Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-10-21 / 762. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 október 21. A világmozgató erőtörvény — írja: M. L. B. Cleveland, O. — (Befejező közlemény.) Az ország népe hajlik szapo- rátlanságra, s elnéptelenedik. A rosszul táplált agyvelő ke­vesebb elméletet fejt ki és a nemzet nem lesz képes a mun­kamegosztás áldásait élvezni, kevesebb erőt véve magába, kevesebbet adhat is le. A társadalom éltető erők is a naptól erednek. Ha a nap mostohábban árasztja a suga­rait, pl. májusban, s jön a fagy elpusztítja a vetést, kevés az aratás, elpusztul a gyümölcs­fák virágja nincsen gyümölcs, nem elég a nép táplálkozására; persze hoznak máshonnan, de a tőkés osztály kihasználja az adott helyzetet, kizsarolja sa­ját nemzetségét. A nemzet né­pe nélkülöz, az ereje törik, a spekulativ drágaság miatt, az ilyen fagy, vagy — teszem, szá­razság, vagy esőzések felborít­hat ják az egész társadalmat. Látjuk, hogy a társadalmi, az emberi kultúra is a nap ere­jének egyik átváltozása, szél, eső, villám, eszme, gondolat. Kropotkin, Ferrer, Marx gon­dolatai, Petőfi költeményei, Stephenson gőzgépe, Curier rá­diuma, Marconi drótnélküli tá­virója, madárfütty, csillagok mozgása, a gyermek érthetetlen gügyögése, a szülő ragaszkodá­sa a gyermekéhez, a szeretke­zés, remény és dicsőség, kese­rűség és táplálkozás, a zsák­hordó verejtékes munkája, a mérnök találékonysága, sóha­jok és könnyek, világ pusztulás és uj élet, ember mészárlás, mindez a mit tapasztalni, ész­lelni és látni, elgondolni, élvez­ni és elszenvedni tudunk, egy erőnek különféle formájú meg­nyilatkozása, amely erőből vég­telen időkön át egy parányi sem veszett el, egy parányival meg nem szaporodott. Ha az erőmegnyilatkozások fentismertetett törvényein vé­gig nézzünk, a gyakorlati mun­ka szempontjából különösen két dolog fontos: 1. TudjuK, hogy az erőforrás munka végzésnél változáson megy át. A szenet, pl. el kell égetni, a hőenergiát, mozgási vagy villamossági erővé kell átváltoztatni. 2. Csak ha az erők feszült­sége között különbség van, le­het munkát végezni. Az ember, mikor a' maga hasznára akar munkát végezni, gondolkodik, oly műszerekről és szerszámok­ról, a melyek segélyével az erőt munkaerővé változtatja, módo­sítja és feszültség különbbsége- ket létesít. Az ilyen műszerek, vagy szerszámok, melyek az erőt módosítják és munkaerő­vé változtatják és erőfeszültség különbbségeket létesítenek, gé­peknek, vagy gépezeteknek ne­vezzük. Az élőlények, növény, állat, s ember egyaránt ilyen erőmó- dositó gépek táplálék alakjában vegyierőt vesznek fel abból hő, mozgási idegenergiát alakíta­nak, amelylyel aztán különféle munkát végeznek. A növény munkája a saját szervezetének fölépítésében, fe­hérje készítésében merül ki. Természetes, hogy ezek az élő erőmodositó gépezetek is csak akkor fejtenek ki munkát, ha feszültség külömbség áll be. Az éhség s ennek folytán táplálék fölvétele, az alvás, a mozgás, a szellemi munka, stb. ilyen feszültségkülömbözeti állapotok s azok kiegyenlítődése. A fe­szültség külömbségek megérzé­se az, amit közönségesen inge­reknek nevezünk. A társadalom is ilyen erőmodositó gépezet valójában, ahol a természet el­lenes kapzsi feszültség különb­ségek, háborúkat, éhség, nyo­mor, s forradalmakat hoznak létre. A