Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-01-28 / 724. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 január 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre $2 10 One Year ....................$2.00 Félévre 1.» 0 Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára 5c Single Copy ............ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .......... 3c Subscription Payable to; “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to ____________ Cleveland, Ohio pending1 Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Technocracy (P) Naniainkban szembetűnően láthatjuk, hogy a mai rend­szer egyárfalában nnm felel meg az általános ember igényeinek, vagyis elérkeztünk e°y olyan korhoz, amikor erős munkaképes es dolgozni akaró emberek, nem tudnak munkához jutni. Ez ál­tal elzárják ők^t az emberiség legellemibb feltételétől, a megél­hetéstől, amikor már milliókra megy azoknak száma, akiket a gyors termelési folvamat szükséoleíenné tett a mai termelési rendszerbe. Közöttük milliókat érint, azokat is, akik valamikor a forradalmi munkások feltörekvő gigászi harcát elitélték és el­lenszenvei viseltettek a munkásosztály ellen. Ezek az úgyneve­zett fehérgallérosok, vagy szellemi munkások, akikre mostan a kapitalista osztálynak éppen úgy nincsen szüksége mint az ipa­ri munkásokra, mivel a technika fejlődése ezeket is kiszorítja az állásokból. így k^rü'nek azután a legjobb mérnökök és szak­tudósok is munkanélkülivé, és most be kell látniok, hogy hiába voltak eddig a kapitalizmusnak hűséges szekértolói, ők is csak a munkások sorsára jutottak. Most mikor az ő megélhetésük is bizonytalanná vált; ők is más húrokat Dengetnek. De elmélkedésük gyakorlati keresztül vitelére semmi programjuk nincsen. Vagy talán azt hiszik, ho°y a kapitalizmus humanizmusra van alapozva és pont őket fogja maid kinevezni a társadalom vezetésére. Nem elégséges csak valamiről beszélni, pláne olyas valamiről, aminek gyakor­lati keresztülvitelére képtelenek. Vagy talán a Technocraták önmagukat fogják kinevezni? Nem gondolnak arra, hogy csak egy osztályharc győzelmétől függ a társadalmi átalakulás. U'rvan is az utóbbi időben azzal a kérdéssel foglalkozik a saifó és közvélemény, ho«v mi is a Technocracy. Semmi más, mint egy uj jelzővel felruházott elmélkedés. Habár a gazdasági fejlődés tiszta képét sugározza vissza; de azt nem látják, hogy a mai társadalom két külömböző és gazdaságilag ellentétes osz­tály összetétele, amely osztály közül az egyik uralja a földet és, a termelő eszközöket és ezeknek nem lehet szépszóval megma­gyarázni, bogy adiák feil komótos életmódjukat, vagyonukat. Mert ha csak elméletet állítunk fel a gazdasági viszonyok meg­változtatásra, u^v csak éppen olyan dogma lesz az mintha imádkoznánk a társadalmi viszonyok megváltoztatásá­nak érdekébe. A technocraták, akik ugyan rámutatnak a társadalom hi­báira és helves bizonyítékokat hoznak fel elméletük igazolásá­ra. merallaoitiák. hogv a termelési eszközök a gének fejlődése vagyis a gazdasági fejlődés hozta létre a mai állapotokat. A70NBAN PROGRAMJUK KERESZTÜL VITET ÉRÉ A BÉKÉS FEJLŐDÉST FOLYAMATOT LÁTJÁK ELEGENDŐ­NEK. NEM T ÁTJÁK. ROGY AZ URALMON I.ÉVő OSZTÁLY MTNDFN RENDET KFZÉSÉRE ÁTJ ó EZKÖZT FELHASZ­NÁL URAT MÁNAK MEGTARTÁSÁRA. Meg állapítják ugyan, hogy a fizetés, a pénz rendszer el­törlésével szabadulhat fel a mai áldatlan állapotokból, de hiszen ez nem az ő felfedezésük, — mint azt sokan látják — MERT AZ IWW ELVI NV[T ATKOZ AT A TISZTÁN KIMONDJA “LE A BÉRRENDSZERREL.” Tovább azt is elismerik, hogy az összes politikai pártok nem alkalmasak a dolgok mikénti orvoslására, mert ez kizáró­lag gazdasági kérdés és ezért, a Republikánus. Demokrata, Szo- cia’ista va^y akár a Kommunista párt nem alkalmas erre. EZT AZ IWW MÁR RÉGEN FELÖSMERTE: DE NEM CSAK, HOGY FELÖSMERTE, HANEM A POLITIKAI HANDABANDÁZÁS HELYFTT A FORRADALMI IPARI AKCIÓT ALKALMAZZA. Azt tudjuk, hogy a társadalomban két ellentétes osztály áll egymással szemben. Az egyik a nincstelen munkásosztály a má­sik a kapitalista osztály a föld és termelő eszközök tulajdonosai. Az IWW elvinyilatkozata, amelyet már 1905-ben fektettek le: de nem a Technocraták, hanem a forradalmi ipari unionis- ták, és amely nem a felebaráti szeretetre van alapítva, mint a Technocraták elméUte, hanem nviltan kimondja: “E két osztály között küzdelemnek kell folyni mindaddig, mig a világ munká­sai mint oszt ál v szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket.” És csak igy szüntethetik meg a bérrend- SZert. A technocraták elvi nyilatkozata elméleti alapra van épít­ve és az osztályharc alkalmazása nélkül, elmélkedésük teljesen hasznavehetetlen. A munkásmozgalomnak nem elméletekre van szüksége, hanem a már régen lefektetett elméleteket hathatós harci eszközökkel, gyakorlatilag végre kell hajtani. Erre a Tech­nocracy képtelen. Nem vezetőkről kell gondoskodni, hanem azt a szervezett erőt kell gyűjteni, amellyel képesek leszünk a ter­melő eszközök lefoglalására. Osztálytudatos termelő hadseregre van szükség, amelynek hivatása nemcsak abban áll, hogy lefoglalja a termelő eszközö­ket, hanem folytassa fennakadás nélkül a termelést. AMÍG A TECHNOCRATÁK ELMÉLKEDNEK, ADDIG AZ IWW-NAK EZEN ELMÉLETEK KIVITELÉRE GYAKORLATI PROGRAM­JA VAN. ÉS HA EZEK AZ INTELEKTUELEK FELöSMER- TÉK A TÁRSADALOM HIBÁIT ÉS TÉNYLEG AZ EMBERI­SÉG SORSÁN AKARNAK VÁLTOZTATNI, AKKOR TÁMO­GATNI KELL NEKIK AZT A GYAKORLATI MUNKÁSMOZ­GALOM CSOPORTJÁT, AMELYNEK A GYAKORLATBAN KIPRÓBÁLT HARCI ESZKÖZEI ALKALMASAK A TÁRSA­DALOM ÁTFORMÁLÁSÁRA. Ha következetesek és őszinték a megállapításaikhoz, úgy nekik mint mindazoknak, akik most felfigyelnek a technocra- tákra be kell helyezkedniük az osztályharc alapján álló gazda­sági szervezetbe amely egyedüli kulcsa az ipari egyenlőségnek. GONDOLKOZZI Ha szabad ember akarsz len­ni, gondolkozz! A meddig mást hagysz ma­gad helyett gondolkozni, addig mindig kileszel használva. Ha a munkásosztály a jövő­ben nem veszi nagyobb hasznát az agyának, mint eddig, akkor felesleges a részére az agyve­lő. Habár mindenkinek van mun­kaereje, de nem mindig hasz­nálja a sajátját. Azok igen ritkán használják a saját munkaerejüket, akik sok munkaerőt foglalkoztatnak. Ha mindenkinek annyi jut­na a mennyit előállít, vagy an­nak a társadalmi értéke, elkép­zelem, hogy mennyi juttna a “felsőbb osztálynak.” A legnagyobb igazságtalan­ság a földön; hogy egyik em­ber végezze másnak azt, amit az is el tudna végezni a maga részére. A világ legnagyobb demok­ráciája a méhrajnál van. Azért dolgoztatnak bennün­ket, mert erősen dolgozunk. Éhezünk, mert többet terme­lünk mint amennyire szüksé­günk van. Azt jelenti a polgári demok­rácia, hogy azok, akik termel­nek, éhezzenek, mig azok tul- bőségben úsznak, akik semmit sem termelnek. Elégedetlenség! Én vagyok az elégedetlenség. Én vagyok az ellensége a dol­gok létező rendjének s azért harcolok, hogy az állapotok olyanok legyenek, amilyennek lenniök kellene. Én voltam a chaosban a nyug­talanság mely a világegyetem rendszerét hozta létre. Jelenlétem a majomember agyában volt az emberi fejlő­dés igazi kezdete. Én égtem a korszakokon át az emberek szivében, jobb dol­gok felé űzve előre azokat. Én voltam a költők ihlete, a harcosok biztatója és a mártí­rok lüktető ereje. A kapzsiság és a zsarnokság állandóan meg akartak félem- liteni, mert tudták, hogy én va­gyok elkerülhetetlen végzetük. Királyságok és császárságok emelkedtek és buktak miattam. Sivatagok kivirágoztak nyo momban, vallások jöttek és mentek, mert ÉN vagyok. Az igazi rendnek szeretője vagyok és gyűlölője a megálla­pított gonosznak. Én vagyok a láng mely el­égeti a tisztátalan anyagot, hogy csak a tiszta érc marad­jon meg. Én késztetem a gondolkodót a gondolkodásra, az álmodót az álmodozásra! Én vagyok a Kétkedés a Vál­tozás a Haladás. Én vagyok az Elégedetlenség. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom kertéin belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom