Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-03-11 / 730. szám

1933 március 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal Roosevelt nagy cécóval került az elnöki székbe Az Egyesült Államok újon­nan megválasztott elnöke az Hitler győzelme A múlt vasárnap lefolytatott németországi választások be­szédes bizonyítéka annak a testvér harcnak, amelyet a po­litikusok a német munkások gazdasági szervezetébe dobtak az utolsó évtizedben, megsem­misítve azt az erőt, amelyet a szakszervezetükkel képvisel­ni tudtak. A közben, hogy ki legyen a német munkásság politikai szó­szólója a legreakciósabb fasciz- ta organizációt engedték a nya­kukra nőni, amelytől való meg- sz’abadulásért most majd év­tizedes harcot kell, hogy foly­tassanak. A vasárnapi válasz­tások alkalmával a szavazatok 44 százalékát a Hitleristák nyerték el. első üzenetében a bank kérdés­sel foglalkozott és annak rend- behozásá tette első kötelességé­nek. Roosevelt elődje sok milliót bocsátott a bankok rendelkezé­sére, amely összegek felvétele után, oda jutottunk, hogy az Egyesült Államok minden bank­jának a bezárását rendelték most el. Ha azokat a milliárdokat munka alkalmakra fordítják és néhány millió ember munkába kerül, akik keresetüket szük­ségleteik kielégítésére elhasz­nálják, bizonyos, hogy ma a bankokat sem kellett volna be­csukni. Mi semmi üdvösét nem vár­hatunk az elnöki intézkedések­től, mert a politikai felülépit- mény csak azt teheti, amit az ország igazi urai a Wall Street- ről nekik diktálnak. Á szolidaritás eredménye LOUISVILLE, COL. — A i nyászt bocsájtottak el a mun­Crown Mine bányászok szoli­daritása az elmúlt napokban ismét próbára lett téve és ki­állták a próbát éppen úgy, mint az előző esetekben. Az elmúlt hétfőn két bá­New Yorkban most szombaton március 11-én, szenzációs­nak ígérkező ESTÉLYT tart az IWW magyar cso­portja az Ifjúsági Dalkör 181 E. 87 St. nagytermé­ben. A műsor keretében fellép a Philadelphiai Mo­dern Színkör is. Három egy felvonásos színdarab kerül bemutatásra. Kez­dete pont 8 órakor. Ok­vetlen jelenjen meg ezen az estélyen. TECHNOKRÁCIA VAGY IWW kából, mert vasárnap nem dol­goztak, amint az itten szokás­ba van. Az elbocsájtottak kö­zül az egyiknek a fia a kór­házba van és vasárnap nem ment dolgozni, hogy megláto­gassa beteg fiát. A pit commit­tee képtelen volt elintézni a sérelmet és a Crowni bányászo­kat rendkívüli gyűlésre hívták össze szerda estére. A gyűlé­sen elhatározták, hogy a két elbocsájtott munkástársunkat vissza kell helyezni a munká­ra. Egyébb határozatok is vol­tak, melyeket később fogunk ismertetni. Csütörtökön reggel az ösz- szes bányászok a felszínen ma­radtak, mindaddig, amig a két szóban levő bányász le nem szált a bányába. Amikor biz­tosak voltak, hogy ezek hozzá­fogtak a munkához, valameny- nyien leszóltak. így győzedelmeskedett is­mét a munkások szolidaritása! (Folyt, a 2-ik oldalról.) Ezért küzd az IWW a négy órás munkanapért, hogy a munkásokat .visszahelyezzük a termelésbe, hogy társadalmi erőt képviseljünk. Milyen lehet egy olyan for­radalom, amely a termelésen kívül jön létre? Pedig növekvő erővel hang­zik a politikusok kiáltása. For­radalom ! Forradalom! De komoly munkások nem vehetnek részt ezen romboló munkában, mert a munkásoknak történelmi hi­vatások keresztül vitelére épí­tő munkát kell, hogy végezze­nek. Ez az építő munka nem lehet más, mint megszervezni a termelő munkaerőt, az ipa­rok lefoglalására és a termelés tovább folytatására, s a ter­melt javak szétosztására. Tanítani kell a munkásosz­tályt, hogy megismerje az ipa­rok összetételét, hogy tudja a munkásosztály saját funkcióját a társadalmi átalakulás idején, hogy az uj társadalom ne tu­datlan szabotörőkkel legyen te­lítve, hanem olyan munkások­ból álljon akik megmaradnak a termelés szinterén és foly­tatják tovább a termelést, az uj társadalom fenntartására. Ennek a kérdésnek legfőbb pontja az lehet legelső sorban, hogyan tudjuk a munkásokat visszahelyezni a munkába, még mielőtt a társadalmi összeom­lás elérkezik. Ezt pedig úgy te­hetjük meg, ha a munkaidőt szervezett erőnkkel — (ter­mészetesen előbb szervezked­nünk kell) úgy szabályozzuk, hogy annyi időt dolgozzunk a modern gépek segítségével, amely elegendő legyen a tár­sadalmi fogyasztásra. Amig a technocraták kimutatják, hogy manapság csak négy óra mun­kaidőre van szükség. Addig az IWW szervezi a munkásokat a négyórás mun­kanap megvalósítására. Sokan azt állítják, hogy a technocrácia tudományos meg­határozása az IWW-nak, pe­dig csak a technocrácia sta­tisztikai adatokkal bizonyítja az IWW tudományos alapra fektetett álláspontját. Az IWW-t a gazdasági vi­szonyok fejlődése hozta létre. Azok az előrelátó munkások akik tudták, hogy a munká­soknak szervezetten készen kell várni a mai társadalom összeomlását, hogy elfoglalja a mainak helyét, hogy ezáltal megvédhesse az emberiséget egy irtózatos pusztulástól. Azért az IWW programjába bele van foglalva a mindenna­pi küzdelem, jobb ipari viszo­nyokat teremteni a munkahe­lyeken, amit csak a munkás- osztály megszervezett ipari erejével tud megvalósítani. A kapitalista osztály törekvése mindig az volt, hogy összpon- tositsa az iparokat, hogy ezál­tal teljes monopóliumot gya­korolhasson a piacra dobott áruk felett. Ezzel szemben az IWW iparilag megszervezi a munkások termelő munkaere­jét, hogy ipari szervezetei le­gyenek a munkaerő felett ami- által tud teljesen rendelkezni. A technocratáknak az ipari termelésre vonatkozó statisz­tikája igazolja, az IWW szük­ségességét. Mindazok akik a technocra­ták megállapításait komolyan veszik és tárgyilagos megálla­pításaikat elösmerik, akkor ar­ra a meggyőződésre kell, hogy jussunk, — ha még eddig nem volt a munkásosztálynak egy forradalmi ipari szervezete, hát mostan sürgőssen meg kel­lene szervezni. Akik pedig még mindig nem csatlakoznak, az ipari szervezetekhez, azok nem érdemelnek jobb sorsot mint amilyent a jelenlegi kapitaliz­mus rájuk zúdított. A technocraták rájöttek azon hibákra, hogy a technika fejlődése az oka a mai depresz- sziónak, de nem találnak kive­zető utat a bajok orvoslására, nem lehetnek mások, mint akik féltik a mai rendszer összeom­lását, vagy pedig gerinctelenek arra, hogy a forradalmi ipari unionistákkal egy szervezetben vívják az osztályharcot. Vagy talán azt hiszik, ha a munkásokkal együtt vívják az osztályharcot, elesnek azoktól a pálmáktól amelyben valami­kor a kapitalizmus részesítette őket. Alighanem megfelelőnek tartják a négy órás munkana­pot a mai rend további fenn­maradására azzal a külömbség- gel, hogy a munkásoknak a pénzérték helyett az elhasznált energia mérlegével adóznak. Az IWW mint az uj társada­lom alapja nem tesz külömbsé- get, munkás és munkás között, az IWW szervezi úgy a szelle­mi mint a fizikai ipari mun­kást. Iparonként szervezünk min­den bérmunkást. Vegye ki ré­szét a szervezés munkájában, abban az iparban amelyben al­kalmazva van. Nem elégséges az intelektueleknek kultur egye­sületekbe csoportosulni, mert ma sokkal égetőbb a kenyér kérdése és az osztályharc győ­zelme és ha mégis a kultúrát akarják terjeszteni, ám tegyék, de ezt megtehetik magába a munkásosztálynak forradalmi osztályszervezeteibe anélkül hogy külön kultur intézmé­nyeket tartanak fenn, ami ál­tal a munkásmozgalom sok ér­tékes elemét elvonják, magá­tól a tényleges osztály harctól. Vagy ezek az ellemek talán azért nem hajlandók összekeve­redni a tényleges ipari munká­sokkal, hogy előre akarják a saját körükbe kifejleszteni a bürokráciát, amikor már a munkásosztály nagy áldozatok árán kiharcolta az uj társada­lom eljövetelét, hogy azután annak a társadalomnak vezér­alakjai legyenek, amelynek megvalósítása érdekében a mu­latozásnál és ünnepélyek tar­tásán kívül mást nem tettek. Ha a munkásosztály képes lesz az osztályharc döntő ütkö­zetének megvívására — akkor nem is lesz majd szüksége olyan vezetőkre sem, akik a tényleges osztály harcot csak távolból nézték. Ha a munkásosztály tudatá­ra ébredne hatalmának, egy percig sem kellene tovább nél­külöznie. Megteremthetné a maga számára a bibliabeli pa­radicsomot. Ahol mindenki jó­létbe, boldogságba élhetne, a társadalomnak minden egyes tagja, aki hozzájárul a társa­dalom fenntartásához. Amig a kapitalista rendszer­be pénzzel mérik a csere egy­séget, a techncchaták ener­giával, vagy a felhasznált munka teljesítménnyel. Az IWW végcélja a bérrendszer mindennemű formájának meg­szüntetése, hogy sem nem pén­zel, sem nem energiával szab­juk meg a dolgozóknak munka teljesítményét, hanem, hogy minden embef megkapja az életszükséglet minden kellékét, hogy teljesen gondnélkül élhe- sen és az emberiség csak any- nyit termeljen, amennyit el­tud fogyasztani. Ha bármilyen formába egyet értünk a technocraták elmé­letével és meg akarjuk azt va­lósítani nem tehetünk mást, mint csatlakoznunk kell az IWW-hoz, amely kizárólag a termelési folyamat mikénti megváltoztatására épült. Az IWW-nak kizárólagosan egyetlen célja a társadalmi forradalmat győzelemre vinni, az osztályharc legbiztosabb fegyverével, az ipari szolidari­tással.

Next

/
Oldalképek
Tartalom