Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-09-24 / 706. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 szeptember 24, Uj világ van készülőben Utón, utfélen serdületlen gyér mekek, kiásszott, sápadt nők, férfiak milliói könyörögnek a járókelők között, egy csupor ká­véért, egy darab kenyérért. Is­kolát végzett fiuk, akiknek ta­nították, hogy “Amerika a le­hetőségek hazája” és oda állí­tották példaként Láncolt, Rocke­fellert, Edisont, Fordot stb. ki­váltságokat. Ezen nagy remé­nyekkel telitett ifjak százezrei vándoruton. Házról, házra járva könyörögnek egy falat kenyér­ért. Serdületlen leányok. Mun­kások gyermekei, árulják testü­ket, hogy “beteg édes anyjukon segítsenek,” hogy egy darab kenyérhez jussanak. Amerika a lehetőségek hazája, ahol a nő elsőbbségben, védelemben része­sül. Százával, ezrével hajlékta­lanul fetrengenek a parkok és az úttestek szélein, árulják tes­tüket, hogy élhessenek, Ihogy éhségüket csillapítsák. Férfiak, nők egymás hátán to­longanak az étkezdék, szállodák mögötti szemetes ládák körül, hogy a kidobott kenyérdarabo­kat, húscafatokat felfalhassák, hogy éhségeiket csillapítsák. Nagy városok szemét dombjai körül, a folyók partjain uj fal­A munka napja Szeptember első hétfőjén ün­nepelte Amerika munkássága a kizsákmányoló osztály által 39 esztendővel ezelőtt kiszabott “munkás ünnepet.” Az Ameri­can Federation of Labor, a szak szervezetek vezetőinek hozzá­járulásával avatták ünneppé. Ezen a napon kellene, hogy azok akik eléggé “szerencsések,” hogy a kizsákmányoló osztály részére a javakat még halmoz­hassák, hogy gondolkozzanak az elmúlt esztendő történelmei felett. Ezen a napon kellene a munkásosztálynak számon ven­ni azt a sok szenvedést, mely­ben az urolkodó osztály része­sítette. Tanulni, tanítani kelle­ne, helyzetének felismerésére, ez Ihelyett — hála a féker politiku­soknak, a szakszervezetek vezé­reinek — megtanították, hogy nem kell gondolkoznia, csak holmi haszontalan gyűléseken, ócska elavult műsoros összejö­veteleken tapsolnia és hogy ha­szontalan felvonulásokat rendez- tessenek vele, melyen a szak- szervezetek vezérei tépet mon- durba bújva vonulnak a menet élén, férfiak, nők rongyokba burkolva tapsolják őket a járdák széléről, kiászott halvány, tu­datlan gyermekek bámulják ap­juk felvonulását a munkások “ünnepe” — Labor Day — volt az. Az éhségtől agyongyötört fér­fiak zeneszó mellett lehorgasz- tott fővel fáradtan kullogtak egymásután. Gondolataikat nem a társadalmi problémák foglal­koztatták, hanem hogy mikor is lesz már vége a masirozásnak, hogy vánszoroghasson a “Base Ball Parkba,” hogy az éhség és vak, városok épültek és épülnek, mplyek lakói rongyokba burkolt gyermekek, deli életben levő férfiak, nők, őszbe borult ag­gastyánok, akiktől a társadalom elvett mindent, kitagadta őket az emberiség legelemib szükség­leteiből az élelem ruházat és lakás lehetőségeitől. Ma kellene élni Hugó Victornak, hogy a nyomorultak cimü könyvéhez borzalmas tényeket szerezhes­sen. Több mint egy félmillió ser­dületlen fiuk, leányok, akiknek a “lehetőség hazájában” vándor botott, koldus tarisznyát jutta­tott a huszadik század civilizá­ciója a kegyetlen, szívtelen ka­pitalizmus, amely apáik, anyáik roncsain épült fel. Millió és millió bérrabszolga