Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-01-28 / 724. szám
1933 január 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal Mit mondanak a “Technokraták”? J. HORVÁTH, (Cleveland, 0.) fordítása. Forradalmi megállapítások “Az ember elérkezett az idő szabadon való élvezésé-ért folytatott küzdelmének hosszú korszakán ahoz a határ jelhez, ahol ez már nemcsak lehetséges, hanem valószínű is.” Ezt a megállapítást nem el- mészek tették, hanem mérnökök és a jelentőségét ezen megállapításnak messze menő- leg fbkozza az a tény, hogy oly országnak különleges színvonalát töri meg, mely 122 millió lakossal rendelkezik, — mondja W. W. Parrish a “Technokrácia’ elméletének az egyik lelkes ismertetője. Azzal a technikai képességgel, amit ebben az országban már ismerünk, a 25 és 45 év korhatárok között élő emberek évi 660 órai munkája mellett mindenki számára biztosíthatunk tízszer oly magas életszínvonalat, mint amilyet 1929-ben az átlagos jövedelemmel meg vehettünk volna. Hallottunk már öt napos munkahétről, hatórás munka napról, de a ravasz szervezetet alkotó mérnökök megdönthetetlen tényekkel bizoösszetartásnak, előbb utóbb elbuknak, nem azért, mert nem jó Unionisták, hanem mert a jól szervezett kapitalizmussal, a harcot felvenni, széttagolt kis szakszervezeti lokálokkal, még elképzelni is lehetettlenség nemhogy megnyerjék azt. Ahoz, hogy a munkások a harcot felvehessék a szervezett kapitalizmussal, mint osztály kell, hogy szervezkedjen az iWW-ba, az uralkodó osztály ellen és csakis igy és nem lokálisan javíthat a helyzetén. McKINLEYVILLE, W. Va. Az itteni bányánál, melyet bérlők tartják a kezeikben, bérlevágást eszközöltek a napokban tonnánként 35 centről, 28 centre, ladolóknak és a többi munkásoknak is ehez viszonyítva. A legérdekesebb a bérlevágással kapcsolatban az, hogy a környék munkanélkül levő bányászai megneszelve a dolgot, azt hitték, hogy az itteni 150—200 bányász sztrájkba lép. S igy ők mint sztrájktörők munkához jutnak, seregével jöttek a bányához, a bánya 2—3 napokat dolgozik, a munkásoknak a Compánia Store- ban kell vásárolni, de a Store csak akkor van nyitva amikor a bánya dolgozik, mivel keresni nem lehet, a munkásoknak úgy sincs miért vásárolni. Amit megkeresnek azt akkor nap kiveszik Skripnek nevezett Compánia pénzben és rögtön le is vásárolják. Az itteni bányászok valami csoda dologra várnak, ami őket megszabadítja ebből a helyzetből. Szervezkedj bányász ne várj csoda történésre. N. J. nyitják, hogy négy nap egy héten, négy óra naponta elégséges ahhoz, hogy soha nem élt magas életszínvonalat érjen el az ember Amerikába. Ezt még nem lehetet volna meg csinálni tiz évvel ezelőtt. 50 évvel ezelőtt pedig még csak fantasztikus álomként hatott volna egy ilyen idéál. De civilizációnk gépesítésében történt borzalmas rohanás, és az a roppant nagy növekedés az erő termelésben, — ami az utolsó 30 évben 8,766,000-szeT növelte meg az embernek azelőtt csak 1 tized lóerőt képezte erejét — az emberi társadalmat egy befejezett kor végéhez juttatta. Most már csak egyre van szükség, annak a kérdésnek a megoldására, hogy abból a roppant erőből, hogy tudnánk megszerezni annyit, amennyi szükséges ahoz, hogy az emberiséget átnyomhassuk a jövő uj világba. Erre még job-' bat nem találtak ki mint a szervezkedés. Rakjuk össze azt az erőt amivel rendelkezünk mi, akik a javakból oly keveset kapunk, hiszen csak egy vacak rossz világot veszítünk, aminek helyébe egy szépet és jót nyerhetünk. Az erő növekedés okozta hatások. A technológia fejlődésében elérkezett ahoz a ponthoz, amikor hozzávetőlegesen kevés gép elbír látni rengeteg embert szükséglettel és egyben könnyen túltermelést is hoz létre. A második feltevés nagyon nevetségesnek tűnik fel, amikor elismeri, hogy az ember termelő képességének időegysége, és a munka költségének egysége az esésben, különösen az utolsó évtizedben megközelítette a nullát. Ahogy már ismertettük. — Acélgyártó telepeink működésében úgy tűnik fel, mintha a művelet emberek nélkül folyna. És sok hasonló példa van arra, hogy nagy gyártelepeink csak kevés ember irányításával az iránykeréknél, működésben hozhatók volnának, amikor volna elég kereslet azok üzembe tartásához. Mindennek ellenére vannak demagógok, akik arról beszélnek, hogy a normális idők vissza térnek és hogy munkásainkat , vissza állíthatjuk a munkába. Ami történt, az egyszerűen nem egyébb, mint egy borzalmas gyorsasággal végbement rohanás a kézi szerszám korszakán keresztül a technológiai gépezetben. A két évtized előtti gép kézi szerszám volt, segítette az embert munkájában, de ahol az ember mint irányitó szerepel. A technikai gépezet teljesen helyettesíti az embert, — elvégzi az összes munkát helyette — egy-két emberrel az irány keréknél. Negyven évvel ezelőtt még kérdést váltott