Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-06-03 / 742. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD MÉgj? Cleveland, Ohio pending----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------.<foVtöLrM\----------------------------------------------VOL. XXL ÉVFOLYAM______________________CLEVELAND, 1933 JUNE 3. _________NUMBER 742. SZÁM. I. P. MORGAN A VÁDLOTTAK PADJAN Washingtonban elpukkasztottak egy büzbombát, melynek kelemetlen szaga csavarja most az ország “előkelőségeinek” orrát. Úgy vagyunk ezzel az esettel is, mint minden mással, mely a kapitalista berkekből jön... Szkeptikusak vagyunk az ottani cselekményekkel oly annyira, hogy a munkásosztály részére még véletlenségből sem várunk semmi jót. A szédítő számoszlopok szin-^-----------------------------------------te rapszódikus táncot járnak a nyárspolgár szemei előtt. Beleszédül a sok millió dollárok olvasásába és nem tudja kihámozni a motívumokat, melyek az adminisztrációt arra késztették, hogy a világ leghatalmasabb pénzfejedelmét, a nyilvánosság előtt vallasa, leckéztesse. Pikáns kis kulissza titkokról lebbentették fel a fátyolt, annak a vizsgálatnak során, melyet a Szenátus vizsgáló bizottsága még mindig vezet e sorok írásakor. Mielőtt azonban erről a pikantériáról elmondanánk egyet mást, kénytelenek vagyunk megrengetni a vizsgálatott megelőző tények rugóit, melyek szoros harmóniában vannak a depresszióval, amelynek következményeit elsősorban azok a milliók érzik, akik nekünk osztálytársaink — a munkások. Hova—tovább oda jutottunk, hogy a kistőkések egész garmadáját végezte ki a finánctőkések csoportja az immár negyedik éves vállság alatt. S most a nagyokra került a sor, hogy összemérjék erejüket. Nem azt akarják ők tudni, hogy: “ki a legény a csárdában,” hanem inkább azt, hogy ki legyen Amerika kétségbevonhatatlan, koronázatlan pénz és iparfejedelme? Evégből döntő csatára kelt egymásai Amerika, vagy helyesebben a világ két legnagyobb érdekcsoportja, névsze- rint a Morgan és a Rockefeller érdekeltségek Mert beavatott körökben nyíltan tárgyalják, hogy a Morganék ellen megindított vizsgálat szorgalmazói Rockefeller ék. Ez a tulajdonképeni kulcs, mellyel a szenzációs vizsgálat eldugott ajtaját felnyitni lehet. Hogy a finánctőke immár nyilvánosságra került nyílt harcából melyik fél kerül ki győztesen, minket legkevésb- bé érdekel, mint másodrendű kérdés. A hírekből, melyet a nagy kapitalista lapok oldalakon át tárgyalnak, az Ipari Unionis- ták dönthetetlen érvei nyernek beigazolást. Azon érveink, melyeket sután ugyan, de egy idő óta a pirosra mázolt párt- politikusok utánunk szajkóinak, hogy: nem látható, de a láthatatlán kormány, Wall Street-i székhellyel, képviseli az amerikai kapitalizmus igazi hatalmát. A csinos (titkos) névjegyzék, melyet kifeszitettek Morganék fiókjából, egész sereg Demokrata és Republikánus politikust foglal magában, kik Morganék dédelgetett kedvenceiként fedezet nélkül kölcsönöket kaptak és grátisz (csak úgy) jól jövedelmező részvényekhez jutottak. Pénzügyminiszterek, nagykövetek, szenátorok, kon- gressmanok stb. díszítik a jegyzéket akik, hogy ne is mondjuk, kellőképen honorálták Morganék szívességét. Ott szerepel a Coolidge adminisztráció alelnöke és mint Morgan védőügyvédé Davis (1928) demokrata alelnök jelölt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a politika boszorkánykonyháján, ilyen szaftos ételekkel traktálják a politikusokat, akkor igazán nincsen csodálkozni való azon, hogy a “munkás politikusok” könyökkel, vagy minden áron oda törekednek. A nagy büzbomba elfakadt s mire a szaga eloszlik, valószínűleg marad annyi utóize mégis, hogy a politikától megingott, bizalmatlan amerikai szavazók csettintenek egyet a nyelvükkel a Roosevelt adminisztráció nevének említésénél és fogják mondogatni, hogy ezek igazán bátor politikusok, mert még Morganéktól sem féltek. Ennyi eredménye lehet a dolognak. Néhány ügyetlen politikus kegyvesztett lesz, Morganék jobban fognak vigyázni és óvatosabban válogatják ki kegyeltjeiket a jövőben. No meg folytatják a harcot: nyelik a kicsiket, miközben a megmaradt nagyokkal is méregetik erejüket. Mert jól jegyezzék meg, mindazok akik ennél többet is várnak a kihallgatástól, hogy a “csóka nem vájja ki a varjú szemét.” A kutya meg nem parancsolhat a gazdájának. .. Most még vonitanak... Addig, amig azt nem mondják nekik, hogy CSIBA TE. .. FARIZEUSOK MIND A BÍRÓSÁG TAGJAI Rá illik e név az osztálybi- róságra, különösképen azokra a kapitalista talpnyalókra akik, Thomas Mooney tárgyalását kezelték és levezették. Mert ami e tárgyaláson történt, semmi egyébb mint farizeuskodás, a kapitalista talpnyalók részéről. A forradalmi munkásság és az egész világ, igazságot szerető liberálisainak tekintete, ott révedezett a tárgyaló terem tájékán, ahol az illetékesek a “hivatottak” azért jöttek ösz- sze, hogy egy ártatlanul meghurcolt munkás-szervezőt rehabilitáljanak és a háborús őrület idején elkövetett vérité- letet lemossanak. A balga hitü álmodozók újból — mint rendesen — most is csalódtak. Olyan helyről várták az igazságszolgáltatást, mely hely összetételében éppen az ellenkező szolgálatra van berendezve. Még a kapitalista hírforrások sem tudják a Mooney tárgyalás drámai motívumait palástolni. Itt ott — elérzéke- nyülve közlik a felvett széljegyzeteket, emberi sziveket megrázó pillanatokat, Tom Mooney börtönben megőszült, foghullajtott szájából elesett — aranyköpéseit — melyek dörgő vádként hangzottak el azok ellen, akik felelősek azért, hogy Mooney és Billings San Quinten testet lelket gyilkoló börtönében már tizenhetedik éve töltik az élő lények legdrágább kincsétől a szabadságtól megfosztott életüket Nérói kegyetlenség és egy- ügyü csalafintaság ölelkezett össze Mooney perfelvételében. A vád palacsintává lapulva, Mea Culpa-zott: verte ziháló mellét — a védelem szava dör- gött és Mooney ártatlanságát bizonyító szavai ostorcsapásként suhogtak a nagytőkét képviselő lakájok fölött. Meghozták a verdiktet. TOM MOONEY ÁRTATLAN. A hat férfi és hat nőből összeválogatott zsűri felmentette anélkül, hogy helyét elhagyta volna. A biró maga is felmentő Ítélethozatalra utasította őket. És az ítélet után Mooneynak vissza kell menni San Quintenbe, hogy hátralevő napjait a börtönben szenvedje le. Az első ítélethez nem hagytak nyúlni a kapitalista bölcsek. Nem hagyták megbolygatni a hamis koronatanúk becstelen vallomásaival fűszerezett poros akta csomókat. Féltek attól, hogy hitelét vesztette igazságszolgáltatási rendszerükön újabb csorba esik, hogy még többen fordulnak el és ingának meg a kapitalista rend intézményeiben Ugyanis a San Franciscoi Praperedness Parade alkalmával történt bombamerényletnek tiz áldozata volt. Ezek egyikének meggyilkolásával vádolták Mooneyt és Billingset és Ítélték akasztófa halálra, mint a tett elkövetőit. Az Ítéletet a szövetségi kormány beavatkozásával Willson elnök életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta át. Most Mooney uj perfelvételében a kilenc áldozat közül egy másikat választottak ki. Maga az ügy annyira ismert és nyílt, hogy a főügyész megtagadta a vád képviselését és nyilatkozatot adott le, melyben Moonyt ő maga is ártatlannak minősiti. Elküldte helyet tesét, »aki szintén csak formailag vádolt; vagy inkább mosakodott és azt hangoztatta, hogy a kormánynak nincsen olyan bizonyítéka, mely érdemleges vádpontként szerepelhetne. Mooney tehát ártatlan és a törvény nem hajlandó a vádat ellene bizonyítani a megmaradt illetve kilenc letárgyalat- lan áldozat ügyével kapcsolatban Mooney nevét implikálni. De éppen ennyi és egy jottányival sem több bizonyítéka van az első áldozat ügyében is. A vádlottak és elitéltek vagy bűnösök, vagy ártatlanok. A bombamerénylet tiz áldozata közül, vagy mindnek haláláért ők felelősek, vagy egyikének sem. Ám a törvény hatalmával rendelkezők nem igy okoskodnak. ők csökönyösen ragaszkodnak a véritélet fenntartásához, melynek megváltoztatását Mooney ártatlanságának nyilvánítása nem vonja maga után. Szabadon bocsájtásával tehát semmi kapcsolatban nincsen az uj tárgyalás. Legfel- Huszonháromezer dollár veszt
