Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-09-03 / 703. szám
1932 szeptember 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal Töm egha Iái TÖMEGGYILKOLÁS! VAGY TÖMEGSZERVEZKEDÉS! MELYIK FOG BEKÖVETKEZNI? AZ ÖREG SZERVEZŐ Őszbe csavart — öreg IWW szervező Halad az utón, hogy szervezzen. Nehéz a munka, fárasztó az ut; De ő csak halad, az idő meg fut. Föl kell ráznom, az álmodozókat, Hogy ne álmodjanak szépeket. . . Mert az álom, csak álom marad Valóra sos’e halad. Hóna alatt hordja, az IWW irodalmat, Mellyel ostromolja a tudatlan birodalmat. Had tanuljon a munkás — és tudhat, Hogy bérrabszolgaságból is, ki juthat. Voltak, kik őt meghallgatták, Voltak, kik golyó záporral fogadták. De ő azért nem csügged el, Mert ború után napsugár kell. Sok szervező lelte már a halálát, Mert hirdetni merték a fölszabadulás óráját. De ő, azért csak járja a golgotát, Mint egykor krisztus hordta a keresztfát. Vissza pillant sok évi munkára, Vehet-e pihenést, meg állhat-e már? Maga körül tekint és látja! Hogy nagy az elégedetlenség és az őt bántja. Zúgolódik a nép, a nyomor óriásként fölcsapott. Itt nem lehet megállás, nem lehet pihenés. A nagy munka igazán, most kezdődik, Csak előre, előre, régi harcos. HÉTKÖZNAPOK Ezen kérdések foglalkoztatják napjainkban, óh nem a munkásság túlnyomó részét, mert ezen túlnyomó rész, még közömbös és gondolkozás képtelen, hanem a gondolkozni tudó kisebbség minden egyes tagját, akik érzik, tudják, hogy a három kérdés valamelyike be fog következni, hacsak a munkásosztály meg nem előzi önmagát azáltal, hogy nemcsak a testet-lelket ölő, fizikai, népiesebb nyelven baromi munkának fog élni. A gondolkozást, vagyis sorsuk intézését pedig olyan egyénekre bízza, kik minden mást csak munkát nem hajlandó végezni, hanem ez a túlnyomó rész is kilép a küzdelmek porondjára azáltal, hogy előszólitja koponyája eldugott zugából, azt az észnek nevezett valamit és kissé működésbe hozza, mert ha ezt megteszi, akkor meg fog lepődni önmagán. Rá fog jönni, hogy a mit eddig az ész használata nélkül lehetetlennek tartott, a szervezkedés nagyon is egyszerű és szükséges lehetőség. Meg fogja érteni, hogy neki is, az eddig is önzetlenül értük küzdők táborába van a helye, szolidaritást fog ezekkel vállalni, pártfogolni, támogatni fogja a bátrak bátrait, kik eddig is minden félelmet félre dobva, ezer veszéllyel szem be nézve küzdöttek a munkás osztály felszabadításáért és e küzdelemnek határa az utolsó bérrabszolga felszabadításánál van. Hosszú és erős küzdelem ez, de el fogjuk érni mihelyt ez az óriás tömeg is felismeri osztály helyzetét. Mihelyt ráismer a kapitalizmusra és ennek összes védbástyáira, melyek egyike a polgári sajtó, mely ezen rendszert még pártfogolni és helyeselni tudja. A törvényt, amely védelmezi az egyházakat, melyekbe a menybejutás meséivel tömik és hallgattatják el a már lázadni készülő proletárt, a szamarak és birkák érvényére, a türelemre intik őket stb. Másokat meg látni fog a nélkülözök óriás tábora mihelyt letépi szemeiről a fentebbi intézmények által ráborított fátyolt azáltal, hogy mozgósítani fogja a koponyába rejlő kicsinyke részt, melyet minden élő embernél fel lehet fedezni kisebb nagyobb mértékbe. Mert ha ezt nem teszi, akkor a két első kérdés egyike, vagy lehetséges mindkettő be fog következni. Vagy meri-e valaki ezen küszöbön ólálkodó valóságot rémkép vagy fantáziának nevezni, ha ilyenek akadnak azoknak, bátran szemeikbe vághatjuk, hogy nem olvasnak újságot, vagy ha olvasnak, akkor csak szájukkal teszik. Mert nézzük csak. A kormány, melybe az optimisták mindenkor bizalmukat helyezik, háromszáz milliós kölcsönt szavazott meg a munkanélküliek segélyezésére. Óriás összeg ez egybe még ki is mondani, de ha felosszuk 12 millió 'részre vagyis a munkanélküliek számarányához képest, akkor talán látni fogjuk, hogy ha azonnal felosztanák ezen óriás összeget, akkor is csak 25 dollár jutna egy-egy munkanélkülinek, a kongresz- szust pedig öt hónapon belül senki az Egyesült Államok elnökén kívül össze nem hívhatja, ami azt jelenti, hogy ezen ösz- szegből kellene minden munka- nélkülinek 5 hónapig megélni. Igen ám, ha ezen összeget megkapnák is, akkor is lehetetlen volna