Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-02-18 / 727. szám

1933 február 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal Mit mondanak a Technokraták"? J. HORVÁTH, (Cleveland, O.) fordítása. A társadalmi erőmérések uj módszertana A társadalom mérésének mű­veleteinél használt elmélet lé­nyegében egy uj módszer, ami­hez az összes természettudo­mányok egyetemesitéséből ju­tottak és általa felfedezték a társadalmi tüneményekhez va­ló rokonságukat. Ezen társa­dalom mérés (melynek röfje az erőtermelés) a földkerekség bármely ember lakta területén használható. Először vált az embernek lethetővé, hogy mennyiségben megállapíthatja az élet színvonalának határát. Az uj módszer, North Ame­rika területén kipróbált méré­seknél alkalmazva, nagyszerű adatoknak engedett a nyomára jutni és feltárta a tények vi­lágát, életvilágunknak pedig egy teljesen uj társadalmát helyezi kilátásba. Ez egy ki­egészítése a phizikának, che- mia, geológia, geophizik, ther- mo-dinamik, zoológia, biophi- zik, biológia és phiziológiának, amennyire fenn áll a társadal­mi tüneményekkel való viszo­nyuk. Amikor ezen uj módszer­rel végezzük megfigyelésein­ket, történjen az a világnak bármely területén, egészen más jellem és irány körű működést találunk, mint amikor ezen meglátások a régi orthodox elméletek segítségével hozat­nak létre. A phizika fogalma és erő mint mérési eszköz túl hala­dott minden politikai tant. North Amerika területén való alkalmazásánál tisztán kimu­tatta, hogy a kommunizmus, fascizmus, szocializmus és min­den egyébb politikai rendszer képtelen megbirkózni a civili­zációnk uj alakulatával. Ezen módszertan minden ezt x megelőző gondolkodási mód­szertől a távolodásban alapos- sabb mint amilyen távolodást Darwin elmélete okozott, amennyiben az utóbbi csak az élet fogalmára volt hatással, mig a másik az ember életirá- nyitásának müvére hat, egy modern társadalmi mechaniz­muson belül. A darwini elmé­let a szerves osztály növeke­désének a törvényeit rakta le, amíg az erő-mérés lehetővé te­szi úgy a szerves, mint a szerv- telen osztály növekedés ará­nyának meghatározásait. Nyilvánvaló, amikor ezen kijelentés a társadalom épít­ményén teljes súllyal válik érezhetővé, mint egyike a leg­forradalmibb tanoknak lesz el­ismerve, tekintettel az ezt meg­előző összes gondolat, hit és módszertanra, amikkel az em­ber eddig birkózott. Az ember szokásosan ehez is hozzá fogja magát idomítani, mert cáfolni hosszú ideig ezt nem tudja. Amerika ez időszerint a tör­ténelemben még nemlétezett helyzetbe került. Egy rövidke 30 éves arasznyi időközött egy korszaknak a végére jutott. Évszázadok zsúfolódtak egy né­hány évbe. Sokkal nagyobb cselekvési határozat előtt áll, mint amilyen előtt valaha egy ország is állott. A termelésnek egész árurendszere morzsoló­dik a temérdek erő és hatalom növekvő súlya alatt. Rengeteg mennyiségben állította be a felszerelést a munkák végzé­sére, amit az ember maga el­végezni nem tudna, és ezt még mindig oly rendszer alatt te­szi, melyet akkor terveztek, amikor az ember maga volt az egyedüli erőátvitel. Amig Amerikának van a legnagyobb munkanélküli se­rege és a legnagyobb adóssá­ga, más részről, neki van a legfinomabb technikailag kép­zett egyéniségei (300.000 tel­jesen és 4.000.000 részben kép­zett) és a legnagyszerűbb so­ra a természeti