Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-09-24 / 706. szám

1932 szeptember 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal Az angolországi szövők sztrájkban Munkanélküliek szavazata A kizsákmányoló osztály po­litikusai azon félelmükben, hogy elvesztik hivatalaikat és a vele járó panamát eme rettegésükben rájöttek arra, hogy egyes álla­mok törvényei megfosszák a munkátlan- bérrabszolgát szava­zati jogától. A republikánusok tudják, érzik, hogy a tudatlan bérrabszolga a pártembereket okozza helyzetének tarthatatlan­ságáért és a közelgő választá­soknál Demokratára adják sza­vazatukat. Egyes államok törvényei meg fosszák azon egyéneket szava­zati jogaiktól, akiket az állam vagy város segélyben részesít. Eme készülődések hallatára fel­bőszült az úgynevezett munkás sajtó. A “foradalmi politikusok” müfelháborodása foglalja le lap­jaik hasábjait s a kapitalista osztály rémületéről csacsognak. Az uralkodó osztály már ré­gen megfosztotta a munkások millióit szavazati jogától, hogy az állam ügyeinek intézésébe szava lehessen. Az uralkodó ősz tály gazdasági hatalma, amely minden néven nevezendő poli­tikai pártot irányit, az a látha­tatlan kormány, amely minden ország Kereskedelmi Kamarájá­ban rejlik. Azok gazdasági ha­talmuknál fogva irányítják a “nemzet” vagy ha kell a nem­zetközi érdekeiket. A kizsákmányolt bérrabszol­ga egy gyufaszálnyit sem vészit szavazati jogának veszteségével. A bérrabszolgák helyzetét nem a város, állam vagy a szövetségi kormány intézik, hanem a Wall Street, mellyel szemben ipari szervezkedésre van szüksége a munkásosztálynak. A munkásosztály gazdasági szervezetének hatalma előtt a politikusok is leborulnak, mint Mózes az aranyborjú előtt. Tö­mörüljetek gazdaságilag ti sza­vazatoktól megfosztott bérrab­szolgák —_az Egy Nagy Szer­vezetben az IWW-ban, amely megadja számotokra a szavazati jogot az iparok minden ágában a termelés és szétosztás társa­dalmasítása felett. Emelkedik az élelem ára Az angol iszövő gyárosok hó­napok óta próbálják ráerősza­kolni a munkásokra 10 százalé­kos bérleszállitás elfogadását, emellett a termelés gyorsítását, mely nagy mértékben alászálli- taná a béreket. Futótűzként terjed Angolor­szág szövő munkásainak sztrájk ja, amelyben már ezideig is több mint 300 ezer munkás vesz részt, akik direkt akcióval tilta­koznak a tervbe vett 10 százalé­kos bérlevágás ellen. Az angol “nemzeti” kormány a politikus • munkásbarát Mc- Donalddal az élén a szövők szak szervezetének vezéreivel együtt minden eszközt felhasználnak — rendőrséget, katonaságot — * hogy a szövők sztrájkját álta­lánosítsák és hogy a bérlevágást elfogadásra kényszerítsék. A szakszervezetek és a politikai pártok vezérei valamint minden néven nevezendő vezér karöltve haladtak a mukásosztály leigá­zásában. A bérrabszolgáknak Ameriká­ban, Angliában, Ausztráliában, Canadában vagy bárhol a vilá­gon egyetlen egy teendőjük van és ez kiépíteni az IWW Egy Nagy Szervezetét, amelyen ke­resztül elérnek abba a társadal­mi rendszerbe, amelyben meg­szűnnek az osztályok, nem lesz­nek kizsákmányolok és kizsák­mányoltak. Megszűnik a bér­rendszer és helyébe az ipari sza­badság a munkásosztály egyet­len megváltója lép. Amikor majd a munkásosztály egyes nyelvi rétege felépítette ipari szervezeteit. Saját országának megfelelően használt eszközök­kel egyesülve egy hatalmas tá­madásra véget fog vetni a ki­zsákmányoló osztálynak. A munkásosztály egyes ipa­rokban vagy államokban kiter­jedő sztrájkjai, melyek rendsze­resen óriási áldozatokat követel­nek, megtanítják, hogy egy ha­talmas szervezetben tömörülve az egy ma még hatalmas ellen­séggel szemben csak egy ut van és ez a Világ Ipari Munkásai által használt harci eszköz, tak­tika, elvinyilatkozat, amelyben kimondja, Ihogy “e szomorú ál­lapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóv­ni csakis olykép felépitett szer­vezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparában — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizá­rás van annak valamleyik osz­tályában, igy az egyen eset sé­relmet az összeség sérelmének tekinti.” Majd amikor a világ munkás­sága tudatára ébredt és az apró cseprő bérharcok helyett az ál­talános sztrájk hatalmas fegy­verét veszi át, mellyel kizárja az iparok mai bitorlóit és folytatni fogja a termelést és szétosztást a társadalom közjólétének javá­ra. Ez amiért az IWW küzd. Ez amiért a világ minden bér­rabszolgáinak törekedni kell arra, hogy felépítse a bérrab­szolgák egyetlen várát az Egy Nagy Szervezetet, melyen ke­resztül nem Amerika, Német­ország, Angol, Orosz, hanem a világ valamennyi bérrabszolgája eljut az Ipari Demokráciába. * A legszámottevőbb sérelmek egyike a gyárosoknak azon kö­vetelése, hogy a szövőket több gép kezelésre akarják kénysze- riteni. Ezzel szemben a szövők azt állítják, hogy eddig is már csak a legnagyobb erőfeszítéssel voltak képesek a nagyszámú gé­peket kezelni. De még Iha a szö­vők képesek volnának is több gép kezelésére, a jelen viszo­nyok nerh alkalmasak a munka gyorsításra. A munkanélküliség eddig soha nem tapasztalt ará­nyokat öltött Angliában is és a gyárosok ezen követelésének teljesedése arra kényszerítené a munkásokat, hogy társaikat meg fosszák a munkaalkalomtól. A szövő munkások szervezete kijelentette, hogy már eddig is nagymérvű türelmet tanúsítot­tak a gyárosok túlkapásaival szembe. A gyárosok ismételten megszegték a szerződésileg biz­tosított jogait a munkásoknak és itt az ideje, hogy e sérelme­ket megtorolják. A sztrájk közvetlen oka a gyárosok azon makacssága, hogy megtagadták 2,000 sztráj­koló munkásnak a munkába való vissza helyezését -a Burn­ley kerületben, akik hét héttel ezelőtt léptek sztrájkba a mun­káltatók szerződés megszegése következtében. Mindkét fél el van határozva a végletekig kitartani a köve­telések mellett. Ha a sztrájk be­látható időn belül nem nyer be­fejezést még 300,000 munkás kényszer munka beszüntetését vonja maga után, melyek köz­vetlen összefüggésbe vannak a szövő iparral. Ez esetben Ang­liának legszámottevőbb ipara bénul meg. A gazdasági válság folytán, amely minden államot érint a föld kerekségén, a bér­rabszolgák nap-nap után, lázad­nak. A kizsákmányoló osztály a terror minden rettenétes esz­közével igyekszik a bérfabszol- gák szabadságharcának elnyo­mására. Spanyolország, Lengyel, Magyar, Görög, Japán, Német, Amerika és más országok ki­zsákmányoló osztályai szünet nélkül koncoltatják, börtönözik, akasztják a felszabadulásra tö­rekvők sokaságát. Mexikót is utolérte a gazdasági pangás és az elnyomott, kizsákmányolt, igénytelen peonjai lázadnak. Eme lázadás letörésére a kor­mány mindent elkövet s az el­fogott lázadókat “Szent Mária” borzalmas szigetére szállítják, Jó jel, mondják a kapitalista nemzetgazdászok, a csaholó po­litikusok. Michigan állam gyü­mölcstermelő vidékein a barack 20—25 cent bushelonként, körte 30 cent, alma 10-töl 25 centig, szöllő 15 centől 25 centig, eze­ken kívül igen sok más gyü­mölcs rettenetes mennyiségben rothad az egész államban. Idaho állam területén nagymennyiségű kukorica termett s a kufárok 13—15 centet adnak bushelon­ként. Az agyon hangoztatott egy dolláros bushel búzát csak az újságokból ismerik a kis gaz­dák. Ezen állam hires a krumpli termésről is, melyeket zsákon­ként 25 centért kénytelenek a szerencsés földbirtokosok elvesz tegetni. A hires Idaho krumpli óriási területeken a földben rot­had el a termelőknek nincs szán ahol rettenetes kínok között puztulnak el. A kizsákmányoló osztály az egész világon egyet­ért a munkásosztály elnyomatá­sára használt eszközökben. A kizsákmányolt bérrabszolgák az egész világon csiga lassúsággal ébrednek tudatára az Egy Nagy Szervezet hatalmas erejének. De jön az idő, amikor kínzói­val, elnyomóival szemben együt tesen lép fel. Felismeri a szoli­daritás hatalmát s az Egy Nagy Szervezetben tömörített erejét és végett vet a mai társadalmi rendszernek. A világ minden részében meg ujjuló zavargások romjain az elesettek kicsurgó piros vére kelti életre a világ .szabadságot, melyért a vérzők ezrei rettene­tes árt fizettek. dékuk azt kiásni. A baromfi és állat tenyésztésnél is igy van mindenfelé. Grentzburg, Wis­consin állam egyik állat tenyész tője 10 darab hatalmas szarvas marhát szállított a Saint Pauli mészárszékre, melyekért 82 dol­lár és 81 centet kapott. Az álla­tok átlag véve 583 fontot nyom­tak. Darabonként 8 dollár! 2 centet fizettek. Fontonként egy és fél cent esett. • A kapitalizmus minden­kori védbástyáját a kisbirtokost sem kíméli a végtelen kizsák­mányolástól és, ezek még mindig földjeikhez ragaszkodva remény kednek egy újabb “prosperitás” eljövetelében, nem látják, hogy ma amikor a nagy ipari góc­pontok bérrabszolgái az éhség martalékává válnak, mert nem juthatnak hozzá a szükséges élelem, ruházat s az emberi szűk ségletekhez, mert azok az árak amelyeket a kizsákmányoló osz­tály a termelt áruért fizet csak egy parányi része annak amit annak elfogyasztásáért vesz. Eme kisbirtokosok megmen­tését irányította elő a szocialista a kommunista pártok választási platformja. Moratóriumot, adó- mentességet a termékek állami szabályozását követelik. Ez ezeknek a forradalmároknak Marxismus. Igen az ezeknek a szavazat fogdosó kufároknak még akkor is ha homlok egyenest ellentétes az osztályharccal. Minnél előbb tűnnek el ezek az úgynevezett munkás pártok a kisbirtokosok, kereskedők, ügyvédek, papok a telekspekulánsokkal egyetemben annál hamarabb jut el a világ kitagadott osztálya az Ipari Szabadságba. Az Egy Nagy Szervezet az egyetlen erő a ki­zsákmányoltak érdekében a ki­zsákmányolok ellen. MEXIKO

Next

/
Oldalképek
Tartalom