feszültség különbségek átérzése, vagyis a társadalmi ingerek eredménye, bármi szint valló, politikai pártok alakulása, egymásközti harcok, a kapita­lizmus, a dolgozó nép kirablá­sa, a nyomorba taszítása, eb­ből eredő ingerfeszültség ered­ménye a munkás szervezkedés, az osztályharc stb. — melyek mind a különbségek kiegyen­lítésére törekszenek. Öntuda­tosan, vagy öntudatlanul. Mindezek után az lehet még a kérdés, vájjon nem alacsonyi- tottuk-e le az emberi méltósá­got, mikor a többi élőlényekkel együvé soroltuk és reá is alkal­maztuk az erő törvényt és va­jon azok, akik embert isten te­remtményének hirdetik, akik az ember számára egy külön vilá- lágot fabrikáltak, nem-e na­gyokra becsülték az embert ? Nem! Legnagyobb emberi di­csőség a természetbuvárlat ta­na, az egész világegységét moz­gató erőtörvény ismerete, mely tanismeret, nem valami kép­zelt faragott bálványnak va­gyunk lehetetlen teremtvényei, hanem annak az erőnek a hor­dozói s működtetői, a melyik a napok testét összegyúrta, a vi­lágot élteti és annyi bonyodal­mas szervet tudott a láthatat­lanul pici lényekbe helyezni, (az electronok és bacilusok,) olyan erőgépek vagyunk, akik erőgépeket tudnak konstruálni tudományos tapasztalataink nyo mán. Ez az elgondolható leg­nagyobb méltóság a világon. Minden népek, akik isteneket találtak ki maguknak, az isten­ség alatt is erőgépeket konstru­áló erőgépeket gondoltak el. Nem csak büszkeségünk, de bizalmunk, vigasztalásunk is, jobb jövő iránti biztosítékunk is ez a tan. Mert arra tanít, hogy hordozói, részesei, részben irányitói vagyunk ama világal­kotó erőnek, amely csillagokat szül és temet, tehát bizonyára rendelkezünk annyi erővel is, amennyi a társadalmi problé­mák megoldására kell, az egyen­lő élet megteremtéséhez szük­séges, hiszen a társadalmi prob­lémák is az erőtörvény kérdé­sei. Az erőtörvény tana utat mutat és eszközt ad arra, hogy megszüntessük az emberi nyo­mort és a társadalmi viszássá- gokat. A viszásságok, a nyo­morúság, ínség, irigység, és tudatlanság, nem más, mint ok­talan erőpazarlás, melyre csak azért vagyunk kénytelenek, mert az az erőgép, melyet tár­sadalomnak nevezünk, ros*sz, rothadt, rosszul épített, mely máris recsek minden izzében. Ha tanulunk és tanítunk, tud­ni fogunk jobbat megszerkesz­teni, melynek a tervrajza már megvan és imár 27 éves küz­delmes és erőgépies múltra te­kint vissza, a Világ Ipari Szer­vezete az IWW. Mely reménnyel tölt el, nemcsak biztat, hanem biztosit is a felől, hogy megva­lósítható ama törekvésünk, hogy embere legyen mindenki az embertársának és nem ki- zsákmányolója, gyűlölője, irigy- lője és lenéző je, hogy minden­ki részesüljön munkája teljes hozadékában, gyümölcsében. A gazdasági egyenlőség voltakép az emberi méltóság érvényesí­tése, a legnemesebb szabadság foganatosítása. A mód meg van hozzá, csak egységes akarat még nincsen meg. De az is meg lesz mert az erőtörvény ál­tal lesz hajtva, kényszerít a módszer foganatosítására. Az IWW mint társadalmi erőtörvény gyűjtő és kibonta­kozó szervezet felszabadítja az emberiséget a munkás osztályt a bér és rabszolgaság alól. Nem alamizsnával tengetett vendége többé az e világi élet­ben, akit csak alázatosság és könyörgés és mardosó hála il­lethet, hanem a maga ura, és ura az egész földnek. Rendel­kezésére áll a természet nagy erőkészlete, ő maga is beállhat tudása nyomán a nagy világ műhelyébe és segíthet tovább teremteni a világot az erő és fejlődés törvényeinek az alkal­mazásával. Az erőtörvényeinek a megis­merése arra képesíti, hogy az isteni gondviselés helyére az emberi gondviselést építse amelyben jut végre hajlék a harmóniás életörömnek, s amely­ből száműzve gyötrelem és a bi­zonytalanság gondja mert az istennek eddig csak jajokkal és mardosással ajándékoztak meg. Az emberi gondviselés teszi majd életünket az életöröm ne­mes tartalmának igazán értékes edényévé. Istenszolgából igy lesz az ember az erőtörvény megisme­rése alapján a világ ura. A saját ura a biztosított élet­öröm ura. Ez az IWW filozófiája, erre tanítja a munkásosztály férfi és nőnemét és az uj generációt, ezért érdemes tanulni, szervez­kedni és cselekedni saját ma­gunkért főképen a jövőértt mert — MIÉNK A JÖVŐ! Furcsaságok The Youngstown Real Esta­te Board fél évi közgyűlésén megállapította, hogy Youngs- townban 3.000 családnak szük­sége van lakóházra. Mert ezen 3.000 család más családokkal kénytelen együtt lakni. Ezért Washingtonhoz folyamodnak, a további intézkedés és a szük­séges pénzbeszerzése végett. Ugyan ezen Real Estate Board márciusi kimutatása, 7.500 üresen álló házról ad ki­mutatást. Sok család elköltö­zött és sokan pedig kénytelenek össze költözni a depresszió kö­vetkeztében. Egy szegény munkás ember füt-fát megmozgatott, hogy megmentse keservessen meg­keresett szegényes kis “házacs­káját.” Mikor látta, hogy min­den erőlködés és jóakarat kár­ba veszett, méreggel pusztítot­ta el magát. Warren, Youngstown, Sha­ron, New Castle acéltelepei rendőrsége titkos utasítást ka­pott, hogy úgy a gyárak tele­pein, mint környékén minden csoportosulást megakadályoz­zon. A parancs szerint minden órában a sztrájk kitörése vár­ható. A fentiekből Ítélve csapni­való rossz az acél mágnások kém rendszere. Vagy talán már a saját árnyékuktól is félnek? Vagy még mindég nem ismerik a mindenben bele nyugvó, sa­ját bérrabszolgáik lelki világát. Az egyik templom 'lelkipász­tora a vasárnapi szent beszédé­ben félve inti a még einem kárhozottakat, hogy őrködje­nek a sátán minden incselkedé- sei és rosszra való csábítása ellen. Mert mint mondja és ta­nítja, isten nem siet, sem nem késik. A mai borzalmas nélkü­lözés és roppant rossz világ, mind isten büntetéséből reánk kimért csapása, amit nekünk “jó” katolikusoknak türelem­mel és megnyugvással kell viselnünk. Beszéde végén csu­pán unalomból bemutat egy philai orvost a sátán képében. Azon injekció, amit ez az or­vos a kis angyalkákat nem Sze­rető anya testébe beolt, hogy egy évig megakadályozza a szent cssaládi örömöktől, a sá­tán incselkedésének pecsételi. Well, mit tehet a gyarló em­ber, ha az imádság nem segít? Szeptember a prosperitás legdühöngőbb hónapjában 50 százalékkal emelkedett a se­gélyre szorultak száma, a mi elég nagy gondot okozott a Charity és a város kitartó ked­ves képű urainak. De most már nem aggódunk, mert minden­ből bőségesen vagyunk ellátva a téli nehéz és, hosszú hónapok­ra — jelentette ki a város dél­ceg és örökké mosolygó ked­ves képű polgármestere. Az csak természetes, hogy a vá­lasztások után az ilyen kije­lentések mind feledésbe men­nek. L. ü. Lépjen be az Akció Bizottságba ön is

Next

/
Oldalképek
Tartalom