Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-18 / 731. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 március 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.iO Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Csőd vagy csalás (W) A kapitalista társadalmi rend sülyedő hajója, ketté törött árboccal himbálódzik, a társadalom vihar-korbácsolta fö- liiletén. Frakkba bujtatott politikus “matrózok” tesznek kétségbeesett kísérleteit, hogy partra irányítsák a kontrolt vesztett tákolmányt. Ha történetesen, nem volnánk e hajó fedélközi utasai, úgy nevetnünk kellene azon az erőlködésen, melyet a “nászutasok” páholy fülkéjében szolgálatott teljesítő lakájok tesznek kéjuraik parancsára. Mert hát szó ami szó. Minden okoskodás, minden Ígéret, csürés és csavarás dacára: a depresszió negyedik esztendejébe értünk anélkül, hogy feneket érnénk, vagy partot látnánk. A tomboló vihar orkánná fajult s szinte elnyomni látszik dübörgése, a kétségbe esett segély kiáltásokat. A nagy novemberi földcsuszamlás március 4-iki eldorádója vészlakomává változott. Mert az elnöki beiktatással egy időben, Wall Street polip karja, egyszerre csapta be U. S. negyven- nyolc államának valamennyi bankajtaját. Illusztris ajándék ez, az “uj” adhiinisztrációnak. Egyben figyelmeztetés azon jámbor halandóknak — kik még hisznek az ipari társadalom politikai igazgathatóságában, — hogy a szervezett erő, a mindenható hatalom. Figyelmeztetés arra, hogy a középosztály sorsa megpecsételtetett. Menthetetlenül elveszett, felőrlődik, a finánc-tőke, a bankokrácia monopóliumának, malomkerekei között. Az osztálytársadalom végső, két egymástól élesen megkü- Iömböztethető osztály kibontakozását, sem elodázni sem meggátolni nem lehet. Ezt igazolja dönthetetlen érvekkel a szervezett tőkés osztály legújabb manővere, a bankintézetek ajtajainak becsapása. Igazolja a ravasz manipuláció, mellyel önmagát igyekszik rehabilitálni a bankokrácia. Mely a befagyott értékek inflációját, a fuldokló középosztállyal és a kisbetétekkel fizetteti meg. Ez esetben, mindkét feltevés: a csőd is, a csalás is fenn áll. A középosztály rohan a biztbs csőd felé, amíg a Wall Street tovább űzi a csalást. S hogy meddig? Amig a szervezett munkásság azt mondja, hogy eddig és nem tovább! Győzelmes vereség (W) A világesemények forgatagában, szinte eltörpülni látszik mindaz, ami az elmúlt héten Németországban történt. Lévén Amerikában annyi sok esemény, aligha csodálkozhatunk, hogy az elnöki beiktatás, a chicagói polgármester halála és végül, ami mindezeknél is fontosabb, a bank — becsukások — melyek, elkerülhetetlenül, bank-bukásokkal fognak végződni: eltörpítik és háttérbe szorítják a kapitalista lapok oldalain, a németországi állapotokat. Pedig ami ott történt, bir olyan fontossággal, mint Roosevelt beiktatása. Nekünk sokkal többel. Elvégre is, ipari unionis- ta szemszögből bírálva a dolgot, az amerikai tőkések kicserélték lakájaikat. Ilyesmi történt Németországban is olyan átvitelben, melyet nem engedhetünk elsiklani minden kommentár nélkül. Munkásmozgalmi szempontból bírálva, Hitler bevonulása, pontot tett egy tiz esztendős küzdelem után. Befejezett tényként regisztrálja, hogy a német Szociál Demokraták és Kommunisták el ferblizték $ németországi munkásmozgalmat. Nem vagyunk és sohasem voltunk, a németországi szak- szervezeti mozgalommal, annak összetételével megelégedve. Mint az Ipari Unionizmus hirdeti, már jó régen érettnek láttuk a helyzetet arra, hogy Németországban is fejlettebb és tökéletesebb ipari viszonyok között szükségszerűvé vált ipari szervezkedési formát tegyék magukévá a munkások. Ám a pártpolitikai mozgalom szülőföldje Németország. Ott patentirozták a téves és ma már tarthatatlan álláspontott, hogy