akiknek kezeik és agyaik csodá­kat teremtettek a termelés te­rén. Ama bámulatos géprend­szer, melynek segélyével felvál­tották az emberi munkaerőt. A kézi kapa helyett a hatalmas gáz és villany ekék művelik a földet szédületes gyorsasággal, szántanak, vetnek, a természet áldása busásan fizet, bőségben jutalmazza az emberi agy talál­mányait a gépek munkáját és bizonytalanságtól agyon gyötört idegeit felcsigázza, hogy aztán holnap újból — ha még van számára hely — húzhassa az igát, termelhessen mások profit vágyának kielégítésére. A “Munka Napja” elmúlt s ha e napon sem hallgattuk az ipari szabadság szózatát a mun­kásosztály szabadságához vezető utat akkor, kár volt ünnepel­nünk, akkor jobb lett volna, ha a “Munka Napja” sohasem vir­radt volna ránk. A ' kizsákmá­nyoló osztály e napot arra szánta, hogy ünnepeltessen az elnyomott kizsákmányolt rab­szolgákkal, hogy dics himnuszo­kat zengjenek politikus féker vezéreik számára és mély áhí­tattal szívja magába a tudatlan­ság keserű poharának ürmét. De nem lesz ez mindég igy. Év­ről, évre ritkulnak a felvonulók sorai, akik már osztálytudatra ébredtek és válvetve harcolnak a munka igaz eljöveteléért az Ipari Demokráciáért. A hollandi tengerészek általános sztrájkja A vizi szállító munkások álta­lános sztrájkja Hollandia összes hajózását megakasztotta, kivéve az Indiait. A sztrájk az összes Amerika, Ázsia és Afrikai hajó­kat érinti. Ezidő szerint több Amerikába és a világ más ré­szeibe induló hajó vesztegel a Holland kikötőkben, hajó sze­mélyzet hiányán. A harc bérjavitás és jobb munkaviszonyokért folyik, me­lyet a világ összes tengerészei éber figyelemmel kisérnek. eme jutalmat a természet elle­nére a kiváltságok foglalják le, melyért a dolgos kezek és agyak jutalma a nyomorúság, az éh­halál. Tizennégy millió munkátlan bérrabszolga 40 millió hozzá­tartozóival egyetemben — csak­nem Amerika lakosságának fele — rettenetes télnek néz elébe. A 14 millióhoz havonata száz­ezrek csatlakoznak és a más százezrek, millióknak nyomorú­ságos bérét vagdalják. A hires amerikai élet standard csődöt mondott azok számára is, akik még eléggé szerencsések, hogy húzhatják az igát a ki- zsákmányoló osztály számára. Az élet ösztöne, a szervezetlen­ség hiánya egymás elleni ver­senyre kényszeritette a munka­nélküli és a még foglalkoztatott bérrabszolgákat. Kutyák mód­jára marják egymást, mind- annyink törekvése munkát bár­milyen árért. A hires amerikai élet standard, amelynek védel­mezői még nem régen torkuk szakadtából ordították, hogy “zárjátok be Amerika kapuit a bevándorlók előtt és akkor meg lesz védve Amerika élet stan­dardja.” Ma háromszor annyi a kivándorló, mint az érkező és az amerikai élet standard csőd­be jutott. Az olcsó megélhetés, amelyről ma a polgári lapok csaholnak a nincstelen bérrab­szolgák előtt felhőkarcolókként tornyosulnak. Az élelmiszerek élvezhető ré­sze raktárakba várja az alkal­mas pillanatott, amikor busás profitot hajtanak, ezeknek a raktáraknak hátat fordít a nincs télén emberi forma és a szeme­tes ládákból kaparja elő éhségé­nek csillapítására a rothadástól büzlő hulladékot. Ezt teszi, hogy fentarthassa életét, hogy a tavasz beálltával újból szánt­hasson, vethessen mások szá­mára arathasson. Megtölti a rak tárakat