Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-09-24 / 706. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 szeptember 24, Uj világ van készülőben Utón, utfélen serdületlen gyér mekek, kiásszott, sápadt nők, férfiak milliói könyörögnek a járókelők között, egy csupor kávéért, egy darab kenyérért. Iskolát végzett fiuk, akiknek tanították, hogy “Amerika a lehetőségek hazája” és oda állították példaként Láncolt, Rockefellert, Edisont, Fordot stb. kiváltságokat. Ezen nagy reményekkel telitett ifjak százezrei vándoruton. Házról, házra járva könyörögnek egy falat kenyérért. Serdületlen leányok. Munkások gyermekei, árulják testüket, hogy “beteg édes anyjukon segítsenek,” hogy egy darab kenyérhez jussanak. Amerika a lehetőségek hazája, ahol a nő elsőbbségben, védelemben részesül. Százával, ezrével hajléktalanul fetrengenek a parkok és az úttestek szélein, árulják testüket, hogy élhessenek, Ihogy éhségüket csillapítsák. Férfiak, nők egymás hátán tolonganak az étkezdék, szállodák mögötti szemetes ládák körül, hogy a kidobott kenyérdarabokat, húscafatokat felfalhassák, hogy éhségeiket csillapítsák. Nagy városok szemét dombjai körül, a folyók partjain uj falA munka napja Szeptember első hétfőjén ünnepelte Amerika munkássága a kizsákmányoló osztály által 39 esztendővel ezelőtt kiszabott “munkás ünnepet.” Az American Federation of Labor, a szak szervezetek vezetőinek hozzájárulásával avatták ünneppé. Ezen a napon kellene, hogy azok akik eléggé “szerencsések,” hogy a kizsákmányoló osztály részére a javakat még halmozhassák, hogy gondolkozzanak az elmúlt esztendő történelmei felett. Ezen a napon kellene a munkásosztálynak számon venni azt a sok szenvedést, melyben az urolkodó osztály részesítette. Tanulni, tanítani kellene, helyzetének felismerésére, ez Ihelyett — hála a féker politikusoknak, a szakszervezetek vezéreinek — megtanították, hogy nem kell gondolkoznia, csak holmi haszontalan gyűléseken, ócska elavult műsoros összejöveteleken tapsolnia és hogy haszontalan felvonulásokat rendez- tessenek vele, melyen a szak- szervezetek vezérei tépet mon- durba bújva vonulnak a menet élén, férfiak, nők rongyokba burkolva tapsolják őket a járdák széléről, kiászott halvány, tudatlan gyermekek bámulják apjuk felvonulását a munkások “ünnepe” — Labor Day — volt az. Az éhségtől agyongyötört férfiak zeneszó mellett lehorgasz- tott fővel fáradtan kullogtak egymásután. Gondolataikat nem a társadalmi problémák foglalkoztatták, hanem hogy mikor is lesz már vége a masirozásnak, hogy vánszoroghasson a “Base Ball Parkba,” hogy az éhség és vak, városok épültek és épülnek, mplyek lakói rongyokba burkolt gyermekek, deli életben levő férfiak, nők, őszbe borult aggastyánok, akiktől a társadalom elvett mindent, kitagadta őket az emberiség legelemib szükségleteiből az élelem ruházat és lakás lehetőségeitől. Ma kellene élni Hugó Victornak, hogy a nyomorultak cimü könyvéhez borzalmas tényeket szerezhessen. Több mint egy félmillió serdületlen fiuk, leányok, akiknek a “lehetőség hazájában” vándor botott, koldus tarisznyát juttatott a huszadik század civilizációja a kegyetlen, szívtelen kapitalizmus, amely apáik, anyáik roncsain épült fel. Millió és millió bérrabszolga akiknek kezeik és agyaik csodákat teremtettek a termelés terén. Ama bámulatos géprendszer, melynek segélyével felváltották az emberi munkaerőt. A kézi kapa helyett a hatalmas gáz és villany ekék művelik a földet szédületes gyorsasággal, szántanak, vetnek, a természet áldása busásan fizet, bőségben jutalmazza az emberi agy találmányait a gépek munkáját és bizonytalanságtól agyon gyötört idegeit felcsigázza, hogy aztán holnap újból — ha még van számára hely — húzhassa az igát, termelhessen mások profit vágyának kielégítésére. A “Munka Napja” elmúlt s ha e napon sem hallgattuk az ipari szabadság szózatát a munkásosztály szabadságához vezető utat akkor, kár volt ünnepelnünk, akkor jobb lett volna, ha a “Munka Napja” sohasem virradt volna ránk. A ' kizsákmányoló osztály e napot arra szánta, hogy ünnepeltessen az elnyomott kizsákmányolt rabszolgákkal, hogy dics himnuszokat zengjenek politikus féker vezéreik számára és mély áhítattal szívja magába a tudatlanság keserű poharának ürmét. De nem lesz ez mindég igy. Évről, évre ritkulnak a felvonulók sorai, akik már osztálytudatra ébredtek és válvetve harcolnak a munka igaz eljöveteléért az Ipari Demokráciáért. A hollandi tengerészek általános sztrájkja A vizi szállító munkások általános sztrájkja Hollandia összes hajózását megakasztotta, kivéve az Indiait. A sztrájk az összes Amerika, Ázsia és Afrikai hajókat érinti. Ezidő szerint több Amerikába és a világ más részeibe induló hajó vesztegel a Holland kikötőkben, hajó személyzet hiányán. A harc bérjavitás és jobb munkaviszonyokért folyik, melyet a világ összes tengerészei éber figyelemmel kisérnek. eme jutalmat a természet ellenére a kiváltságok foglalják le, melyért a dolgos kezek és agyak jutalma a nyomorúság, az éhhalál. Tizennégy millió munkátlan bérrabszolga 40 millió hozzátartozóival egyetemben — csaknem Amerika lakosságának fele — rettenetes télnek néz elébe. A 14 millióhoz havonata százezrek csatlakoznak és a más százezrek, millióknak nyomorúságos bérét vagdalják. A hires amerikai élet standard csődöt mondott azok számára is, akik még eléggé szerencsések, hogy húzhatják az igát a ki- zsákmányoló osztály számára. Az élet ösztöne, a szervezetlenség hiánya egymás elleni versenyre kényszeritette a munkanélküli és a még foglalkoztatott bérrabszolgákat. Kutyák módjára marják egymást, mind- annyink törekvése munkát bármilyen árért. A hires amerikai élet standard, amelynek védelmezői még nem régen torkuk szakadtából ordították, hogy “zárjátok be Amerika kapuit a bevándorlók előtt és akkor meg lesz védve Amerika élet standardja.” Ma háromszor annyi a kivándorló, mint az érkező és az amerikai élet standard csődbe jutott. Az olcsó megélhetés, amelyről ma a polgári lapok csaholnak a nincstelen bérrabszolgák előtt felhőkarcolókként tornyosulnak. Az élelmiszerek élvezhető része raktárakba várja az alkalmas pillanatott, amikor busás profitot hajtanak, ezeknek a raktáraknak hátat fordít a nincs télén emberi forma és a szemetes ládákból kaparja elő éhségének csillapítására a rothadástól büzlő hulladékot. Ezt teszi, hogy fentarthassa életét, hogy a tavasz beálltával újból szánthasson, vethessen mások számára arathasson. Megtölti a rak tárakat roskadásig az élet minden szükségleteivel bezárja azokat és éhhalálra kárhoztatja magát. Gyermekeiknek sírása egy falat kenyérért, egy korty tejért nem zavarja őt, serdületlen leányai testüket árulj ákj szemet huny. Gyermekei vándor botot ragadva utón, utfélen nyújtják kezeiket egy falat kenyérért. Ivadékát, sarjadékát átkozza, a társadalom hibái, melyért ő a felelős nem jut eszébe. Az apa az ember, a min- denség koronája, mint aki jól végezte dolgát aratás után újból a szemetes láda hulladékaiból táplálkozik. Ez Amerika élet standardja. Az emberi kézi munkát felváltotta a gép, amely szédületes gyorsasággal önti termékeit, haszonra és nem szükségletre, hogy a kiváltságosak osztálya mindig több és több haszonhoz juthasson. A haszon az isten és annak szolgájává áldozatává kell, hogy legyen a termelő bérrabszolga. A mai társadalmi rendszer a profit világa, a haszon istene, a kegyetlen kufá- rok társadalma. . A termelés és szétosztás ágait csodás önműködő gépek irányítják, amely nem megszünteti, hanem fokozza a munkanélküliséget és vele járó nyonjort. Milliók az egész világon éhhalálra kárhoztatva, amelyből nincs menekvés a mai társadalmi rend szerben. Eme őrült társadalom keretein belül születik meg az uj társadalom, amelyet embriójában hord és az a géprendszer, amely ma rabszolgává sülyeszti az embert, ez a géprendszer fogja felszabadítani őt. A föld, a szerszámok, a gépek, a termelés eszközei mind, amire az embernek szüksége van, hogy boldogságban, jólétben élhessen, tulajdonába megy át és ez a társadalom lesz a munkások közös társadalma, ipari szabadsága. A kapitalizmus betöltötte hivatását, felépítette a hatalmas iparokat, a további fenállása borzalmas szenvedés a munkás osztály számára. Eme rettenetes helyzetből az egyetlen kivezető utat az IWW Egy Nagy Szervezetének három fénylő csillaga világítja be. Szervezés. Nevelés. Felszabadulás. Egy uj világ van készülőben, melyben megszűnik a nyomor, a szenvedés. Egy világ, melyben nem lesznek koldusok, csavargók, kizsákmányolok és kizsákmányoltak. Egy világ, melyben az ember termelni fog, hogy élhessen és nem vergődni, hogy termelhessen. Az emberiség boldog társadalmába az Egy Nagy Szervezeten keresztül vezet az ut az Ipari Szabadságba. A Munkás Betegs. Szövetség N. S. Pittsburghi 23-ik osztálya 1932 szeptember 24-én, szombaton este 7 órai kezdettel az International Socialist Lyceumban 805 James St., N. S. Pittsburgh, Pa. szüreti mulatságot rendez. A zenét Rákóczy, Horváth közismert zenekara szolgáltatja. Belépti dij: személyenként 50 cent. Útirány: — Pittsburghból jövők vegyék a 2, 3, vagy 4-es számú villanyosokat a Penn. Ave. és a 7-ik utca sarkán. Leszállás az East Ohio St. és James St. sarkán, ahonnét egy pár lépésre van a terem. Bridgeportiak figyelem! Az IWW Bridgeporti csoportja október 1-én, szombaton este nagyszabású szüreti mulatságot rendez 318 Spruce St. alatti helyiségében. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy agitáljanak a mulatság sikere érdekében. Jó zenéről gondoskodva lesz. A vigalmi bizottság. * A Bridgeporti csoport minden péntek este ELŐADÁS vagy VITA ESTÉT tart. A tanulni vágyó munkások megjelenését kérjük.
