Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-15 / 735. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 április 15. AKRONI HÍREK “Kaparjátok ki a tiizből a gesztenyét, mi majd megesszük” A gazdasági válság és az azzal járó munkanélküliség nem hagyta nyomtalanul az amerikai gummi város bérrabszolgáit sem. Akron munkássága jórésze szintén a charytin tengeti magát, mert amig alkalmazást talált a termelésben, úgy gondolta, hogy mindég megkapja a hét végén a pay envelope-ját, amely ha nem is fényes megélhetést, de a jólakást lehetővé tette a maga és családja részére. Ezek ma mind a múlté lettek és mind több azoknak a munkásoknak a száma, akik nem tudják és nem akarják ezt a helyzetet elintézetnek tudni azzal a könyör adománnyal, amelyet ebben a formában ad most vissza az uralkodó osztály az elrabolt munkabér ellenében. Akron magyar munkásai szintén azok között vannak, akik keresik a helyzet megoldását és mivel a múltak már kiábrándították őket úgy a semmit sem jelentő politikai szószátyárkodók valamint a kommunisták papiros mozgalmaiból a legkomolyabb érdeklődésük az Ipari Szervezkedés felé fordult és arra már nemcsak felfigyel, de napról napra nő azoknak a száma, akik tényleges munkát kívánnak kifejteni az Egy Nagy Szervezet építésében. Az IWW akroni magyar csoportja 191 Thorton St. alatti helyiségében rethorikai tanfolyamot kezdeményezett és ezt a munkás iskolát, minden alkalommal több és több Munkástárs látogatja, úgy hogy a jövőben havonta két ilyen ösz- szejövetelt határoztak tartani a hónap első és harmadik vasárnap délután 2 órai kezdettel, amelyre a Bérmunkás minden olvasóját ezúttal is meghívják. ELŐLEGES JELENTÉS. Akronban, május 14-én, vasárnap délután és este a Magyar Ház összes helyiségében ünnepélyt rendez az IWW magyar csoportja. Délután gazdagon összeállított műsor lesz, amelyen szerepel a már nagy sikert aratott Nóta Vége cimü munkás dráma, mig a műsor után tánc lesz. Chicago egyike azon városoknak, melyben a legnagyobb graftek és panamázások következtében, a városi és az állami pénztár teljesen üres. A tűzoltóság, rendőrség és a tanítók, már több hónap óta csak időközönként kapják a fizetésüket. A városnak meg Illinois államnak csak annyi jövedelme van a megcsappant adókból, amennyi a politikusok fizetésére szükséges. Mert nem kell mondanunk, hogy ez utóbbiak, önmagukat kifizetik a pénztárból. A tanítók közötti elkeseredés, mindjobban fokozódik. Méltatlankodnak, tiltakoznak, a tanítványoknak is, persze, csak úgy hangfogóval. Ám nagy most a szörnyü- ködés és riadalom. A méltatlankodás erélyesen dokumentá- lódik. A város számos iskolájában, közel ötvenezer tanuló sztrájkba lépett. Tiltakoznak a tanítók fizetésének vissza tartása ellen. Úgy látszik az éretlen és fejletlen gyermekek nem a tanítóktól vesznek példát. A szolidaritás e nemes megértése és megnyilatkozása, a tanítókból bizony hiányzik. Szervezkedni gyávák;. .. Még szerencse, hogy ez a ragályos betegség nem ragadt a tanítványaikra, kikről elmondhatjuk, hogy az alma messze esett a fájától. A városatyák ám mégsem akarják elhinni, hogy a tanulók eme akciója mögött nincsenek ott a tanítók. A sztrájkoló gyermekek közül, többet letartóztattak, akiktől megakarják tudni, hogy miért próbálták kikaparni a gesztenyét, mások részére a tüzből. DIPLOMÁCIA PHILADELPHIÁBAN A Philai Modern Színkör 1933. április 22-én. szombat este saját helyiségében 332 W. Girard Ave alatt tánccal egybekötött két egy felvonásos szinelőadást rendez. Színre kerül: “Édes anyám” és a “Diplomácia” a legjobb szereposztásban. Az estélyen Ligó Péter bandája játszik. Belépti dij 25c., elsőrendű harapni valókról, házilag készitett süteményekről, a M. Színkör női tagjai gondoskodnak. 'A BÉRMUNKÁS május elsejei száma egy különleges agitációs lap lesz, amelynek a magyar munkások közötti elhelyezése az Ipari Szervezet ismertetése szempontjából kötelessége minden IWW-istának, úgyszintén minden olvasónknak. Úgy a csoportok, mint a lapkezelők valamint az egyes Munkástársak tegyék meg erre a május elsejei számra a rendelésüket április 22-ig, hogy tudjuk, hogy mennyit nyomassunk abból. Tiz lap ára 30c. 100 lap ára $2.50. Menyország és pokol LEGENDA. Irta: Farkas Antal. Haldoklóit a főur, az apátplébános. Ignác, a harangozó húzta neki a lélekválságot, de amint félkézzel rángatta a vékony kötelet, törölte ám a másikával a könnyeit ugyancsak. A csengetyü éles szava hasogatta szivét és tudta, hogy most az egész falu sir, siratják a főurat, tudta, hogy most már vége a főurnak, mert az öreg Pollák doktor, aki a városból szaladt ki a plébániára, megmondta neki: Húzhatod már, Náci, ahogy jólesik. Elalszik a papod mindjárt, aztán csak a másvilágon ébred föl. Náci sírva szaladt föl a toronyba és az éles csillingelés még a falu korcsmájában sö- rözgető asztaltársaságot is megriasztotta. Csöndesen ültek, lopva-lopva a főur üres helyére tekintve, a főszolgabíró a kutyája fejét simogatta, a kántor még a sörét se itta ki, szót- lan, hajadonfővel megindult a plébánia felé. Szegény főur. Még a múlt héten itt ült az asztalfőn, itt szikrázott a humora, kacagott a jókedve, hogy csak úgy rengett bele az egész teste és most ott vergődik a halálos ágyon. Az öreg Pollák doktor hallgatja a szive verését, a szomszéd falu papja meggyóntatta, megáldoztatta és most útban van a menyország felé. Szerencsés utat, főur! Kár volt meghalni, igazán kár. Még embert nem szerettek olyan nagyon a faluban, mint ahogyan a főurat szerették. De más ember is volt ő, mint az elődje. Az elődje fukar, száraz lelkű, pénzsóvár, farági ember volt. Mindent a zsákjába akart gyűjteni, pedig még jól se tudott lakni szegény feje. A káplánjai megszöktek mellőle, olyan komisz kosztra fogta őket. A párbért kegyetlenül be- kasszálta. Még a végrehajtó is hiába könyörgött neki, hogy ne licitálják el ezt a párnát, ezt a malackát, a' vén lelki gereblye nem engedett. Nem nekem kell a pénz. Nézzétek, az én csizmám rongyos, a reverendám kopott, foltos, én köménymagos levessel táplálkozom, de kell az én egyházamnak, melyet naggyá, hatalmassá akarok tenni. Úgy örültek a hívek, mikor megszabadultak tőle és az öreg pénz-ku- pecet kikisérték a temetőbe. Itt már nem nyúz többé senkit. A gilisztákkal s más földi férgekkel bajlódjék. Ekkor jött a fiatal plébános ur. Erős egészséges, életkedvtől duzzadó ember Amit az öreg plébános elszedett a hívektől, ez két kézzel osztogatta vissza. A paróchián egymást érte a dinom-dánom. Olyan jó cimborát, mint ő volt, keresni kellett hét vármegyében. Szegénynek, gazdagnak egyaránt pajtása, barátja volt. A megyés püspök nem győzte a fejét csóválni mikor írások érkeztek hozzá avégből, hogy a plébánia részére adjon pénzt, külömben dobra ütik még a templomot is a váltótartások fejében. Elhelyezték. Nem ért semmit. Addig járt a falu a megyés püspök nyakára, mig vissza nem helyezték. És most haldoklik ez a jó ember. Meghült-e vagy mi baja történt, de az öreg Pollák doktor azt mondta Nácinak, a harangozónak, hogy húzhatja a lélekválságot ahogy jólesik. Az egész falu sirt, amikor temették és azt mondták szent meggyőződéssel: Az apátplébános ur pedig megindult hosszú fényes utján a menyország felé. Tudta a járást, hiszen sok embernek ő mutogatta. Nem ment nagy kedvvel. Méltósá- gosan, de olyan tétovázva ballagott, mintha szeretne visszafordulni. Még egyszer le is tekintett a falujára, a paróchiá- ra. Az ablakból mintha egy fe- hérképü leány integetne felé. A plébános ur megállt s álmatagon susogta. Kata! Müller Kata! Egyszerre eszébe jutott neki az egész história. A legszebb leány volt a faluban. Fiatal, tejképü villogó szemű sváb leány. Táncolt a plébános úrral — oh, uram bo- csá’l A plébános ur táncolni is szeretett — táncolt vele kétszer és mikor már harmadszor járták szerették egymást: A nagy erős emberre ráfonódott szép, szőke sváb lány és a nagy barna ember megcsókolta a leány szőke haját, szemét, ajkát. Be is szökött hozzá a paróchia kapuján. A plébános ur elment Müller gazdához. Nem sokat teketóriázott, hanem azt mondta, hogy adják hozzá Katát a pa- róchiára. Ő holtig hűséges embere, jóságos gondozója lesz. A gyermekeket, ha lesznek, urnák nevelteti. A lányokat kisasszonyoknak. Müller gazda azt mondta inkább kitekeri a Kata fehér nyakát, mint papgazdasszonynak adja. Egészen más volna, ha megesküdhetnének. De igy! Aztán a plébános ur már elhaladta a negyvenet, mit akar ezzel a tizenhét éves leánnyal. Majd férjhez adjuk, aztán ha asszony lesz, szerese, ahogy akarja, csak az ura meg ne tudja. És Katát férjhez adták Kata még a lakodalom előtti éjszaka is a paróchia kapuján suhant ki. Aztán másnap oda- állt a vőlegényével, egy szőke, görbehátu sváb legénnyel a főur elé, hogy eskesse meg. Látta Kata, hogy a főur szeméből kigördül a köny, észrevette, hogy hangja reszket, de ő nem csinált botrányt. Szépen, engedelmesen megesküdött hazament a násznéppel és