roskadásig az élet min­den szükségleteivel bezárja azo­kat és éhhalálra kárhoztatja magát. Gyermekeiknek sírása egy falat kenyérért, egy korty tejért nem zavarja őt, serdület­len leányai testüket árulj ákj szemet huny. Gyermekei vándor botot ragadva utón, utfélen nyújtják kezeiket egy falat ke­nyérért. Ivadékát, sarjadékát átkozza, a társadalom hibái, melyért ő a felelős nem jut eszébe. Az apa az ember, a min- denség koronája, mint aki jól végezte dolgát aratás után újból a szemetes láda hulladékaiból táplálkozik. Ez Amerika élet standardja. Az emberi kézi munkát fel­váltotta a gép, amely szédületes gyorsasággal önti termékeit, haszonra és nem szükségletre, hogy a kiváltságosak osztálya mindig több és több haszonhoz juthasson. A haszon az isten és annak szolgájává áldozatává kell, hogy legyen a termelő bér­rabszolga. A mai társadalmi rendszer a profit világa, a ha­szon istene, a kegyetlen kufá- rok társadalma. . A termelés és szétosztás ágait csodás önműködő gépek irányít­ják, amely nem megszünteti, ha­nem fokozza a munkanélkülisé­get és vele járó nyonjort. Mil­liók az egész világon éhhalálra kárhoztatva, amelyből nincs menekvés a mai társadalmi rend szerben. Eme őrült társadalom kere­tein belül születik meg az uj társadalom, amelyet embriójá­ban hord és az a géprendszer, amely ma rabszolgává sülyeszti az embert, ez a géprendszer fogja felszabadítani őt. A föld, a szerszámok, a gépek, a terme­lés eszközei mind, amire az em­bernek szüksége van, hogy bol­dogságban, jólétben élhessen, tulajdonába megy át és ez a tár­sadalom lesz a munkások közös társadalma, ipari szabadsága. A kapitalizmus betöltötte hi­vatását, felépítette a hatalmas iparokat, a további fenállása borzalmas szenvedés a munkás osztály számára. Eme rettenetes helyzetből az egyetlen kivezető utat az IWW Egy Nagy Szer­vezetének három fénylő csillaga világítja be. Szervezés. Nevelés. Felszabadulás. Egy uj világ van készülőben, melyben megszűnik a nyomor, a szenvedés. Egy világ, melyben nem lesznek kol­dusok, csavargók, kizsákmányo­lok és kizsákmányoltak. Egy világ, melyben az ember termel­ni fog, hogy élhessen és nem vergődni, hogy termelhessen. Az emberiség boldog társadal­mába az Egy Nagy Szervezeten keresztül vezet az ut az Ipari Szabadságba. A Munkás Betegs. Szövet­ség N. S. Pittsburghi 23-ik osztálya 1932 szeptember 24-én, szombaton este 7 órai kezdettel az Interna­tional Socialist Lyceumban 805 James St., N. S. Pitts­burgh, Pa. szüreti mulatságot rendez. A zenét Rákóczy, Horváth közismert zene­kara szolgáltatja. Belépti dij: személyenként 50 cent. Útirány: — Pittsburghból jövők vegyék a 2, 3, vagy 4-es számú villanyosokat a Penn. Ave. és a 7-ik utca sarkán. Leszállás az East Ohio St. és James St. sar­kán, ahonnét egy pár lé­pésre van a terem. Bridgeportiak figyelem! Az IWW Bridgeporti cso­portja október 1-én, szom­baton este nagyszabású szüreti mulatságot rendez 318 Spruce St. alat­ti helyiségében. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy agitáljanak a mulatság si­kere érdekében. Jó zenéről gondoskodva lesz. A vigalmi bizottság. * A Bridgeporti csoport min­den péntek este ELŐADÁS vagy VITA ESTÉT tart. A tanulni vágyó munkások megjelenését kérjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom