Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-18 / 731. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 március 18. Népgyiilés Burnside lll.-ban Cél vagy célnélküli cselekvés Az IWW magyar csoportja, ami most van alakulóban, jól sikerült népgyülést rendezett, a Dojcsák féle kis teremben febr. 25-én. Bár kevesen voltunk, ami annak tudható be, hogy a Burnside, mtársakat még mindig jobban érdekli a politikai maszlag. Ugyanis azon az estén, a demokrata politikusok vacsora estét rendeztek, de ez éppen nem tartotta vissza, akiket érdekelt azok eljöttek. A gyűlés "megnyitója Varjú mtárs rövid bevezető szavakban ösmertette a jelenlevő mtársakkal, a tanítás és nevelés munkáját. Amit az IWW sohasem tévesztett szemelől és amit itt a Burnsideon is minden szombat este fogunk folytatni. Ezek után átadja a szót Pika mtársnak, aki számokkal mutatja ki, a technika óriási fejlődését, úgy az iparokban, mint a farmokon. Nevetségesnek tartja, hogy az újonnan megválasztott elnök a munka- nélkülieket a farmra akarja terelni, holott számokban kimutatta az előadó mtárs, hogy egy farmer a mostani gépek segítségével egy napi munkával milyen tömegeket tud ellátni élelemmel. Hát akkor az_ a 15 —16 millió munkanélküli, mit csinálna a farmon. És hiába kecsegteti a munkásság önönmagát, hogy majd csak megindul a munka. Hisz nem tarthat már soká, de igen, ez igy fog tartani és még rosz- szabbul is lesz, ha nem^ szervezkedik a munkásság és nem harcol az uj társadalmi rendszerért. Mint azt az IWW tanítja, mert a géprendszer foglalta el a munkásosztály helyét. A munkásosztály annyira közömbös még ma is, hogy nem akarja meglátni, hogy mik mennek végbe, még ha számokkal mutatják is meg. Az IWW 27 éven keresztül fáradhatatlanul, áldozatok árán próbálta és teszi ma is, hogy a munkásosztályt, osztálytudatra nevelje, hogy felösmerje, hogy csak két osztály van, a kizsákmányoló kapitalista és a munkásosztály, és a két osztály között harcnak kell folyni mig a munkás- osztály nem szervezkedik az Egy Nagy Szervezetbe. Mert utcai tüntetésekkel és városházi engedélyekkel nem igen ér el a munkásosztály semmi eredményt. Legfeljebb egy néhány öntudatlannak beverik a koponyáját. A munkásosztálynak a harcot a gyárakon belül szervezetten kell, hogy megvívja, ahol ki lett zsákmányolva, nem pedig az utcán és a charity offi- cok előtt, akik pedig erre és könyöradományra nevelik a munkásosztályt, a legnagyobb aljasságott követik el, saját osztályukkal szemben, mert a munkásosztálynak nem az a hivatása, amiért felépített és megtermelt mindent, hogy koldus módra könyörögjön alamizsnáért. Ezért aj álja az előadó mtárs, hogy úgy a munkanélküliek, mint akik még a munkán bent vannak értsék meg egymást, mert hisz egy az érdekük és szervezkedjenek az IWW ipari és gazdasági szervezetébe. Ezek után jöttek a kérdések és hozzászólások. Volt a hallgatóság között egy pár elvtárs is akik kérdést intéztek az előadó mtárshoz, hogy miért van az IWW ellene a chari- tynek, mikor ők azért harcolnak, hogy legyen addig is miCselekvésben az ember minden fizikai mozdulatát, menés, úszás, írás, dolgozás stb. értjük. Nem akarom vitatni, hogy mi a cselekvés, hanem, arról akarok néhány sort írni, hogy mi a cél és mi a célnélküli cselekvés. Ha kimegyünk az utcára előzetes megállapitatlan cél nélkül és ott elbolyongunk, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy eltávolodtunk a lakásunktól. Ez egy célnélküli cselekvés. Ha vissza fordulunk, hogy elérjük a lakásunkat, ezzel már célt tűztünk ki a következő cselekedetünknek, ez egy cél kitűzött cselekvés. A politikai pártok vezérei kiknek a jövő társadalom kiépítéséhez semmi programjuk nincs, ebből a szempontból céltudatlanok, de a cselekvéseik nem célnélküliek amennyiben a céljuk, hogy a munkás milliók rovására gondtalan megélhetést szerezzenek maguknak, a politikai vagy párt ve- zéri állások megszervezésével. Egész másként áll a helyzet a követőkkel, kivéve azokat, kik párt vezérség elérésével áltatják magukat az említett egyéneken kívül. A köréből élni azoknak, akik nem dolgoznak. Hát éhen nem halhatnak, amig szervezkedik a munkásság. Pika mtárs bebizonyította, hogy milyen helytelenül harcolnak amikor, könyör- adományért viszik ki a tudatlan munkásságot az utcára. Tudósitó. jük csoportosult munkás embereknek lehetnek jóhiszeműségük, kiket a párt vezérek szép, hangzatos szavaik tartják a pártban, de semmi néven nevezendő céljuk nincs és miért? Azért mert a gondolatmenetük megvan metélyezve a vezéreik által és ezért nem bírnak cselekvésüknek célt adni. Ez a cél nélküli cselekvés kiterjed még a tudósokra is, kik bár rendelkezhetnek nagy tudással, társadalmi ismeretük nincs, vagy