Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-02-18 / 727. szám
1933 február 18. BÉRMUNr IS 5 oldal Amit a munkásnak tudni kell AZ IWW SZEMÜVEGÉN NÉZVE AZ ESEMÉNYEKET Ne késlekedjünk A kiábrándulás ideje közeleg (Folytatás.) A radikális politikai mozgalmak először a politikai állam szétrombolását ajánlják a munkásságnak. Szerintük az állam megdöntésével a kapitalizmus is megdül. Tehát nézzük mi az, amit meg kell dönteni. Mi a kapitalizműs ? Ipari rendszer, mely a munkásoknak a munkán való kizsákmányolásán nyukszik. E rendszert ha megakarjuk szüntetni, meg kell ismernünk; ha meg akarjuk ismerni, akkor szükségtelen az állam, intézményeivel foglalkozni. Tudni kell, hogy azok a kapitalizmus intézményei, melyek költségeit a munkásokból kipréselt értéktöbbletből a kapitalisták fizetik. Tehát nem azokat az intézményeket kell tanulmányozni, melyekre a kapitalisták a profit egy részét költik, hanem azon intézményeket, melyekben e költségeket és a profitot megteremtik. Tanulmányozni kell a munkahelyet és úgy a munkásoknak, mint a kapitalistáknak az árukhoz való viszonyát. Akkor rájövünk, hogy a kapitalizmus fájának gyökere mélyen az iparokban van, éltetője a munkásság vére és verejtéke árán előállított értéktöbblet. Politikai és egyébb intézményei csupán csak levelei, legfeljebb lombjai e fának. Akadnak radikálisnak hitt reformerek, kiknek olykor sikerül a fa egy-egy levelét lecsípni, esetleg egy ágat letörni, ezen tettükkel azt hiszik, hogy forradalmat követtek el. Pedig dehogy. A fa éltető gyökeréhez kell nyúlni, azt kell kivágni. Ipari forradalom annyit Jelent, hogy a kapitalizmus fájának gyökerét kell az iparokból kitépni, akkor a kapitalizmus fájának lombjai és levelei automatikusan elpusztulnak. Mert a fa nem levelein, hanem gyökerein keresztül táplálkozik. A kapitalizmus egy rendszer, mely a munkásság saját megrablásába való belenyugvásán alapszik. Mihelyt a munkásság mint osztály, megtagadja a további profitra való termelést, a kapitalizmus mint ipari rendszer, tovább nem funkcionálhat. De a munkásságot e cselekedetre, hatalmasan kiépített szervezet teheti csak képessé. Azonban e cselekvés még nem elég, habár az ipari forradalom menetében ez nagyon is lényeges, de ez még nem az uj társadalom építése. Mert ha a munkásság az ösz- szes munkatelepeket elhayja általános sztrájk esetén, nem csak ellenségei, de maga is elpusztul, mert az élet fenntartásához szükséges kellékek termelése megszűnt. Tehát az olyan általános sztrájkra való tanítás és szervezkedés, mely csak a munkahelyek elhagyásában nyilvánul meg, nem általános sztrájk, hanem általános butaság. Az általános sztrájk az lesz, amelyet az osztályharc alapján álló ipari szervezetekben tömörült munkásság hajt végre. Az az általános sztrájk, mely az iparok elhagyásával akarja a kapitalizmust megdönteni, agyalá- gyult idióták rögeszméje. Általános sztrájkkal kétségkívül meglehet törni a kapitalizmust, de csak úgy, ha a munkásság a termelő eszközöket és a földet kisajátítja. Ezt végrehajtani pedig nem tudja, ha a termelő eszközöket elhagyja. Hogy ezt megtehesse: a munkán kell maradnia. Az általános sztrájk, mely az iparok lefoglalásában és a saját használatukra való üzem- bentartásban nyilvánul meg, nem csak forradalom, hanem az uj társadalmi rendszer életbeléptetése. Addig, mig a munkásság a profitra való termelést meg- nem szünteti, bármi történhet az utcán, a barikádokon, szóval kívül az iparokon, a kapitalizmus nem szűnik meg. A forradalom essenciája, a profitra való termelés megszüntetése. Az uj társadalom esen- ciája, az iparoknak az iparilag szervezett munkásság által való üzemben tartása az egyesek helyett a köz javára. Ha a tömeg megfelelő lenne is a kapitalizmus megdöntésére, de képtelen lenne az iparok üzemben tartására. Különben is ha évtizedekig nem lehetett a kapitalizmus megdöntésére megszervezni, hogyan lehetne megszervezni a forradalom után, napok alatt a termelés vitelére! Az uj társadalom nem olyan egyszerű valami, hogy a kapitalizmus megdöntése után röktön fellehetne építeni. Ezt a domináló erőt építi az IWW. Nemcsak jobb munkafeltételeket akar kiharcolni, hanem törtet előre a kapitalizmus megszüntetésére. Mint uj társadalmi rendszer, ipari szervezetei révén átveszi és folytatja a termelés és szétosztás munkáját, hogy a társadalom minden életszükségletei kielégítést nyerjenek. Az IWW nem kéri a munkásosztályt, hogy vakon veszélybe rohanjon, megmutatja az utat neki, melyen haladnia kell, megmutatja az eszközöket, melyek alkalmasak úgy küzdelmeiben, mint az uj társadalom építésének munkájában. Azt mondja, ha uj társadalmat akarunk, itt van már a legfőbb ideje, hogy annak építéséhez hozzáfogjunk, melyhez egyedül csak neki van megdönthetetlenül