Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-03-25 / 732. szám

1933 március 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal Kerületi értekezletet tartanak az IWW chicagói magyar tagjai 1933 április 2-án, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel a BÉRMUNKÁS OTTHONBAN, 2419 Lincoln Ave alatt. A következő városokban tartózkodó Bérmunkás lapkezelők és előfizetőket ezúton is felkérjük, hogy az értekezleten kép­viseltessék magukat, illetve jelenjenek meg’: Burnside, Cicero, Berwyn, West Pullman, Harvey, Elgin. Továbbá: East Chica­go, Indiana Harbor, Hammond, South Bend és Milwaukee stb. Az értekezlet hivatása: lefektetni azokat a módozatokat, amellyel a nincsteleneket, a reményvesztetteket az iparszervez- kedés hatalmas erejével az osztályharc szolgálatába állíthatjuk. A kerületi értekezlet napirendje: Az értekezlet megalakulása. A Bérmunkás lapbizottságának jelentése. Küldöttek jelentése. A New York és Pittsburgh kerületi értekezletek jegyző­könyvének felolvasása. Jelentések tárgyalása. A helyi és kerületi mozgalom szélesebb körű kiépítése. Az IWW chicagói magyar csoportja. [hétrűl-hétbe ÍRJA: YIZI JÓZSEF. mig a barmot ágyon lehet ver­ni ha már terhére van a tulaj­donosának. Egyébb következ­ménye ennek nem lehet, mint, hogy azok, akik, bekapcsolód­nak a termelésbe legyen a be­kapcsolás a magántulajdon jog- védte tőkén avagy a technoló­gián keresztül, azt amit ter­melnek kényszerülve lesznek valamilyen utón megosztani. A megosztás módját a munká­sok felkészültségének mértéke határozza meg. Ha a munkás nem igényel mást mint chary- tit, határozottan nem kap mást, azt is kutya módjára való meghunyászkodásra. De ha szervezkedik, a szolidaritás fentartásával lép fel ott, ahol ereje van, megkaphatja mind­azt amit a technológia módjá­val termelni lehet. A technológia a termelőerők összpontosításával az ipari­helyzetnek egy újabb kialakulá­sát tolja elő. A technocraták statisztikája, egyedül és kizá­rólag a technológia teremtette problémát állítja elő. A dolgok nagyon zavaros ér­telmét árulja el az alábbi idé­zet is. “Az IWW sem nem pénzzel, sem nem energiával szabná meg a dolgozóknak a munkateljesítményét, hanem, hogy minden ember megkap­ná az életszükséglet minden kellékét, hogy teljesen gond- nélkül élhessen és az emberi­ség csak annyit termelne, amennyit el tud fogyasztani.” Szerencse, hogy az IWW irodalma sehol sem tüntett fel hasonló kijelentést igy kivé­deni nem szükséges. De elég sajnálatos, hogy hasonló kije­lentés az IWW-nak tulajdonít­va a Bérmunkásba megjelen­het. Mert egy oly társadalmat el­képzelni nem lehet, melyben nincs mérték a társadalom va­gyonára vagy az egyén jöve­delmére. Én nagyon ajánlom, hogy az akinek van ilyen el­képzelése Írja le a saját fele­lőségére hisz valamennyien szeretnénk azt megismerni. Még Marx sem tudott elkép­zelni hasonló társadalmat. Meg­állapított egy értékelméleteit, mely szerinte pénznélkül is mérhetné az egyén jövedelmét. A technocraták pedig még Marxnál is messzebb mennek, bebizonyítják, hogy a társadal­milag szükséges emberi mun­kaidő nem használható mér­tékül mert az emberi munka­idő a termelésben odajut aho­va az árurendszer csere esz­köze a pénz, aminek létezését már csak az iránta tanúsított hitt biztosítja. Azt mondják, “ha valamely tárgyba nem hasz nálható erő van felhalmozva, nem képvisel értéket, (ide tar­tozik a pénz is) és valamely tárgy értéke nem több és ke­vesebb mint amennyi használ­ható erőt tartalmaz.” Ahoz, hogy a munkásokkal megismertessük a szervezkedés szükségességét és hatásossá­gát, nem igényel mély társa­dalmi tudást. De elvitathatat- lanul szükséges a társadalom és annak intézményeinek bo­nyolultságában némi jártasság, ha a társadalmi elméletről aka­runk magyarázni. Oroszországban 40 embert halálra, 22 embert 10 évi bör­tönre és 18 másikat 8 évi bör­tönre ítéltek el. Az elitéltek a földmives iparban dolgoztak és ott romboló munkát végeztek, hogy ezáltal éhínséget idézze­nek elő. Ha itt is követnék az orosz példát,- és börtönbe vagy a villamos székbe küldenék azokat az árdrágító spekulán­sokat, akik elégetik a kenyér­nek való búzát, vagy raktárak­ban hagyják megrohadni a sok élelmiszert csak azért, hogy fentudják tartani a magas ára­kat, — úgy nagyszerű jelene­teknek volnánk szemtanúi. De a mi késik, nem múlik. Németországban félre dob­ták a köztársasági zászlót és helyébe kitűzték — nem a vö­rös zászlót, de a régi császári színeket. És ezt megtették abban az országban, ahol Oroszországot kivéve, a világ legerősebb kommunista pártja van. Hitler diktátor lett és már csak egy lépés innen a császárság visz- szaállitásához. Kenyere nincs a német munkásoknak, de fog­nak kapni császárt és cirkuszt. A cirkuszi mutatványokat meg elvégzik majd a politikusok, akiknek ebben már nagy gya­korlatuk van. A hatalmas né­met gazdasági szervezeteket szétszaggatták, cselekvésre képetelenné tették a különböző pártok, úgy, hogy Hitlernek könnyű győzelme volt. A né­met munkásság az ő szervezett erejével könnyen megakadá­lyozta a Kapp-féle puccs sike­rét, mert akkor még volt egy­séges gazdasági szervezete, ami ma hiányzik náluk. Csak a kommunista jelöltekre öt millió szavazat esett. Ha ez az öt millió munkás iparilag szer­vezkedve próbálta volna ere­jét érvényesíteni, akkor Hit­lert, Hindenburgot és az egész német burzsoa osztályt a po­kolba kergethette volna. A né­met munkásság most talán be­fogja látni, hogy a pártpoliti­kusok csak lépcsőnek használ­ják őket, zsíros állások elnye­résére. És a sok csalódás után rájönnek arra, hogy a munkás osztályt nem a parlamentbe küldött vezérek, hanem csak maga a munkásosztály szaba­díthatja föl. Chicagóban egy Martin Mii­les nevű munkanélküli éhesen és a hidegtől félig megfagyva bolyongott az utcán. Egyszer­re csak egy mentő gondolata támadt. Bement a legközelebbi rendőrállomásra és igy szólt az ott levő rendőrtiszthez. “Ha rögtön le nem zársz, beverem az összes ablakokat és összetö­rök mindent.” A biró aztán adott neki 35 napot a börtön­ben. Vájjon mi történe, ha az a 13 millió munkanélküli kö­vetné Miller példáját? Fellen­dülne az építkezési ipar. Egy magasrangu washingto­ni politikusnak, meghalt egy vidéki barátja és jó kortesse, aki egész életét azzal töltötte el, hogy barátja politikai si­kereket érjen el. Nemrég ki­akarták rúgni a pártból, és a jóbarát minden követ meg­mozgatod hogy ne sikerüljön. Halála alkalmával három tá­viratot küldtek egymásután Washingtonba, kérve őt ‘a te­metésen való megjelenésre. Ha­bár személyesen vette át a tá­viratokat, még csak válaszra sem méltatta azokat. Hja, a holtak nem szavaznak. Több mint két hónapja an­nak, hogy Perei István az ILD akroni szervezője elkezelte a Szilágyi Sándor részére gyűj­tött pénzt, akit mint tudjuk a bevándorlási hatóság deportál­ni akart. Az összeg több mint száz dollárt tesz ki. Az Akron és Cleveland közti nagy távol­ság miatt, (30 mile) ez a hir még csak most jutott el a párt­vezérek füleihez. És milyen lár­mát csapnak miatta. Amikor a nagy vezérek ezreket kezel­nek el, akkor hallgatnak, de a száz dollárt elkezdőt pellengé­re állítják. Éppen úgy tesznek mint a tőkésosztály bírósága, a kis bűnöst szigorúan büntetik, mig a nagy tolvajokat futni hagy­ják, vagy — kitüntetik. Ha sikerülne az éhező gyom­rokat is olyan könnyen és gyor­san megnyugtatni, mint a lel­kiismeretet, akkor nem volna sem éhséglázadás, sem szociá­lis kérdés. Azok a munkások, akik még mindig hisznek a pártpolitiká­ban a sok kudarc után is, ép­pen olyanok mint a rabkórház orvosa. Ezeknek az a hivatásuk, hogy a beteg akasztófaj elölte t szerető gonddal talpra állítsák csak azért, hogy mentői előbb felköthessék őket. Rövidesen lesz sör, mert a kongresszus megszavazta. Ka­punk jó sört és megindul a munka is, mondja sok könnyen hivő proli. De arra nem gondol­nak, hogy ki fogja ezt a jó sört megvásárolni, talán a munkanélküliek, akiknek ke­nyérre sem telik? Vagy az egy­két napot dolgozó munkások,, akik még házbérüket sem ké­pesek fizetni silány keresetük­ből? És arról is megfeledkez­nek, hogy a sörgyárak is fel­vannak szerelve a legmoder­nebb gépekkel és ott is 3—4 ember munkáját kell egynek elvégezni. Csak hadd jöjjön a jó sör, és egy csalódással több lesz a sörre váróknak. SO. BEND, IND. Mig a közfigyelmet a sör és a bor kérdésére tereli a pol­gári sajtó, szép csendben be­csukja a kapuját az a néhány gyár is, amelyben ha órákat is, de volt még alkalma a né­hány cent megkeresésére a munkások kis részének. Az uj politikai éra első haj­tásaként történt az Oliver eke gyárnak az elmúlt hétfőn való teljes lezárása. És úgy hallat­szik, hogy ezt követni fogja a Bendix Brake Co. is. Ezek után nagyon fontos, hogy mielőbb folyjék a habzó sör, mert bizonyos, hogy a munkások abban fürdeni fog­nak a mostani kereseti lehető­ségek mellett. F. Szüch. Tudományos Előadás New Yorkban Március 26-án, vasár­nap délután 3-kor a Bér­munkás Otthonban 200. E. 85 St. Előadó: Binet Károly, volt budapesti egyetemi tanár. TÁRGY: A VALLÁS EREDETE. Ezen tárgy a legutolsó előadáson, amelyet Binet munkástárs tartott a hall­gatóság óhajára lett vá­lasztva, mint a következő előadási anyag. Tömeges megjelenést

Next

/
Oldalképek
Tartalom