a gazdasági mozgalom voltaképpen nem lehet más, mint a párt- politikusok, madzagon rángatható figurája. Az erős szakszervezeti mozgalmat, még a világháború sem volt képes összetörni. S amint a történelmi események bizonyítják, a szakszervezeti mozgalom vállain kapaszkodtak a Szociál Demokraták hatalomra: de az örökké nevezetes Kapp-puccs idején is őket illette az érdem, hogy Ebertéknek a hatalmat, illetve a német parlamentéit biztosították. Mint ismeretes, a tej-testvérek, Németországban is két pártra szakadtak. A kivált moszkoviták, szociál-demokrata testvéreiket, ellenforadalmároknak minősítették és szociál-fascis- táknak nevezték. Lévén, minden úgynevezett “munkáspártnak” Sámson-haja a gazdasági mozgalom, ádáz harc és küzdelem indult meg a forradalmi jelszavakban különböző kommunisták és mostoha testvéreik, a szociál-demokraták között. Ennek a harcnak első gyümölcse, a német kapitalizmus megerősödése, a másik a szakszervezetek erőtlenné válása. Az úgynevezett béke, reperáció és szanálás korszakában, a két párt harcában, semhogy megerősödött volna, legyöngült a szakszervezeti mozgalom. A német munkásság részére ez nem hozhatott kevesebbet a hitlerizmusnál. Proletár diktatúra helyett, fascis- ta diktatúrát. A vér nem válik vizzé mondja a példaszó. De igy is han- gozhatik ez: a politikusok politikusok és azok is maradnak. Egy fascista diktatúra egy Hitler kellett ahoz, hogy az egy húron pendült, fenekedő német politikusokat egygyé kovácsolja. Az üldözések alatt, véd és dac szövetséget alkottak a “szoc-demek és kommunisták.” S hogy az uj szövetségesek egyike, miért nem lesz ezután szociál-fascista, azt a legközelebbi Plénum, legújabb tézise fogja a párthrveknek magyarázni. Amit az egyesült német kapitalizmus elérni nem tudott, hozzá segítette az úgynevezett két “munkáspárt.” Tettek egy szívességet a tőkéseknek és szétforgácsolták a munkások gazdasági erejét, harcképtelenné tették a szakszervezeteket, anélkül, hogy helyükbe jobbat építettek volna. Hogy ennek a pártakciónak milyen következményei lesznek, azt sejthetjük, ha Olaszországra gondolunk. De, hogy milyen jutalomban fogják a német munkások a pártpolitikusokat részesíteni, kik a szervezetüket a bársonyszékekbe való törekvésekkel széjjel forgácsolták, erre nem mi, de a német munkások kell hogy megadják a végleges választ. Egyszerre fog kelleni megszabadítani önmagukat, a hitle- rizmus vas-sarkától éppen úgy, mint áruló pártvezéreiktől, hogy a kettős vereséget egységes győzelemmé változtassák. Kerüljön bármibe, megfogja érni az árát. A repülő Hollandusok A világ nemzeteinek propagandája s agitálása a légi bombázások ellen, úgy békében, mint háborúban, nem egyébb. mint egy őrületes handa-ban- dázás. Ezt fényesen bizonyítja az az eset, melyben a Hob land kormány egyik csatahajójának elégedetlen legénységét eme gyilkos módon kény- szeritette megadásra. Milyen alkalma lehet egy pár rabszolgának elmenekülni a kapitalista repülőgépek elől, melyek úgy pusztítják őket, mint a patkányokat? Ne higyjetek a megpróbáltatások e sulyoö napjaiban a kapitalista hírszolgálatnak, mert a tényállás az, hogy a Holland hajó legénységének több mint felét gyilkolták le, a politika békeapostolai. JACOB MARGOLIS well know Pittsburgh atty. will speak at next Thursday IWW Open Forum 3747 Woodward, Detroit, Mich. March 16, 8 P. M. Marg- olis known to be one of the best speakers in the country will discuse the subject “Must we Wait and Starve.” Every one that has time to come should not miss this fine speaker. Admission is free and everyone is Wellcome. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet; hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni osakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
