Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-02-25 / 728. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 február 25. Látogatottak Wiener mtársohio állami népgyiilései Wiener Andor munkástárs hathetes szervezői útja véget ért. Mint annyi ipari forradalmár, Wiener mtárs is teheségének legjavát vitte az ország magyar proletárai közzé, hogy azokkal megértesse a mai helyzet egyetlen kivezető útját mutató IWW-t. A szervezői ut befejezése után Wiener munkástárs még CleveIandban maradt, hogy az IWW legújabb és egsyszersmint az Egy Nagy Szervezetet annak célját és harci eszközeit ismertető füzetét a “General Sztrájk”-ot átültesse. magyar. nyelvre is. A # Clevelandban tartott időt, illetve estéket kihasználtuk úgy helyi, * mint a közelvidéki agitációra, amelyekről a Chicagóban tartott gyűlési tudósítással egyetemben az alábiakban számolunk be. CHICAGO NORTH SIDE. Nem népgyülési lelkesítő szónoklat, inkább gyönyörűen felépített gazdaságtani előadás volt Wiener Andor munkástársnak Chicagóban a North Side-on február 5-ére hirdef- tett népgyülésen megtartott beszéde, melyben kimutatta, a géptechnika rohamos fejlődése következtében, az iparok csudálatos koncentrációját, melyeknek uralása folyton kevesebb és kevesebb iparfejedelem kezébe kerül. A legnagyobbak felszívják, nemcsak a kisebbet, hanem a saját vetélytársaik közül is azokat, kik függetlenül akarnak létezni. Rámutatott a középosztály nevetséges erőlködésére, dacára, hogy sorsa meg van pecsételve. A pusztulástól nem menti meg, még a legradikálisabb politikai párt sem. Kimutatta, hogy az állandóan tökéletesbülő gépek és találmányok miként tették feleslegessé az iparokban a munkások nagy hányadát. Ennek következtében a bérek leszorítását és a munka fokozását. Beszéde nem csak a rendszer fejlődésének és fonákságának tudományos magyarázata volt, hanem egyben vád is a kapitalista kapzsiság ellen és keserű szemrehányás a munkásosztály tunya hanyagságáért: Hogy az iparok fejlődésével mit sem törődve, az IWW 27 éves tanítását és figyelmeztetését meg nem szívlelve, elhanyagolta a jövőjére való készülődést, nem szervezkedett az ipari fejlődés arányában. E helyett az egyéni érvényesülés és meggazdagodás káprázatos útjára lépett. Sajnálta a centeket szervezkedésére adni, de a gyomrától megvont dollárokat bankba hordta, házat, telket, bondot, részvényt vett — hitelbe. Nem gondolt a szervezkedéssel, félt, hogy ha szervezkedik elveszti a munkáját, (hogy a bósz dolgozik helyette!) nem tudja fizetni a mortgage-ot, elvész a vagyon. Nem szervezkedett, mégis elveszítette a munkáját. Most se vagyon, se munka. És csudálatos, hogy még most sem a helyes utat keresi: char- itin tengődik. Megmagyarázta, hogy az ipari szervezkedés az egyetlen helyes ut arra, hogy a munkás osztály ezen kétségbeejtő helyzetből kiemelkedhessen, mert a helyzet orvoslása nem lehet más, mint a munkaidő- szorítása, hogy a munkanélkü- nek olyan alacsonyra való le- liek mind elhelyezkednek, legalább is négy óra naponta és négy nap hetenként. Ezt hirdeti az IWW. Ezt csak iparilag szervezett hatalmas gazdasági erővel lehet kivívni. Megmagyarázza, hogy az IWW ipariszervezeteiben tömörülve, nemcsak legyőzhetetlen erőre, tehet szert, hanem az iparok átvételére és kezelésére is előkészülhet a munkásság. Nem fontos — mondja *— ki miféle politikai párt, vagy egyház tagja, vagy milyen a bőre, fehér, vagy színes, gazdasági érdekei az iparokban vannak, tehát ez érdekekért is az iparokban kell harcolni. Ez a harc nem az utcán és a politikai intézményekben dűl el, hanem ott ahol a kizsákmányolás folyik. Felszólítja a még távol állókat az IWW-ban való belépésre. Ezen nagyszerű előadás a jelenlevők teljes tetszését váltotta ki. A jelenlevő néhány elvtárs is kénytelen volt az általuk feltett kérdések megválaszolása után elismerni az IWW szervezkedés és harcimód helyességét. A hallgatóság között többen szavakban is kifejezték helyeslésüket, ha tehetik a legrövidebb időn belül tagokká lesznek. NÉPGYÜLÉS ELYRIÁBAN. Kis számú de értelmes hallgatóságnak tolmácsolta Wiener Andor munkástársunk az IWW üzenetét február 9-én. A tárgy: Az ipari válság megoldása volt, melyet Wiener munkástársunk könnyen érthető alapos tárgyilagossággal ismertetett. Rámutatott, amikor az ország külömböző részein elemi csapások pusztítottak, viz- áradás, szárazság vagy vihar, az érintetlen része az országnak azonnal segítségére sietett a szerencsétleneknek. Ezzel szembe az ipari válság mindent felőrlő áradata nem vádolhatjuk a természetet, mert nem tőle van előidézve. Például a bányászoknak csekély része dolgozik .az is éhbérért. A farmerok nem tudnak felesleg és gabonáikon túl adni, gabonával és kukoricával tüzelnek. Mert oly , olcsó árt kapnának a termelvényeik- ért, hogy előnyösebb reá jók nézve mintha piacra vinnék és az áráért szenet vennének. Ugyanakkor a bányászok tétlenül vannak és éheznek. Ugyancsak rámutat a múltra, amikor felkerestük a munkásokat és felhívtuk a figyelmükét a szervezkedés szükségességére. A legtöbb munkás azzal válaszolt, nem akarunk dolgozni, csak élősködni akarunk. “Mit azt akarják elvenni amit én szereztem?” Dolgozzanak úgy mint én és magoknak is lesz, — mondották nagy bölcsen. Most aztán ki dolgoztuk magúinkat a munkából. És a szerzeményünktől szintén megfosztottak bennünket. És mi IWW-isták még mindig csak azt hirdetjük szervezkedni kell a munkásoknak szervezett erővel mindent elérhetünk. Továbbá ismertette a technika rohamos fejlődését mely mindig több és több munkást tesz feleslegessé melyet Az Ipari Szervezet eszméje terjed Magyarországon is Magyarországi állandó hírszolgálati rovatunkban már számot adtunk arról, hogy milyen eszközökkel próbálják a magyar munkások egyre fokozódó figyelmét az Egy Nagy Ipari Szervezet mozgalmától elvonni. Ebben nem egyszer benne van a hatalmát és a dzsápját féltő szakszervezeti vezérkar szőrös keze is, de amely ha pillanatokra megbénítja a fejlődő mozgalmat, útját nem állhatja, mert a magyarországi Ipari unionistákat is a tántoríthatatlan meggyőződésük vezeti és lelkesíti a további küzdelemre. Ennek a bizonysága a Központi vezetőségnek december hó 31-én, tartott gyűlése is, ahol az előterjesztett titkári jelentés a következő bejelentést teszi: A mai nappal lezárjuk az 1932-es úgynevezett válság esztendőt. Ez nem jelenti egyben azt is, hogy az eddigi válságos megpróbáltatásoknak vége. Sőt ez még a kezdete volt. Az 1933-as év legyen a mi harci évünk. Sziklaszilárdan álljuk az IWW keleteurópai posztját. De 1933-ban az első naptól kezdve, minden energiánkkal is be kell feküdni a mozgalomba. A véghezvitt rombolások nyomait csakis úgy leszünk képesek rövidesen a fejlődés utjából eltakarítani, ha minden tag megsokszorozza energiáját. Szervez és áldoz. Reméli, hogy ez igy is lesz, mert bizony vannak sajnos, akik anyagi téren nem áldoztak úgy, mint tehetségük megengedte volna. Az újévet, amely ugyan szokáson alapul, azzal üdvözli, hogy BÁTORSÁG! Az IWW mozgalmát szerte a világon maguk a nincstelen munkások végzik, terjesztik úgyszólván a gyomruktól elvont centjeik támogatásával és minden előre tört lépésért harcolni kell. Ezt teszi edzette, harcképessé az IWW-istákat minden más alakulattal szemben, akik felett győzedelmeskednünk kell. csak úgy hasznosíthat a munkásosztály ha szervezkedik és szervezett erejével megrövidíti a munkaidőt. Csakis igy válik a gép az alkotójának rabjává nem úgy mint a jelenben van az alkotó rabja az alkotásának. Az előadás után néhány kérdést intézett a hallgatóság melyre az előadó közmegelégedésre megadta a választ, a válaszadás után a gyűlés a legnagyobb rendben ért véget. TECHNOCRÁCIA VAGY IWW Ezen címmel rendezett az IWW clevelandi East Sidei csoportja előadást, melynek előadója, az utjából visszaérkezett országos szervezőnk, Wiener Andor munkástárs volt. Február 10-én, a hideg idő dacára, megtelt a 48-as terem érdeklődő munkásokkal. S mikor Kaczibán munkástárs a gyűlést megnyitotta, már alig volt üres hely. Az előadó ismerteti a tech- noerácia keletkezését és pályafutását, mely Scott főtechnoc- rata személyével szoros párhuzamban halad, a Columbiai Egyetemen keresztül a nagy nyilvánosságig. Bámulatos és gyors terjedése eredményeképp, ma egész Amerikában sőt világszerte közszájon forog. Pro és kontra, mindenki erről beszél. Az előadó, könnyen és érthetően vezeti le a hallgatóság előtt az “uj” elméletet, mely mint mondja, csak azoknak uj, kik nem foglalkoztak komolyan a munkásmozgalommal, akik felületesen, vagy ellenszenvvel bírálták, az IWW-t. Az IWW-t, megalakulása idejétől mind a mai napig, a tudományos ipari unionizmus hirdetőjeként ismerjük. S a technocraták alapelméietének gerince az áru rendszer tarthatatlanságában domborodik ki. Az IWW, mint legmesz- szebbmenő végcéljául, a bérrendszer megszüntetését szorgalmazza, huszonhét éven keresztül. Amig a technocraták azt állapítják meg, hogy az uj társadalmi rendszer keretében, a politikai pártok nem találhatnak helyet, addig az IWW pártpolitika mentes tudományos alapelmélete, 1908-as konvenciónk óta változatlan. A technocraták, amerika kiváltságos ipari fejlődésére hivatkozva csak Amerikában javasolják az áru rondszer megszüntetését, addig az IWW a világ munkásságának egy programot adott, a bérrendszer megszüntetésére. Sokat tanulhatunk a tech- nocratáktól, mert számtételeik megdöbbentő adatokat szolgáltatnak érveléseinkben, de ettől eltekintve, a technocraták(Folyt. a 8-ik oldalon.)