tudományos programja. (P) Alig néhány nap választ el bennünket attól, hogy az Egyesült Államok elnöki székébe személyváltozás fog történni. Kitágult szemekkel fogják várni milliók, hogy észre vegyék a beígért változást. Mi, akik tudjuk, hogy a társadalom mozgató ereje a gazdasági erő és ezáltal a politikai változás nem is hozhat semmiféle gyökeres javulást a gazdasági életbe. Nem jóslatokat akarok mondani, mert ahogy a politikai ígérgetők ígéretei nem változtatnak a tényeken, úgy a jóslásoknak csak annyi előnye van az ígéretekkel szemben, hogy megtörtént eseményekből következtetünk. Vájjon azok a szavazó milliók, akik abban a reményben mentek a szavazó urnához, hogy szavazataikkal mutassák meg, hogy elégedetlenek és azon jelöltre adták le szavazatukat, aki még nem volt a nemzet hajójának kormányossá. Vájjon fognak-e önmaguk előtt szégyenkezni, akik négy év előtt a republikánus Hoover szekerét tolták, amely szekér a sárba megsülyedt — és amikor a sárból nem tudott kigázolni ott hagyták és felkapaszkodtak a demokraták üres szekerére, amely szekér az üres söröshardókkal indult neki az útnak, hogy azt azután útjába megtöltse jó, habos sörrel. És majd a jó habos sörrel Levél egy farm munkástól Nemcsak a bányász helyzete olyan ahogyan azt a .Bérmunkás ismerteti, írja egy Dover, O.-i olvasónk, de ilyen a farm munkás, de még a farmer helyzete is, aki majdnem, hogy ingyen dolgozik. Mi tejet szállítunk — Írja olvasónk a Clevelandi Belle Vernon cégnek, mely fizet 60 centet 100 font szintejért (egy font 2 kvart.) Négyezer font tejet szállítunk havonta, amelyért 24 dollárt kapunk. Ebből kell minden költséget fedezni. Úgy tudom, hogy a farmerek erről a vidékről tagjai valami Pittsburgh Farmer’s and Mill Associatonnak, amely azonban nem nagyon sokat törődik a farmerek helyzetével. Bár most 35 dolláros részvények eladásával egy sajt gyárat akar felépíteni, mely esetben a farmernek nem kell a tejet ilyen árban elvesztegetni. És a farmer ebbe is bedül, még mindég nem lássa, hogy az ő részére nincs ki ut, hogy ő is proletár sorba van és szervezkednie kell az osztályharc alapján álló szervezetbe a többi munkán és munkanélkül levőkkel együtt. A. Petrovácz. Olvasd a Bérmunkást! megrakott szekér is elfog sü- lyedni a gazdasági posvány puha talajába, úgy, hogy a jó sört váróknak nem lesznek centjeik, hogy kisegítsék a megsülyedt sörös szekeret a kátyúból. Most azután azok akik a demokraták sörös szekerére kapaszkodtak, vagy bele kell ugrálni nekik a gazdasági posványba, vagy menekülést keresni egy a még parton álló üres szekéren, vagy pedig el- süjyedni a sörös szekérrel együtt. A három még parton álló üres szekér készen várja a menekülőket. hegy azután ők próbáljanak keresztül gázolni a posvanyon. Normális emberek most is mint a múltban csalódni fognak. A józan ész azt fogja nekik diktálni, hogy addig nem várható semmiféle gazdasági változás amig az emberiség politikai pártok ígéreteitől várja a fellendülés pillanatát. Mert ha a nemzetgazdászok és szaktudósok elmélkedését vesz- szük alapul, hogy a társadalmi bajok orvoslása, nem politikai probléma és ezt sem a republikánusok, sem a demokraták, szocialisták — vagy kommunisták politikai ténykedései nem alkalmasak a gazdasági bajok orvoslására. Ha mostan azok, akik valami orvoslást várnak az újonnan megválasztott politikai adminisztrációtól és megint csalódás fogja érni őket, tanulják meg azt az egyet, hogy ne keressenek többé menekvést a politikai pártok szekerén, hanem próbáljanak egyenes utat választani a gazdasági bajok orvoslására. Minden józanul gondolkozó embernek be kell, hogy lássa, hogy a sok csalódások után ki kell, ábrándulnia minden politikai pártból és gazdasági szervezetekbe küzdeni gazdasági eszközökkel a gazdasági viszonyok megváltoztatására. A csalódásról hamarosan meggyőződhetnek és amilyen hamar megfognak győződni jóslásunk igazságairól, olyan hamar kell, hogy kiábránduljanak minden sokat ígérő politikai pártból is, amint a választások előtt a kapitalisták egyik szócsöve véletlenül azt a merész megállapítást tette, “hogy ez volt a republikánusok utolsó konvenciója.” És a Chicago Tribune kijelentése valóra is vállhat, ha a zavazó polgárok a sok csalódásuk után megtanulnak a saját fejükkel gondolkozni. Ami nem jelentene mást mint faképnél hagyni minden politikai pártot. Mert ha egy kicsit gondolkozni tudnak, megállapíthatják azt, hogy egyetlen egy politikai párt sem alkalmas a társadalom vezetésére, mert az összes politkai pártok csak a gazdasági alap viszatükrözödései. És mivel a magántulajdon rendszerére épült társadalom már nem tud tovább funkcionálni igy a politikai pártok is befejezték hivatásukat, mint hasznavehetetlen intézmények fognak kimúlni. Béke poraikra.
