Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-02-11 / 726. szám

1933 február 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal Amit a munkásnak tudni kell AZ IWW SZEMÜVEGÉN NÉZVE AZ ESEMÉNYEKET Ne késlekedjünk HA UJ TÁRSADALMAT AKARUNK, KEZDJÜK AZONNAL ÉPÍTENI. Nem választunk bírót sem Az IWW abban külömbözik más radikálisnak nevezett moz­galmaktól, hogy célja nem csak a bérrendszer megszüntetése, hanem egy jobb forradalmi rendszer felépítése. A radikálisnak nevezett moz­galmak szószólóit ha megkér­dezzük, vájjon mit értenek uj társadalmi rend alatt, és ho­gyan képzelik azt megvalósít­hatónak, olyan bizonytalan vá­laszt adnak, mintha egy pápista nebulót a menyoszágra vonat­kozólag kérdeznénk meg. Igazi, rendszer megdönté­sére vannak különféle terveik, de a régit helyettesítő uj tár­sadalmi rend szerkezetének építésére nem gondolnak, sőt a rendszer megdöntésének mód­jaiban is határozatlanok, any- nyiféle terveik vannak, hogy ebben az egy céljuk keresztül­vitelének módjaiba is beleza­varodnak. Gyakran halljuk, hogy az összes radikális mozgalmaknak egy céljuk van: a kapitalizmus megdöntése, csupán a cél el­érését illető taktikai kérdések­ben és harcimódszerekben tér­nek el egymástól. Hát az IWW másban is eltér a többi mozgalmaktól. Az IWW az egyetlen építő mozgalom. Csupán az IWW-nak van meg­határozott építő pogramja az uj társadalom megvalósítására, a többi mozgalmaknak legfel­jebb, romboló programjuk van, de építő egyetlenegynek sincs. Az IWW elvinyilatkozatában nem csak a bérrendszer meg­szüntetését jelöli meg, hanem aki ezt tanulmányozni akarja, rájön, hogy e harcos dokumen­tum nem csak vádirat a kapita­lizmus ellen, hanem mondatról mondatra kiérzik belőle a rend­szer elleni harcos elszántság. Legtökéletesebben utolsó mon­datában sűríti össze roppant nagy jelentőségét, ahol azt mondja: “Az ipari szervezke­déssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társada­lom keretein belül.” Tehát nem csak harcol a ré­gi rend ellen, hanem építi az uj társadalom szerkezetét, az ipari szervezeteket. Tudja, hogy ezek nélkül az uj társa­dalom nem lehet életképes. Ha valami előre nem látható esemény következtében a kapi­talizmus megdülne, a rá követ­kező reggelen a munkásság legelső problémája az lenne, hogy mikor és hogyan jut éle­lemhez ; hogyan tarthassa üzem­ben az iparokat! hogyan te­gyen eleget a társadalom szük­ségleteinek. ^Ezek azok a kér­dések melyeket a tömeghangu­lat megnyerésére utazó radiká­lis politikai mozgalmak figyel­men kívül hagynak. De nem lehetne fegyelmen kivül hagy­ni akkor amikor a kapitaliz­mus megdülne, vagy ha vala­mi módon, esetleg forradalom­mal (?) a munkásság meg- dönthetné. Mert a forradalom, mégha ipari forradalom is csu­pán a kapitalizmus megdönté­sét jelenti. Semmi mást, mint egy régi rendszer megdöntését. Természetesen erre is szükség van. Csakhogy a régi rendszer megdöntésével még nem épül fel az uj. Az IWW-on kivül álló moz­galmak azt állítják, hogy a ka­pitalizmus megdöntése után elég idő lesz az uj ipari rend­szer kiépítésével törődni, a fő az, hogy a régi pusztuljon el. Csakhogy a történelem nem mutat egyetlen olyan társadal­mi rendszert sem, mely az elő­ző rendszer megdöntése után keletkezett volna. Uj társadal­mi rendszer nem születhetik a régi rend elpusztításával. A ka­pitalizmus is évszázadokig eg­zisztált és építette szerkezetét a hűbéri rend keretein belül. A hűbéri rendszer, mint domi­náló, csak akkor szűnt meg, mikor már a kapitalizmus, mint az uj rendszer szerkeze­te, elég erős volt annak félre- tolására, vagy megszüntetésé­re. Ez a folyamat volt az úgy nevezett burzsuá forradalom: Küzdelmi folyamat a hűbéri társadalom, mint régi és a bur­zsuá mint uj társadalom kö­zött, melyben az uj lett a győz­tes. Az ipari forradalom is ilyen küzdelmi folyamat az uj és a régi társadalmi rend között. Ebben is az uj lesz a győztes. De maga a küzdelem még nem jelent ipari forradalmat. Az ipari forradalom, az iparok és a föld magántulajdonának megszüntetése és társadalmi kezelésbe vétele. A történelem azt bizonyítja, hogy uj társadalmak szerke­zetei nem a forradalmak után épültek, hanem megfordítva, ezeknek a régi társadalom ke­retein belül való kiépítése veze­tett forradalomra, A forrada­lom, megnyilatkozása az uj rendszer kibontakozásának. Te­hát nem a forradalom teremt uj rendszert, hanem uj rend­szer kibontakozása vált ki for­radalmat. (Folytatjuk.) THE AFFAIR YOU HAVE BEEN WAITING FOR! Singing! Recreating! Plays! Dancing! The Junior Wobbly Dance and Entertainment Fri., Feb. 10, 1933 — 8 P. M. 25c. 1618 W. Madison St. Chica­go, 111. Come and see the Junior Wobblies at their best. See them in action. Enjoy yourself!!!! “A munkáltató osztály és a munkásosztály közt semmi kö­zösség nincs” mondja a Világ Ipari Munkásainak elvinyilat­kozata és sehol sem nyilvánul meg ezen állítás szemmel lát­hatóbban, mint a bíróságok előtt. Sok példa van erre. Hogy a gazdasági javakkal biró egyé­nek közt fenforgó körülménye­ket kiegyenlítsék: abból áll a bíróság elé kerülő ügyek ki­lenctized része, s kétséges, hogy ebből a célból megfele­lőbb intézményt a mai bírósá­goknál csinálni lehetséges vol­na. A tulajdonra vonatkozó min­den ügyet gondosan megfon­tolnak. S az igazság mérlege a legkisebb érintés következ­tében eléggé megbillen erre, vagy arra az oldalra, hogy a bíróság az Ítéletet a magántu­lajdon szempontjából hozza meg. De ahol a munkásosztály szabadságáról és életéről van szó az élettelen tulajdonjoggal szemben, ott másképpen hatá­roznak. Ilyen esetben már nem ve­szik figyelembe azokat a szőr­szálhasogató megkülömbözteté- seket, amit a tulajdon érde­kében aggodalmasan megvitat­nak. Ez a dolgok félremagya­rázásának régi gyakorlata, amikor a termelő a teremtmé­nyét imádja és ember megha­jol a saját cselekedete előtt. A bíróságok elsősorban is azon célból alakultak, hogy a tu­lajdonjogot ’ védelmezzék. Az emberi jogokkal való foglalko­zásuk csak mellékesen törté­nik, teljesen idegenszerü fog­lalkozás az előttük, amit azért; sózott a kapitalizmus a bírósá­gok nyakába, mert nem volt más módszerük kezelésén. Éppen ezért nem sokat tö­rődnek a bíróságok, hogy mi­ként intézik az ilyen ügyeket, mert hiszen az úgy sem az igazi feladatuk. Sőt még tovább is mennek: ha egy tulajdonnal biró és egy teljesen vagyontalan kerül a bíróságra egymással szemben, az magától értetődik a bírósá­gok előtt, hogy a tulajdonos­ban a tulajdon megszemélyesí­tőjét látják és a vagyontalan­ban a nyomor nincstelenség személyesitőj ét nézik. A bíróságoknak ezen szem­pontja a tulajdonnal és tulaj­donnélküliséggel szemben olyan jelentőség, hogy emberfeletti emberekre volna szükség, ha azt akarnák, miszerint a bíró­ságok a körülményeken túl is lássanak, hogy a .dolgok embe­ri oldalát is észrevegyék. A bíróságok talán nem is tudják, hogy miért nem tud­ják elérni azon eredményeket, amelyért működnek. De mivel a mai szerkezeti formájuk van és mert csupán a tulajdonos szempontjából né­zik a dolgokat, ebből magától értetődőleg következik, hogy a munkásoknak hangsulyozniok kell a bíróságokkal szemben is: “A munkásosztály és mun­káltató osztály közt semmi közösség nincs.” Munkások óvakodjatok a po­litikusoktól, akik azt mondják nektek, hogy osztályharc van és azért válasszátok meg őket, mindenféle kapitalista intéz­mények hivatalába. Sophizmus ez: álbölcselet, álokoskodás. A társadalmi rendszer minden intézménye a gazdasági viszo­nyok eredménye. A gazdasági viszonyok változása, változást idéz elő a társadalom politikai felülépitményén. A kapitalis­ta gazdasági rendszer következ­ménye, a kapitalista társadal­mi viszony és a társadalmi in­tézmények: Suprimcourt, elnök, szenátus, parlament bíróság, polgármester, rendőrség, she- riffség és gyepmesterség. Ezen intézmények az egyének aka­ratától függetlenül, ridegen a kapitalista gazdasági rendszert, vagy magyarosan: a rablás és lopás rendszerét védelmezik. Másra nem képesek, hiszen a rablás és lopás kapitalista gazdasági rendszerének köszön­hetik létezésüket. Magától ér­tetődik, hogy ezen intézmé­nyek szerkezeti formája, össze­tétele olyan, hogy benne ülve, rajtuk keresztül, az osztály­harcot vívni, vagy pláne az ipari demokráciát megcsinálni lehetetlenség. Csak az élősködés utáni vágy, a tudatlanság, hülyeség, vagy gazság ajánlhatja nek­tek munkástársak, hogy vezé­reket válaszatok a zsíros ka­pitalista hivatalokba. Még ha a jóakarat meg is volna egyes vezérekben, tehetetlenek, mert az intézmények, a zsíros hiva­talok felszívják az egyéneket, akár meg van a vezér dátum­nélküli lemondási nyilatkozata az elvtársak kezében, akár nincs. A kényelmes hivatalban ké­nyelmes lesz a test, elpuhul, belehizik: a selyem és bársony ülésen és ruhában megfinomo­dik a bőr: a süppedő szőnye­gen megváltozik a járás az előkelő társaságban választé­kos lesz a beszéd, a társaság, a ruházat, a gondolkodás, s a párt “elvtárs” a legutolsó, aki észreveszi, hogy rókákat és vámpírokat nevelt a centjein. Őrizkedjetek a politikusoktól. A NAPTÁROKRÓL hogy elszámolást készíthessünk kérjük mindazokat akiknél Bérmunkás Naptár van, az ed­dig eladottakat jelentsék be és az értük járó összegeket is küldjék el. Sürgős intézkedést kér a Lapbizottság. Chicagóban 1933 febr. 12- én vasárnap este 7 órakor a Bérmunkás Otthonban 2419 Lincoln Ave. az IWW tagjai Tudományos előadást tartanak. Tárgy: A technocracia. Előadó: Bauer László mér­nök. Kérjük a tömeges megjele­nést. Szabad bemenet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom