Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-25 / 732. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 március 25. A technológia hangja (H.) A munkás mozgalmat nem elméletekkel mérjük. A munkás mozgalom egy társadalmi tünemény, mely létre jön az élet javak aránytalan elosztásának következtébe. Kiütéses tünete a társadalom szervi betegségének. Megnyilvánul minden elmélet előjátéka nélkül. A kenyérkérdés kikényszeríti öntudatlanul is. Az IWW-t, mint gyakorlati munkás mozgalmat semmi körülmények között sem lehet a technológia elméletével szembe helyezni, ha nemakarjuk az IWW-t egy fanatikus csoport vallási szektájává sülyeszteni. Mihelyt kimondottuk, hogy nálunknál jobban a dolgokat nem ismerheti senki, kimondottuk magunkra a halálos Ítéletet. Az IWW sehol sem mondja — “hogy a társadalmi átalakulás, attól van függővé téve, hogy milyen mértékben építi ki a munkásosztály ipari szervezeteit.” Olvassuk el az elvinyilatkozat utolsó szakaszát... A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérredszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A munkásosztály soraiba tartoznak mindazok, akik társadalmilag hasznos munkát végeznek. Idetartoznak a mérnökök, technikusok, tudósok és fizikai munkások. Ha mindegyik réteget összefoglalva együttesen akarjuk kifejezni, akkor a termelők osztálya címen közelíthetjük meg a legvalószínűbben. Ha pedig elemezni akarunk (ami szükséges ha a társadalom bonyolultságát követni akarjuk,) kell, hogy fontosságukat külön bíráljuk. A fizikai munkások csoportja a legszámosabb, utána legközelebb állnak számban a fehér galléros tintakulik, ezek után a technikusok, mérnökök és végül a tudósok. Az elemezés eredménye szerint megállapíthatjuk, hogy a fizikai munkás számarányban nagyban felül múlja a többi csoportok összességét. Eszerint tisztán látható, hogy egy demokratikus intézkedéssel a fizikai munkás irányítója lehetne a dolgoknak, feltéve ha meg van hozzá a tudatossága. De az elemezésnél itt még nem állhatunk meg, boncolni szükséges tovább a részeket. Fel kell kutatnunk, hogy a természeti törvények melyik csoportnak kedveznek a legjobban, a termelés gyakorlati fontosságát illetőleg. Itt nem szabad a szemet behunyni, a fület bedugni, sőt szélesen ki kell tárni a hallottak és látottak megértésének a céljából. Először is tisztába kell jönnünk a jelen helyzettel. A helyzet ma az, hogy a fizikai munkás mindnagyobb mértékben veszíti el a neki tulajdonított fontosságot. A technológia mindnagyobb mértékbe foglalja el azt a hivatást, melyet a fizikai munkás hosszú évezredeken keresztül betöltött. Amilyen fontos tényező volt a javak előállításánál a múltban oly szükségtelen és nem kívánatos lesz a jövőben. Van egy közmondás — a tudás hatalom, — ezt próbáljuk mi IWW-isták a fizikai munkások közé már évtizedek óta bevinni, és célja minden önzetlen forradalmárnak a jelenben is az,- hogy a munkásságot a termelésben betöltött fontosságának felismertetésén keresztül osztály tudatra ébresszük, hogy a termelésnél oly nélkülözhetetlen erejét osztálya érdekében és végül az egész emberiség javára értékesíti. Sürgettük a munkásságot, hogy közeledik a krízis, készüljön, nehogy az utolsó óra készületlenül találja. Hogy miért nem tudta megszerezni a fizikai munkás mind ezideig osztály öntudatát, az egy más lapra tartozik. A kérdés most az, hogy hová lesz azon termelő erő, mely a fizikai munkást a múltban oly határozottan kapcsolta be a termelés műveletébe ? Az értelmes munkásnak ezután nem kell sokat kutatni nagyon könnyen rátalál. A hatalmas gőz-daruk, lapátok, csákányok, kalapácsok, körgépek, mozgópadok, önműködő és önirányitó gépek és már kipróbált önmü- ködésre berendezett egész gyárak azok, amik sokkal pontosabban, kielégítőbben és megbízhatóbban, az emberi munka termelőképességét meghatványozva adják vissza a belé- ük öntött erőt, használható formákba. Egyszerű és világos, hogy a termeléshez fontos erő a technológiában összpontosul és amilyen mértékben jön használatba olyan mértékben juttatja kifejezésre hatalmát. Nem szükséges, hogy megerőltessük magunkat kitalálni a külömbséget a munkát végző gép és a múlt munkáját végző fizikai munkás társadalmi gon- dolgozása között. Mindegyik szolga módra végzi a munkát. Ami a termelést illeti nem is volna olyan feltűnő, hogy a javakat nem munkások állítják elő, nagyon könnyen megszoknánk. De mert a gép is épp úgy, mint az ember, csak bizonyos törvénynek a hatása alatt végzi a munkát — az ember, az erőhöz a javak bizonyos fokú fogyasztásán keresztül juthatott, a gép is csak úgy dolgozik ha erőt öntenek bele, ami a technológián keresztül jut benne használhatóvá. A technológia pedig azoktól függ, akik annak szövevényét tervezik és neki szánt hivatás elvégzésére alkalmassá felépitik. De mint ahogy már említettük, a gépnek épp úgy mint az embernek nincs meg az osztály öntudata. Végzi a munkát ha erővel látják el tekintetnél- kül arra, hogy kik élvezik a létre hozott javakat. Nem törődik azzal sem, hogy az