Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-10-21 / 762. szám
1933 október 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal SZILÁNKOK A huszadik . század elején, mikor a szociáldemokrata pártmozgalom aranykorát élte Európában, mikor divat volt a munkásokhoz dörgölőzni s ezáltal tekintélyt, sőt jól fizetett zsíros alkalmazást, röviden társadalmi pozíciókat elnyerni, Amerikában is akadtak intel- lektuelek, kik európai mintára a munkások hátán felkapaszkodva marxista jelligével próbáltak bejutni a parlamentbe, hogy ott s azon keresztül önző céljaiknak érvényesülést szerezzenek. Megindították a szocialista irányzatú mozgalmakat. Egész sereg névvel találkozunk abból az időből. Professzorok, ügyvédek sőt még kapitalisták is voltak köztük. Úgy beszéltek, úgy cselekedtek, mintha a kérges tenyerű munkás sorsa közelről érdekelné őket. S hogy Berger Viktor kivételével egy sem tudott a kívánt délibábig jutni, azt talán az amerikai gazdasági és társadalmi élet sajátos, az európaitól sok tekintetben elütő viszonylataiban kereshetnénk. Ezeknek az úgynevezett úttörőknek, hogy úgy mondjuk: nyoma veszett. Sokan közülök, sőt a legtöbbjük, visszahelyezkedtek kényelmes polgári állásaikba, s ha itt-ott szemükre vetették szocialista mivoltukat, ezt ellensúlyozandó, csak fokozottabb mértékben túllicitálták a száz- percentes hazafiakat, hogy ezáltal eloszlassák radikalizmusuk legkisebb gyanúját is. Ebből az időből s ezzel kapcsolatban emlékezünk meg most Morris Hillquitről. Divatszerüen ő is ott volt az úttörők közt. Észrevétette magát. A választásoknál jelöltségeket fogadott el. Vitatkozott. Beszélt. Könyveket irt. Lapokba és folyóiratokba irt, nyilatkozott. Közben folytatta az amerikai törvények magyarázatát. Mindég és minden esetben nagy körültekintéssel. így megalapozván jogi prakszisát, mert kifizető volt, kitartott haláláig a radikáliskodó szakszervezetek mellett. Céltudatosan jegyezzük meg ezt “radikáliskodó.” Ahol kenyértörésre került a sor, vagyis olyan pörösügyek- ben ahol a létező rendszer ellen határozott, nyílt ellenszegülésről volt szó, ott találtunk ügyvédeket, kik nem kérkedhettek évtizedekre menő szocia- listáskodással, de az emberi jogok lábbal tiprásán felháborodva életük kockázata árán is siettek a vádlottak védelmére. A Mooney ügy, a scottsboroi, az IWW chicagói pőre, hol százával lettek elfogva, bebörtönözve, a törvényszékre hurcolva és számtalan esetek, hol a nem csupán kényelmesen elhelyezkedő, de a munkás jogaiért harcolni akaró jogász teret találhatott volna. Ezek az esetek azonban a tüzpróba esetei voltak. Ahonnan kényelmes “marxista” ügyvédeink megfelelő távolságban voltak. Más a nyilvános vita, a Danel DeLeoni elméleti meghatározás és á reform-szocialisták elméletének megvitatása, itt nem furkósbot, nem kátrányozás, nem börtön, nem bitófa fenyeget, itt taps, éljenzés, meleg kézszoritás, vállveregetés, röviden — üzleti egszisztenciáról van szó. Itt szeretnek tündökölni a szalonok vörös intellektueljei. Nem szokás, talán nem is illő rossz nyelven beszélni egy halott ravatalánál, az előbbi megjegyzések nem is az ember bírálata akar lenni, hisz egytől- egyig, mindnyájan az ő sorsára jutunk, de mert minden sorunk az élők okulását szolgálja, kell hogy nyomatékosan hangsúlyozzuk, rámutassunk a munkást megtévesztő mozgalom vezéreinek kétlaki voltára. Véleményünk nagyon megegyezik az egyik nagy polgári lap Hillquitet elparentáló soraival :— Morris Hillquit 30 évi szereplése az amerikai élet szinterén méltán megérdemli a gazdasági és politikai “érdekellentétek egyensulyozója címét.” Mint ilyet búcsúztatják el a kapitalisták szócsövei és nagyságai. A bérmunkások életében nem hagyott űrt. Importált eszményei nem vertek gyökeret, az amerikai bérmunkás sajátos harciszervezetén keresztül sajátos harci eszközeivel fogja megteremteni nem a politikusok eldorádóját, de az ipari demokráciát. Mig a szocialisták s a többi hasonszőrű politikusok programját ellopják és kihasználják a polgári politikusok, úgy, hogy évről-évre újabb csalétekét kell szőni a tömeg- hóditására, addig az IWW elvinyilatkozata, elméleti meghatározása, munkaprorgramjának lényege egy és ugyanaz megalapításától fogva, csupán harcmodora változik az adott helyzethez alkalmazkodva. Programunk kisajátítása szükségsze- rüleg feltételezi a magántulajdon eltörlését. Hazaárulás, tűrhetetlen a szent profit támadása. Ezt minden iskolásgyerek tudja s ép azért a fenyegetés, hízelgés vagy bele- ösztönzés csak ideig-óráig tartóz tathatja fel a munkásság harcát, folyni fog a harc ma nagyobb falatért, holnap a termelő eszközök elvételéért. Ide hallatszott az ostor