Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-02-25 / 728. szám

1933 február 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal DETROITI HÍREK KÉTFÉLE IGAZSÁG. 3 millió éves teve csontvázat találtak Nebraska államban William Clements, egy 20 éves fekete, rablási szándék­kal megtámadta Morris Eck- hornt aki revolverrel próbált védekezni, s Clements meglőt­te, igy a banditát életfogytig­lani börtönre ítélték. Vincent Hoesel egy detectiv, más társával egy nyomorék betörőt David Kántort, a police állomásról kivitte egy elha­gyatott Allybe ahol össze ver­ték és agyonlőtték. Most fel­mentették és vissza adták ne­ki a jobját, hogy több ilyen nyomorék tehetetlen, sőt ép­egészséges embert lőjön agyon. Mert ha szabad volt egy nyo­morékot agyonlőni akire nem tudták ráfogni, hogy elakart szaladni, mennyivel inkább agyonlőhet egy olyan embert, akiről eltudják hitettni, amint Kantorról is elakarták, hogy elakart szaladni. MUNKÁSOK ÜLDÖZÉSE. Most az egész világ szeme ezen nyomorult város felé te­kint, nem csak azért, mert a rabszolgák ezrei léptek sztrájk­ba, megunva a nyomorúságot, a rossz bánásmódot, de azért is, mert a kapitalista osztály alapintézményének a bankok­nak a rodhat hulláját kényte­lenek voltak közszemlére kiten­ni, igy remélem érdeklődve te­kintenek a kisebb események felé is. Kis eldugott hirec^kékben jelentik, hogy több száz elfo- gatásra van kilátás, a radiká­lis munkások ezreit akarják deportálni, minden bűnért hi­báért még a bankok bukásáért is azokat teszik felelőssé, s vagy 8 munkást elfogtak s az­zal fenyegetik őket, hogy de­portálják. Ellehetünk készülve nagyobb üldöztetésekre mert azzal akar­ják a mai rendszer hibáiról s bomlásáról a figyelmet elterel­ni, hogy fogják a radikális munkásságot okolni érte, s amint az itteni sztrájkokból kifolyólag is, nem a 16 centes órabéreket, hanem a radikális agitátorokat okolták a sztrájk miatt. Van egy piszkos alak, akit jól ismerünk még a Pal­mer raidek alatt 1920-ban vé­gezte piszkos munkáját a mun­kások ellen, most is ez a gyász­alak van a razziák megett, s szeretne minden bevándoroltat deportáltatni, csak ő maradna bevándorolt az egész Ameriká­ban. A KORMÁNYZÓNK IS CSŐD­BEN VAN. Nem politikailag, hanem gazdasági csődben van és már fizetését foglalják le a hitele­zők. Ezek között, Frank Free­man fiinti lakos, 8 ezer dollár értékében már kapott is bírói rendeletett, hogy felveheti a Comstock kormányzónak járó fizetésnek egy részét a februá­ri “pedálból.” Comstockot még a megvá­lasztása előtt támadták, hogy teljesen csődben van és fünek- fának tartozik, amit be is is­mert és talán éppen a hitele­zői agitáltak legjobban a meg­választása érdekében, hogy ez­által a jó fizetésből majd csak képes lesz a kormányzó ur tör­leszteni, s úgy látszik nagyon Denver, Coloradoból jelen­tik, hogy Nebraskában talált, 11 teve csontvázat a coloradói természeti múzeumban fogják felállítani. A tevék bár éppen olyan for­rná juak s szervüek mint a sza- harai tevék, csak sokkal ki­sebbek, éppen úgy mint az ős­kori lovak is csak egy harmad nagyságúak a mai lovakhoz hasonlítva, igy a tevék is 3 láb magasságúak. A kutatások után bebizonyo­sodott, hogy Nebraskának ezen része sok-sok évvel ezelőtt ho­mok sivatag volt. Ahol a te­vék nagyobb csordákban jár­tak és éjszakára visszatértek egy helyre, ahol összehuzódva töltötték az éjszakát részben, hogy a ragadozó vadállatoktól, védjék magukat, részben, hogy a gyakori homok viharoktól is védve legyenek. Egy nagyobb homok vihar következtében, lettek ezen tevék is eltemetve, igy csoportostul és megőrizve elég ép állapotban az utókor részére. Azon réteg melyben a csontvázakat találták a J. D. Figgins, a coloradói muzeum igazgatója szerint a “miocéné” korszakból való, 3 millió évvel visszamenőleg. A coloradói múzeumban van sok hitelezője volt, igy megvá­lasztották. És mostan akarnak osztozkodni a fizetésen, de Comstock azzal védekezik, hogy állami alkalmazottnak nem lehet a fizetését “garnish- olni,” de a bíróság másképpen határozott. Archie egy mammooth elefánt csontváz is kiállítva, melyet ugyancsak Nebraskában talál­tak és tudományos néven, ar- chidiskoden meridonalis ne$b- raskensis néven ismernek, de csak 20 ezer évvel ezelőtt élt, igy csak a múzeumban talál- kozhatik honfitársával aki 3 millió évvel ezelőtt ugyancsak ezen a vidéken élt, de egész más talaj növény s éghajlat alatt, mivel azóta a homoksi­vatag mélyen el van temetve s már archie idejében is dusnö- vény világ volt. így van az, nem csak az ál­lat, s növény világ változik, de még a föld minősége s fekvése is, ahol homok sivatag volt. Évezredekkel ezelőtt, most ter­mőföld, s ahol az egyiptomi s régi történelmi népek termel­tek búzát s más élelmiszere­ket, most homok sivatag. He­gyek, szigetek emelkednek és sülyednek, állatok, emberek, s rendszerek pusztulnak el és születnek, s amilyen nagy idő külömbség van a nebraskai te­ve élet ideje s a mai ember kö­zöt, éppen olyan nagy külömb­ség van a társadalmi rend­szerek között is, bár eddig na­gyon lassú, igy a modern idők­kel nem tartott lépést a tár­sadalmi átalakulás, de ma ami­kor a technikai átalakulás mér- földes lépésekben halad, úgy a társadalmi átalakulást is teljes erőnkkel kell elősegíteni. Mert ha nem úgy mi is a tevékhez és archiehoz a mammooth ele­fánthoz kerülünk a múzeum­ba. Vi. jét csecsemőjétől, aki az édes­anyja teje helyett üvegből szívja a vizes tejet vagy a kendőcsücskébe kötött cukros- vizbe mártott kenyeret! Olyiknak anyja pedig amint egy kissé megerősödik a szü­lés után, másra bízza gyerme­két: a nagyobb gyerekre, vagy az öreganyjára, vagy tán va­lami angyalcsinálóra és újból kezdi huzni az igát. így nevelődik fel a proletár gyermek, amelyik elég szívós, hogy bele nem pusztul a gon­dos ápolásba. Nagyon kevés munkás gyermeke élvezheti tel­jes mértékben az édesanyja te­jét és még kevesebben része­sülnek az anya gondos ápolá­sában, mert ha az anya otthon tölti idejét a gyermekei köré­ben, akkor is kénytelen vala­mi házi munkával, varrás, mo­sás stb. hozzájárulni a férj ke­resetéhez. így élvezi a munkásember a csecsemőkort a bölcsőben, amit sokszor egy ócska kabát helyetesitt a szobának neve­zett odú valamelyik sarkában: azután ha már járni tud, ki­kerül az utcára, a porba, a sze­métbe : kitéve elgázolásnak, fertőző betegségnek, kutba- esésnek stb. A szülők vajmi kevés gondot fordíthatnak rá, legfeljebb megverik, ha az elavult ócska rongyokból összetákolt ruhá­ját eltépi, vagy ha valami kárt csinál. Pedig kárt csinál min­dig, ha játék közben hangosan kiabál, vagy nevetgél: ha egy virágot letép, ha fára mászik: ha rálép a gyepre: ha a gyü­mölcsöstől valamit elcsen: ha a háziúrnak nem köszön: ha a szomszéd macskáját kergeti: ha a falat leüti vagy összefir­kálja: sokszor azért is kikap, ha kenyeret kér! S alig éri el az öt, hat évet, már kora reggel ott áll az ut­casarkon, újságot árul késő es­tig, vagy otthon dolgoztatnak vele. Azután pedig betaszitják a gyárba, avagy a bányába és ki sem kerül onnan, mig meg nem bénul, vagy munkaképte­lenné nem válik! azaz, hogy né­ha bizony kikerül, ha már el­érte a férfikort és sokszor na­gyon sok fáradságába kerül, hogy ismét bekerülhessen, hogy ismét munkához juthasson! Ez a jó gyermek pályája, sok azonban rossz útra tér: csavargó lesz: könnyebnek ta­lálja az életet, ha azt csalás­sal, lopással, vagy betöréssel szerzi meg, mint az örökös munkával. Ezek után megismerkednek a börtönnel, s ha nagy ambíció van bennük, még az akasztófá­ig is felvihetik! Az ilyen gyer­mekek szégyent hoznak a csa­ládra, mindenki megveti őket, még az édesanyja is követ dob rájuk! Pedig ők is éppen olyan ár­tatlanok, mint akit a gyárban törnek össze a gépek kerekei. Azok is, ezek is, éppen csak élni akarnak! Gondolkozzatok csak, ha minden gyermek kellő ápolás­ban és nevelésben részesülne: ha minden ember játékkal tölt­hetné gyermekéveit és minden gyermek részére nyitva állna az iskola, melyben az élethez szükséges ismereteket taníta­nák és onnan minden ifjú a neki tetsző pályát választhat­ná: —és ha pályáján való mun­kálkodás minden embernek egyforma jólétet biztosítana, vájjon akadnának-e betörők és gyilkosok ? Nyomorúság és örökös mun­ka vagy börtön és örökös ret­tegés ! Hát csak ez volna a pálya? Óh nem! Hosszú idők tapasztalatainak fáklyatüze ég előttünk, lobogó fénye átvilágít az évezredes éj­szakán, ezreket, milliókat ver fel sistergő vörös tüze a tes- pedésből és vonza a forrada­lom utján egy uj élet felé, ahol nem lesz többé szenvedés! Álljatok a küzdők mögé és vegyétek birtokba a földet, melyet ti és apáitok verejté- kes munkája tett termővé: ti müveitek, hát tartsátok meg magatoknak a munkátok ter­mékét ! Ti építitek a palotákat és ti bútorozzátok be, ti díszítitek fel festményekkel, szobrokkal és szőnyegekkel. Foglaljátok le, cseréljétek fel kunyhótok­kal. Csapjatok egy nagy ünne­pet: árasszátok el a ligeteket és fürdőhelyeket, automobilo­kon, hajókon és vonatokon! Mullassatok, hisz telve vannak a raktárak élelemmel, ruházat­tal és minden szükséglettel, használjátok, ti készítettétek, titeket illet! — Nem lehet? — Törvény tiltja, rendőrség, katonaság állja utatokat? — Hát ki hajtja végre a tör­vényeket, ki eteti, ki ruházza és fegyverzi fel a rendőrséget és a katonaságot? — Ti és ti! Mindent ti te­remtetek : az életet, boldogsá­got, kint, szenvedést, igát, börtönt, rab-bilincset! Csak akarnotok kell s sza­badok lesztek és boldogan él­hettek ! — Akarjátok hát ési gyertek velünk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom