Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-11 / 730. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 március 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year ....................$2.00 Félévre ......................... l.v 0 Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára ........ 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD TENNI KELL! Az emberi természet hibája talán az, hogy mindenki szívesebben tervez és tanácsol másoknak, minthogy ő maga hozzálásson a dologhoz és tegyen. A legtöbben beérik a jóakarattal az ügy iránt. Sőt önmagukban szentül meggyőződve gondolják, hogy tenni fognak. Majd! Talán holnap, vagy pár nap múlva, de a héten egész biztosan... S amikor a hét is elmullott, vigasztalva önmagunkat és másokat, ígérgetik, hogy jövő héten hozzálátnak a dologhoz múlhatatlanul. így múlik ei egyik hét a másik után és sokan elkénvelmeskednek a mozgalmi tevékenységtől. Pedig ezidő szerint nagyon sok olvasója a Bérmunkásnak nem dolgozik de az igazi forradalmár mindig talál munkát a munkás mozgalom építésében. Tehát be kell látnunk, hogy csak akkor tehetünk kényelmünk érdekében, ha alaposan belevetjük magunkat a munkás- mozgalomba. Mert a munkásmozgalom előrevitelével a munkásosztály felszabadítását tesszük lehetővé. A munkásosztály felszabadulása pedig kényelmes, jó életmódot és szabadságot jelent. A munkásmozgalom tehát életkérdés. x Mi, bérmunkások, senkitől sem remélhetünk segítséget. A magunk erejére vagyunk utalva eme nagy életkérdésben, amely társadalmi helyzetünk gyökeres megváltozása utján juthat csak megoldáshoz. Immár elmúlt az az idő, amikor a munkásember pár esztendei takarékoskodás után összehozhatott annyi pénzt, hogy társadalmi függetlenségét, mint munkáltató biztosíthatta. A kisiparral eltűnt ez a lehetőség. A nagykapitalizmus nagy-nagy ipari termelés idején csak hatalmas tőkével biztosíthatja az egyén társadalmi függetlenségét. Másszóval, a munkásosztály egyénenként nem szabadulhat meg a bérrabszolgaságból, hanem mint osztály kell összefogjon, osztályszervezetben szikla- szilárdan összefűzve, együttes akcióra készen. Ilyen osztályszervezet az Industrial Worker of the World, mert a munkásosztályt iparilag Egy Nagy Szervezetben tömö- riti abból a célból, hogy összetörje a bérrabszolgaság láncait és megteremtse az ipari egyenlőség társadalmát. Lapunk a “Bérmunkás” ezt az elvet hirdeti és hirdette tántorithatatlanul, félelmet nem ismerve. Sem a hatóság üldözése, sem az álpróféták és álforradalmárok rágalma és agyarkodása nem térítette el utjából, amely utat az IWW elvinyilatkozata megszabott. Sok mindent ráfognak a “Bérmunkás”-ra, de azt az egyet még a legelfogultabb rosszakarója sem merte a “Bérmunkás”-ra ráfogni, hogy egy pontban is eltért volna az elvinyilatkozattól. És ez a fontos — a lényeg. A “Bérmunkás” több mint húsz esztendőn keresztül hűségesen hirdette az IWW eszméjét! A “Bérmunkás” nem tért le az IWW elvinyilatkozatának útjáról a hirtelen forradalmárokká vedlett SP reformisták erőlködésére, hazugságaira, rágalmaikra és fenyegetésére sem. A “Bérmunkás” hirdette egyedül az ipari szolidaritás mindent felülmúló nagy hatalmát és erejét, akkor is, amikor körülötte a nagy forradalmárok elvesztették a fejüket s rablóromantikához hasonló hősködő taktikát ajánlottak a munkás osztálynak. A “Bérmunkás” nem veszítette el fejét a nagy társadalmi világfelfordulások idején nem kapkodott fühöz-fához elvekért, nem cserélte álláspontját a konjuktura szerint. A “Bérmunkás” megmaradt az IWW és az ipari szolidaritás hirdetőjének, amikor népszerűtlen volt okosan beszélni, igazat mondani, amikor csak egy volt szabad: a hurraj káltás. A “Bérmunkás” múltja garancia a jövőre. Ez a ragyogó, tiszta múlt követeli tőlünk, hogy félredobjunk minden kényelmet. Testvérek! a “Bérmunkás” bajban van. Ki a gátra valamennyien. Szerezzünk uj előfizetőket és hajtsuk be a hátralékosokat. A “Bérmunkás”-t meg mentjük. Munkástársak! Testvérek! Ne halasszátok! Tenni kell. Rögtön. Még ma. Tenni kell! A tétlenkedő^ Amidőn egy öntudatos és rendes inteligenciával és tehetséggel rendelkező munkás visszavonul a mozgalmi élettől, hogy egyhangú polgári életet éljen, nyomban közömbössé válik fontos napi tényezőkkel és felfogása elposványosodik. Olvasmányai is környezetéhez idomul és “jóakaratu” megfigyelései nyomán adott információi megközelíthetetlen távolságból ered. A munkásosztály fölé helyezkedik és nagy magasságból tekint le osztályához, annak küzdelmét fity- málólag lekicsinyli és úgyszólván megvetőleg nyilatkozik minden megmozdulásról, amit pedig szent meggyőződéssel egykor maga is követett. Esetleg állandóan résen van, hogy minden tévedést meglásson, az írott mondatokban alaki hibákat és nyelvtani botlásokat árgiusi szemekkel less, azonban minden kicsinyességen felizgulva a mozgalom zsörtö- sévé válik és kritikai meglátásai valóban rombolóak. A mozgalom irodalma soh- sem elég megfelelő, neki nem elég nívós ' és végül lassú hátrálással teljesen kívül esik a radikális tevékenység köréből s azon rágódik, hogy mi más volt a mozgalom, midőn maga is benne részt vett. Ezek a gán- csoskodók rögeszméje és csak arra jók, hogy tétlenségüket vele takarják és eljárásukat önmaguk előtt igazolják. Idővel az önmegelégülés megtestesítője, mindent tudók tudósa, teljhatalmú autoritásá képzeli magát a visszavonult radikális. Minden elvont kérdés és a mozgalmat illető közvetlen kérdések autoritása. Képzelődése nem akadályoza a “jó” tanácsok osztogatásában, sőt arra ösztönözi és ha esetleg nem talál meghallgatásra, akkor teljesen elkülöníti magát a mozgalmi emberekkel való érintkezéstől, mert szerinte azok beképzeltek és minden mások, csak ő az egyetlen perfect lény, akitől minden elfogadható és akinek tanácsait hajlongással kell fogadni. megelégszik azzal, hogy I szigorúan pártatlan, nem befolyásolható semmi árnyalattól és a munkásság kérdései kedvenc boncolgatásai, természetesen a távlatból. Naponta olvassa a gyanútlanok fejére bűneiket, ugyanakkor eltakarja vele saját bűnözését, amely abból áll, hogy nem tartja magát részessévé a küzdelemnek Mi teljesen megegyezünk abban, hogy a munkásosztály nagyrésze tudatlan, elemileg lusta és miegymás, de ugyanakkor ebből következik az a helyes meglátás is, hogy aki “üveg szekrényben lakik az ne dobálódzon kővel.” Nagyon nehéz megérteni és még nehezebb megmagyarázni osztályunk tunyaságát, visszamaradottságát és amig tudatlanságukat hozhatjuk fel az indiferensek mentségéül, addig teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan visszavonult radikálisaink felfogása és cselekedete. Egy filozófus egykor kijelentette, hogy sokan a tudás porátul vakulnak meg. Hát talán ez ráillene a félre vonultak viselkedésére és ezért felhagyjunk eddigi tevékenységünkkel és a tudás terjesztése helyet talán tudatlanságot tanítsunk? Nem és nem lehet a félrevonultak filozófiáját elfogadni, mert hiszen érthetetlen, hogy miként vonulhat félre egy munkás az olyan mozgalomtól mint az IWW, amely az egyetlen megtestesítője a jövő társadalomnak, amely arra alakult, hogy a mai társadalomnak keretein belül alapozza meg az útját. Az IWW tanításai és a dolgozók mindennapi tapasztalatai igazán elégségesek a harc foly- tonositására és lassan bár de egész bizonyossággal elérkeznek hivatásuk magaslatára, bármennyien is válljanak ki a mozgalomból, mert hiszen a kidőltek helyére újak jönnek, amig ez a társadalmi rendszer fennáll. Ne találja magát tehát egyetlen agitátor sem megakadályozva valamely félrevonult “radikális” által, mert azok már nem élnek. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