csat- tanása, melyet Johnson az NRA feje pattogtatott az AFofL kuvaszai feje fölött Washingtonban. “Hazaárulással egyenlő s nem tűrhetjük meg, hogy két vagy 300.000 ember sztrájkja zavarja programunkat. Ha ez nem szűnik meg, az AFofL-t a sztráj kólókkal egyetemben elfogja söpörni a közvélemény.” Green mosolygott, csatlósai pedig megremegtek a fenyegetés hallatára. Johnson tudja épugy mint mi, hogy ezek a sztrájkok a vérig kizsarolt munkás spontán kitörései. Az AFofL vezérei csupán a sztrájk elnyomásában találnak szerepet. Ép ezért fenyegetésszerü os- torpattogtatása csak uszítás az elégedetlenek eltiprására. “Fából vaskarika” ezt a közmondást még ősapáinktól örököltük. De mennyire ráillik ez az ország okosainak erőlködésére. A rendszabályok nagy változatosságával hozakodnak elő. Naponta újabb hírlapi kacsák jelennek meg. Most a farmert, majd a kereskedőt, aztán a kapitalistát mentik meg. Eljutunk egész a munkásig. Minden újabb kacsa gágogja: a jövő héten, egy hónap múlva, mire a hó le esik, vagy tavaszra más világ lesz. Csak még ezt az akadályt kell legyűrni, mikor ezzel kész vannak ott a második, harmadik, számtalan. Az akadályok nem szűnnek meg, csak odébb tolódnak, de ők az újabb formában megjelenő régi bajokon nem ismerik fel az előbbi akadályok alkatrészeit. S ez vagy dőreségre, vagy képmutatásra vall. A termelő- eszközök magánbirtoklása, noha minden akadályuk kutfor- rása, óh ezt megérteni nem lehet. Nem ám! Hisz mennyi kellemes pillanatott jelent számukra. A földi javak korlátlan mennyiségét és minőségét biztosítja. Ők csak tovább fújják: holnap, a jövő héten vagy hónapban, vagy évben. A munkás, az a szegény munkás mikor fog már halt-ot kiáltani ennek az élősdi bandának. Mikor fogja saját kezébe venni sorsa intézését? S—n. Szerkesztmüzenetek J. Varga, New York.: — Rossz értelmezést adnak nagyon gyakran ezeknek az úgynevezett szakkifejezéseknek, amelyek a tömegtermeléssel kapcsolatosan kerültek használatba. Egy hivatalos jelentés fekszik előttünk, amely a “racionalizálás” szónak a következő magyarázatát adja: A szó amerikai eredetű, de igazi népszerűségre csak a háború után tett szert Németországban, amikor is a német ipar lázasan igyekezett fokozottabb termeléssel és hathatósabb rendszerekkel a gyáriparát verseny- képessé tenni. A kifejezés legjellegzetesebb meghatározását 1927-ben nyerte a genevai Nemzet Gazdasági Konferencián. A konferencia meghatározásában az ipari racionalizálás felöleli a tudományos üzemvezetést, az anyagok és termékek standardizálását, a gyártási eljárás egyszerűsítését és az ipari szervezés: belső és külső, valamint a szállítás és szétosztás tökéletesítését. Standardizálás, bizonyos dolgok egységes megállapítását jelenti. Mozgolódik a kelet munkássága is (Folyt, az 1-ső aldalról.) goznak a tag felvételnél és a gyűléseken oly tömegek jelennek meg, hogy a termek minden alkalommal kicsiknek bizonyulnak. Ezen nagyarányú aktivitás következtében a rendőrség is akcióba lépett és letartóztatások történtek több helyen. A letartóztatottak között volt az elmúlt héten E. P. Bridges és Albert Caporale akik Ardmo- reban három hatalmas bérház építését picketelték, melyeken az IWW-hoz tartozó Épület Ipari Munkások szervezete 100 százalékos sztrájkot vívott. A letartóztatottakat a rendőrségre vitték és azzal vádolták, hogy illetlen nyelvezetet használtak, valamint, hogy a lakosság irtózik az IWW-t hirdető piros karszallagtól. A rendőrség egy-egy munkán csak négy picketet engedélyezet és ezen szabály megsértéséért 30 napi börtönt ígért a picketeknek. Másnap az épületnél tömegesen jelentek meg a picketek és a rendeletet hatályon kívül helyezték. Az elmúlt héten több mint 300 uj tagot vettünk fel a 330- as ipari szervezetbe, melyet a Villanova College építkezésnél folyamatban levő sztrájk nagyban elősegített. Jubilál a Dalárda Ez évben ünnepli a Clevelandi Általános Munkás Dalkör fennállásának 25 éves évfordulóját. Még pediglen két nagyobb szabású ünnepély kereté- 3en. Az első e hó 29-én, a Walton Avenuen lévő Swiss Hallban lesz megtartva. Társas ebéddel, utána Ezüst Lyra avatás. este pediglen tánc. A másik ünnepély december 3-án, a W. S, Turn Hallban lesz megtartva, hangverseny formában. Cleveland magyarsága készül mind két alkalomra, hogy együtt ünnepeljen derék dalosainkkal. Figyelem Philai munkások! A Modern Színkör rendezésében megkezdődnek az őszi előadások a kör helyiségében, 332 W. Grard Ave. Október 28-án, szombaton este színre kerül AZ ASSZONYRÁGÓ paraszt koméda 2 képben. Ezt követi a HÁZASSÁG KÖZVETÍTŐ cimü revü. A szerepek a legjobb műkedvelők kezeiben vannak. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
