Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-04-15 / 735. szám

1933 ápilis 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal Pénzforrást keres a sáskahad A BELAIRE, 0. BÁNYÁSZOKNÁL KÍSÉRLETEZNEK A VEZÉREK. A lincselés ellen kollektálók, meglincseléssel fenyegették aki rá juk olvasta a bányászok elleni bűnös munkájukat. BELAIRE, 0. — Az elmúlt napokban a bányászok között egy gyűlésre való felhivás for­gott és igy magam is szüksé­gesnek láttam, hogy elmenjek, mert ideje volna, hogy a bánya rabszolgái összefogjanak, hogy egyesült erővel vivják meg harcukat a bányabárók hallat­lan erőszakosságaival szemben. Amikor a gyülésterembe lé­pek, látom, hogy itt ismerős arcokat fedezek fel, azok ré­széről, akik már a múltban is kihasználták a bányászok jóhi­szeműségét és elkeseredését az őket annyiszor becsapott Lewis bandával szemben. Akkor a National Miners Union nevében vették el a bányászok utolsó dollárját, azóta nem is mutat­koztak, mig most egy UJ uniót az United Miners Front-ot árul­ják a munkásoknak azzal a ki­fordított elmélettel, hogy a ke­let ohioi bányászoknak nem szabad sem a west virginiai, sem a pennsylvaniai bányászok­kal törődni, nekik és amazok­nak is egyedül illetve külön-kü- lön kell a sztrájkjaikat meg­vívni, mert a mai helyzet nem alkalmas a bányaipar általános sztrájkjára. De nem sokáig várattak, hogy önmagukat meghazudtol­ják, mert hangoztatták, hogy a bányászoknak is anyagilag l támogatni kell az alabamai né­ger fiuk kiszabadítását, úgy­szintén Mooney és Billings-et, de a szomszédos Kentucky 42 bányász testvér elfogatását, azt mélyen elhallgatták. Amikor elvégezték a mondó­ké jukat mindjárt bezárták a gyűlést, dacára hogy voltak, akik szólásra jelentkeztek. Itt a másvéleménynek nincs helye. De azért az éppen jelen volt Stana György mtárs szólásra jelentkezett és éles bírálattal mutatott rá erre az újabb kom­munista alakulatra, amelynek a többivel együtt csak az a célja, hogy a munkásokat a legtökéletesebben széttagolja, ahelyett, hogy Egy Nagy Szer­vezetbe tömöritené éppen úgy, amint maguk a bánya bárók vannak, ami lehetővé teszi a részükre a munkások kizsák­mányolását. Amint a vezérek megismer­ték Stana mtárs beszédjéből, hogy itt az IWW szellemében beszél, magukból kikelve ordí­toztak és lincselésre buzdítot­ták a munkásokat, de akik an­nál figyelmesebben hallgatták az Ipari Szervezkedés szüksé­gességét, amely az általános sztrájk fegyverével vívja meg a bányászok és a többi iparban dolgozók harcát nem részletek- I ben, hanem egy időben Ohio­ban, Wirginiában, Illinoisban és mindenütt, ahol bérmunká­sok vannak. A gyűlés végeztével az elő­adó vezérek mellett egy pár csatlós maradt, mig a bányá­szok a legnagyobb érdeklődés­sel vették körül Stana mtár- sat, úgy hogy a beígért lincse­lésre nem látták az időt és he­lyet alkalmasnak az üzleteik­ben megzavart szatócsok. A gyűlés végeztével Stana mtárssal vettük a kárét, hogy haza megyünk és a káréból lát­tuk, hogy truckon követnek minket. A leszállónál ők is meg­álltak, de azután ugylátszik, hogy jobbnak látták az elkot- ródást, mert valószínű, hogy ismerik az IWW direct akció­jának azt a részét, amelyet az ilyen alakokon szoktak gyakor­latba hozni. Belaire bányászai már nem dűlnek be ezeknek a magukat eltartani akaróknak, akik a Kentucky bányászokon is sok ezreseket kerestek, hanem szer­vezkednek a saját maguk felépí­tett és a magunk által vezetett unióba, amint azt az IWW ta­nítja. Ezt kell, hogy tegyék mindenütt a bányászok. Le­gyen a jelszó: Be az IWW-ba. Miklós János. MARTINSFERRY és környékén Stana György munkástárs kerületi szervezői munkát végez. Ebben a minő­ségben teljes megbízottja a Bérmunkásnak is és igy előfi­zetések felvételére és azok nyugtázására jogosult. A helybeli munkástársak tá­mogatását kéri a BÉRMUNKÁS lapbizottsága. harmadnapra már eltemethette volna a főur, ha tudta volna, de a káplán végezte helyette a ceremóniát, mert a szép, sze­relmes Müller Kata még akkor éjszaka elemésztette magát. Mit tenetett a plébános ur? Utána menjen? Akkor nyilvánosságra jön, hogy Kata a plébános űrért lett öngyilkos, a plébános Ka­táért. Ivót, mulatozott, enyhült a fájdalma, de Katát sohse fe­lejthette el. Még prédikáció közben is összeszorult a szive, mikor arra a helyre esett a szeme, ahol Kata szokott ülni. A szobájában a nagy erős ember leborult az ágy előtt, amelyben Kata feküdt és ösz- szecsókolta a párnát, ereklye­ként őrizte azt a kék harisnya­kötőt ami egyszer ott maradt. És most a menyország felé ha­ladtában, tiz esztendők múlva is a Müller Kata képe lebegett a szeme előtt. Gondolkozott. — Hiszen most találkozunk, ő volt maga az ártatlanság, itt kell lakoznia a menyországban. Mártírja lett a legtisztább ér­zelemnek, mint Krisztus urunk a hitének, itt kell neki lenni. Siessünk! Egyszerre megindult és se­bes léptekkel igyekezett a menyország kapujához. Bezör­getett. Péter apostol látta, hogy pap, hogy a derekán lila- ővet visel, az ujján fényes gyű­rűt, szó nélkül beeresztette. Odabent meglehetősen hűvö­sen fogadták a főurat. Mind­járt az elődjével találkozott, aki szemrehányást tett neki, amiért az egyházi vagyont el- prédálta. — Én nem prédáltam, csak visszaadtam azoknak akiktől te elszedted, a szegényeknek. Az elődje megfenyegette, hogy bevádolja a pápák taná­csában, majd aztán megissza a levét. A főur vállat vont és tovább ballagot. Látott éneklő angyal­sereget, szomorúan ide-oda té­velygő szüzeket, lehajtott fejű, bánatos asszonyokat, apácákat, de Müller Katát hiába keres­te, sehol sem találta. Elment a meny ország bejelentő hiva­talához és kérdezősködött Mül­ler Kata után. Pontosan tudta, hogy mikor született, mikor halt meg. A pápaszemes szent keresgélt, az­tán összecsapta kezeit: — Mi közöd neked ehhez az elkárho- zott lélekhez ? Ennek legalább is egy tucat rettenetes bűne van. Szeretkezett. Nem fogadott szót a szülei­nek Hamisan esküdött, mert nem szerette az urát és végre öngyilkos lett, ami az isten előtt — te tudod, hiszen pap vagy — milyen nagy bűn. Lent szenved a pokolban. A főurnak megdobbant a szive. Jaj hát Kata még most is érte szenved! Vette a botját és a kalapját aztán elment Szent Péterhez. — Nyisd ki az ajtót — Ho- hó! Aki ide bejön az innen ki nem mehet. — Én bűnös vagyok. — De hiszen te pap vagy. — Ne akoskodj, nyisd ki az ajtót, ha mondom. Péter okoskodott, erre a fő­ur hozzáugrott ellóditotta és maga nyitotta ki az ajtót, i— Megörültél — ugrott utánna Péter — gyere vissza! — Mutasd meg nekem a po­kolba vezető legrövidebb utat. Kárhozni szenvedni akarok. — Eredj, te már azon az utón vagy. És a főur megtalál­ta a poklot. Az ördögök nagy örömmel fogadták. — Tudtuk, hogy hozzánk kerülsz. Derék ember voltál. Gyere be, pihenj meg. Le sem ülhetett, mikor va­laki hangos sikoltással a nya­kába vetette magát. Müller Kata volt mennyasszonyi ruhá­ban, kisirt szemmel, úgy, amint az oltár előtt állott és hamisan megesküdött. — No itt vagyok, együtt süssetek meg bennünket. Az ördögök nevettek. Tite­ket ? Miért ? Mert szerettétek egymást ? Akik ide kerülnek, azokat mi nem bántjuk, mert a mi itélőszékünk előtt nem bűnösek. Hanem azokat, akik odafönt vannak, szívesen meg­sütnénk. A menyoszágban hire esett a históriának. Azonnal kifüstölték az egé­szet és szent meggyőződéssel hangoztatták. — Az ördög járt itt papi ru­hában. Uram irgalmaz nekünk! Egy proletár asszony levele Tisztelt Munkástársak: Annak szólítom önöket, mert teljesen együtt érzek a Bér­munkás minden sorával, amely kifejezi úgy az én, mint az egész munkásosztály fájdalmát, de amely egyúttal nyújtja ne­künk azt a reményt, mely a felszabaduláshoz vezetheti a ma szenvedő‘emberiséget. Hogy ez a helyzet nem tarthat igy soká és hogy kell jönni a vál­tozásnak minden azon múlik, hogy a munkásosztály megért­se a Bérmunkás tanítását, mely szerint a rendszer változás csak abban az esetben lehet a mun­kásosztály előnyére, ha azt iparilag szervezett munkásság hajtja végre az által, hogy a termelt javakat nem a magán tulajdon kezelésébe adja, de a saját maga szükségletének a kielégítésére fordítsa. Ezt csak Ipari szervezete kiépítése utján érheti el a munkásosztály. Súlyosan érzem magam is e rendszer csapásait, mert ma­gamnak kellett a robot jármát felvenni férjem helyet, aki képtelen munkaerejét eladni a többi sok millió munkaképes proletárral együtt. Asszonytársaim, akik ebben a helyzetben vagytok ismerjé­tek fel a munkás mozgalom szükségességét és magatok ser­kentsétek embereiteket a részt­vevősre és magatok buzdítsá­tok a harc megvívására, hogy úgy az ők lealacsonyitása, mint az olcsóbb gyermek és női mun­ka erő kihasználása minél előbb megszűnjön, véget érjen. Milyen gyönyörű is lenne ezen a napsütéses vidéken az élet, ha egy kapzsi kicsi osz­tály azt pokollá nem tenné. De én hiszem, hogy a szenvedők összefognak és cselekszenek. önökkel és minden harcoló­val együtt érezve, vagyok tisz­telettel. Los Angeles 1933. ápr. 3. Mrs. Julia Szüch. A fenti levél sok proletár asszony megszivlelésére szol­gálhat, mert gyakorta halljuk a házi agitációnkban különösen a munka és a gyermek nevelés­ben elcsigázott munkásnőktől, hogy minek a szervezkedés, hogy az nem hoz semmi jót a részükre és sok helyen az asz- szony az, aki visszatartja a férjét attól, hogy elősegítse, hogy siettesse ennek a rend­szernek a pusztulását. A fenti levél írója tisztán látja a rendszer kapzsiságát, amely kizárja a termelésből a férfi munkaerőt, mert rendel­kezésére áll az olcsóbb, a több haszonnal járó női munkaerő, ami osztályos, harcos társává teszi az asszonyt férjének a munkás mozgalomban. Munkás asszonyqk kövessé­tek a fenti példát, mert első­sorban a magatok helyzetét változtatjátok meg ezzel. OlvasdaBérmunkást!

Next

/
Oldalképek
Tartalom