Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-18 / 731. szám
1933 március 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal Amit a munkásnak tudni kell AZ IWW SZEMÜVEGÉN NÉZVE AZ ESEMÉNYEKET A munkások sztrájkjai igazoltak Nevelés szüksége Kevés kérdés van, mely a munkásságra nézve oly nagy fontossággal bírna, mint a gazdasági harcok egyik fő eszközének, a sztrájk alkalmazásának problémája. A modern kapitalizmus, a géptechnika csudálatos kifejlődésének hatása, nemcsak a termelésre idéz elő gyökeres változásokat, hanem a munkások és munkáltatók erőviszonyainak megosztásában is. A modem kapitalizmus kartell és tröszt képződményei, melyek a kapitalisták egymás közti versenyének megszüntetése és a gazdasági érdekközösség szülte szolidaritás következtében, a munkáltatóknak ellenállási erejét növelik, a géptechnika fejlődése és a találmányok bevezetése, nemcsak a termelés költségeit szállítja le, hanem lehetővé teszi: az árutermelés megsokszorositá- sát, a szakmunka kiküszöbölését és az emberi munkaerő redukálását. Ezek hatása, különösen, bérharcok idején érezhető, úgy a kapitalisták ellenállási erejének növekedésében, mint a munkások részéről megkívánt nagyobb és nagyobb áldozatok hozatalában. Ebből kifolyólag többször tapasztaljuk: ha a bérharc imitt-amott győzelemmel végződik is, a kivívott eredmény, látszatra, nincs arányban a hozott áldozattal. Erre azt lehetne mondani, “hogy ilyen körülmények között, ha a győzelmes sztrájk eredménye sem ér fel a megkívánt áldozathozatallal, akkor ésszerütlenség, egyáltalán bérharcot indítani, mert az elbukott sztrájk még súlyosabb következményeket vonhat maga után.” Valóban igy gondolkodnak a bérharcról, kik nincsenek tisztában sem az osztályharc fontosságával, sem a munkásság történelmi hivatásának ismeretével. A munkásságnak fel kell ismernie, hogy két fontos teendője van: előkészíteni a jobb jövőt és a jelenben magának az anyagi és szellemi szükségletek minél magasabb mérvben való megszerzését biztosítani. Ezt az osztályharc fegyverével viszi végbe. Azonban az osztályharc csak külső forma, tartalmat neki az osztályt alkotó emberek áldozatkészsége és tudatos cselekvése ad. Ez alatt azt értjük, hogy a munkásság, harcát közvetlen cselekvéssel, öntudatosan megfontolt körültekintéssel, a munka szinterén, szervezetten és a pillanatnyi előnyök elérésétől meg nem szédülve, a végcél szemelőtt tartásával, folytatni mindig készen álljon. A mindennapi életért a mindennapi harcra, a végcélért az állandó harcra elkészülve legyen. Teszi ezt különösen a közvetlen cselekvés legsúlyosabb fegyverének: a sztrájknak az iénybevételével. Ehhez azonban csak akkor nyúl, mikor látja, hogy minden más harcieszköz hatástalan. Ez az utolsó, legnagyobb áldozatkészségét megkívánó eszköze tudja, hogy kétélű fegyver, mely alkalmatlan kezekben, alkalmatlan helyen és időben használnia katasztrofálisnak látszó következményekkel is járhat. Nem csak a harcban áldozatul esettek számát, nem csak a harcban résztvevők nagyobb mérvű kizsákmányolását, hanem a sztrájkba vetett hit feladását, a szervezet taglétszámának időleges csökkenését és a jövő bérharcra való hajlandóság alábbszál- lásának látszatát vonhatja maga után. Mindamellett, a harc elől még abban az esetben sem térhet ki, ha annak sikerére kevés’ kilátás van. Mert hiszen (és ezt a sztrájk alkalmazásának latolggatói jól értsék meg,) a sztrájk fegyverének igény- bevételét minden esetben kényszerítő körülmények, parancsolják a munkásságnak. Nem csak olyan esetekben, melyekben nyilvánvaló a kapitalisták támadása : bérlevágás, munkaidő meghosszabbítás, rosszabb bánásmód, munkástársak meg- rendszabályozása, életveszélyes munka végzésére való utasítás stb. hanem még abban az esetben is, mikor konjunktúra idején, a régi munkafeltételek megjavítására való törekvés váltja azt ki. Még ilyen esetben is kényszerűség parancsolja, mert a munkást nem csak jelen gazdasági helyzetének megjavítása, hanem társada- lomépitő hivatása kényszeríti, hogy erejét állandóan növelje és ellenfeleit gyengítse, számítva arra, hogy a konjunktúra elmúltával, kísérlet történik gazdasági körülményeink leszorítására, tehát erre az időre ellenállási erejét megszilárdítani gazdasági kényszerűség. Jó konjukturák idején, gyakran elég a győzelemre, maga a bérharcra való hajlandóság megnyilvánulása is. A szimpátia sztrájkok szintén kényszer parancsa: mert ha a munkás osztálytársai harcát elbukni engedi, következményeit ő is érezheti, mert egyik munkáscsoport leverése, a másik csoport megtámadását vonja maga után, melyből ő sem kivétel. Ezt tapasztalhatjuk, imitt- amott, még az AFofL kötelékébe tartozó csoportok szimpátia sztrájkjainál is. Habár ez a szervezet nem áll az osztályharc alapján, azonban tagjai a munkásosztály tagjai, harcaik a munkásosztály egyes csoportjainak érdekében folynak, a munkáltató osztályt kép(Folytatás a 8-ik oldalon) A kapitalizmus ipari zsarnokságot képvisel, az IWW ipari demokráciát, majd amikor a világ munkásai felismerik a két megállapításnak az igazságát és az értelmét, az ipari zsarnokság sorsa meg lesz pecsételve és a múlt rabszolgaságának romjain fel fog emelkedni a munkások ipari' köztársaságának egy nemesebb szervezete. A kapitalizmus mellett csak az foglalhat állást aki vagy haszonélvezője a mai ipari zsarnokságnak, vagy egyike az iperi zsarnokoknak, vagy áldozata az ipari zsarnokságnak, akinek nevelésre van szüksége feladatát illetőleg a mai rendszerben. Ha egyszer a munkás felismeri rabszolga voltát a modern ipari rendszerben, az ipari rabszolgaság ellenségévé lesz. A munkások azért csókolják rabbilincseiket, mert nem tudják, hogy azok rabbilincsek. A hatalom, mely ma a világot uralja, nem annyira a kapitalisták hatalma mint inkább a munkásoké, melyet önmaguk ellen használnak. Amikor a munkások elegendő nevelést nyertek és nem engedik magukat felhasználni az összmun- kásság szolgaságban tartására a mai rendszer végórája fog ütni. A munkásosztályt nevelni kell, hogy megértse az értelmét és a fontosságát azoknak a gigászi küzdelmeknek, meJól sikerült gyűlést rendezett az akroni magyar IWW csoportja. Előadó Visi mtárs Detroitból, aki közvetlen szemlélője az ottani folyamatban levő autó munkások harcának, 8 óra 15 perckor nyitja meg a gyűlést Schwindt mtárs ismerteti az előadás tárgyát és fontosságát majd átadja a szót Visi István előadó mtársnak. Az előadó rá világított a jelenlegi zilált társadalmi és gazdasági helyzetünk tarthatatlanságára. Ismertette a Detroitban folyamatban levő autó munkások sztrájkját, hogy el kell nekünk is készülni arra, hogy ne találjon bennünket meglepetésszerűen ha itten is nyílt harcba leszünk kényszerítve a munkáltatók határt nem ismerő kabzsiságá- nak. Amely embertelen kizsákmányolás a jelen időben a munkáltatók részéről olyan lesújtóan érinti a még munkába levőket. Amely a detroiti autó munkásokat már ez idő szerint szembe kényszeritette, nyílt ellenálásra, a munkások részéről, hogy eddig és ne tovább. A szolidaritás bizonyítékot nyújt a munkások összetartásáról, a harc eredményes kimenetelére, a munkások részéről. De tartós és teljes győzelmet csak úgy érhetünk el ha az lyeket a munkások jelenleg az osztályharcban vívnak. A munkásokat nem úgy kell nevelnünk, hogy a sztrájkokban például elszigetelt felkeléseket lásanak, hanem részeit a munkások rengeteg, világra szóló, szakadatlan előretörésének a felszabadulás felé. Látniok kell, hogy minden munkásharc az egész munkás- osztály harca, minden munkás győzelem az egész "munkásosztály győzelme, minden munkásvereség az egész munkásosztály veresége. A munkásoknak meg kell tanulniok, hogy a világ munkásmozgalmában a legnagyszerűbb tény az IWW jelszavában összesürüsitve: “Egynek a sérelme valamennyinek a sérelme.” A kishitüek elcsüggednek néha ha arra a rengeteg nagy feladatra gondolnak, melyet az IWW-nak a nevelés terén el kell végeznie. Elfelejtik, hogy ők maguk is a modern ipari viszonyok termékei, hogy ugyanazok a viszonyok, melyek lázadókká tették őket szolgaságuk ellen, másokat is ugyanolyan lázadásra fognak kényszeríteni. Egy gondolkodó rabszolga, végül, szükségképpen lázadni fog az ipari zsarnokság ellen. Neveljétek a munkásokat és azok szervezkedni fognak. A nevelés a szervezkedés kulcsa. A munkások, megértve rabszolgaságukat és felismerve erejüket, mellyel az iparban bírnak azt a szolgaság elpusztítására fogják használni. akroni munkások és a világ összmunkássága szervezkedik és szervezett erejével képes lesz birtokába venni a termelő eszközöket az őtet megillető egyedüli örökét, és termelni fog szükségletre, nem profitra és mindenkit hasznos munkára fog kényszeríteni s meg fog szűnni ezen kétséges helyzet. A nélkülözés ismeretlen fogalom lesz. Az előadóhoz néhány kérdést intéztek amelyre megadta a kielégítő választ. A gyűlés költségeinek fedezéséhez $5.15 centel járult a hallgatóság. S. Novák. VWWWWWW'^A/S/»/WW»/S/V>/\/VW>AA/V‘ Tudományos Előadás New Yorkban Március 19-én, vasárnap délután 3 órakor a Bérmunkás Otthonban (200 E. 85 St.) Tárgy: Az Infláció Előadó: Somlyó Károly. Torweges megjelenést kérünk. Népgyülés volt Akronban
