Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-09-10 / 704. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS . 1932 szeptember 10. 11 millió a munkanélküli Az Egyesült Államok munkaügyi minisztériumának jelentése szerint a munkanélküliek száma ez év első hatihónapjának leforgása alatt egy millió háromszáz- ezerrel szaporodott. Eme kimutatás szerint az eddigi munkanélküliek száma 11 millió. Az előző években az aratás időszakában mindig csökkent a munkanélküliek száma, az idén éppen az ellenkezőjét érte el. Ha a hátralevő hathónapban az előző hathónaphoz hasonlóan fog csökkeni, akkor ez év, végére a kormány 13 millió munkanélkülit fog kimutatni. Ez év junius hónapjában éppen kétszer annyi munkást bocsáj- tottak el, mint az év első felének bármely más hónapjában. Június hó átlag véve havonként 267 ezer munkást bocsájtottak el. Julius ihóban pedig több mint 600 ezret. Az állam hivatalos kimutatása 'szerint az , összes ipartelepek, gyárak, bányák, üzletek, szállodák, a szállítás és közlekedés, városi és . állami alkalmazottak munkásai közül állandóan tömörül a munkanélküliek tábora. A kimutatás két sikert mutat fel, amelyek több munkást alkalmaznak ma, mint az év elején. Az egyik a mezőgazdaság 760 ezer alkalmazottal — a szokásos két millió munkással szem ben — a másik az utak - épitése, melyen 51 ezer alkalmazott van foglalkoztatva. Amig ezen két iparban-a munkások száma lassan emelkedett, addig a gyárakból lefizettek 640 ezer munkást, az építkezési ipái ból 180 ezret a nagy és kiskereskedők másik 180 ezret, a bányák 150 ezret, a vasutak, szállodák, városi és állami alkalmazottak számát egyben adja a kormány és 147 ezerre becsülik. Ehihez a számhoz a szövetségi kormány — hogy a háztartás - költségeit előirányitsa a Wall Street által megszabott összegben "Balance the budget” 33 ezer munkást dobtak a munkanélküliek táborába. A munkaügyi minisztérium havonkénti kimutatása a munkanélkülieket illetőleg a következő: 1932 január hóban 10 millió 304 ezer munkás, februárban 10 millió 477 ezer, március hóban 10 millió 533 ezer, áprilisban 10 millió 696 ezer, májusban 10 millió 818 ezer, júniusban 11 millió 23 ezer. Amikor a termés eltakarítását a mezei munkások elvégezték, újabb egy millióval szaporodik a munkanélküliek tábora. Utak, épületek és általában a szabadban foglalkoztatott szezon munkások újabb — konzervativen számítva — két millióval járulnak a fenti számhoz és igy az év végére 14 milliónál is hatalmasabb számú munkanélküli fogja járni a gyárak 1 kapuit. Ezt a számot még akkor is elérjük ha az iparokból megszűnik a további elbocsájtás. Ennek a rettenetes helyzetnek a megoldására két ut van és kizárólagosan a munkásosztálytól függ, hogy melyik utat választja. Az első a konzervatívok, a reformátorok, a félforradalmárok útja s ez a munkaidő rövidítése, a mai társadalmi rendszer keretein belül. A hatórás vagy négyórás munkanap kierőszakolása — mert másképpen elképzelhetetlen — nem jelenti a már túlságosan megérett kapitalista rendszer bukását, csak elősegíti azt. A rövidebb munkaidőért folytatott harc nem vonja maga után kizárólagosan a kapitalizmus bukását, vagyis a termelő és Szétosztás eszközeinek társadalmasítását. Az AFofL az American Legion, a szocialista pártok (SP. SLP.) kommunista párt és más velük együtt rokonszenvező pro gressziv elemek valamennyien szószátyárkodnak már ma a Ihat órás vagy rövidebb munkaidő behozataláért, mint egyetlen eszközért, amely megmenti a mai társadalmi rendszer bukását. Ezeknek a pártoknak vagy szervezeteknek a rövidebb munkaidőért folytatott szószátyárkodásaik csak érdek — a vezérek érdeke. Igen vigyáznak arra, hogy komoly dolog ne legyen belőle, mert a vezérek tudják azt, hogy amint annak érdekében nyílt harcba lépnek a kizsákmányoló osztállyal, szervezeteik vagy pártjaik mint a kártya vár omlik össze, a kizsákmányoló osztály modern szervezkedési formájával a hatalmas korporációkkal szemben. A munkások “forradalmi” pártjai éppen úgy mint az AF ofL vagy az American Legion csak paraszt fogásnak tűzték platformjaikba a rövidebb munkaidőt, szavazat halászás, ami által félrevezetik a munkásosztály hiszékeny részét. Eme pártok egyike sem veszi komolyan a rövidebb munkaidőért folytatott harcot, annál kevésbbé a bérrendszer eltörlését a termelő eszközök társadalmasítását. Azon dolgoznak ezek az ultra vörös forradalmárok, hogy a termelés és szétosztás eszközeit államosítsák. Állam kapitalizmus vagy nemzeti állam szocializmus kell nekik, diktátorral az élén, akik diktálnak. Kiknek? A kizsákmányolásra kényszeri- tet-t bérrabszolgáknak. Az ósdi szervezetek és “forradalmi” munkás pártok “harcai” csak csöbörből, vödörbe ejtik a munkásosztályt. Ezért nem alkalmasak az elnyomott és kizsákmányolt bérrabszolgák rettenetes helyzetének megváltoztatására —- nem is akarják, csak javítani óhajtják azt ósdi reformok által. Ha a munkásosztály meg akar maradni eme rettenetes társadalmi rendszerben úgy a fentebbi kufárok bármelyikéhez csatlakozik nem lesz meddő a jutalom. Ezek az ipari feudalizmusba igyekszenek vezetni a hiszékeny munkásosztályt s habár ma még látszólag nem egyesültek ennek érdekében, de munka programjuk, szervezeti formájuk egy utón halad. A másik és ez a legegyene- sebb útja a világ bérrabszolgáinak a felszabadulásihoz és akarva vagy nem a világ kizsákmányoló osztálya rákényszeríti a világ bérrabszolgáit s ez az IWW Egy Nagy Szervezetének útja.-Ez a szervezet a mai modern ipari rendszer alapján szervezi a világ kizsákmányolt bérabszolgáit, a termelés' és szétosztás eszközeinek társadalmasítására. Az IWW is magáévá tette a munkaidő röiditését sőt az amerikai munkásmozgalomban az egyetlen szervezet, amely létezése óta óriási áldozatok árán kényszeritette a kizsákmányoló osztályt a 12 órás munkaidőről a 8 órás munkanapra. Komoly harcosa a munkaidő röviditésének és kimondja, hogy egy adott iparban a munkások munkaidejét a társadalom szükségleteit szabjak meg. Az IWW bebizonyitoLa a múltban, hogy egy erő, egy hatalom rejlik szervezeti, harci eszközeiben, szellemében. Az IWW tényekre alapítja a munkaidő röviditésének szükségességét a mai fejlett géprendszer társadalmában, hogy a munkanélküliséget enyhítse és a szükségletekhez mérten szabja meg az ipari társadalomban. Ama 11 millió munkanélküli, amelyet a kormány hivatalosan elösmer, csak úgy kerülhet visz- sza a termelés szinterére, ha a munkaidőt a mai az átlagos 8 óráról a mai fejlett géprendszerhez arányitva szabjuk meg és ennek a munkaidőnek a megszabását ma nem tudjuk megállapítani, hogy 6 óra vagy 4 óra legyen az. Az IWW tanítása és felfogása ebben a kérdésben a leghelyesebb és ez a munkaidő rövidítése mindaddig, amig a termelésből kirekesztett munkások milliói munkához nem jutnak. Ez ideiglenes követelése az IWW-nak. Főtörekvése hogy osztálytudatra, szervezze, nevelje a világ bérrabszolgáit és előkészítse őket arra, hogy a termelés és szétosztás eszközeit átvegye, megtartsa és a társadalom jólétének érdekében üzembe hozza azt. A géprendszer bámulatos haladása hatalmas csoportokban teszi feleslegessé a mai 8 órás munkaidő mellett a bérrabszolgák millióit az egész világon. 1921-től 1931-ig a géprendszer segélyével a bérrabszolgák 50 százalékkal többet termeltek mint az azt megelőző években. Amig 1921-ben egy bizonyos tárgynak az előállításához 10 emberre volt szükség, addig ma ugyanazon tárgy előállitását öt ember végzi el. Ezen tények szerint a ma átlagos 8 órás munkaidőt 4 órára kellene szállítani, hogy a termelésből kirekesztett bérrabszolgák is keresethez jussanak. Azonban ez mind nem változtatja meg a bérrabszolgák további kizsákmányolását, a géprendszer folyton folyvást fejlődik és rövid néhány év leforgása alatt újból belejutna abba a káozba, melyben ma van. Az egyetlen kivezető és helyes ut az IWW tanítása a termelés és szétosztás eszközeinek társadalmasítása. És ezt csak úgy érhetjük el, ha a bérrabszolgák az egész világon mint osztály szervezkednek birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Ez az Ipari Demokrácia, amelynek az IWW Egy Nagy Szervezete lerakta alapjait és kijelölte az egyenes utat, melyen a világ elnyomott osztályának haladnia kell, hogy kitűzött célját elérhesse. A kizsákmányolt bérrabszolgák felszabadulása attól függ, miként választanak. Konzervatív sokat Ígérő elemekre bizzák ügyük intézését vagy saját kezükbe veszik azt s az IWW-n keresztül indulnak az emberiség uj társadalmába az Ipari Demokráciába. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkasokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megvál oztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ba kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. ® _ maradi jelszó helyett: “Tisztesseges napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
