Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-02-18 / 727. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 február 18. Vitagyülés ahol az Uj Előre hívei szégyenük pártjuk álláspontját szabad beszélniök, igy mint jó gyerekek hallgattak, nem kér­deztek és nem szólaltak fel. De annál többet beszélnek a Munkás Otthonban az “elvtár­sak” akik már kezdik belátni a párt tarthatatlan álláspontját és helytelenítik az ilyen buta elzárkózást. A pártvezérek bu­taságuk takarására “forradal­mi” kijelentéseket hangoztat­nak, de nagyon kevés ered­ménnyel, mert a tény az ma­rad, hogy nem mernek kiállni a pódiumra, más elvű emberek­kel, mert félnek a következ­ményektől. Félnek attól, hogy a saját követőik mást is tanul­nak a Stalin tézeseken kívül,.- és többé nem lehet lesz a fe­jük föött diktálni. “Ami ké­sik nem múlik” és közeleg az idő amikor a tudás hatalma el­söpri az útból a félre vezeté­sen alapuló politikai pártokat. Ehhez egyengeti az utat a Sta­lin párt vezéreinek félelme, mert gondolkozásra bírja a va- konkövető párthiveiket is. Tudósitó. Van munka, de meddig? PASSAIC, N. J. — Az itte­ni szövő telepek teljes üzemben dolgoznak. A mostani beren­dezkedés mellett a munka nem tarthat tovább 3—4 hétnél. A munkára nagyszázalékban nő­ket állítottak be, úgy, hogy minden 10 nő után egy férfi munkást lehet számítani. En­nek a legegyszerűbb magyará­zata az, hogy a férfiak órabé­re 35c. mig a nőknél még ezt az igazán éhbért is 25 centre vágták le. Ahol a bevándorló a bűnbak Az utóbbi néhány esztendő­ben, amióta minden újonnan érkezett érdekforradalmár, mint a magyarországi komniiün egyik hőse az Uj Előre féle pártban telepedett le, valósá­gos bandita uralmat vezettek be a munkás mozgalomban. Céljuk az volt, hogy minden ellenvéleményt ha kell erőszak­kal, a fascista diktatúra által alkalmazott terroral vérbe fojtsanak. Ennek a párttakti­kának számos munkásember esett áldozatul, akik olyan ta­nításban részesültek a pártban, hogy az ellenvéleményt ököllel kell elintézni. Az IWW harcos állásfogla­lásának köszönhető, hogy meg­tisztította a munkásmozgal­mat a banditizmustól és ma már minden elvű munkásem­ber, vagy akármilyen téziseken alapuló politikai párt, szaba­don gyülésezhetik. New York­ban az IWW magyar csoportja az egyik párt képviselőjét elő­adásra hívta meg, amelyen a jelenlevők véleménye odairá­nyult, hogy egy általános jel­legű vitát tartsunk. Ez a vita január 29-ére határoztatott, melyre a Stalin és Trocki féle NewYorlibanl hónap munka programja Januárban 5 tudományos előadást rendezett az IWW cso­port a Bérmunkás Otthonban, melyeken elég szép számú hall- gatósák volt jelen. Az első elő­adás január 8-án volt, amikor Somló Lipót munkástárs tar­tott egy rendkívül érdekes elő­adást a depresszió okairól. A gyülésvezető R. Deutsch mun­kástárs volt. 15-ikén Penyáska Antal mtárs tartott előadást a Trockiizmusról melyen igen érdekes vita alakult ki. A gyü­lésvezető J. Nagy munkástárs volt. Jan 22-én Fishbein Lász­ló mtárs tartott előadást az IWW harci programjáról, mig 29-én volt a vita gyűlés. Ja­nuárban még ezenkívül Wiener Andor mtárs is tartott népgyü- lést, amidőn szervezői utján New Yorkba érkezett. Tehát a tanulásra bőven volt alkalmunk az elmúlt hónapban, és a bi­zottság minden törekvése oda irányul, hogy a jövőben is New York magyar munkásai­nak alkalma legyen a tudo­mány terén