Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-04 / 729. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 március 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2 TO One Year ..................... $2.00 Félévre ......................... 1.«. 0 Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS__________OF THE WORLD Gépek az ember helyet Fenyeget-e az a veszély, hogy az automatikus gépek felváltják az emberi munkaerőt az iparban? • A tudósok és technológusok rámutattak, hogy a kilowat órák mint helyettesítik az emberi órákat a termelés nyilvántartási iveken és azt állítják, hogy a jövőben még nagyobb mértékben fog ez történni, melynek bizonyítására készen állnak. Számításaik egyrésze már nyilvánosságra került, azonban eddig válaszolatlanul maradt. A munkásságnak nem feltétlen szükséges a statisztika bámulatra méltó számadataival bizonyítani, hogy a modern gépek, mint fosztják meg őket a munkaalkalmaktól. Ezen tény bizonyítéka kézenfekvő. A tapasztalat — a keserű tapasztalat — győzött meg bennünket arról, hogy ez valóság és az ellenkezőjének állítása valótlanság. A munkásság az összes iparokban, a földmiveléstől a bányák, vasutak, cigaretta készítők és telefon kezelőkig nem szorulnak annak bizonyítására, hogy újabb gépek beállítása munkásokat dob az utcára. Csak a nemzetgazdászoknak van kételyük eziránt, azonban az összes ekonomisták annyira hitelvesztettek, hogy sem kételyeiket sem pedig ajánlataikat senkisem veszi komolyan. A technológusok, éppen úgy mint a munkások, hivatásuknál fogva közvetlen összeköttetésbe vannak az iparokkal és igy hivatottabbak a tények megállapítására, mint az ekonomisták. És a technológusok azok, akik a helyzet tüzetes analizálása után számokkal jönnek elő. Ha ezek a számok csak félig tartalmazzák az igazságot, még az esetben is elég komoly a helyzet. Több millió közülünk akik ma munkanélkül vagyunk, soha többé nem juthat munkához és talán még a gyermekeink sem. A munkanélküliség, mellyel ma állunk szembe, különbözik minden előbbi munkanélküliségtől. Szélesebb körű, idültebb és pusztitóbb. Nem idényszerü, nem csak egyes foglalkozási ágakat érint és nem psychológiai. Ez az igazi, melyet úgy neveznek, hogy “technológiai munkanélküliség” és sem az ekonomisták, sem a filozófusok, sem pedig a politikusok nem találnak megoldást. Ez az egyik oka, hogy annyira hitelt vesztettek. És ez egy jó ok a munkásságnak, ha élni akar, hogy tanuljon és megértésre a fennálló helyzetet és aztán, mint a legjobban szenvedők, vegyék a saját kezükbe a dolgok intézését. Vagy ezt teszik, vagy pedig a szenvedések áradatát fogják átélni úgy a jelen, valamint a későbbi, méreteiben sokkal nagyobb kríziseknek. Mivel az emberiségnek oly nagy hányadát és oly nagy kiterjedésben érinti, a technológiai munkanélküliség a legfontosabb probléma, mellyel az embersiség valaha is szembe állt. Ezen problémának megoldásától nemcsak a folyton növekvő munkanélküli seregnek a sorsa függ, hanem a jövője a szervezett társadalomnak. A gépek kihívására valamely módon válaszolnunk kell. Ha valaki a szemét behunyta az nem segít, sem el nem hárítja, a hazugság sem segit és az sem ha fütyülünk, hogy a bátorságot fenntartsuk. És professzionális “éljenzők” kórusának sivitó és hipokrata ordítása csak súlyosbítja a sérelmeket. Ezen lárma inkább konfúziót teremt, ahelyett, hogy a tisztánlátást eredményezné és megakadályoz minden ésszerű megoldást. Fenyeget-e tehát a veszély, hogy az automatikus gépek felváltják az emberi munkaerőt az iparokban? Amikor a munkanélküliség a fantasztikus magasságba nyúlik és a világ lakosságának mind nagyobb része az éhség, nyomor és nincstelenséggel áll szembe, a világ megrettenve áll ezen aggasztó kérdés előtt. TECHNOLÓGIAI MUNKANÉLKÜLISÉG. Egy bizonyos, hogy mielőtt a gépek bevonultak a termelésbe, a munkanélküliség nem hallott és nem álmodott valami völt. A gép és a munkanélküliség egy időben jelentek meg a világ eseményeinek színpadán. Azóta elválaszthatatlan szövetségesek. Ami még figyelemre méltóbb, hogy együtt haladnak, egyetlen irányba — az emberi órák teljes felváltására az iparokban, a kilowat órákkal. to Az ipari forradalom korábbi éveiben, amikor a gyorsított termelés még nem fejlődött az ipar művészetévé, ez a folyamat természetesen nem volt oly feltűnő. Azonban az uj találmányokkal és minden uj “munkamegtakaritó” eszköz beállításával az emberi munkaerő és szakképzettség, mind nagyobb mértékben vált feleslegessé. Figyelemre méltó, hogy a polgárháború előtt Amerika népe túlnyomó részben földmivelő volt. A gépek bevonulása az iparokba és mezőgazdaságba aztán, kezdte kiszorítani az emberi munkaerőt. A gép felváltotta az embert és megsokszorozta a termelést. Ez alatt az idő alatt és egész a jelenig más terjeszkedő iparok, mint a fa feldolgozó és épület ipar ellensúlyozta a munkanélküliséget. így folyt ez amig a rádió és automobil ipar képes volt foglalkoztatni azon munkásokat, akiket más iparokból már a gépek kiszorítottak. De ennek is a végére értünk. A tömegtermelési folyamat automatikussá vált és az emberi munkaerő feleslegessé. Uj foglalkozási ágak nem nyíltak, ahol a gép által felváltott munkások elhelyezkedhessenek. A lehetőség utjának kapuja végre és beláthatatlan időre bezárultak azok előtt, akik arra voltak kárhoztatva, hogy munkaerejüket bocsássák áruba, hogy élhessenek. A technológiai munkanélküliség, mint a modern kornak állandó kifejezője a színre lépett. Az érdeklődőkhöz! CAMINO, CAL. — Amint látjuk és napról-napra jobban is érezzük, a jelen helyzetet, amely hova tovább gondolkodóba ejti még az oly elemeket is, akik a legmélyebben átvannak hatva a beléjük plántált polgári felfogással. Bárhol alkalma nyílik egy IWW-istának, ezen elemekkel nem kell szóba bocsátkozni. És ők figyelnek, hallgatnak. Még némelyek kérdéseket intéznek a vele szemben állóhoz. A kérdezett örömmel, tőle telhetőén megmagyarázza, a legrövidebb utat, amely kivezeti ezen vállságos helyzetből.. Persze a válasz csak is az lehet, hogy szervezkedj, és szervezkedj úgy, ahogy a mai modern berendezkedés azt megkívánja. Pedig^ a mai ipari berendezkedés modern, és modern ipari szervezet képes csak vele lépést tartani. Tehát nekünk bérmunkásoknak ipari szervezkedésre van szükségünk mert csakis igy, érhetjük el azt a rég várt pil- lanatott, amikor felemelt fővel vígan járhatunk ezen a nagy sártekén, ahol és amikor minden termelő a terméke teljes gyümölcsét élvezi. De ennek az eléréséhez és megvalósulásához, aktivitásra van szükség. Minden bérmunkásnak szervezkedésére. És miért van minden bérmunkásra szükség ezen cél eléréséhez ? Mert ez valamennyinek közös érdeke és közös érdekünket csakis közös erővel valósíthatjuk meg. Mert a kivívott eredményt is közösen élvezzük. Ahogy ezt az IWW már 27 éven keresztül hirdeti a bérmunkásoknak. Tehát az alkalom meg van a tanulásra, az IWW a Bérmunkáson keresztül, megadja az alkalmat ezen nemes eszme felismerésére. Olvasd a Bérmunkást! Sajátidsd el az eszmét. Terjeszd és legyél a munkás hadseregnek egy harcossá, ne pedig a tőkés rendszer szekértolója. A. P. Előadás és Tánc lesz Detroitban most szombaton, március 4-én, este 8 órai kezdettel az IWW Hallban, 3747 Woodward-on. Belépő dij csak 25 cent, amely hogy egy kellemes estélyt nyújt módot ad arra, hogy tovább végezhessük a detroiti munkások között az IWW tanítását -és a szervezés munkáját. A Bérmunkás minden olvasóját és azok barátait ezúton is meghívjuk ezen estélyre. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
