Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-02-18 / 727. szám

1933 február 18. BÉRMUNr IS 5 oldal Amit a munkásnak tudni kell AZ IWW SZEMÜVEGÉN NÉZVE AZ ESEMÉNYEKET Ne késlekedjünk A kiábrándulás ideje közeleg (Folytatás.) A radikális politikai mozgal­mak először a politikai állam szétrombolását ajánlják a mun­kásságnak. Szerintük az állam megdöntésével a kapitalizmus is megdül. Tehát nézzük mi az, amit meg kell dönteni. Mi a kapitalizműs ? Ipari rendszer, mely a munkásoknak a munkán való kizsákmányolá­sán nyukszik. E rendszert ha megakarjuk szüntetni, meg kell ismernünk; ha meg akar­juk ismerni, akkor szükségte­len az állam, intézményeivel foglalkozni. Tudni kell, hogy azok a kapitalizmus intézmé­nyei, melyek költségeit a mun­kásokból kipréselt értéktöbb­letből a kapitalisták fizetik. Tehát nem azokat az intézmé­nyeket kell tanulmányozni, me­lyekre a kapitalisták a profit egy részét költik, hanem azon intézményeket, melyekben e költségeket és a profitot meg­teremtik. Tanulmányozni kell a munkahelyet és úgy a mun­kásoknak, mint a kapitalisták­nak az árukhoz való viszonyát. Akkor rájövünk, hogy a kapi­talizmus fájának gyökere mé­lyen az iparokban van, éltető­je a munkásság vére és verej­téke árán előállított értéktöbb­let. Politikai és egyébb intéz­ményei csupán csak levelei, legfeljebb lombjai e fának. Akadnak radikálisnak hitt reformerek, kiknek olykor si­kerül a fa egy-egy levelét le­csípni, esetleg egy ágat letör­ni, ezen tettükkel azt hiszik, hogy forradalmat követtek el. Pedig dehogy. A fa éltető gyö­keréhez kell nyúlni, azt kell ki­vágni. Ipari forradalom annyit Je­lent, hogy a kapitalizmus fá­jának gyökerét kell az iparok­ból kitépni, akkor a kapitaliz­mus fájának lombjai és leve­lei automatikusan elpusztul­nak. Mert a fa nem levelein, hanem gyökerein keresztül táp­lálkozik. A kapitalizmus egy rend­szer, mely a munkásság saját megrablásába való belenyugvá­sán alapszik. Mihelyt a mun­kásság mint osztály, megta­gadja a további profitra való termelést, a kapitalizmus mint ipari rendszer, tovább nem funkcionálhat. De a munkás­ságot e cselekedetre, hatalma­san kiépített szervezet teheti csak képessé. Azonban e cse­lekvés még nem elég, habár az ipari forradalom menetében ez nagyon is lényeges, de ez még nem az uj társadalom építése. Mert ha a munkásság az ösz- szes munkatelepeket elhayja általános sztrájk esetén, nem csak ellenségei, de maga is el­pusztul, mert az élet fenntar­tásához szükséges kellékek ter­melése megszűnt. Tehát az olyan általános sztrájkra való tanítás és szervez­kedés, mely csak a munkahe­lyek elhagyásában nyilvánul meg, nem általános sztrájk, ha­nem általános butaság. Az ál­talános sztrájk az lesz, amelyet az osztályharc alapján álló ipa­ri szervezetekben tömörült mun­kásság hajt végre. Az az álta­lános sztrájk, mely az iparok elhagyásával akarja a kapita­lizmust megdönteni, agyalá- gyult idióták rögeszméje. Általános sztrájkkal kétség­kívül meglehet törni a kapita­lizmust, de csak úgy, ha a mun­kásság a termelő eszközöket és a földet kisajátítja. Ezt vég­rehajtani pedig nem tudja, ha a termelő eszközöket elhagyja. Hogy ezt megtehesse: a mun­kán kell maradnia. Az általános sztrájk, mely az iparok lefoglalásában és a saját használatukra való üzem- bentartásban nyilvánul meg, nem csak forradalom, hanem az uj társadalmi rendszer élet­beléptetése. Addig, mig a munkásság a profitra való termelést meg- nem szünteti, bármi történhet az utcán, a barikádokon, szó­val kívül az iparokon, a kapi­talizmus nem szűnik meg. A forradalom essenciája, a pro­fitra való termelés megszün­tetése. Az uj társadalom esen- ciája, az iparoknak az iparilag szervezett munkásság által va­ló üzemben tartása az egyesek helyett a köz javára. Ha a tö­meg megfelelő lenne is a ka­pitalizmus megdöntésére, de képtelen lenne az iparok üzem­ben tartására. Különben is ha évtizedekig nem lehetett a ka­pitalizmus megdöntésére meg­szervezni, hogyan lehetne meg­szervezni a forradalom után, napok alatt a termelés vitelé­re! Az uj társadalom nem olyan egyszerű valami, hogy a ka­pitalizmus megdöntése után röktön fellehetne építeni. Ezt a domináló erőt építi az IWW. Nemcsak jobb munkafeltétele­ket akar kiharcolni, hanem tör­tet előre a kapitalizmus meg­szüntetésére. Mint uj társadal­mi rendszer, ipari szervezetei révén átveszi és folytatja a termelés és szétosztás munká­ját, hogy a társadalom min­den életszükségletei kielégí­tést nyerjenek. Az IWW nem kéri a mun­kásosztályt, hogy vakon ve­szélybe rohanjon, megmutatja az utat neki, melyen haladnia kell, megmutatja az eszközö­ket, melyek alkalmasak úgy küzdelmeiben, mint az uj tár­sadalom építésének munkájá­ban. Azt mondja, ha uj társa­dalmat akarunk, itt van már a legfőbb ideje, hogy annak épí­téséhez hozzáfogjunk, mely­hez egyedül csak neki van megdönthetetlenül tudományos programja. (P) Alig néhány nap választ el bennünket attól, hogy az Egyesült Államok elnöki szé­kébe személyváltozás fog tör­ténni. Kitágult szemekkel fogják várni milliók, hogy észre ve­gyék a beígért változást. Mi, akik tudjuk, hogy a társada­lom mozgató ereje a gazdasá­gi erő és ezáltal a politikai vál­tozás nem is hozhat semmifé­le gyökeres javulást a gazda­sági életbe. Nem jóslatokat akarok mondani, mert ahogy a politikai ígérgetők ígéretei nem változtatnak a tényeken, úgy a jóslásoknak csak annyi előnye van az ígéretekkel szem­ben, hogy megtörtént esemé­nyekből következtetünk. Vájjon azok a szavazó milliók, akik abban a reményben mentek a szavazó urnához, hogy szava­zataikkal mutassák meg, hogy elégedetlenek és azon jelöltre adták le szavazatukat, aki még nem volt a nemzet hajójának kormányossá. Vájjon fognak-e önmaguk előtt szégyenkezni, akik négy év előtt a republikánus Hoover szekerét tolták, amely szekér a sárba megsülyedt — és ami­kor a sárból nem tudott kigá­zolni ott hagyták és felkapasz­kodtak a demokraták üres sze­kerére, amely szekér az üres söröshardókkal indult neki az útnak, hogy azt azután útjá­ba megtöltse jó, habos sörrel. És majd a jó habos sörrel Levél egy farm munkástól Nemcsak a bányász helyzete olyan ahogyan azt a .Bérmun­kás ismerteti, írja egy Dover, O.-i olvasónk, de ilyen a farm munkás, de még a farmer hely­zete is, aki majdnem, hogy in­gyen dolgozik. Mi tejet szállítunk — Írja olvasónk a Clevelandi Belle Vernon cégnek, mely fizet 60 centet 100 font szintejért (egy font 2 kvart.) Négyezer font tejet szállítunk havonta, amely­ért 24 dollárt kapunk. Ebből kell minden költséget fedezni. Úgy tudom, hogy a farme­rek erről a vidékről tagjai va­lami Pittsburgh Farmer’s and Mill Associatonnak, amely azonban nem nagyon sokat tö­rődik a farmerek helyzetével. Bár most 35 dolláros részvé­nyek eladásával egy sajt gyá­rat akar felépíteni, mely eset­ben a farmernek nem kell a te­jet ilyen árban elvesztegetni. És a farmer ebbe is bedül, még mindég nem lássa, hogy az ő részére nincs ki ut, hogy ő is proletár sorba van és szer­vezkednie kell az osztályharc alapján álló szervezetbe a töb­bi munkán és munkanélkül le­vőkkel együtt. A. Petrovácz. Olvasd a Bérmunkást! megrakott szekér is elfog sü- lyedni a gazdasági posvány pu­ha talajába, úgy, hogy a jó sört váróknak nem lesznek centjeik, hogy kisegítsék a megsülyedt sörös szekeret a kátyúból. Most azután azok akik a de­mokraták sörös szekerére ka­paszkodtak, vagy bele kell ug­rálni nekik a gazdasági pos­ványba, vagy menekülést ke­resni egy a még parton álló üres szekéren, vagy pedig el- süjyedni a sörös szekérrel együtt. A három még parton álló üres szekér készen várja a me­nekülőket. hegy azután ők próbáljanak keresztül gázolni a posvanyon. Normális emberek most is mint a múltban csalódni fog­nak. A józan ész azt fogja ne­kik diktálni, hogy addig nem várható semmiféle gazdasági változás amig az emberiség politikai pártok ígéreteitől vár­ja a fellendülés pillanatát. Mert ha a nemzetgazdászok és szaktudósok elmélkedését vesz- szük alapul, hogy a társadalmi bajok orvoslása, nem politikai probléma és ezt sem a republi­kánusok, sem a demokraták, szocialisták — vagy kommunis­ták politikai ténykedései nem alkalmasak a gazdasági bajok orvoslására. Ha mostan azok, akik valami orvoslást várnak az újonnan megválasztott po­litikai adminisztrációtól és me­gint csalódás fogja érni őket, tanulják meg azt az egyet, hogy ne keressenek többé me­nekvést a politikai pártok sze­kerén, hanem próbáljanak egye­nes utat választani a gazdasá­gi bajok orvoslására. Minden józanul gondolkozó embernek be kell, hogy lássa, hogy a sok csalódások után ki kell, ábrándulnia minden poli­tikai pártból és gazdasági szer­vezetekbe küzdeni gazdasági eszközökkel a gazdasági viszo­nyok megváltoztatására. A csa­lódásról hamarosan meggyő­ződhetnek és amilyen hamar megfognak győződni jóslásunk igazságairól, olyan hamar kell, hogy kiábránduljanak minden sokat ígérő politikai pártból is, amint a választások előtt a kapitalisták egyik szócsöve véletlenül azt a merész meg­állapítást tette, “hogy ez volt a republikánusok utolsó kon­venciója.” És a Chicago Tri­bune kijelentése valóra is váll­hat, ha a zavazó polgárok a sok csalódásuk után megtanul­nak a saját fejükkel gondol­kozni. Ami nem jelentene mást mint faképnél hagyni minden politikai pártot. Mert ha egy kicsit gondolkozni tudnak, megállapíthatják azt, hogy egyetlen egy politikai párt sem alkalmas a társadalom vezeté­sére, mert az összes politkai pártok csak a gazdasági alap viszatükrözödései. És mivel a magántulajdon rendszerére épült társadalom már nem tud tovább funkcionálni igy a po­litikai pártok is befejezték hi­vatásukat, mint hasznavehetet­len intézmények fognak kimúl­ni. Béke poraikra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom