Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-02-25 / 728. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 február 25. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. 1914-BEN Magyarországon 12 órás munkaidő alatt egy bányamunkás (vájár) óránként 1.8 métermázsa addig ma 8 órás munkaidő alatt óránként 2.7 métermázsa szenet termel. De mig 1914-ben az átlag munkabér 4 pengő 72 fillér volt ma annak dacára, hogy a bányabárók lényegesen drágábban adják el a szenet a munkabérek 2.50—3 pengő közt váltakoznak, hogy félreértés ne legyen ez nem métermázsánként hanem napikeresetként értendő. — A bányászok szakszervezeti tagok. A DUNAGŐZHAJ ÓZÁSI Társaság (német vállalat) pécsi bányájában a bányászokat most esketik fel a “nemzeti munkahadsereg” részére. Aki erre nem kapható repül. .. A FRANK HAMISÍTÓK, mint a magyar képviselőházban elhangzott mind fontos állami hivatalhoz lettek juttatva. (Ha proli 5 dgr. szalonnát vesz hamis pénzért ülhet érte börtönben és utánna rovottmultu- ként van kezelve.) MAGYARORSZÁG: összes külföldi adóssága 3774 millió svájci frank. Az évi kamat és tőketörlesztés 248 millió, egy lakosra esik 432 sv. frank: A kölcsönt azonban e kurzus urai emelték el mig a nép nyögheti azt. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 60.- 000 lakosa közül 15.00 ember néz farkasszemet az éhhalállal. SZEGED: Lásd mint Hódmezővásárhelyen 6.000 ember. BUDAPESTI Hatósági Munkaközvetítő hivatala jelenti nov- 16-án: Foglalkozást kaphat 106 munkás: Foglalkozást keres 4172 munkás. PÁPA: özv. Pintér Antalné I közönséges levélben 200 $-t I kapott Amerikából. Ezt beváltotta Berger Manó kereskedőnél : Bergert letartóztatták, özv. Pintér Antalné ellen eljárást indítottak “fizetési eszközökkel való visszaélés” címén. A $-t ugyanis a kormány jogosult megvenni a neki tetsző árért és ha másnak adják el bekaszlizzák az illetőt. Kell a nemes valuta a fasizmusnak. .. KENYÉRADÓ: Fejenként és évenként 10 pengő kenyéradót fizet Magyarországon minden lakos. Ezt a pénzt a búzaáron felül a földbirtokosok kapják szegények... A HADIROKKANTAK számára nincs pénz. Ellenben például Budapest az utolsó 12 évben egyházak céljára sokkal többet költött mint Európa bármelyik fővárosa. A nyolc hitfelekezet ezen felül évente 15 millió pengőnél többet hajt be a hivőkön (erőszakkal) amely összegről nem számolnak el, hogy arról ne is beszéljünk, hogy mind óriási földbirtokkal rendelkeznek ... A maszlagolásból tehát még jól meglehet itt élni... A BÉRÉRT dolgozók hatféle adó címén évente 54 millió pengőt izzadnak ki ezzel szemben a földbirtokosok sokkal szélesebb rétege mint “történelmi osztály” 58 millió pengőt fizetne illetőleg kellene fizetnie. De nem fizet. Emiatt persze az adók nem folynak be és az igy elmaradt adót a prolikon igyekeznek újabb ci- meken bevasalni. AZ ÖSSZESSÉG adófizetéséből föntartott egyetemeken az egyetemet elözönlő lumpen- burzsuázia csemetéi tanulás helyett verekedésekkel tölti az időt. Debrecenben legutóbb 300 ilyen szellemi idióta 2 másval- lásu hallgaót véresre vert, miközben női hallgatókat is ösz- szevertek és rugdalták ezek a dédelgetett parazitikus agyú gyerkőcök. A rendszer oszlopai erre a két összevert egyetemista közül az egyiket két félévre kizárta az egyetemről mert “gyávaságnak” merte bélyegezni a “történelmi osztály” gyerkőceinek eljárását... Ezt nevezik Magyarországon tanulási szabadságnak? óh márciusi ifjúság szégyenpir kell, hogy utódaid miatt ellepje orcádat. ALMÁSKAMARÁS. Egy szabóra akinek ennivalója sincs 31 p. 90 fillér adót vetettek ki. Mivel persze a “történelmi osztály” helyett ezt megfizetni nem bírta kiment a végrehajtó megfelelő fegyveres kísérettel. A család áll a férj, feleség és a gyerek. A berendezés: egy ágy, egy dunna, három párna semmi más. Október 22-én: Az asszony ágyban fekvő beteg, a férj megakadályozza, hogy felesége feje alól a párnát ki- ráncigálva elvihessék. Csendőrség, szurony a férj mellének, a bölcsőben fekvő gyerek alól kirángatják az egy párnát és az adóba, hogy egyházi célokra és egyetemi menzákra jusson elvitték... BÉKÉSCSABA. A merkur szövőgyárban 350 munkás a bérlevágás miatt sztrájkba lépett. NYÍLT LEVELET irt Budapesten egy nyomdász, amelyben többek között azt irta, hogy a profitról való termelési rendszert meg kell dönteni, hogy szükségletre termeljen a munkásság. Két hónapi fogházra ítélte a bíróság... Orvosi előadás New Yorkban Most vasárnap 26-án délután 3 órakor a Bérmunkás Otthonban (200 E. 85 Str.) Előadó: Emil Klein. Tárgy: Az orvosi kezelés költsége és problémája. Kérünk tömeges megjelenést. Tisztelettel: A bizottság. Az élet Senki sem tud vissza emlékezni születésére, szinte öröktől fogva vagyunk. De még az idő sem változott életünk során, mindig olyan szürke, bo- rongós volt az ég felettünk, mint ma. Néha egészen beborult előtünk ege, menydörgött és fényes villámok cikáztak keresztül a barna felhők bizonytalan határain. Azután eső, szélvihar csap- dosta arcunkat és mi bambán ösztönszerüleg letörültük és ballagtunk tovább. Honnan jövünk? Hiába tekintünk vissza, csak egy görnyedt asszonyt, s tán egy összetört férfit látunk a hátunk mögött, a szüleinket. Úgy mondják ők, és mi nem kételkedünk szavaikban, — némelyikünk mögött meg senki sem áll, csak mások mondják neki, hogy egy asszony szülte, aki meghalt, vagy világgá ment, de biztosan volt. És mi ezeket elhisszük, nem kötözködünk tovább, hogy miért szült anyánk — tán ő sem tudná — hanem tudomásul vesszük és hallgatunk tovább! Hová? A múlandóságba!... Két határkő jelzi az ember útját, egyiket a születésénél hagyott, a mit sohasem látott, a másik a sírnál várja, amit sohasem fog meglátni. Ezt az utat kell mindenkinek megtenni, sétálva, vagy törtetve, de előbb senki sem ülhet le, és tovább senki sem mehet, e két pont köze az élet. Némelyeknek hosszabb, másoknak rövidebb az élet útja, de aki futva törtet rajta, az mindig hosszabbnak találja, mint aki csak almatagon ballag a vég felé! Vannak ezrek, milliók, akiknek jobb volna mindjárt a bölcsőből ugrani a sírba, mint egy hosszú életen keresztül futva keresni a nyugalmat, az elmúlást. Pedig csak egy élete van mindenkinek és ha azt elveszti. vele veszett el a világ is részére! De hát élet-e az ami teher? Élet-e az, ami fáj, ami szenvedést okoz?... Kérdezzétek meg a sebeshá- tu igavonó barmot, hogy szereti-e a jármot, ami az ő élete? De várjatok csak! Ne kérdezzetek senkit, majd én foglak kérdezni titeket: Siró, árva gyermek, aki több verést kapsz, mint kenyeret, aki mindenkinek útjába vagy, akit férgek kínoznak és szeméten szedett rongyaid nem védenek meg az idő viszontagságaitól, akit soha nem mel- lengetett a szerető édesanya védő karjai, örülsz-e az életnek? Serdülő leányka, kinek szülei a gyárban vannak és édesanyád helyett kisebb testvéreidet kell gondoznod, a lakást rendbe tartani, s gyönge, fáradt testedet kora reggeltől késő estig nehéz munkával gyötörni: szeretsz-e igy élni? Vagy ti apró munkássereg, kiket az iskolától elvont a gyár: kik soha nem játszadoztatok a szabadban: nem futkostatok napsugaras tavasszal lepke után a gyepen: nem bujkáltatok az erdőben: nem örülhettetek soha szép uj ruhának, hanem az ócska piacon összeszedett rongyokba bujtatott kora reggeltől késő estig húzzátok az igát a gyárakban, vágj bányákban: szépnek találjátok-e ti az életet, örültök-e neki? Vagy te munkaképtelen, csonka koldus, aki ifjú nyomorult életedet szegény munkástársaid alamizsnáján tengeted: örülsz-e te az életnek. És te negyven, ötven év terhe alatt nyögő, fehérhaju aggastyán , kinek remegő kezéből kihullott a munkaszerszám, aki mindig szorgalmasan dolgoztál, és ma még sincs betevő falatod sem, érdemes volt-e oly korán agyongyötörni magadat a dologgal, tud-e örülni az életnek? Élét?! Hát élet a munkásember tengődése? Hiszen már az édesanyánk méhében kezdjük életkálváriánk vesszőfutását! Hány magzat lesz csenevész, vagy nyomorék azáltal, hogy a terhes anya az utolsó pillanatig dolgozik a gyárban, varr, sző, vasal, mos és koplal, hogy mikorra lebetegszik, legalább egy hétre biztosítva legyen számára a szegényes táplálék és hogy néhány rongydarabot megtakarítson a jövevény számára! — És a születés után hány csecsemő lesz megfosztva az anyatejtől! Olyiknak anyja eláll szoptatósnak valamely úri dáma gyerekéhez, mert az uri- asszonyok jobban féltik bájaikat, mint kölyküket és mert az uriasszonyoknak nincs idejük gyerekekkel bajlódni, azok nak színházba kell járni, mulatni és vendégeket fogadni, stb. A szegény asszonynak pedig kenyér, ruha kell, hogy él- hesen, hogy porontyát felnevelhesse: azért kell eladni teNe hiányozzék a munkás házból a Bérmunkás Naptára!
