Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-02-25 / 728. szám
1933 február 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal Mit mondanak a “Technokraták”? J. HORVÁTH, (Cleveland, 0.) fordítása. A több! országokról A többi országokról és földrészekről nagyon kevés mondani való van. Ázsia reménytelen amennyiben a magas erő civilizációt illeti. Nincs használható erőforrása. Demagógjaink gyakran a külföldi kereskedelem növeléséről beszélnek, anélkül persze, hogy az alap tényezőket figyelembe vennék. Azt mondják, hogy Amerika vissza tudná nyerni a jólétet, ha felemelné Kina életnívóját egyenlően az Amerikaihoz. Ezt megtenni 2 és félszer akkora erőre volna szükség mint amivel ma az egész világ rendelkezik. Egy fantasztikus ajánlat. Tegyünk egy kis hasonlatot. — Kiná- na, ha az amerikai színvonalát megütné, évente több mint 4 billió hordó olajat, 2 billió tonna szenet és 120 billió bádog kannát felhasználnia. Ezen számok szerint való fogyasztás, természeti lehetetlenség. Erőforrásokat nem lehet szavakból préselni. Több szenet nem lehet a föld gyomrából kiszedni mint amennyi tényleg benne van. Ausztráliának nagyon kevés erőforrása van, alig van alkalma tovább fejlődni. Dél Amerika nagyon sok lényeges erőforrástól van elzárva. Ha Európa beolvadna egy egyesült erő államba, biztosíthatna magas életnívót összes népének, de jelenleg a nyelvi és nemzeti külömbségek az egyesülést lehetetlenné teszik. Japán ügyes kézzel kísérelte meg erősen iparizált társadalmának irányítását, de korlátolt forrásain és sürü lakosságán Manchuriában való terjeszkedése nagyon kevesett fog segíteni. A nemzetközi kérdés vitatása tisztázódik Észak Amerika páratlan helyzetében. Gond- viselésszerü földtani helyzettel, képzett egyéni és fizikai felszerelésekkel vagyunk ellát- va.Nincsen még egy nemzet, vagy nemzetek csoportja, mely hasonlítható ezen kontinens társadalmi egyetemességéhez. És ez nem-e inkább kontinentális mint nemzeti probléma? Van-e valamilyen fontossága észak és dél politikai határainak amikor az erő világítása alá helyezzük azokat ? Észak Amerika elzárkózhatna a külvilágtól és biztosíthatna nagyszámú lakosságának még soha nem ismert életnivót. Amerikának egyetlen nagyobb forrása sem hiányzik. Csak természetes, egy ennek megfelelő rendszer megteremtésének a problémája, de még fontosabb az a tény, hogy az országot rövidesen pusztulással fenyegeti a társadalom jelen működési módja. Ha a kérdés választáson mullna, akkor a helyzet más volna. Az egyetemességünk két tényezőjére a technológia azonnali lehetőségére és a kézen- levő nyers anyag készletre kell csak tekinteni, hogy könnyen megláthassuk, mily messzire vagyunk a “felépüléstől.” A jelen pazarlása. Vegyük csak a legközönségesebb példáját a pazarlásnak, ami az árurendszer fennakadásában jelentkezik, a biztonsági borotva penge árucikknek a gyártását. A technológusok könnyen tudnának 20 százalékkal nagyobb mai ár külömb- séggel oly acélpengét előállítani, mely egy egész életig tartana. A borotva ipar nagyon rövid idő alatt kitermelhetné az ország szükségletét, de a gyárakat majdnem azonnal kényszerülnének bezárni, mert pár héten belül a borotva pengékre való kereslet valósággal megszűnne. A gyárak ma azért vannak nyitva, mert oly pengéket állítanak elő melyeket állandóan cserélni kell. És ez nemcsak haszontalanul költséges de mérhető pazarlása az értékes forrásoknak. Ha az összehasonlithatóan uj rostos növény, ramie, (csalán) be fog vonulni az iparba, (ami elkerülhetetlen) komoly hatást fog majd gyakorolni az összes fa-pépre, selyem gyapot és gyapjú iparra általában. Ramie, 22 incs hosszú rostot ad, aceronként 1.500 fontot lehet belőle termelni, (hasonlítva a 150 font aceronként termelhető gyapothoz) és hozzá két-három termelést lehet belőle évente kihozni. Még csak a szedés sem okoz kérdést, mivel géppel aratható. Ruhának kikészítve hétszer annyi ideig tart mint a gyapjú és néhány százszor jobb mint a gyapot. Előnyös tulajdonsága, hogy vizesen erősebb mint szárazon. Papír készítéshez olcsóbb mint a fa és oly erős, hogy szabad kézzel sza- kithatatlan. Tulajdonságai közé tartozik még, hogy a selyem és gyolcs fényességéhez hasonló, szőhető selyemmel, müselyemmel, gyapottal és gyapjúval és gyönyörűen festhető. A technológusok képesek kidolgozni ezt a növényt, finomítást és szövést, automata folyamattal. Itt van egy rost fajta növény, ami sokkal előnyösebb mint a fa és gyapjú, sokkal alkalmasabb papír gyártásra mint a fa és feldolgozható a legalacsonyabb költséggel. Mikor fog használatba jönni? A müselyem gyártás 20 évig volt vissza tartva de végre is bekerült a versenybe. És mi továbbra is csak oly ruhát vásárolhatunk, ami gyorsan elhasználódik, oly papírra Írunk, ami könnyen szakad, pusztítjuk továbbra is tartalék erdőinket. Miért? A technológusok ma már képesek előállítani igazi szolgálatot teljesítő automobilo-1 kát. A tervezett teljesen ké-l szén van egy oly gépre, mely úgy használható vizen, mint szárazon, rozsda mentes acélból és felfüggeszthető kerekekkel, állandó súrlódás mentes tengely ágyakkal és ami alkalmas 350.000 mérföld szaladás- ra minden általános újra vizsgálat nélkül. És amig ezen autók előállítási költsége csak 50 százalékkal volna több mint a mai kocsiké, addig tartósságban tízszer múlná fölül azokat. Nem kellene az autók millióit állandóan az elhasználtak közé osztályozni csak azért, hogy az áru rendszer fordulatát biztosítsuk. De gondolkozzunk csak, hogy mi történne ha ezeket a kocsikat gyártanánk! A 8.000.000 egység évi termelő képességgel helyettesíteni tudnánk minden, az Egyesült Államokban szaladó autót, nem több mint négy év alatt. Ezután már reperá- lás és károk igazításán kívül 50 évig alig volna autó gyártásra szükség. Mi történne a keresettel, bondokkal, részvényekkel és a munkával ? De máris terjengnek hasonló hírek több vállalat részéről, hogy megközelítőleg a fent leirt tartalmú gépeket fogják a közel jövőben gyártani. És ez elkerülhetetlen amikor a korlátozása lehetetlen. Cipők? Jelenleg kikészíthető a bőr teljesen vízmentesre, aminek tartóssága a cipőt két és fél évi használatra biztosítja. De a cipő ipar a jelen termelő képességgel 8 hónap alatt el tudná látni az egész országot cipővel tiz évre. 500 bank becsukott Michiganben (Folytatás az 1-sö oldalról) lyozzák, más városok bankjait ürítik ki és idehozzák a pénzt. Minden gondolkozó munkás előtt egy bizonyos, hogy a teljes igazságnak felét sem Írták meg a lapok, s nagy bajok lehetnek, mikor a pénz és kereskedelmi miniszter urakat is megakadályozzák a vasárnapi pihenésükben, A kevés világosság mellet melyet megengednek ezen bankokra vetni, azt is megláthatjuk, hogy a Union Guardian is a múlt ősszel megkapta a maga 15 millióját a Refinance Cörporationtól, vagy is az állami kasszából, de az csak hat hónapra volt képes a bankot megmenteni, s azt tudták azok is, akik akkor felülvizsgálták a könyveket, hogy nagy bajok vannak ezen intézetnél. Azt látjuk, hogy a kormány teljes erejével s anyagi tehetségével igyekszik a bankokat megmenteni és arra mégsem képes. Éppen úgy van ez, mintha valakinek egy rozsdás szeg van a lábában és az gyűlik de ahelyet, hogy a szeget kivennék csak valami kenőcsöt raknak a sebre. A bankoknál is az igazi oka a bukásnak az, hogy az otthonokra és farmokra adott morgageok billiós összegekre rúgtak melyet most, a leszegényedett munkásság nem képes fizetni, igy a sok billiós morgage, mely még három évvel ezelőtt biztos jövedelmező befektetés volt és a bankoknak több mint fele vagyona ilyen befektetésben van ma az odaveszet pénz. De ezt sem a kormányzó sem a miniszter urak nem akarják észre venni, vagy ha észre is vették nem tartják helyesnek, hogy nyilvánosságra hozzák, hanem csak egy pár millió dolláros elsősegélyt adnak a haldokló rendszer alapépületének a bankoknak, s ilyen ünnepnek csúfolt diktátoti rendeltekkel akarják az életét meghosz- szabitani, mert az igazi okot, a munkásság szegénységben, nyomorban való tartását sem beismerni, sem segíteni, vagy megszüntetni nem akarják. A michigani “BANKÜNNEP” csak kezdete a többi hasonló sürgős s pánik intézkedéseknek. Ez a nagy ipari központ, mely a népesség megtévesztésére a bankok bukását és szorult helyzetét ünnepnek nevezi, s azt igyekszik elhitetni a bankbetevőkkel, hogy azoknak az érdekeit védik az által, hogy csak 5 percentet engednek nekik kivenni a saját pénzéből. Hogy ez a bukásoknak s a bankoknak halálos küzdelmének csak a kezdete, kénytelenek vagyunk ismét arra hivatkozni, hogy legtöbb banknak még papíron van meg a vagyona, melyet morgageokban befektettek, mert dacára, hogy régen elkellet volna nekik venni a régi tulajdonostól, nem tették, mert még nagyobb veszteség érte volna őket, melyet a papíron, a könyvekben sem lehetett volna leplezni. Most ezt úgy akarják meggyógyítani, hogy a deroiti üres bankokat más városokból próbálják megtölteni, miáltal más városokban marad üresen a pénzszekrény s ezt nevezik kapita- lisztikus nemzetgazdálkodásnak. Amikor a munkásság nem hiszi el, hogy meglehet menteni a bukó bankokat, amikor már nem hiszi el, hogy vagyont, otthont, farmot és nagy takarék betétet lesz képes öregségére szerezni, ha majd nem hiszi el, hogy a bankok bukása “ÜNNEP” a kormányzók diktátori intézkedése folytán, akkor lesz igazi ünnepe a munkásságnak, mert akkor már készen lesz a bankokat minden más kapitalista intézményekkel együtt elseperni s felállítani az Ipari Demokráciát, ahol nem lesznek bankoknak nevezett rablóvárak, de ugyan akkor nem lesznek kizsákmányolt s nyomorúságban tartott munkás milliók. Milyen tudatlannak lehet azt a munkást elképzelni aki még most sem látja a kapitalista rendszer összeomlását, aki még most sem segit az uj rendszert épiteni, aki még most is megváltókra, politikus vezérekre, elnökökre vár ahelyett, hogy ilyen tiszta bomlási jelek után saját fejével gondolkozna és cselekedne, amit csak szervezett erővel képes ésszerűen csinálni. VI.