emberek körülötte éhen pusztulnak. Amitől függ ereje és gondozása annak engedelmeskedik. Itt kapcsolódik be a termelőosztály technikailag képzett rétege nemcsak a termelésbe mint túlsúlyba nlevő fontosság, de mint társadalmi tényező is előtérbe jut. Nem szabad a helyzetet félre érteni, de gondolkodás nélkül sem szabad fölötte elsik- lani. Itt mielőtt tovább megyünk, meg kell értenünk, hogy az IWW ezen helyzet változással nem veszített hivatásának fontosságából. Tekintet nélkül arra, hogy menynyire dőltek meg az eddig előre tolt társadalmi elméletek, mennyire tépázták meg Marx érték elméletét és mennyire bizonyították be a társadalom politikai intézményének tehetetlenségét, az IWW hivatása kibővült, de ezt a hivatást csak az az IWW töltheti be, amelyik, nem az IWW szemüvegén hanem az IWW szabad szemén keresztül figyeli és Ítéli meg az eseményeket. A gépek bár gondolkodásra képtelenek, de finomabb és körültekintőbb gondozást igényelnek mint az őket megelőző termelő erő hordozója az ember, annak tervezőjében és gondozójában megtalálható az agy, melyhez szólhatunk és megértésre találhatunk ha keressük annak helyes és megfelelő módszerét. Tehát könnyen érthető, hogy a termelő osztály ama rétege képezi a technológia agyát melytől függ mozgása. Ez, az a rétege a társadalomnak, mely uralkodhat a társadalom jelen borzalmas termelő erején, melynek csak egy órára való szabadon engedése elégséges volna ahhoz, hogy elsöpörje az útból azon akadályokat, melyek Scott szerint az egyedü- liek, amik a jövő ipari erő társadalmának útját állják, “a társadalom akadékoskodó intézményei.” A modern munkás irtózik az erőszaktól és nem minden oknélkül. Mielőtt az erőszak fegyveréhez nyúl megpróbál minden eszközt ami rendelkezésére áll. A technológia hangját nem lehet ignorálni, akik figyelmen kívül hagyják és magukat IWW-istáknak nevezik csak tekintélyét rontják az IWW- nak. Kutatni kell a hangok után és bírálni azokat. A munkásosztály szellemi rétegében megindult a forradalom, ezt lekicsinyelni sötét tudatlanság. Ennek csak örvendeni lehet. Reményt kell, hogy keltsen minden osztálytudatos forradalmárba a jövő kedvező kialakulásának lehetősége. Ennek a szellemi forradalomnak minél szélesebb körben való kifejlődésének előmozdításához minden IWW-istának meg van a működési köre. Ki kell bontani a társadalom bonyolultságát minden munkás ember által megérthetően. Keresni kell a módszereket amik ebben segítségünkre lehetnek. Ki kell a frázisokat küszöbölni a nevelés teréről, csak a tényekre és nem egyébbre hivatkozni állandóan. Idézni! És mindig csak idézni! Amig az egész világot nem idézhetjük ügyünk oldalára. Azonban nagyon rosszul hangzik, amikor frázisokat és azokat is tévesen idézzük, amit a következő néhány sánta idézet is vi- lágossan bizonyít. “Az IWW azért szervezi kizárólag csak a bérmunkásokat, mert Marx mondotta, hogy a munkásosztály felszabadulása csak a munkásosztály müve lehet.” “A technocraták egy gazdaságiam statisztikával igazolják álláspontjukat. Ezt a statisztikai adatokat csatolhatnánk Marx gazdaságtanának mai kor kibővítéséhez.” “A technocraták kutatásai arról győztek meg minket, hogy semmi más, mint a mai modern fejlődésnek összetételét tükrözik vissza.” A technológia több mint az iparok összpontosulása. A technológia a munkaerő forrásoknak összpontositója, és ami a kettőközötti külömbséget illeti a következőkép határozható meg. Amig az ipari öszpontositás időszakában a termelőerők között túlsúlyban az emberi munkaerő forrás volt, addig a technológiának a termelőerők összpontosító műveletének időszakában, az emberi munkaerő forrás mindig jelentéktelenebb szerepet tölt be és ha a fejlődés irányát vesszük alapul, bebizonyítható, hogy idővel a termelésben neki tulajdonított fontosság a legnagyobb százalékban meg fog szűnni. A fizikai munkás pedig teljesen elfog tűnni a színtérről. A technológia során megállapítást nyert, hogy Marx által előrelátott ipari összpontosítást túlhaladtuk anélkül, hogy az iparok építésében részt vett munkások osztálytudatra ébreitek volna. A fejlődés, minden lényeges társadalmi rendszer változás előidézése nélkül vitte be az emberiséget a technológia korszakába. A változás csak abban nyilvánult meg, hogy még Marx által sem hitt nagy arájiyu tömegekben kerül ki az ipari munkásság a termelés helyéről, amiáltal elveszítve fontos szerepét, páriává válik és a tragédiának lepergésével egyidőben, növekedik az emberi társadalom termelő képessége... De ugyanezzel kapcsolatban az ipar összpontosításának egy másik tüneményében is változást észlelünk. Amig az ipari összpontosítás utján az iparok tulajdonosai mérhetetlen vagyonra tettek szert, addig a technológia során a vagyoni helyzett megváltozott. A munkás teljesen elvesziti vásárló erejét, a tőkés nem bírja felemészteni mindazt, amit a technológia módjával termelni lehet. A munkás bár a kiszorított igavonó barom sorsára jutott, a végzete azonban nem lehet az ami a baromé, az embert ha már van, etetni kell