berendezkedé­seknek, amiket még emberi társadalom valaha is birtokolt. De még ez mind nem az egész. Mé nem volt idő egyetlen más föld részen, amikor és ahol a természeti források és az erő ezen különleges egyetemessé­ge úgy létezett volna, mint az itt Észak Amerikába ma meg van. Scott szavaival élve — ez az egyedüli ember lakta föld­rész az egész világon, mely fel van szerelve készen arra, hogy be vigye a civilizációt egy uj korszakba, ahol az ember a va­donból való fejlődésének tör­ténelmében először győzött az idő nyerésért való küzdelem­ben. Ez nem a társadalmi igaz­ságokért való folyamodás, nem is egy tervezet az emberek összességének kimért alázatos jogok utópisztikus létesítésé­re. Ez egy szükségszerűség. A technika fejlődésének ered­ményeként először létezik a történelembe, hogy a munka­nélküliség és az adósság kuli- mászában fuldokolva gazdasági bőséggel rendelkezünk. Az egy­szerű tény az, hogy tovább az ember és gép társalapon nem dolgozhatnak. A gépet kell he­lyette hagyni dolgozni. Az em­bert pedig hagyni pihenni. Ter­mészetesen az egész társadal­mi építménynek meg kell vál­tozni. Miért ne? De ez megint nem a vá­lasztáson múló kérdés. A tech­nológia elhozta jelen rendsze­rünket a sírjához. Nincs ki ut, csak az alapos ujászervezés. Tegyünk csak hasonlatot Amerika és a többi országok között. Oroszország az ő 92 százalék földművelő népességé­vel sovány technikai felszerelé­sével és több muzsikussal mint technikussal oly helyzetben találta magát, mely kényszeri- tette az ipari korszak ünnepé­lyes beiktatására, a termelés­nek kommunisztikus áru rend­szere alapján. Megfelelően fej­lett erő források és technikai­lag képzett egyéniségek hiá­nyában kényszerülve volt a külvilághoz fordulni technikai segítségért, hogy felépíthesse egy elavult áru rendszerből mintázott elavult gyárait. Oroszország, a kapitalizmus­tól való részleges eltérésben csak kétes győzelmet ért el. A teljesség látszatának kedvéért lefejtette az árurendszer kül­színét jelző csüngevényt. Le­hagyta az árurendszer cimtáb- láját, de át vette mechaniz­musának lényegét. Egy a He­geli dialektikának az Aristote- li dialaktika helyettesítésén alapult társadalmi közelgés, lehet mint intellektuális idő­töltés érdekes, de minden mű­ködési fontosság nélkül, egy példája az európai tradíció uj életre kapott csacska bölcsel­kedésének. Anglia, egyetlen megmaradt erő forrásával (szén) csúszik a lejtőn minden évben mé­lyebbre, és helyzetét a követ­kező erő államában, mely a leg­valószínűbb, két európai szi­get országa fogja majd meg­határozni. Eredeti erő forrá­sait (réz, vas, cin és szén) már elpazarolta, elvitte az adós­ság és a világ kereskedelem. A könnyedén kihasznált erők erő­helyzetéből való gyors vissza vonulásban úgy fogja magát találni mint a magasból le- eresztet sikló, csúszni fog ere­deti földrajzi határai biztosí­totta helyzetbe. A Technocrácia szempontjá­ból, Anglia, egy hősies de vesz­tett csatát vív. Lakosságának sűrűségével, elégtelen termő föld forrásokkal népének táp­lálására és egyetlen a fogyás utján előre haladott erőforrá­sával, rövidesen kényszerülve lesz 35.000.000 nép feleslegét birtokában levő gyarmataira lecsapolni. Annyi biztos, hogy ez egy meglepő kijelentés, de PRICE, UTAH. — Az itte­ni bányászok, mint egyebütt, kegyetlen árat fizetnek szer­vezetlenségükért. Az életerő lassankint teljesen elfogy. A bányászok egykor vidáman mo­solygó gyermekeinek szemé­ből eltűnt a fény és helyette a szenvedés és reménytelen fé­lelmet árulják el. A éhhalál tizedeli sorainkat. Még akkor is éhezünk ha dol­gozunk. A történelem legke­gyetlenebb napjait éljük. A bá­nyászok, feleségeik és gyerme­keik arcáról leolvasható a nyo­mor melyet átszenvednek. Ma kegyetlen árat fizetünk a multbani hanyagságunkért. A szervezkedésről hallani sem akartunk. Az IWW tanítását figyelmen kívül hagytuk, azt hittük, hogy ha ki-ki magának kapar, biztosíthatjuk a jövőt. Azonban szomorú tapasztala­tok árán tanuljuk meg ennek az elenkezőjét. A gépek, mint más iparokban itt is szorítják Tehnocracy és IWW lesz a tárgya a chicagói IWW magyar tagsága ál­tal rendezendő előadásnak. Febr. 19-én, este 7 órakor a 2419 Lincoln Ave alatt levő Bérmunkás Otthon­ban. Előadó: Pika Pál mun­kástárs. Szabad bemenet. Kérjük a pontos és tö­meges megjelenést. a falon megjelent kézírás. De mit tehet Anglia?­Haszontalan gesztikulációkat fog majd csinálni, melyek köz­zé fognak majd tartozni pénz forgalmának, folyó bank hite­lének, az elsőbbségi vámnak teljes feladása és hogy egyen­lőtlenségét, mely létezik a vi­lág kereskedelem nemzetközi egyensúlyában kevesbítse, fel kell adnia vásárlási szerződé­seit. Az egyesült királyság, egy­szer a tengerek oly büszke uralkodója, a világ civilizáció­jának kérdésnélküli központja, gyorsan tűnik el a szintérről, tehetetlenül szemben az elté- kozolt erő-forrásokkal és tech­nológiával. Fascista Olaszország nagyon közel hasonló helyzetben van. Elégtelen vizerővel rendelkezik és majdnm semmi vas, réz, szén, olaj és gázzal, de mind emellett bónust osztogat az amúgy is veszélyesen túlterhelt lakosság számának növelésére. Dacára, a politikai állam és a beruházott érdekeltségek ide­gen, de természetes társviszo­nyára — ahogy ezt a fasiz­musban kifejezik, Olaszország képtelen az alapot megszerezni a magas erő modern ipari tár­sadalom mechanizmusához. Fascizmus az utolsó sánc­árok az árurendszer védelmé­re, a közeledő társadalmi vál­tozással szemben. Olaszország csak ideiglenesen tudja magát tartani, az által, hogy az ide­gen anyag és erőforrásokat le tudja még fizetni. ki az emberi munkaerőt és a nagyszámú munkanélküli, min­den körülmények között haj­landó dolgozni. Itt, ebben az államban végezték ki Joe Hillt, az IWW harcos poétáját, aki életét áldozta azért, hogy mi tanuljunk és éljünk. Utolsó üzenete volt, hogy “Ne gyá­szoljatok: Szervezkedjeek!” Fo­gadjuk meg ezen gyújtó üze­netét az SZERVEZKEDJÜNK, mig nem késő. Egy bányász. A hamis hírek áldozata Martins Ferry olvasónk kül­dött a Bérmunkáshoz egy leve­let a melyhez mellékelt egy ez év január 2-án Karsznadán, Oroszországból keltezett leve­let, amelyet az oda vándorolt bátyja és annak családja irt. Ez a munkáscsalád sem tud­ja a hosszú amerikai élet után megszokni az oroszországi hely­zetet és mivel a Yorkville, O.-i házát eladta, hogy útiköltsé­gük legyen, most fivérétől kér 100 dollárt, hogy Magyaror­szágba illetve román terület­re mehessen. Az orosz helyzetről kapott hamis információk áldozata ez a munkás család is amely ma nyomdafesték alá nem való szavakkal méltatja mint ők le­velükben írják életük megron- tóit. Fizetnek a szerencsétlenségért

Next

/
Oldalképek
Tartalom