belőle megélni, hát ha még tekintetbe vesszük, hogy az ilyen adományok 50—75 százalékát a rábízott intézmények szokták felemészteni, akkor az éhhalál még közelebb van avagy egyesek erre azt mondják, hogy ott vannak az állami és helyi intézmények. Ezeknek megint csak azt mondhatjuk, hogy nem olvasnak újságot, hisz a segélyösszeg elfogadásának aláírásán a tenta még jóformán meg sem száradt, már is 30 állam nyújtotta be a követelést a neki járó összegre. Minden állam, minden megye, sőt minden város azon siránkozik, hogy a segélypénztáruk ki van ürülve avagy az ilyenek nem olvasták volna, hogy a St. Louisi városi hatóságok szélnek eresztettek 13,000 családot, kiket eddig segélyeztek. Detroit városa jelentése szerint ottan tizennyolc ezret kellett elbocsájtani és ezeknek a szerencsétleneknek nincs fejőket hová lehajtani, nincs semmi biztosíték, honnan, mikor fognak egy darab kenyérhez jutni avagy nem olvasták volna ezek, hogy Bridgeport és sok más városa Connecticut államnak köztudomásul hozta, hogy ha az Egyesült Államok nem segítik semmi reményük nincs arra, hogy a munkanélküliek tömegét tovább élelmezni bírják. Nem ^olvasták, hogy Clinton, Mass, államba julius 7-én több mint háromszáz ember, asszony és siró gyermek szállta meg a városházát, kenyérért könyörögve, hol nekik tudomásul adták, hogy a városi segély pénztár ki van ürülve, kölcsönt pedig a város sehonnan sem képes kapni. Olvasták azt, hogy Indiana állam fővárosába nem oly rég nyolcszáz ember vonult be segélyt könyörögve, mely megtagadása esetén azzal fenyegetőztek, hogy háromszáz ezren fognak visszajönni. És ez csak néhány megemlítés a sok közül, a nyomor mindenütt óriási és a csökkenés helyett még mindig fokozódik, hisz csak a polgári lapokat kell figyelemmel kisérni, napról napra találunk már máma egész közömbös híreket, hogy erős munkabíró emberek dobják el maguktól az életet. Szülők pusztit(Folytatás a 8-ik oldalon) Sokan a munkások közül nem tudják azt megérteni, hogy mondjuk, mi köze van az amerikai tőkés osztálynak a többi külföldi államokhoz. Sokan a munkások közül, kezükbe veszik az újságot, elolvassák a napi híreket s más egyébbel nem törődnek és ha véletlenül valaki megkérdezné tőlük, nem tudnák azt megmondani, hogy pl. Chilében mi okozta nemrég a forradalom kitörését. A clfcilei probléma lényege röviden az, hogy az eddigi forradalmi megmozdulásokat, amelyek kizárólag a hatalomért folytak, a gazdasági válság parancsára olyan forradalmi mozgalom váltotta fel, amely a már már felbomlással fenyegető súlyos gazdasági helyzetben a nép számára megakarja menteni azt, ami menthető. S ezt a külföldi tőke teljes kiszorításával igyekeznek megvalósítani. Ezek között első helyen áll a salétrom — és a rézipar, amelyre az utóbbi években az Észak Amerikai Egyesült Államok tették rá a kezüket. Chilében és egész Dél Amerikában komoly iharc indult meg a külföldi tőkések ellen. Észak Amerika félti az üzletét. Chilében fektetett tőkéinek és vállalatainak nyereségét. így volt ez Kínával is. A polgárháborúkban fulladozó kínai nép véréből aranyat facsart az amerikai kalmár szellem. Azon volt, hogy a kínaiak valameny- nyien amerikai fegyverekkel lövöldözzék egymást. Profit éhségük nem ismervén határt betolakodtak Mandzsúriába is, és úgy kerültek összeütközésbe Japánnal, mert Mandzsúriában is akartak keresni. Ebből a kis cikkből láthatják a munkások, hogy a tőke mindenütt ott van, hogy kizsákmányolja a munkást. Ezek mind olyan tények, amit már a kapitalista lapok is nyíltan hirdetnek. A tőkés gondolkozik és számit. A munkás hallgat. Mintha nem volna érdeke, hogy embermészárlások és jogtalan milliók szerzése ellen tiltakozva felemelje a szavát. Brooks Elza. A Belga szénbányászok az általános sztrájk mellett A belga bányászok reformista szakszervezete rendkivüli konvenciót hivott egybe, hogy a folyamatba levő sztrájkot beszüntessék. Az egybegyült delegátusok azonban a vezérek legnagyobb ellenzése dacára ahelyett, hogy a sztrájk megszüntetése mellett döntöttek volna, az általános sztrájk kihívása mellett szavaztak az egész ország területére. Az általános sztrájk ellen csak négy szavazat volt. Országos Népgyülés lesz Clevelandon Szeptember 3-án