ha van, nem azon a szemüvegen keresztül nézik a társadalmat, hogy nagy hasznára legyenek az emberiségnek. A sok tudományos megállapítások csak akkor lehetnek hasznosak az emberiségre nézve, ha azt a célszerűséggel kötjük össze. Ha ezt nem csele- kedjük, semmi hasznos munkát nem végeztünk az emberiség javára. Az IWW már a megalakulásakor célt tűzött ki az osztály szervezet elé, amely cél a munkásosztály bérrabszolgaságbóli felszabadulásában összpontosul. Ennek elérhetése úgy fog bekövetkezni, amily gyorsan a munkásosztály kiépíti az Egy Nagy Ipari Szervezetét, mely szervezett erővel, nemcsak az iparok lefoglalására lesz képes, de arra is, hogy tovább folytassa a termelést és a termelt javak arányos szétosztását fogja lebonyolítani az összemberi- ség javára. Ez a célszerű cselekvés. Ha célszerűen akarsz cselekedni, légy tagja az Ipari Szervezetnek. . Egy IWW-ista. Ha j tova Jászát Irta: F. Hanusek. Anyám, fázom! E szavakat egy tízéves fiúcska mondotta, miközben párás felhőcskék törtek elő ajkai közül. Fogvacogva ült a kis zsámolyon a hideg vaskályha mellett. Kezeit vékony, kis kabátja újaiba dugva. Arca piros és kékfoltos volt a hidegtől. Szemeit anyjára függesztette, kikopott rongyokba takarva feküdt az ócska vaságyon. Félig lehunyt szemeit szenvedő kis fiacskája felé fordította, leírhatatlan fájdalom tükröződött benne. — Ó, bárcsak segíthetnék rajtad szegény gyermekem — mondá rekedt hangon és tehetetlenségében kezeit tördelte. Lesoványodott, viaszsárga arcvonásai meg-jmegvonaglottak az izgalomtól. Könnyei sem csökkentették fájdalmát. Kiapadtak azok már rég a hosszú téli éjszakákon. A kisfiú lassan anyja ágyához ment, megfogta annak hideg kezeit és félénken mondta. Anyám én elmegyek a vasútállomáshoz, ahol a vasúti kocsik alatt, az ott elszóródott széndarabokat összegyűjtöm, azzal majd befüthetünk. De hiszen ez meg van tiltva édes gyermekem és ... Nem baj az — szakította félbe édesanyja szavait — én sietek, nem vesznek észre s legalább meleg lesz a szobánk. Mielőtt még anyja megakadályozhatta * volna, kis kosarát fölkapta és kiszaladt az ajtón, édesanyját egyedül hagyva. A szégény asszonynak minden erősebb szélrohamnál, mely a rozzant ablakot megrázta, egész teste megremegett és ilyenkor sápadt, sovány eres kezeivel jobban magárahuzta a vékony takarót. A szoba korhadt fapadozatát egyébb táplálék hiányában hangosan rágcsálta egy kis egér. Félelmesnél félelmesebb gondolatok gyötörték a gyermekéért aggódó anyát. Mi történik gyermekével, ha a lopáson rajtakapják? Egy évvel ezelőtt a szent estén még nem gondolta, hogy ilyen sorsra jutnak. Mikor még hárman szorosan összeölelkezve állottak a fényesen kivilágított karácsonyfa alatt egyikük sem sejtette, hogy sorsuk ennyire más lesz. Az ember balsorsában mindig reménykedik. A szegény aszszony azt hitte, hogy boldogságuk örökké tart. Férjét élete virágjában alattomos betegség ragadta el családjától. Azóta egészsége napról-napra rosszabbodott. Betegsége hosszú ideig ágyhoz kötötte, megtakarított pénzük elfogyott s kénytelen volt minden holmiját eladni vagy elzálogosítani, úgy hogy végül semmijük sem maradt. — Csak itt volna már gyermekem — sóhajtotta és az ajtó felé kémlelt. ^ Lélegzetét visszafojtotta, úgy hallgatódzott, hogy visszatérő fia ismert lépteit meghallja. Azonban semmi sem hallatszott, csak az óra egyhangú ketyegése s egy kis egér rág- csálása. Keserű szemrehányásokat tett magának, hogy nem volt elég erélyes a fiát visszatartani ettől az úttól, azonban most már késő volt. — Más gyermekek ma ajándékot kapnak és feldíszített karácsonyfát, de az én kicsi fiam hideg szobában fog ma is lefeküdni — kezeit arcára szorította, mintha ezzel sötét gondolatait elűzhetné — és halk sóhajtása reszketett át a szobán. — Csak .elmehetnék a gyermekemért — mondta rekedt hangon és kísérleteit tett, hogy fekhelyéről fölemelkedj jen. — Érte nem mehetek — sóhajtotta, — de legalább az ablakhoz megyek, megnézem, jönn-e már? Lassan felemelkedett fekhelyéről és megpróbált megálla- ni. Csontvázzá aszott teste erősen reszketett és mint korhadt fa a szélben, himbálód- zott ide-oda. Lépni próbált, lábát lassan, reszketve emelte. Csakhamar forogni kezd -körülötte minden, a szobában levő tárgyak ide-oda táncolnak, mindig gyorsabban és sötét fátyol ereszkedik szemei előtt. .. Gyermekem! Gyermekem! Egy tompa zuhanás... A jégvirágos ablakon átszü- rődő halvány fénysugár egy élettelenül fekvő asszony vi- aszksárga arcát világította meg. A vasútállomással szemben levő “Arany oroszlánhoz” címzett vendéglő tágas söntése ma meglehetősen csendes és gyéren látogatott. Csak a városka négy kispolgára ül az izzó vaskályha mellett levő nagy, kerek asztal