ismereteket gya­rapítani. Az IWW new yorki ma­gyar tagjai és a Modern Színkör e hó 22-én, Wash­ington napján, délután 3 és fél órai kezdettel, műsorral egybekötött táncestélyt rendez, amelyre lapunk minden olvasóját és pár­tolóinkat ezúton is kérünk a megjelenésre. Színre kerül: KETTEN 1 FA ALATT. Belépő jegy 25 cent. pártirányzatokat ajánlott le­vélben szóliottuk föl a megje­lenésre. A Stalin féle elvtársaktól, levélbeli választ kaptunk, hogy tudassuk velük, hogy mi is a vita tárgy, mert ők hajlandók munkás szervezetekkel tudo­mányos vitába szállni. Erre válaszoltunk és vártuk a “tu­dományos” megjelenésüket. A Trocki-isták tudatták, hogy hi­vatalosan jelen lesznek. A Bérmunkás Otthon helyi­sége már megtelt hallgatóság­gal és bátran mondhatjuk, hogy a munkásmozgalom irány­zatait elvileg ismerő legkomo­lyabb munkások és munkásnők voltak ott jelen, amikor Tóth munkástárs megnyitotta a gyű­lést és jelentette, hogy a Sta­lin Kommunista párt képvise­lője nem jelent meg. Ezt a be­jelentést sajnálattal vette tu­domásul mindenki, különösen a párthivek, mert csak sajnál­ni lehet azt a pártot ahol még a vezérek is annyira tudatla­nok, hogy álláspontjuk védel- mezésére képtelenek. A gyűlés első szónoka Fish­bein munkástárs volt, aki egy félórás beszédben ismertette az IWW célját és rámutatott a párt és az ipari szervezkedés közti külömbségekre. Utána Penyáska munkástárs beszélt a Trocki pártirányzat részéről, aki azonban nem a saját meg­győződését ismertette pártszem- pontból, hanem az általa fel­fedezett hibákra mutatott rá, melyek szerint az IWW-t hely­telen utakra terelték és ezért most már nem jó az IWW mint amilyen fénykorában volt. Különösen az Industrial Wor­ker egyik vezércikkére utalt, ahol a marxizmust cáfolják meg, és a terhnocratákat előny­be helyezik a politikai pártok­kal szemben. Ezután Fishbein munkástárs válaszolt és kimutatta, hogy az IWW nem tért el céljától, mezt nem vezérek által előirt téziseken alapszik, hanem az ipari fejlődés megtéveszthetet- ifen utján halad. Nem fölülről vezérek által irányított szer­vezet hanem alulról, minden kezdeményezés az össztagság kezében van. A Trocki-isták ha saját vezéreik által megsza­bott parancsokat nem hajtják végre éppúgy kizáratnak, a Trocki pártból, mint ahogyan a Stalin pártból kizárattak, mert a vezérek által lefekte­tett téziseknek nem vetették alá magukat. Tehát nem a Sta­lin párt rossz vagy a Trocki párt jó, hanem mindkettő a pártbürokratizmus lerakodó he­lye, és osztályharcos bérmunká­soknak a pártokban semmi he­lyük nincs. A vitában nagyon sokan részt vettek és véleményüket nyil­vánították, többek közt Vasz- kó, Martinonivics, Basky La­jos, Basky Ferenc, A. Nagy és többen mások. A gyűlés csak­nem teljes 4 órán át tartott. Érdekes megemlíteni, hogy az Uj Előréék hívei közül is vol­tak jelen, de mivel megparan­csolva volt nekik, hogy nem Richmond, Virginia állam fő­városa, lakosainak száma 180 ezer, fő ipara, szivar és ciga­retta gyártás. Itt a bevándo­rolt nagyon kevés, lakosainak nagy százaléka, száz százalékos amerikai, kikben az idegen gyűlölet bele van nevelve, hogy a rossz • gazdasági hely­zetükért is a bevándoroltakat okolják. Jellemző erre az aláb­bi kis eset. Az utcán két leron­gyolódott száz százalékos ame­rikai proletárt hallottam be­szélni, kik a gazdasági lerom­lás okait találgatva, utoljára megegyeztek abban, hogy an­nak egyedüli oka a bevándo­roltak sokassága. Ezen nem csodálkozhatunk, ha tekintetbe vesszük a nevelést miben e nép részesül. Már az elemi is­kolás gyermekeket hazafias és háborús eszmékkel tömik tele és ez folytatódik az összes is­kolákban, sőt még az iskolák elvégzése után is. Az iskolák elvégzése után, nagyon sokan állnak be hazafias katonai egyesületekbe, mint a Virginia Military Institute, ahol a tő­késosztály érdekeinek megvédő eszközei lesznek. Szervezett konyhák itt is vannak, de oly formában, hogy meghazudtolja a nevét, kik a konyhájukon étkezni akarnak, azoknak bizonyos munkát kell előbb elvégezni és azért chipset kapnak, amit aszerint válthat be a konyhán, hogy milyen és mennyi munkát végzett el. A rabszolgaság itt nagyobb mint a polgárháború előtt volt. Mig a múlt rabszolgái elvoltak látva élelem, ruha és lakás szükségletekkel, addig a mos­tani rabszolgák éheznek, ron­gyosak és rossz lakásokba lak­nak és sok esetben, elhagyott piszkos helyeken kell a fáradt testüket meghúzni. A munkanélküliek száma itt is nagy, igaz, hogy a polgári sajtó csak 12.000 munkanél­küliről számol be, de az igaz­ság az, hogy felül haladja még a 20.000-t is. Óriási azoknak a száma, kik 3—4 órát, 3—4 na­pot dolgoznak hetenként,’ amely időre tekintetbe véve az ala­csony munkabéreket, alig ke­resnek néhány dollárt. A mé­szárszékekben dolgozó bérrab­szolgák heti keresete 5-től 9 dollár között váltakozik. A szi­var és cigaretta gyárakban hol legtöbb nő dolgozik, örül­nek ha darabszám munka mel­lett 8 dollárnak megfelelő ösz- szeget megtudnak keresni he­tenként, és ez is csak időkö­zönként van, mert nagyon sok­szor nem dolgozhatnak. Most ismét nagyon sokat el- bocsájtottak a munkából, kik­nek még reményük sem lehet arra, hogy mostanában munká­jukat vissza kapják. A munkáltatóknak a profit kell hogy meglegyen, nem csak, hogy alacsony. béreket fizetnek, de kimerültségig zavarják a munkásokat a “boss,” kit a munkások felügyeletével bíztak meg, nem elég a hajcsárság el­végzésére, a bószokon kívül megfigyelőket állítanak a mun­kások mögé, kik minden moz­dulatot megfigyelnek, és amely munkát rövidebb idő alatt e- het elvégezni azt alkalmaz­zák és elvárják tőle, hogy el­végezze, egyik nap úgy mint másik nap, tekintet nélkül, hogy jól érzi magát vagy sem. Mind ezen tarthatatlan hely­zet okai, a munkások szerve­zetlenségében található. A mun­kaadók jól ismerik a munkálok szervezetlenségét és kihasznál­ják az alkalmat, kimerültségig zavarják munkásaikat, ami idő előtt munkaképtelen nyomoré­kokat csinál belőlük. Ily álla­potban kerülnek ki az utcára miután egész életük munkájá­nak gyümölcsét elrabolták tő­lük, félre lökik őket mint a ki­csavart citromot. Tudás hatalom! tanítja az IWW. Hogy a tudást megsze­rezzük tanulnunk kell. Tehát tanuljatok munkás testvéreink, hogy megismerjétek osztály helyzeteteket ami egyforma kivétel nélkül, hogy ki hol szü­letet. Ezen társadalomban hol profitra való termelés foly, nem lehet más osztály része­tek, csak a kizsákmányoltság. Szervezkedjetek az Egy Nagy Szervezetben és szervezett erő­tökkel képesek lesztek arra, hogy ezt a kizsákmányoló tár­sadalmat felcserélhetitek a munkások közös társadalmával, miben a profitra való termelést, a szükségletre való termelés váltja fel és minden munkás megkapja munkája teljes gyü­mölcsét. A. Hülber.

Next

/
Oldalképek
Tartalom