Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-04 / 729. szám
1933 március 4.s BÉRMUNKÁS 3 oldal Mit mondanak a “Technokraták”? J. HORVÁTH, (Cleveland, 0.) fordítása. NYERS ANYAG Raktáron levő nyers anyagunk elégséges ahoz, hogy a végtelenségig lelassítsa a felépülést. Van elég rezünk kézen annyi, hogy két évig bányászni nem szükséges. Van gyapotunk annyi, hogy a jövő évre egy akernyi terület beültetésére se volna szükség. A gummi fogyasztás alacsonyabb mint tiz évvel ezelőtt bármikor volt, jelenleg van belőle annyi, hogy a keresletet 15 hónapig kielégítheti. Pár évvel ezelőtt 68 millió tonna vas ércet szállítottunk a nagy tavakon, ebben az évben 3 milliót szállítottunk és van annyi készenlétben, hogy egy évig vagy tovább is elégséges. A helyzet szélsőségesen komoly, de gazdászaink, prófétáink, választott vezéreink még mindig a vágyak teljesülésének reményében kéj elégnek, gondolják, hogy imitt amott kifoltozva elodázzák a a megoldásra váró kérdést, egynek sincs bátorsága lete- perni a valódi problémát. A Technocrácia nem állítja, hogy a jelen lefelé való csu- szamlást meg állítani nem lehet. Az infláció, mellyel nagy mennyiségű vásárló erőt lehetne befecskendezni az üzleti folyamatba, természetesen eredményezne némi felfelé való lendülést, ha a vásárlást ingerelni lehetne minden vonalon, de ennek az adagnak szükség- szerüleg nagynak kellene, hogy legyen. A nyomasztó helyzet túl hosszan tartó ahoz, hogy egy kicsi adag használjon. Csak egy rövid életű jólétet az egészben amit remélhetünk, és amit követne egy éles mély billenés lefelé. Nem szabad elfelejteni, hogy a lefelé való billenés a jelen nyomasztó helyzetben négyszerié nagyobb mint a történelem bármelyik más krízisébe volt. Ez nem egyszerű üzleti pangás. A Technocrácia azt tartja, hogy Amerika egy korszak zárlatához érkezett és aminek a tényleges bezárása annak az időnek a hosszától füg, amit a mesterséges ingerlést okozó befecskendezés képes kitolni. Az idő rövid, a felismerés napja minden héttel közelebb jut. De vissza térve az első feltevéshez kérdezhetjük, hogy miért van Amerika egy korszak végén? Először is a legnagyobb fontosság tanulmányozás alá venni, hogy mitörtént az erő fogyasztás utján. 1800-ig amióta az ember ezt a földet lakta egy hosszú korszakon keresztül, egy szilárd társadalmi helyzet létezett, melyben a munka minden fajtája az ember erejére volt korlátozva. Az ember volt az egyedüli gép. Jött a gőzgép, később a villamosság, hogy meg szaporítsa az ember munka képességét. A Technocrats azt állítják, hogy a modern turbinák 300.000 lóerő képességgel, a nap huszonnégy órájában 9 millió ember erejének megfelelő erőfordulatot tesz meg. Amerika ez időszerint fel van szerelve egy billió beállított indító lóerővel. Ha ezt az erőt működésbe hoznánk megfelelőleg a tartalmához, annyi munkát tudnánk vele elvégezni, ameny- nyihez az eredeti munkaerővel végezve az egész emberiség számának ötszörösére volna szükség. A termelési képességünk minden vonalon az egeket karcolja, amig az ember ideje, egy termék egységnél és az összes emberi idő egy adott iparnál állandóan esik, addig ma képesek vagyunk többet termelni, mint valaha. És mert a gépek ezt a munkát végezni bírják, igy nem tudjuk elhelyezni 50 százalékát tizennégy millió munka- nélküli munkásnak még akkor sem ha a gyárak az 1929 év termelési gyorsaságával működnek. A jelen lefelé való csúszással 1934-ig a munkanélküliek száma meg fogja haladni a 20 milliót, minden más egyébb zavar nélkül is. Amig a foglalkoztatottak száma kevesbedik addig az adóságunk emelkedik mind magasabbra, meghaladva a 218 billiót amiért a felelősséget a jövendőre próbáljuk hárítani. Minden azt bizonyítja, hogy áru rendszerünk morzsolódik. Addig minden elég tűrhetően irányult amig az ember a szilárd társadalmi helyzetnek volt képezője, és egyforma megszokás után szolgálta azt, egészen a 130 év előtt beköszöntőt erő civilizációig. Ma már biztos, hogy a technológiának az áru rendszerrel való ütközete, érvénytelenítette az összes részvények, kötvények, bankbetétek, biztosítékok, betáblázások és az árurendszer más egyébb fügvényének jövőjét. Az IWW elpusztíthatatlan Az Industrial Workers of the World, a kapitalizmus leghatalmasabb ellenfele, mert a felszínen levő hangulatokban nyilvánul meg, nem gyökér nélküli puhány, amelyet a társadalmi és politikai élet szele tetszés szerinti irányba terelhet, hanem a proletáriátusnak legtisztább és legközvetlenebb, megtestesült tiltakozása a kizsákmányoló rendszer ellenében. Gyökerei belenyúlnak a társadalom gazdasági alapjáénak legmélyebb rétegeibe. Szerkezete azonos a gazdasági életnek, a termelésnek formájával. Nem a szerint alakul, hogy kinek mi a politikai nézete, vallási felfogása, avagy erkölcsi érzéke. Hanem azon mód szerint kell életre, hogy kinek mi a gazdasági funkciója a termelésben. A bérmunkást a termelésben, az IWW összeforrasztja megszervezi, éppen olyan formában, mint amilyen formában a kapitalizmus a termelésben felsorakoztatja a bérmunkásokat a kizsákmányolás érdekében. Mint minden idők társadalmi rendszere a kapitalista társadalmi rendszer is a gazdasági viszonyokból nyeri formáját, tartalmát és életét. Nem a társadalomban uralkodó nézet a mérvadó. Nem az jön számításba a fejlődés törvényszerűsége előtt, hogy az emberek külön-külön vagy csoportonként milyen nézetet vallanak: hogy mi a véleményük az őket körülvevő dolgokról, legyen az akár társadalmi, akár gazdasági kérdés. A modern munkásmozgalom a társadalmi egyenlőtlenség megszüntetése érdekében folyó harc. Ami egyet jelent az emberek egymáshoz való viszonyának megváltoztatásával. De ezt a viszonyt nem kezdhetjük azáltal, hogy az egymáshoz való viszonyunknak gazdasági törvényszerűség és gazdasági viszonyok által megszabott kereteit itt-ott kitörjük. Forradalmi program-e a kisgazdák megmentése? Ezzel a napirendel hirdettek az elmúlt szombat estére nép- gyülést Cleveland west sidei munkástársaink és párnapos agitáció dacára az Általános Munkás Dalárda nagyterme megtelt hallgatósággal akik előtt Wiener Andor munkástárs másfél órás előadás keretében fejtette ki, hogy miért nem lehet programja a kisgazdák vagy háztulajdonosok megmentése a munkás mozgalomnak. Ismertette a tőke és a pénzvilág különleges helyzetét és nagyszerű összehasonlításokkal illusztrálta a megmentés lehetetlenségét. A hallgatóság minden tagja megérthette, hogy azok, akik mégis azt hirdetik, hogy ezeknek a proletároknak életük keresményét, a házukat vagy telküket, amelyek a felhozott bizonyítékok alapján jégre lett építve, amely a tél dacára is erősen olvad a ház és telek alatt, megmentik, tudatosan hazudnak és csak önmaguk eltartására használják ki az emberek hiszékenységét. Ismerteti az IWW célját és programját, amely az egyedüli eszközt mutatja a munkásoknak arra, hogy MINDENKINEK meglegyen a kívánt otthona és jóléte. Ennek a megszerzése a munkások millióinak a szervezkedésén alapszik. Hogy ez mielőbb megvalósulhasson felhívja a hallgatóságot arra, hogy csatlakozzék az Nem változtathatjuk meg társadalmi helyzetünket azáltal sem, ha hangosan beszélünk s a kapitalizmust mindenféle gúnynévvel illetjük, vagy ha betyárosan káromkodva öklünkéi fenyegetjük meg. Yericho falai összeomlottak a harsonák hangjára, de a kapitalizmus acélvára nem fog összeomlani a munkásoknak a jótékonycélu intézmények ostromlására és éhségmarsok, városháza előtti tüntetések káromló szavára: Szervezett erő kell-hozzá. A társadalmi egyenlőséget megteremteni nem lehet tehát azzal, hogy az emberek egymáshoz való viszonyát szabályozzuk, vagyis azáltal, hogy a társadalmi viszonyokat javítsuk, foltozgatjuk. Hanem csupán egy mód van erre: a gazdasági rendszer megváltoztatása. Mert az emberek társadalmi helyzetét és viszonyát gazdasági létük szabja meg. A gazdasági viszonyok megváltoztatása a mai ipari termelés korszakában csak ipari szervezetek által lehet. Az IWW ezt az alapvető munkát végzi. Lépésről-lépésre való kitartó munka mellett szerzi meg az ipari ellenőrzést. S amilyen mértékben ellenőrzésébe veszi az iparokat, olyan mértékben szűnik meg a kapitalista osztály hatalma. Az IWW nem kerget délibábot nem ül fel hangulatnak. Senki és semmi sem térítheti el ama elhatározásától, hogy az ipari szervezkedés erejével kihúzza a kapitalizmus alól a talajt. Az IWW nem akar vérontást, nem akar lázadást, nem akar erőszakot. Az IWW ipari szervezkedést akar, ipari forradalom utján ipari demokráciát. Csupán az ipari, a gazdasági egyenlőség teremti meg a társadalmi egyenlőséget. Az IWW benne van a termelésben, az iparokban. Ha elpusztítani akarnák magát a termelést kellene elsöpörni. Ezért elpusztíthatatlan az IWW. IWW-hoz, hogy legyen annak szerves tagja. Az alakulóban levő west sidei csoport egy uj taggal szaporodott ezen gyűlés alkalmával is. Novák mtárs felszólítására, aki a gyűlést is vezette a jelenlevők $6.70 centet adtak össze a szervezési költségekre. Tudósító. ..1929-ben 8 millió 742 ezer 761 bérrabszolga, 11 billió 521 millió 631 ezer 54 dollár bér fejében termelt 69 billió 471 millió 515 ezer 929 dollár értékű árut. Csodálatos-e ha a további termelés már abban az esztendőben összeroppant. A géprendszer fejlődése csodákat müvei. A legnagyobb csoda a munkásosztály éhhalál szembeni közömbössége.