ki, ha alkalom adtán egy kellemetlen emberi munkát elvégezni alkalmas gépet betudtunk állítani. Ma már a tizennégy millió munkanélküli munkások felét sem tudnánk az iparokban elhelyezni, még a termelés virág korát jellemző 1929 évhez hasonló fellendüléssel sem. A jelen termelési képességek fokozatával, ha arra alkalom kínálkozna a szükséges javak kitermelésével, csak csalódásba jutnánk, mivel egy nem várt rövid idő elteltével ismét a túltermelés stádiumába esnénk és csak a zavar volna nagyobb. Ehez még hozzá adhatjuk azon tényt, hogy gyári felszereléseinknek legnagyobb része elhasznált, készen arra, hogy sokkal megfelelőbbekkel pótolják helyüket. Széleskörű kísérletezések történnek arra, hogy embereket helyezzünk oda ahol nincs mit tenni és oda, ahol a gép sokkal eredményesebben végezné a munkát. Azon nem gondolkozik senki, hogy a gépeket engedjük dolgozni az emberek helyet, őket pedig pihenni hagyjuk, a gépnek, mint az ember rabszolgájának munkáján. Ha akarjátok tudni, hogy mily messzire jutottunk a technika fejlődésében, gondoljatok csak arra, hogy száz téglagyári munkás egy modern tégla gyárban folytonos munkálkodással ki tudná termelni az (P) Erre a kérdésre akarok válaszolni, amikor milliók éheznek és nyomorognak, éhesen, lerongyolódva támolyogva járják végik az utcákat, egy gondolattól gyötörve, önma- guktól kérdezik. Mi lesz holnap ? És mi azután ... ? Gyávaság vesz rajtuk erőt, félnek a holnaptól! Félnek ön- maguktól! Pedig a nyomasztó gazdasági helyzet tart tovább — de nem csak, hogy tart tovább. — Hanem mindennap rosszabb és elrettentőbb lesz. Napról- napra szaporodnak az éhezők! A lerongyolódottak száma szemlátomást szaporodik. A büszke munkásból alamizsnát kérő koldus lett! Sóvárgó szemekkel pillantanak az üzletek kirakataiba. Szeretnének lakmározni az ott felhalmozott élelmiszerekből: De nincs módjuk hozzá mert nincsen rávaló pénzük! Ki hitte volna, hogy az emberek ennyire tudnak sülyed- ni? Nem lehet eisern gondolni, hogy az emberiség mily gyáva akkor, mikor önmagát kell hogy megvédelmezze: Milliók és milliók áltak csatasorba a világháborúba, a “haza” védelmére, állig felfegyverkezve, és most, mikor a kenyérért a megélhetésért kellene harcolni, gyáván meghunyászkodnak ! Alamizsnát kérő koldusokká sülyedtek! Miért van ez igy ? Azért, mert a munkásosztály nem akart sohasm tanulni, nem akart sohasem szervezkedni! És most kell azután meginni ország tégla szükségletét. Hasonlítsd ezt a többi iparhoz és bepillantást nyertél abba, hogy hol vagyunk ma. Egy ember ma a vastermelésnél egy óra alatt többre képes, mint a mennyit 650 óra alatt tudott 50 évvel ezelőtt elvégezni. A földművelésben egy ember ma többre képes egy óra alatt, mint amennyit 184Q-ben 3000 óra alatt tudott csak megművelni. Még feltűnőbb példája ennek egy milwaukee-i gyár teljesítő képessége, melynek napi termelése tiz ezer autóváz és 34 mértföld vascső gyártás 208 ember foglalkoztatása mellett. És egy ember, aki egy kontrol gépen kocsikázva vag- gonokba rakja az összes termelést. A gép az ember által már 1800 előttől fogva van használatban — de a géptechnika — a haladott mértan alkalmazása kevesebb mint két évtized alatt megy végbe. A gép kiszorította a kézimunkát a- technika pedig helyettesítette a kézzel irányított gépet, egykét, vagy három automatával, egy adott műhelyben. Az első automata műhely megjelent 1915-ben és azóta a haladás a hatékonyságban minden vonalon oly gyors volt, hogy még csak meg sem kezdhettük felismerni szélsőségessen komoly helyzetünket. (folytatjuk.) a nemtörődömség keserű levét! Még nem késő, csak értsük meg egymást; mert csak gyáváknak és tudatlanoknak kell, hogy szenvedjenek. Az értelmes és osztálytudatos tömeg tudja mit kell tennie! Szervezkedni az élet javainak megszerzésére. Ezt teszi az IWW. Tanítja és szervezi a munkából kitagadottakat a munkán kizsákmányolt és meggyalázott munkásokat. Az élni akarok harcát vívja! Ti kizsákmányolt dolgozók! Ti kitagadott éhező és rongyokba járó munkanélküliek! Akartok-e élni jólétben és boldogságban? Erre válaszoljatok! Ha igen, hát ne várakozzatok. A cselekvés ideje itt van. Ne legyetek gyáva, megalázkodó koldusok, hanem tanuljatok, szervezkedjetek, hogy harcolhassunk egy jobb társadalomért. Amelyben nem lesz éhség és nyomor. Ez van az IWW zászlajára írva: “nem lehet béke mind addig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között.” Az oztályharc riadóját már régen megfujtuk. Csak most toborozzuk az osztályharc katonáit az IWW által megszervezett. One Big Unionba. “E harcnak folyni kell mindaddig amig a bérrendszert meg nem szüntessük.” Csak a gyávák és tudatlanok maradhatnak távol az IWW-tól ebben a harcban, amely az emberiség teljes felszabadításáért folyik az Ipari köztársaságért. Kik maradnak távol az IWW-tól?
