárgyalnak amig végre kisütik, hogy a gyáros már most is veszteségre dol­goztat és hia még többet fizet, biztosan tönkre megy. A White Motor Co. munká­sainak erre csak egy válaszük lehet, ha van bennük egy kevés öntudat és harci készség, — szakítani a korrupt unióval és olyian szervezetbe lépni, ahol' a tagság saját maga határozza meg a cselekvés módját és jnem a kitartott vezérek. Ilyen unió pedig csak egy van az IWW. esztendővel később 10 millió mulnkással kevesebb a beállí­tott uj gépek segítségével mennyivel több nyereséget ter­melt ki. Lelkiszemeinkkel összehason- litást tettünk Fishbein mun­kástárs előadása és egy cle­velandi “techoncrata” nemrég tartott “előadása” között és önkénytelenül is áz a magyar közmondás jutott eszünkbe, hogy suszter maradjon a kap­tafánál. Amig a “technocrata” a saját vonalainak nem tudott magyarázatot adni, addig az ipari unionizmus felismerésé­vel rendelkező IWW-ista, mint a munka szerszámával, olyan biztos kézzel kezelte a társa­dalmi bajok és azok megváltoz­tatására bemutatott képletet. Fishbein munkástárs előadá­sa is igazolása annak, hogy a munkásosztály felszabadulási harca kitermeli a maga szük­ségleteit és akik nem alulról, a népből építik ezt az alapot, azok elérhetetlen és megnem- érthető utakon bolyongnak, amelyen csak eltávolodnak a felszabaduláshoz szükséges munkásosztálytól. A Ml TECHNOCKRÁCIÁNK Az ördög motollája RÉVÉSZ BÉLA. (Folytatás.) az éjszaka fátyola és fakón vi­lágított ki alóla az ébredő haj­nal. Sápadtság derenget be a kicsiny szobába és Kapus Ba­lázs körül minden és minden­ki szomorkodott. A szive meg­nehezedett és amikor elindult hazulról, megölelte a feleségét, a gyerekét. . . Kapus Balázs reggel hét óra­kor, ahogy a listán tegnap este kiírták, fölszállott a 365-ös ko­csira. Megvizsgálta az indító csavart, a fékezőt, négyszer- ötször megütötte a csengőt és hátra-hátra nézett, hogy mikor ad jelt a kalauz az indulásra. Mialatt erre várt, újra megta- pogata a fékezőt, babrált kö­rülötte, jobbról-balról megné­zegette és ebbe az aggodalmas dolgába annyira elmerült, hogy fölocsudott és megrezzent, mi­kor a kalauz csöngetett az in­dulásra. . . Kapus Balázs elin­dította a 365-öst és a hosszú villamoskocsi kisiklott a remi­séből az utcára. Itt már eleven volt az élet, a munkába készü­lő emberek keresztül-ka sül si­ettek, szaladgáltak az utcates­ten. Kapus Balázs megfeszült fi­gyelemmel nézett a sinutra és hevesen döngette a csengőt. Mialatt a tekintete messze elő­re, jobbra és balra cikázott, ilyen gondolatok motoszkáltak a fejében: — A 365-ös mindenkit bajba visz. . . Kiss Jancsi is megjár­ta. . . az pedig már öreg ko­csivezető. . . Sorjában, egymásután meg­rebbentek előtte a rejtelmes öt­letek, amiket tegnap estétől, az éjszakai virrasztáson ke­resztül, ma reggelig beplántált az agyába: — Az ördög motollája. . . mindenkit bajba visz. . . talán igazán a sátán lelke van benne . . . Otthon a fonóban beszél­tek arról, hogy a sátán be tud bújni akárhová, a tehén tőgyi- be a ló lábába. . . Ahová az befurakodik, ott veszendőbe megy minden. Megromlik tőle állat és ember. . . Miért gá­zolt volna el a 365-ös már any- nyi embert, ha nem igy lenne . . . Mért nem ilyen a többi kocsi, azokkal semmi baj sincs . . . Éppen ez az egy. . . mu­száj annak bajba jutni, aki ve­zeti?. . . miért tartják akkor . . . a szegény ember romlásá­ra. . . Akárhány kocsivezetőnek mégse volt baja vele. . . az is­tenfélőn talán nem fog a sátán átka. . . Kapus Balázs arra gondolt, hogy ő jár a templomba. . . és rémülten kapott a fékezőhöz. A sínek mellett a közeledő ko­csi előtt dülöngélt egy részeg ember. A hirtelen fékezéstől megrázkódott a kocsi vasas tes­te és Kapus Balázs dühösen iitöte a csegő-tányért. A részeg ember eltántorgott az útból. . . Kapus Balázs dörmögött és káromkodni akart.* De a szitkot magába fojtotta és hirtelen arra gondolt: — Nem fog meg a sátán. . . A 365-ös zúgott alatta és ro­bogott, szaladt előre, aszerint, ahogyan Kapus Balázs a gyor­saságot megszabta. Kezét rajta tartotta a fékezőn és elbizako­dott, hogy a kocsi neki engedel- eskedik, ha akarja, útját vág­ja, ha jónak látja, elindítja és csak tőle függ és meg se moc­can. . . A kocsivezető megszo­rította az eszét, hogy elhesse­gesse zavaros gondolatát: — Az ördög motollája. . . Hát hol rejtőzik?. . . A kere­kekben ? ezért forognak olyan veszettül. . . a villamosveze­tékben? emésztő haragja pat­tan ki onnan égő nyelvekben ... a fékezőben?!. . . a féke­zőben? ... a kezét most a nyakán tartja. . . Kapus Balázst mindjobban megkömyékezte a sátán és a lelke már viaskodott vele: — Leselkedsz reám, Belze­bub szolgája?. . . Nem volt elég a Kiss Jáncsi, a három — Ébredjen kend, ki kell már menni az állomásra : Kapus Balázs fölkelt, felvet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom