Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-11-04 / 764. szám
1933 november 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal LOS ANGELESI LEVÉL Zúgolódnak a Déli farmerek is Megnyíltak a Virginia állam dohánykertjei azzal a jó ígérettel, hogy a Kék Sas szárnyai alatt jobb árakat fognak kapni a dohány termelők, mint volt a múlt esztendőben. És most, hogy a termelt dohány a piacra került, hát kiderült, hogy nemhogy többet kapnának a dohányért, de örülnek, hogy annyit fizetnek érte, mint az elmúlt évben, dacára, hogy a dohány minősége is jobb fontját mégis 12—14 centért fizetik. Már ezek a dohány termelők is kezdik megelégelni az Ígéreteket és azt hangoztatják, hogy követni fogják a nyugati farmerek példáját és maguk veszik a kezükbe a helyzetük megjavítását. A tavasszal a kormány adott kölcsönbe a déli farmereknek műtrágyát, hogy a sárga vagy cigaretta dohány termés sikeres legyen, hogy most ősszel azt kifizetik. Megérkezett a kormány kiküldöttje, hogy azoknál, akik kaptak ilyen kölcsönt, azoknál bevasalja annak költségét. És hogy ez sikerüljön egyszerűen lefoglalják a farmer minden termését és azt a kormány ellenőrzése alatt álló marketokon lehet csak értékesíteni. , A farmer csak akkor jut igy néhány centhez, ha a jól felszámított műtrágya árának levonása után, no meg egyébb költségek felszámítása után marad valami. Egy újabb bolonditással jönnek elő, hogy a jövőre ne termeljenek a farmerek annyi dohányt és akkor jobb ára lesz a piacon a dohánynak. A másik oldalon meg azzal akarják a munkanélküliséget csökkenteni, hogy a városi munkásokat farmokra telepitik ki. Mindezekből az a tanulság, hogy a mai rendszer megmentésére irányuló törekvése úgy a kormánynak, mint a kapitalista osztály ki tartottjainak nem sikerülhet. Ezek az intézkedések csak elodázzák a bajok feletti elkeseredés elleni kirobbanásokat. A farmerok és általában a munkások helyzetének a gyökeres megváltoztatása egyedül a szervezkedés utján történhetik az olyan módszer mellett, amilyent a munkásosztálynak az IWW tanít, ahol úgy a dél, mint a nyugat és valamennyi munkás egy szervezetbe tömörülve veszi fel a harcot a kizsákmányoló munkáltató osztállyal szemben. A. Hülber. OLVASD AZ IndustrialWorkert Ezideig 29 áldozata van a Griffith Park erdői tűznek. Ezek a szó szoros értelmébe felismerhetetlenek. Szénné égtek. Számukat nem tudják még és számát nem tudják még mai mai napig sem, a sérülteknek nagyon sokan hiányoznak a County Relief listájáról. A nem hivatalosan kiadott hir szerint több mint 60, ezek még a mai napig sem tértek vissza családjaikhoz. Tehát több mint bizonyos ezek a szerencsétlenek is porrá égtek. Ezekért kik lesznek a felősek? A los angelesi munkásságot nagy csapás érte, kik a megyei munkálatokon voltak foglalkoztatva. Ezek gyászt hagytak családjaikra, kik úgy is kivoltak téve a lassú de biztos éhen pusztulásnak. Ezzel csak meg lett nyomorúságos helyzetük tetézve. Bizonyos forrásból vagyok értesülve, ezek a tűz áldozatai nem is voltak biztosítva. A County Relief nem birta? Mert hiszen a szűk kezű városi atyák mit törődnek a millió munkások életével. Náluk a profit szentség a fő. Jó példa ez az amerikai munkások előtt. Ebből levonhatják a következtetéseket, mely napnap után más formában megismétlődik. Ezen áldozatoknak, kik már a felismerhetetlenség- ig szénné égtek a városi atyalc rendezni foglak egy közös szimpátia temetést és hagygyák tovább a feledékenység homályába. Ez nem az első és nem is az utolsó, a kapitalista rendzerbe. Ez folyik továbD mig a munkásság fel nem ismeri hova tar- tozandóságát és kezdenek szervezkedni, úgy mint ezt az IWW tanítja. És meg szüntetik a bér rendszert mely mindennek a szülő anyja. Szervezett erejük által átplántálják ezen rendszert, mely nem keserűséget jelent számúnkra, de egy jobb emberségesebbet és boldogságot és világ szabadságot mind annyiunk részére. Ez pedig az Ipari demokrácia. G. Bakos. SAJTÓ BÁL CHICAGÓBAN Az IWW angol nyelven megjelenő hivatalos lapja, az Industrial Worker javára, nagyszabású mulatságot rendeznek a szervezet chicagói tagjai, most szombaton este november 4-én, a Bérmunkás Otthonban, 2419 Lincoln Ave. Lesz nagyszerű zene, jó ételek és hűsítők. A sajtó szerepe és fontosságáról, Ralph Chaplin tart beszédet. Kérjük a magyar wobblyk megjelenését. gondolatai, tarka-barka ötletek rajzottak a fejében. Arra gondolt, hogy aki a cilinderére ránéz, a fényességétől meghök- ken, beletüz a szemébe, hirtelen megnyílik és észreveszik, kicsoda Balogh Ádám, akivel eddig senki sem., törődött... azután úgy érezte, hogy a fején olyan a cilinder, mint egy nagy mágneserő és a puccos asszonyok, úri lányok csudál- kozó tekintetükkel mind hozzáverődnek, ellentállni nem tudnak. .. Majd mikor már a hivatal elé jutott, végigfutott a testén az izgalmas érzés, hogy a cilinder emelkedik fölötte, a feje tolja fölfelé, a dereka megnyúlik, a lába megfeszül, megnőtt ... És belépett a dijnokszobába, a cilindert az ajtóban sem vette le a fejéről. Balogh Ádám maga köré nézett, — a főnökök letették a tollat... Rámeredtek Baloghra és a vén dijnok kigyulladt arccal ott vesztegelt a küszöbön. A legkövérebb főnök vett először lélegzetet és rákiáltott Baloghra: — Vegye le azt a köcsögkalapot. .. A szelíd ember összerezzent és nagy homlokát is egészen befutotta a vörösség. Gyöngéd mozdulattal levette a fejéről a cilindert. A legnyalkább őrmester dühösen ordított a dijnokra: — Balogh, maga mindig elkésik ... A vén dijnok összekuporodott az íróasztalnál és facsarta a szivét a szemrehányás. .. ilyet neki még sohase mondtak; ott nyomban, az akták fölött, titkosan elhatározta magában, hogy ezentúl korábban jön be és csitította nyugtalankodó érzéseit; az első nap volt az oka, a cilinder, melyet sétálni vitt, hozzászoktatja majd lassanként magához... Mikor aztán hazamentek, Balogh Ádám már az előszobában tette fejére a, cilindert, a főnökök némán haladtak el mellette, puha kalapjukkal a fejükön... A nemesvérü főnök egy másik napon ismét szenvedéllyel kotort a nagy múltban, mely ősei mögött van és beszélgetett a dijnokokkal. ünnepélyes volt az arca és azt mondta: — Thas vezér szoros rokonságban van az árpádházi királyokkal, a családfánkat mi visz- szavezetjük égés Thasig és merik mondani, hogy III. Endrével kihalt az Árpádház... Balogh fölemelte a fejét és nagy határozottsággal mondta: — Az Árpádház nem halt ki... Thas vezér felfortyant és rámordult a dijnokra: — Mi köze hozzá, hallgasson. .. Balogh Ádám zavarban volt, úgy érezte, hogy rajtacsipték a hízelgésen, és mikor gondolkozni kezdett a furcsaságon, hogy miért nem szabad neki most már azt mondania, ahogyan azelőtt beszélt, nem tudott kiigazodni tépelődéseiben. Ugyanezen a napon történt,hogy a legkövérebb őrmester pattan- tott az ujjaival a levegőben és rágyújtott a kedvelt nótájára. Balogh Ádámban elakadt a lélegzet, de mégis erőt vett a félénkségén. Megriszálta összeszorult torkát és belevágott a danába: — Hullári, hullán, hullári, hu... Az őrmester elnémult, mint a szivén talált rigó, hájas arca szederjes szinü lett a roppant haragtól és odament Balogh Ádámhoz. A vén dijnok hangja megcsuklott az jedtségtől. A főnök azt mondta Baloghnak és az ajakszélei egészen kifordultak a biggyesztéstől: — Ne hullárizzon... maga cilideres ur)... — Balogh Ádám szivébe nyilallott valami... tehát a cilinder. .. zavarodott eszében most már tisztult a bizonyosság, hogy napjai a boldogságáért keserűek és ahogyan lassanként visszaemlékezett mindarra a sok szégyenre, melyekkel az utóbbi időben megalázták, békés lelkén végigvágott a fájdalom és Írni tudott volna e pillanatokban, ha a harag, ez az uj ismeretlen érzése föl nem támad benne és most már a szerelmesek büszke, meleg tekintetével nézett a fogasra, ahonnan a fényes, bársonyos cilinder feléje ra gyogott... A vén dijnok innentől megváltozott. A pillanatban, amikor csöndes vére hirtelen felforrott, megvilágosodott előtte, hogy ő is valaki... A cilinder, amikor háttal volt is feléje, akkor is ott lebegett szépséges arcával a szeme előtt és ahogy érezte, hogy az irigy héjják lecsapni készülnek reá, a kevélység fel- szökkentette benne lappangó önérzetét és tévék, merész, hősies tervek alakultak ki előtte, mint fogja megvédeni szerelmesét. Az öreg dijnok ernyedt testében buzogott a férfierő és az agyonpuhitott rabszolga, izgalommal, de bátran készült a diadalmas csatára... Csata azonban nem volt. Csak egy komor drámai jelenet. A főnök aki érettségi vizsgát is tett, a legközelebbi alkalommal egy aktával Balogh elé lépett, odadobta hozzá az Írást és azt mondta: — Magát nem lehet használni, már másolni sem tud... Ez volt a legfájdalmasabb tőrdöfés és Balogh Ádám szive belerándult az iszonyatos fájdalomba. Kiejtette kezéből a tollat, megdöbbenve nézett szét egy percig a visszadobott aktára, de azután felgyülemlett lelkében minden indulat, amit a tej ki nem mosott onnan és gyönge, vékony hangja sivi tott amikor mondta: — Én nem tudok másolni. .. Ki meri ezt mondani... én, aki húsz ivet másolok egy nap alatt és nincs egy hiba se benne... nekem mondják, aki húsz év óta másolok... Balogh Ádám földhöz vágta a tollat és föltámadt bátorsága hirtelen vakmerőségre buzdította. Fölkacagott... gúnyosan fölkacagott... és odakiáltott a hüledező őrmestereknek ... — Maguk mondják ezt nekem, aki már akkor másoltam amikor maguk zöldhasu regruták voltak... Balogh Ádámot természetesen elcsapták hivatalából. De elvonulása is a férfias embereké volt és mikor jött a távozás ideje, a cilindert leemelte a fogasról és benn a hivatalban rátette a fejére... aztán ment most már kevély, erőteljes léptekkel hazafelé és otthon azt mondta a gyermekének: — Fiacskám, már jól megnőttél, megyünk mindketten újságot árulni...