Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-02-18 / 727. szám
4 oldal 1933 február 18. bérmunkás BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. IWW a gyakorlatba elkezdett. És mily óriási jelentőséggel bir Howard Scott és tudós társainak kutatásai nyomán elért eredmények! Nincs szakszervezet, politikai párt, vagy liberális csoport sehol a világon, melyek úgy lelkesednének, vagy elismeréssel adóznának a tecnocraták felfedezései iránt, mint az IWW. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 10 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.vO Six. Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A törvényes rablás ' . IWW közel harminc eve mutat rá azon tényre, hogy a kapitalizmus nem egvéb törvényes rablásnál. Ezefl idő alatt ketsegtelen meggyőződésünk, hogy állításunk valóság. Mi, mint a világ iparának bérmunkássai oly helyet foglalnak el a modern gazdasági viszonyban, hogy határozottan tudjuk, miszerint, mi mint termelők a termelés színterén vagyunk megrabolva a termelőeszközök parazita tulajdonosai átai. Ezt nem kell találgatnunk, nem kell professzoroktól tanulnunk. Az egész amire szükség van, hogy nyissuk ki a szemünket a mindennapi események lezajlása" előtt és látni fogjuk az igazságot, mely nem más, minthogy osztályunkat egy maroknyi kövérre hízott és tulgaz- dadogott oszttály rabolja, mely a munkáltató osztály. Hogyan láthatnánk másképpen? Ki másnak, mint a megrabolt áldozatoknak van okuk elhinni, hogy rablás történik? A baj ott van, hogy a kapitalizmus, éppen úgy mint a többi rablók szeretik a sötétséget, mert az legjobban megfelel foglalkozásuknak. így aztán, ha mi, akik megláttuk a lopást és “tolvajt” kiáltottunk, a “nagymama” publikum sajnálkozva nézett el a szemüvege felett és “csitt, csitt, csitt,” elhallgatat bennünket. “Hogyan szabad oly kijelenést tenni, amit nem tudtok bizonyítani.” Ezen idő alatt, hozzávetőleges számítás szerint, minden tiz munkásból csak egy volt, aki hasznos termelő munkát végez. És a sajtó, a tanítvány, a professzor és az óráto- rok serege megegyeztek a “nagymama” publikummal, hogy vádunk a kapitalizmust illetőleg helytelen és a “rablási” állításunk erőltetett beképzelés. A kapitalizmus — mondották, perfekt gentleman és jó keresztény is. És mi, annak tudatában, hogy a gazdasági tudatlanságból eredő sötétség leple alatt vagyunk megrabolva a termelés szinterén, ahová a “nagymama” publikum szeme még az okuláré segítségével sem képes behatolni, képtelenek voltunk megfelelő eredménnyel bizonyítani, hogy hol történik a rablás a valóságban. Mi hirdettük a teóriánkat és hirdettük a rablást bizonyító indokainkat, azonban a professzorok és a többiek lehurrogtak bennünket és teóriánkat ig- norálták. És igy propagandánk egy része abból állt, hogy a jelen rendszert gúnynevekkel illettük. A válság, — a rideg megdönt- hetettlen valóság — melyet a rabló maga szolgáltat, kellett, hogy segítségünkre jöjjön annak bizonyitásáTa, amit mi mindig TUDTUNK. A TERMELŐ ESZKÖZÖK FEJLŐDÉSE. Ugyan ez áll a termelő eszközök feltartózhatatlan fejlődésére. Az IWW amit ma “technikai munkanélküliségnek” ismerünk már akkor valóságnak ismerte ezt, amikor a liberálisok, reformerek, politikusok és órátorok mint teóriát szőtték. Az IWW már évekkel ezelőtt megtanulta a termelés szinterén, hogy a gépek mint helyettesítik a munkást, a szaktudást mint helyettesíti a géptermelés, stb. Az IWW már régen kimondotta, hogy “A gépek feleslegessé teszik az emberi munkaerőt, és a géptermelés annyira automatikussá vállik, hogy az emberekre nem lesz szükség a termelésnél.” Az IWW már akkor tudta, hogy ez a valóság, amikor a radikális politikusok még a szavazat fogdosást és a filozófia pufogtatást tartották a modern élet legfontosabb feladatának. Újság cikkek, brossurák és röplapok millióit terjesztettük, hogy felhívjuk a világ figyelmét a törté- nendőkre. Azonban e téren sem értük el a kívánt eredményt. Ezért azonban nem lehet megróni az IWW-t. Még ez esetben is többet tett az IWW — mert az egyenes utón haladt —» nem mint a Szocialisták, Szoc. Labor Pártisták, Kommunisták és a többi technológiailag rövidlátó, politikailag pedig félrelátó “forradalmi” politikusok. A csoda abban van, hogy ezen közel harminc év alatt képesek voltunk a tiszta vágású ipari unionizmus eszméjét megőrizni a munkásosztály számára. Állítólag Edgar Poe a “felfedezésében” már foglalkozott a relativitás teóriájával. Hogy igy van-e ez, vagy sem, nincs módunkban bizonyítani, de a valóság az, hogy Einsteinnek, a mathematika géniuszának fáradságos munkába került, hogy a relativitás fogalmát bebizonyítsa, mint természeti törvényt. Ugvan igy vagyunk a kapitalizmus rabló természetének bizonyításával is a géptermelés gyorsaságának kiszámításával, melyhez precíz matematikára volt szükség, mely a technocra- ták laboratóriumában készült el és igy befejezték azt, amit az VAN-E TERVÜK A TECHNOCRATÁKNAK? És mégis az IWW ép oly kevésbbé ismerheti el a tchnocrá- ciát, mint ők az IWW-t. A technocraták csoportja ügyesen és nagy elővigyázatossággal játszotta szerepét. Ennek tudható be időszerű és jól szervezett kampányuk sikere, mely szinte bámulatba ejtő. A tények egész garmadáját úgy csoportosították össze, hogy a jelen rendszer gyöngén felszerelt védelmezői nem képesek, s nem hajlandók, elfogadható válaszadásra. A jelenben úgy áll a helyzet, hogy a technocraták bebizonyították, miszerint az áru (profit) rendszer megérett a pusztulásra, s helyébe a tudományos indusztrializmust kell ültetni. Bebizonyították azt, hogy a munkásság a modern gépek segítségével a javak oly tömeges előállítására képes, hogy csekély tizenkét esetleg tizenhat órai heti munkaidő mellett 20.000 dollárnak megfelelő évi jövedelem ellenértékhez juthatna. Mint a gyilkoló méreg, úgy hat ez az ipar fejedelmekre. Hasonló hatással bir a politikusok minden fajtájára, mert világos, hogy az uj társadalmi rendszerben a tudományos ipari adminisztráció alatt, sem a politikusoknak, sem pártjaik részére nem lesz hely biztosítva. Egyébként, még sehol nem esett szó arról, hogy mint fog létre jönni a dolgok ily gyönyörű kibontakozása. Történt ugyan egy gyönge gesztus a négy órás munkanap és négy napos munkahét megemlítésével. Ezen ajánlatuk sehogy sincs harmóniában a Szocialisták, Kommunisták, az SLP, vagy az AFL programjával. De szoros kapcsolatban van az IWW-éval, noha mi teljes három héttel előbb hirdettük azt ki mint a technocraták. Nincs módunkban annak megállapítása, hogy tulajdonképen mit is akarnak a technocraták. De egyben bizonyosak vagyunk, hogy olyan tervezetek keresztülvitelére, mint a négy órás munkanap, számíthatnak az IWW százszázalékos támogatására. Úgy sejtjük, hogy a technocraták sem képzelhetik el másként a társadalom rekonstrukcióját, vagy legalább is nem üthet el messzi az Egy Nagy Szervezet alapteryezetétől. Meg kell várjuk tehát programjukat, ha van ilyesmijük készülőben. Közben pedig, sokszorozott erővel, olyannal mint talán soha eddig, harcolunk tovább, hogy a minden idők legszebb reményét, __ melyért oly sokat küzdöttünk eddig — az Ipari Demokráciát, az Ipari Unionizmuson kersztül megvalósítsuk. Az IWW összes chicagói tagjai rendkívüli közös gyűlést tartanak 1933 febr. 19-én, vasárnap délután 2:30 órákkor, a 1618 W. Madison St. helyiségében. Minden tag tartsa kötelességének ezen gyűlésen megjelenni, mivel a napirend fontossága ezt megköveteli. Pontos megjelenést kér az EGYBEHÍVÓ BIZOTTSÁG. Egyik detroiti mtársunk az általa szerzett előfizetési szelvényekkel együtt küldi a ‘6.80- ról szóló checket, amely a deponálás után visszaérkezett, azzal a megjegyzéssel, hogy a bank bezárt. Ilyen eset ma gyakori, miért is kérjük a mtársakat, hogy minden pénzt postai money orderen küldjenek a Bérmunkás részére. A LAP-BIZOTTSÁG. A PITTSBURGHI kerületi értekezlet március hó 19-én, vasárnap délelőtt 9 órakor kezdődik. Már most kérjük a környék lapkezelőit, hogy igyekezzenek ezen a tanácskozáson megjelenni és vigyék el magukkal azokat a munkástársakat, akik a mozgalom érdekében munkát kifejteni képesek. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
