Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-11 / 730. szám
1933 március 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal Ford bankdiktátor lettKeriileti értekezletet DETROIT, MICH., márc. 3. — Hogy mennyire súlyos volt a detroiti bankoknak a helyzete, az bizonyítja legjobban, hogy a két legnagyobb bank» csoport direktóriuma, meghajolt a Ford ultimátum előtt, s igy 8.250.000 dollár ellenében teljes diktátori hatalmat adtak Fordnak, nemcsak a tisztviselőket és a banknak az irányát megszabni, de arra is, hogy a megbukott banknak teljes vagyonát átveszi, de a volt részvényeseknek semmi köze az uj bankhoz. Ford a maga 8 milliója mellett az államtól, vagyis a R. F. C.-től kap még 78 milliót, azzal a feltevéssel, hogy a bukott bankból megmaradt s menthető összegből s ezen segélyből a betevőknek 35 százalékban vissza fizeti a pénzüket, de a volt First National és a Gurdian National részvényeseinek, csak azt kell neki megfizetni amit a Frozen assests, vagyis a mortgagok- ban és stockokban fektetett pénzből a csőd folytán majd be tudnak hajtani. A First National bankban beolvadtak a Dime Saving Bank, a Wayne and People- Peninsular Bank, The Bank of Michigan, az utóbbi 6 év alatt, igy azoknak az összes osztályait is a First, N. vette át. Úgyszintén a Guardian csoportban is számos kisebb nagyobb bank csatlakozott az utóbbi 5 év alatt, igy nemcsak Detroitnak, úgyszólván az egész Michigannak, a bankjai felett diktátoroskodik Henry és Edsel Ford. Hogy mily hatalmas volt a fent említett két bank, megértjük, akkor mikor megtudjuk, hogy a General Motornak, Crysleréknak, Hudsonnak, Dod- genak, is ott voltak a bankbetétjei és csak Fordáknak 60 millió dollár volt ezen két bankban készpénz betét és azért négynapon keresztül gyúrták Fordékat a nagybankárok, hogy segítsen ezt a két nagy bankot megmenteni, melyet csak akkor volt hajlandó ha a teljes hatalmat neki adják, melyet az utolsó órában úgyszólván 50 perccel a kormány által adott határidő előtt, a helybeli bankárok megadtak. A kormány kezeiben levő Refinance Corporation, csak azon feltétellel Ígért segélyt ezen két bukott banknak, ha 11 millió dollárt kapnak, vagy adnak össze készpénzben s a betevőknek 50 százalékot visz- sza fizetnek, de erre nem voltak képesek, vasárnap este nyolc órára, csak 2 millió körül bírtak összeadni, s igy adták meg Fordnak a diktátori hatalmat, hogy még kilenc óra az állam által szabott határidő előtt jelenthessék, hogy mit végeztek. De mivel az Ígért 135 millióból csak 78 millió lett, igy Fordék az 50 százalékról, 35 százalékra vágták le a visz- szafizetendő betétek összegét, ami azt jelenti, hogy a betevők ezzel elintézték a volt bankokkal az üzletjükét. A helybeli bankárok ajánlották Fordéknak, hogy abban a 60 millióban mely ezen két bankban nekik van, részvényeket adnak át és igy nagy befolyást nyerhetnek, de ugy- látszik, Fordék jól ismerték a bankok helyzetét, mert a teljes hatalmat követelték, amit meg is adtak. A másik ajánlat az volt, hogy a két bukott banknak a részvényesei, részvényt vásárolhassanak, a Ford bankjában, melyet Fordék szintén visszautasítottak, úgy mondják ottan senkinek nem lesz részvénye és beleszólása. Az uj bank nevei, People’s National, mely a magán betéteket kezeli, s Manufacturer National, mely a gyárak és részvénytársaságok, nagy üzletek betétjeit és ügyeit intézi. Amint Ford kijelentette, nem fog a kisebb betétekre kamatott fizetni, s amint mondják, még ő fog 50 centet minden száz dollár után számítani, amiért fog vigyázni a mások pénzére, (jó, hogy nekünk nem kell fizetni, hogy a pénzünkre vigyázzon.) Más bankoknál még fennáll, hogy csak 5 százalékot fizetnek ki a betevőknek, ami a kisebb bankbetétekre is szól, akik a nagy bankokba tették be a felesleges pénzüket és igy most ami pénzük lett volna is elveszett, csak az értéktelen martgageok és részvények, s városi s állami kölcsönkötvé- nyek vannak a kisbankok páncél szekrényeiben, amit nagyon helyesen “fagyott követelésinek (Frozen assets) neveznek, s még kamatott sem képesek rá behajtani. Most ezek a kisebb bankok melyek leginkább vidéken vannak, szaladgálnak fühöz-fához, — az állami és szövetségi kormányhoz, — hogy nekik adjanak több pénzt vissza mint 5 vagy mint a fennt ismertetett két banknál, 35 százalékot, de minden felé azt a választ kapják, hogy nem tehetnek semmit az érdekeikben. Ford az által, hogy Michi- gannek a két leghatalmasabb bankcsoportját átvette, s diktátori hatalommal rendelkezik azok fölött, igy az autóipar felett is nagy hatalmat nyert, mivel az egész michigani, igy lehet mondani Amerika autóiparát kezeiben tartja, s amikor akarja akkor fojtja meg. Ezt nevezték BANK ÜN NEPNEK, amikor magok t bankárok is oly nyomorul helyzetbe kerültek, hogy Főre ultimátumát le kellett nekil nyelni s csak még Washer (öblítőt) sem kaptak vele. Vi. CLEVELANDON semmitek degen állam checkjé* nem fr radja el a bank, ezért kérjü! Munkástársainkat, hogy pénz küldeményeiket postai Monej Orderon vagy ajánlott levélben küldjék hozzánk. tartanak az IWW chicagói magyar tagjai 1933 április 2-án, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel a BÉRMUNKÁS OTTHONBAN, 2419 Lincoln Ave alatt. A következő városokban tartózkodó Bérmunkás lapkezelők és előfizetőket ezúton is felkérjük, hogy az értekezleten képviseltessék magukat, illetve jelenjenek meg: Burnside, Cicero, Berwyn, West Pullman, Harvey, Elgin. Továbbá: East Chicago, Indiana Harbor, Hammond, South Bend és Milwaukee stb. Az értekezlet hivatása: lefektetni azokat a módozatokat, amellyel a nincsteleneket, a reményvesztetteket az iparszervez- kedés hatalmas erejével az osztályharc szolgálatába állíthatjuk. Az IWW chicagói magyar csoportja. Gazdasági változások Charles Steinmetz a hírneves mérnök jóval halála előtt megjövendölte, hogy a négy órás munkanap bevezetése szükségszerű követelménye a gyors iramú gép termelés fejlődésének. Kimutatta, hogy a villanyosság bekövetkezendő lehetőségei olyan gazdasági változásokat létesítenek, melysze- rint a termelés gyorsiramu felfokozásával a munkások millióit teszik feleslegessé. Nagy tudásu elméje már előre meglátta a korábban még láthatatlan bekövetkezendő lehetőségeket és figyelmeztette a munkásosztályt, hogy mire kell felkészülniük. Dacára, hogy nem vett részt közvetlenül az ipari szervezkedés kiépítésében, azonban annak hive volt és gyakran tollával is szolgálta a felvilágosítást. Azonban amit Steinmetz elmulasztott megtenni gyakorlati téren, azt az IWW annál vehemesebben szolgálta, mert hiszen megalakulásának legfőbb tényezői éppen az iparok fejlődése és a termelés váltakozó formája volt. Az IWW már évekkel ezelőtt figyelmeztette a munkásosztályt a gazdasági összeomlás elkerülhetetlen bekövetkezésére és nyíltan kimondotta, hogy a napi munkaidő leszállításával remélhető csupán a megélhetési viszonyok biztosítása. Sajnosán állapítható meg, hogy a jövendölés bekövetkezett, azonban a dolgozó milliók nagy többsége még mindig nem látja a nyomorból kivezető utat. Még mindig tapogatódzik, holott már négy esztendeje, hogy éhínségben sínylődik, gyermekei elsatnyulnak a hiányos táplálkozás következtében, feleségeik meggörnyednek a gondtól és lakásoknak nevezett hideg odúikban dideregve gondolnak a holnapra. Az egykori büszke és megtörhetetlen munkakedvü munkás pedig alamizsnáért futkos a város jótékony alapítványához, minthogy férfiasán felismerné az IWW igazságait és emberi akarással szervezkedne. Korunk polgári tudósai, egyetemek professzorai és egyébb jelen társadalmunk védelmezői is látják már a bajok eredetét, azonban az orvoslásra helytelen eszközöket ajánlanak. Ki ne hallót tvolna a tech- nocráciáról ? A Bérmunkásban folytatólagosan is megjelennek írásaikból, ami kimutatja a termelési eszközök hova jutását. Olyan egyének ismerték fel a bajok kutforrását, akik egyébként a mai rendszer kipróbált védelmezői. Lám a munkásságot már ezek is túlhaladták. Igaz csak elméletileg. Még mindig csak elméleti harcokat vívnak. A dolgozóknak azonban nincsen szükségük elmélet? csatározásokra. Nekik gyakorlatilag kell cselekedni. Pokolba a mindenfajta elméletekkel. Lássák meg már a gyakorlati szervezkedés lehetőségeit. Olyan egyszerű a megértése az IWW szerinti cselekvésnek, hogy ahoz nem szükséges a polgári tudósok és egyébb fariezuosok hozzá járu- lása, pusztán a dolgozók egy táborba való összeolvadása szükséges. Csak az szükséges, hogy a dolgozók felismerjék, hogy a gyárakból, mezőgazdaságból, a vizekről és erdőségekből, valamint a földméhéből kikerülő anyag csere folytán létesülő társadalmi jövedelem teljes egészét egyaránt kell megosztani azok között, akik azt előteremtik. Vagyis a társadalom egész kenyeréből nem a morzsák illetik a dolgozókat, hanem a kenyér teljes egésze. Egyszerűen csak azt kell felismerni, hogy szervezkedéssel képesült a kapitalista osztály a társadalmi javak megtartására és aszerint a dolgozók szervezkedése az IWW-ban képesíteni fogja arra, hogy az általuk termelt javakat maguk között osszák meg és egyszer és mindenkorra véget vessenek az egyre megismétlődő gazdasági változásoknak. Erre csak maguk a dolgozók lesznek képesek és nem mások. Szemlélő. Henyey Béla Az amerikai magyar munkásmozgalom maradiv szárnyának volt aktiv tagja a békebeli időkig a Budapestről kivándorolt Henyey. Az SP-ből kommunistává lett Uj Előrét nem követte romboló taktikájában és az utóbbi években egyedül a dalosok között tevékenykedett. Március harmadikára virradóra reggelre szivbénulás ölte meg. Az Általános Munkás Dalárda helyiségében ravatalozták fel, ahonnan a daltársai temették. A 60 esztendős Henyey holttestét elhamvasztották.
